SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.219/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Dr. Urbán József ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti lakos I.r. és II.rendű felperes neve (címe) alatti lakos II.r. felpereseknek - dr. Fehérvári Béla ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- január
- napján kelt 16.P.20.994/2006/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes által felpereseknek személyenként fizetendő kártérítés összegét 44.760.- /Negyvennégyezer-hétszázhatvan/ Ft-ra leszállítja, és az alperes perköltség fizetésére kötelezését mellőzi. A felek az elsőfokú perköltségeiket maguk viselik. Az alperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 21.000.- /Huszonegyezer/ Ft-ra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felek a fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhivatal felhívására 24.000./Huszonnégyezer/ Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ezt meghaladóan le nem rótt illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. -2INDOKOLÁS: A peres felek szomszédok. Kapcsolatuk hosszabb ideje megromlott egy birtokháborítási ügy kapcsán. Az alperes
- február 4-én /helyszín 1/ előtt ittas állapotban a korábbi haragos viszony miatti szóváltás után megragadta az I.r. felperes ruházatát, majd ököllel arcul ütötte. A bántalmazás következtében az I.r. felperes a bal arcfél zúzódását szenvedte el, ennek gyógytartama 2-4 nap volt. E cselekmény miatt a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság
- április 26-án kelt és jogerőre emelkedett B.177/2002/
- számú ítéletével megállapította az alperes bűnösségét
- rb. garázdaság vétségében és
- rb. könnyű testi sértés vétségében és büntetésként 2 évi időtartamra próbára bocsátotta. Az alperes
- április
- napján /helyszín 2/ szám előtt az utcán találkozott a II.r. felperessel, akivel szóváltásba keveredett, majd rátámadt. Az I.r. felperes a II.r. felperes kiáltozását meghallva a segítségére sietett, az úgy kialakuló dulakodás közben az alperes keze eltört, a II.r. felperes pedig a bal szemgolyó körüli lágyrészek duzzanattal járón zúzódását, az alsó ajkak 2 mm-es felszíni repesztett sérülését, a felső ajak hasonló 1 mmes sérülését, az arc baloldalán 5 cm hosszúságú karcolást, a nyak elülső felszínén és mindkét kézháton több hámkarcolást, a bal alkar alsó harmadában 3 cm kiterjedésű lágyrész zúzódását duzzanattal, bevérzéssel szenvedte el. Sérülései 6 napon belül gyógyultak. Az alperes sérülései kapcsán a felperesek ellen súlyos testi sértés büntette miatt indult eljárást a Kiskunfélegyházi Városi Ügyészség
- október 9-én jogerőre emelkedett B.407/2004/7-II. számú határozatával jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntette. A Kiskunfélegyházi Városi Bíróság 2.B.279/2004/
- számú ítéletével - a
- IV. 3-án történtek miatt a próbára bocsátást megszüntetve - az alperest
- rb. garázdaság vétsége és
- rb. könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül 4 hónap fogház büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Bf.670/2005/
- számú,
- január
- napján kelt ítéletével csupán a kiszabott büntetés tekintetében változtatta meg - pénzbüntetést alkalmazva -, egyebekben helybenhagyta. A büntetőeljárás során felperesek az őket, mint sértetteket képviselő ügyvédnek 75.000.Ft ügyvédi munkadíjat fizetettek
- október
- napján, a látlelet készítésével kapcsolatban 4.000.- Ft költségük keletkezett. A büntetőeljárás során
- február 4-e és
- április 21-e között a felpereseknek összesen 15 alkalommal kellett megjelenniük a nyomozóhatóság, valamint a bíróság előtt. A lakóhelyükről Kiskunfélegyházára személygépkocsival történő utazásuk 10.519.- Ft kiadással járt. -3- Pf.II.20.219/2007/
- szám A felperesek módosított keresetükben a Ptk.
