Gf.30448/2009/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.448/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Nagy László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Faludy Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Faludy Eleonóra ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és dr. Faludy Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Faludy Eleonóra ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperes ellen elszámolás iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
2. június
3. napján kelt 6.G.40.059/2009/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 31.250 (Harmincegyezer-kettőszázötven) Ft másodfokú perköltséget. A másodfokú eljárás során felmerült 61.500 (Hatvanegyezer-ötszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes jogelődje, személy-1 a Csongrád Megyei Bíróság mint Cégbíróság által nyilvántartásba vett I. rendű alperes tagja volt
6. november
7. napjától
8. február
9. napjáig. személy-1 tagsági jogviszonyának megszűnésétől számított 3 hónap alatt, majd az azt követően eltelt 5 éven belül sem érvényesített elszámolási igényt az I. rendű alperessel szemben, akinek a II. rendű alperes a beltagja. személy-1
10. július
11. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt, jogutóda a felperes. -2- A felperes kereseti kérelmében 1.025.150 Ft elszámolási igényt érvényesített az I. és II. rendű alperesekkel szemben, mert álláspontja szerint ilyen összeghez az édesapjának tagsági jogviszonya megszűnésekor hozzá kellett volna jutnia. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elévülési kifogásra hivatkoztak, álláspontjuk szerint a felperesi követelés - amennyiben fenn is állt volna - már a jogelőd életében elévült. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Rámutatott, hogy a követelés jogosultja, néhai személy-1 tagsági jogviszonya
12. február
13. napján szűnt meg, így ekkor esedékessé vált elszámolási igénye. Az akkor hatályos Gt.
14. § /3/ bekezdésében írt határidőre tekintettel az I. rendű alperesi társasággal történő elszámolásra három hónapos határidő állt volna rendelkezésre. Így követelésének megnyíltától, de legkésőbb a három hónapos, elszámolásra nyitva álló határidő lejártától számított 5 éves általános elévülési időn belül érvényesíthette volna igényét az I. rendű alperessel szemben. Miután erre nem került sor, a követelés még a néhai örökhagyó életében elévült. Miután néhai személy-1 sem az általános elévülési idő megszakítását, sem pedig annak nyugvását eredményező jogcselekményt nem végzett, így a felperesi igényérvényesítésnek nincs helye, alapos az alperesek elévülési kifogása, az elévülés pedig a felperesi követelés bírói úton való érvényesítésének akadálya. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és ugyanezen bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes jogelődje tagsági jogviszonyának megszűnése körülményeit nem vizsgálta, így az ítélet tényállásának nem része, hogy a tagsági viszony megszűnéséről maga az érintett, a felperesi jogelőd egyáltalán tudomással bírt-e, vagyis az elévülés szempontjából az elszámolási igény egyáltalán számára megfogalmazódhatott-e. A bírói gyakorlat - a PK.