- §-ában szabályozott testi épséghez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi joguk megsértésének megállapítását kérték. Az I.r. felperes 150.000.- Ft, a II.r. felperes 100.000.- Ft nem vagyoni kártérítés iránti igényt terjesztett elő. E kereseti kérelmüket azzal indokolták, hogy a helyi közösség előtt az alperestől elszenvedett bántalmazás miatt megalázó helyzetbe kerültek, társadalmi megítélésük hátrányosan megváltozott. Kérték továbbá a büntetőeljárás során felmerült a fentiekben részletezett összesen 89.519.- Ft vagyoni káruk megtérítését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a közöttük fennálló haragos viszony kapcsán kialakult veszekedések során kölcsönösen jogellenesen jártak el. E kölcsönösség kizárja terhére a jogsértés megállapítását. Vitatta a felperesek kártérítési igényét jogalapjában és összegszerűségében is. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset tárgyává tett jogsértést megállapította, kötelezte az alperest felpereseknek személyenként 144.760.- Ft kártérítés, 37.500.- Ft perköltség megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján a bíróság a jogerős bírói ítéletek alperes bűnösségét megállapító rendelkezéséhez kötve van. Az alperes a jogerős büntető ítélet szerinti magatartásával a felperesek testi épséghez fűződő személyiségi jogát megsértette, azzal, hogy mindez nyilvánosan garázda módon történt, sérült a felperesek emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga is. A perben meghallgatott /tanú 1/ és /tanú 2/ tanúvallomása alapján megállapította, hogy az elszenvedett bántalmazások a II.r. felperes munkahelyén és a szűkebb lakókörnyezetükben is ismertté váltak. Köztudomásúnak fogadta el, hogy az ilyen jellegű cselekmények elszenvedői is negatív társadalmi megítélés alá esnek. Ezt nem érinti az a körülmény sem, hogy más tanúk (/tanú 3/, /tanú 4/) vallomása szerint voltak olyanok is, akik a felpereseket tekintették támadónak. Így megállapítható, hogy a bántalmazás következtében elszenvedett fizikai és lelki sérülések a felperesek életminőségét hátrányosan befolyásolták, ennek kompenzálására mindkét felperes vonatkozásában 100.000.- Ft nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak. A vagyoni kártérítés tekintetében megalapozottnak fogadta el az alperes által sem vitatott látlelet készítésével, valamint a felperesek, mint sértettek jogi képviseletével felmerült és számlával igazolt költségét. Ugyancsak indokoltnak tekintette az útiköltségigényt is, rámutatva arra, hogy csupán a II.r. felperes rendelkezett autóbuszbérlettel, az utazási költség az I.r. felperes megjelenése kapcsán az okszerűen igénybevett gépjármű használatával szükségképpen felmerült volna. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel annak megváltoztatása és a felperesek keresetének elutasítása iránt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a már az elsőfokú eljárásban is hivatkozott körülményt, hogy a jogsértés -4- elkövetésére a felek részéről kölcsönösen sor került. Álláspontja szerint a felperesek nem bizonyítottak olyan hátrányt, amely megalapozná a nem vagyoni kártérítés iránti igényt. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a felperesek és a nyilvánvalóan elfogult felperesi tanúk vallomására alapított tényállás alapján hozta meg érdemi döntését, míg az általa csatolt okirati bizonyítékokat, igazolásokat figyelmen kívül hagyta. Hivatkozott a Ptk. 340. §-ában írt, a kármegosztásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésre. A fellebbezési tárgyaláson a per tárgyalásának felfüggesztését kérte arra hivatkozással, hogy a bűnösségét megállapító jogerős ítélet ellen perújítási kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomása ugyanis alátámasztja azt a büntetőeljárásban előadott védekezését, hogy a felperesek támadtak rá, ily módon az ítélet megállapításával ellentétben ő volt jogos védelmi helyzetben, ezért rá vonatkozóan áll fenn a büntethetőséget kizáró ok. A fellebbezés részben alapos. Az ítélőtábla nem találta megalapozottnak a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet. A Pp. 152. §
(1)bekezdése értelmében a tárgyalás felfüggesztésének akkor van helye, ha a per eldöntése olyan előkérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában már bíróság (büntető, polgári) vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik a döntés. A tárgyalás felfüggesztésére valamilyen prejudikális, azaz a perben meghozandó határozat tartalmára kiható előzetes kérdés eldöntése érdekében van lehetőség. A polgári pernek valóban előkérdését jelentheti az alperes bűnösségének megállapítása a jogsértés alapjául szolgáló cselekmények elkövetését illetően. A hivatkozott jogszabályhely értelmében a felfüggesztésre azonban az előkérdés tárgyában indított eljárás jogerős befejezéséig kerülhet sor. A büntetőeljárásban pedig az alperes bűnösségét megállapító jogerős határozat született. A perújítási eljárás rendkívüli jogorvoslat, amelynek megindítása a kialakult bírói gyakorlat szerint nem adhat alapot a per tárgyalása felfüggesztésére. Ezt meghaladóan csupán megjegyzi az ítélőtábla, az alperes a saját jogos védelmi helyzetét /tanú 3/ tanúvallomására alapozza, aki elmondása szerint szemtanúja volt a
- április
- napján történteknek. Ezzel szemben az alperes a büntetőeljárásban - ahogyan azt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Bf.670/2005/
- számú ítéletében is megállapította - maga nyilatkozott úgy, hogy az eseményeknek a felpereseken és lányukon kívül más szemtanúja nem volt. Ilyen körülmények között kétségesnek tűnik az eltérő tényállás megállapítása. A személyhez fűződő jog, mint alkotmányos alapjog a Ptk.
- §-a szerint polgári jogi védelem alatt áll. A Ptk.
- §-a alapján e védelem kiterjed a testi épséghez, egészséghez és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogra is. Az elsőfokú bíróság a -5Pf.II.20.219/2007/
- szám rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytállóan állapította meg a felperesek fentiekben írt személyiségi jogának megsértését, e körben az ítélőtábla utal az elsőfokú ítélet helyes indokaira. A fellebbezés kapcsán arra mutat rá, hogy a személyiségi jogsértés megállapítását önmagában nem zárja ki, ha a jogsértő esetleg maga is sértett fél. A kölcsönös jogsértés is alapot ad a személyiségvédelemre. A kölcsönös jogsértés esetén a jogsértések egymással való összefüggéseit a kártérítési szankció alkalmazása körében kell figyelembe venni (BH. 1995/395.). A kifejtettek miatt tehát nincs akadálya az alperes terhére a jogsértés megállapításának abban az esetben sem, ha esetlegesen kölcsönös jogsértés valósult meg. A Ptk.
- §
(1)bekezdés e.) pontja alapján a sérelmet szenvedett fél a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. Az e jogszabályhely alapján alkalmazandó Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján a személyhez fűződő jogában megsértett fél akkor követelhet kártérítést, ha bizonyítja a kár bekövetkezését. A Ptk. 355. §
(4)bekezdése szerint kártérítés címén azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet vagyoni kártérítés jogalapját és összegszerűségét illetően kifejtett álláspontjával. E vonatkozásban ugyancsak utal az elsőfokú ítélet kifejtett helyes indokaira. Alapos az elsőfokú ítélet nem vagyoni kártérítést megállapító rendelkezését támadó fellebbezés. A személyiségi jogsértés elkövetése nem minden esetben, hanem csak akkor eredményezi a nem vagyoni kártérítés megállapítását, ha a sérelmet szenvedett fél bizonyítja, hogy olyan hátrány érte, amelynek csökkentése vagy kiküszöbölése nem vagyoni kárpótlással lehetséges (BH. 2002/24/II., BH. 2001/110/II., BH. 2001/12.). A bántalmazás következtében nem vitásan sérült a felperesek testi épsége, egészsége. Ez azonban a peradatok alapján rövid időtartamú, átmeneti jellegű volt, amely önmagában a nem vagyoni kárpótlás megítélését nem alapozza meg. Hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság az EBH. 2000/300. szám alatt közzétett jogesetében. A Pp. 163. §
(3)bekezdése lehetőséget biztosít a bíróságnak, hogy az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadjon el. Köztudomásúnak minősül az emberek bizonyos köre előtt ismert és valónak elfogadott tény. Az elsőfokú bíróság e -6jogszabályi rendelkezés alapján köztudomásúnak fogadta el, hogy a felperesekről a közösségben kialakított képet negatívan befolyásolja az alperes általi garázda módon történő bántalmazásuk. Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban ez köztudomású tényként nem fogadható el, a hátrányos megítélés tényét cáfolja a perben meghallgatott tanúk vallomása is. A II.r. felperesnél jelentkező, /tanú 1/ által megjelölt rövidebb ideig tartó ideges állapot még ha a bántalmazással hozható is okozati összefüggésbe - bár ez konkrétan nem állapítható meg -, nem indokolja a nem vagyoni kártérítés megállapítását. A kifejtettekre tekintettel helytálló az a fellebbezési érvelés, mely szerint a felperesek nem bizonyítottak olyan körülményt, amely a nem vagyoni kártérítés iránti igényüket megalapozza. Az ítélőtábla erre tekintettel mellőzte az alperes személyenkénti 100.000.- Ft nem vagyoni kártérítésben történő marasztalását. A fentiek miatt a felperesek keresete a jogsértés megállapítása, illetve vagyoni kártérítés iránti igényük tekintetében megalapozott, míg a nem vagyoni kártérítés iránti igény elutasítása folytán alaptalan. A felek pervesztessége megközelítőleg azonosnak tekinthető, így az ítélőtábla megállapította, hogy a peres felek elsőfokú költségeiket a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján maguk viselik, ily módon mellőzte az alperes perköltségfizetésére való kötelezését. A felperesek személyükhöz tapadóan önálló kereseti igényt érvényesítettek, tehát nem egyetemleges jogosultak, ezért az eljárási illeték személyenként 21.000.- Ft-ban határozható meg, amelyet az Itv. 64. §-a alapján alkalmazandó 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §
(2)bekezdése szerint az alperes pervesztessége arányában fele részben köteles megfizetni (2 x 10.500.- Ft), összesen 21.000.- Ft összegben. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A peres felek pervesztességének, illetőleg pernyertességének aránya a fellebbezés részben megalapozott volta miatt a másodfokú eljárásban is azonosnak tekinthető, így a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján költségeiket maguk viselik. Az alperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték részbeni megfizetésére köteles a fentiekben már hivatkozott IM. rendelet alapján, az ezt meghaladóan le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az IM. rendelet 14. §-a alapján a 13. §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az állam viseli. S z e g e d ,
- október
- Dr.Sághy László sk. a tanács elnöke Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk..Rakita Zsuzsanna sk. előadó bíró táblabíró