15. számú állásfoglalásra tekintettel - nyugvást előidéző körülményként fogadja el, ha a károsult kárának bekövetkeztéről nem tud, és a körülmények olyanok, hogy arról nem is kell tudnia. A cégeljárás során keletkezett iratok alapján nem állapítható meg, hogy a felperesi jogelődöt egyáltalán a nevezett tagok gyűlésére meghívták volna, ezért az okiratok megvizsgálását követően az állapítható meg, hogy a felperesi jogelőd tagsági viszonya az akaratán és tudtán kívül szűnt meg. Ezért a felperesnek menthető okból nyugodott az igényérvényesítési lehetősége, ezért az elévülésre az alperesek megalapozottan nem hivatkozhatnak. Az I. és II. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. A fellebbezés alaptalan. Tény, hogy az I. rendű alperes cégjegyzéke a felperes jogelődje tagsági jogviszonyát
16. november
17. napjától
18. február
19. napjáig tartalmazza. Az ekkor hatályos cégnyilvántartásról szóló törvényi rendelkezések a jelenleg hatályos szabályokhoz hasonlóan kimondták, hogy a cégjegyzék adatai közhitelesen -3- Gf.III.30.448/2009/
20. szám tanúsítják az abban foglalt adatok valóságtartalmát. A cégjegyzékbe bejegyzett adatok helytelensége, jogszabálysértő jellege miatt többféle jogorvoslat igénybevételére van lehetőség, azonban csak korlátozott, jogvesztő határidőkön belül, elsősorban a forgalom biztonsága érdekében. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes jogelődje tagsági jogviszonyának törlése tekintetében hozott változásbejegyző végzést jogorvoslattal nem támadta, és egyéb olyan jogorvoslati kérelem előterjesztésére sem került sor, amely a tagsági jogviszony vége tekintetében a bejegyzett adat valóságtartalmát kétségessé tehetné. Ilyen körülmények között helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a cégjegyzék adataiból indult ki, és annak közhitelessége alapján állapította meg a felperesi jogelőd elszámolásra nyitva álló igényérvényesítésének határidejét. A kereseti kérelem elbírálása szempontjából irreleváns, hogy a felperes jogelődjének tagsági jogviszonya milyen okból szűnt meg, az ezzel kapcsolatos aggályok legfeljebb abban az eljárásban lettek volna érdemben vizsgálhatók, ami a fentebb említett jogorvoslati eljárások körébe tartozik. Jelen eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes jogelődjének tagsági jogviszonya kétséget kizáró módon a közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint megszűnt, így ha a megszűnéstől számított három hónapos határidőn belül, majd az ezt követően eltelt öt év alatt sem érvényesített a felperesi jogelőd semmilyen elszámolási igényt az I. rendű alperessel szemben, úgy a követelés elévülése állapítható meg. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperesi jogelőd sem az elévülés nyugvását, sem pedig annak félbeszakadását eredményező jogcselekményeket nem végzett, így a felperes jelen perben érvényesített követelése még a jogelőd életében elévült. Alaptalanul hivatkozik a felperesi fellebbezés a konkrét esetre egyebekben nem is alkalmazható PK.
21. számú állásfoglalás iránymutatására, ugyanis a néhai jogelőd vonatkozásában nem lehet azt megállapítani, hogy elszámolási igényéről nem is kellett volna tudnia. Egy társaságba való belépés, kilépés akár betéti társaságról, akár szövetkezetről legyen szó, felelős jognyilatkozatok tételét feltételezi, így ha egyébként egymással összefüggő üzletrész és betéti társaságban lévő tagsági jogviszony vonatkozásában került sor társasági jogviszonyok létrejöttére, úgy a jog nem tudásából, vagy egyéb, a felperesi jogelőd tájékozatlanságából adódó körülményekből még nem következik, hogy a társasági jogviszony megszűnése esetén az elszámolási igény keletkezéséről a jogelődnek nem is kellett tudnia. Mindebből következően megalapozottan a felperes, illetve jogelődje vonatkozásában olyan menthető ok nem állapítható meg, ami az igényérvényesítés gátját képezte volna, ezért helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk.
22. § /1/ bekezdése ugyanis elévült követelés bírói úton való érvényesítését kizárja. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokaira tekintettel - a Pp.
23. § /2/ bekezdése és
24. § /3/ bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes a másodfokú eljárás során is pervesztes lett, ezért perköltség megfizetésére köteles, melynek összege áll az alperesek jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült és az ítélőtábla által a 32/
25. (VIII. 22.) IM számú rendelet
26. § /2/ bekezdés a./ pontja, /5/ és /6/ bekezdése, valamint 4/A. § /1/ -4- bekezdése alapján megállapított, 25.000 Ft + ÁFA mértékű ügyvédi munkadíjból. A felperes a másodfokú eljárás tartamára részesült költségmentesség kedvezményében, ezért a fellebbezés folytán felmerült le nem rótt eljárási illetéket a 6/
27. (VI. 26.) IM számú rendelet
28. § /1/ bekezdése és
29. §-a alapján az állam viseli. Szeged,
30. február
31. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró