Bfv.283/2010/5 – Kúria

(2)bekezdés) állapította meg és ezért őt 3 év időtartamra próbára bocsátotta. A II. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett zártörés vétségében állapította meg (Btk. 249. §

(2)bekezdés) és ezért őt 2 év időtartamra próbára bocsátotta. A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a

1. augusztus
2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 1.Bf.219/2008/
3. számú ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy az I. rendű és a II. rendű terhelteket megrovásban részesítette. Az ügyben alkalmazott zár alá vételt fenntartotta, egyben felhívta a magánfél figyelmét arra, hogy a zár alá vételt fel kell oldani, ha 60 napon belül nem igazolja, hogy az igényét érvényesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A városi bíróság elsőfokú következőket rögzítette: ítélete történeti tényállásában a
4. tényállási pont Az I. rendű terhelt tulajdonosa, valamint ügyvezető igazgatója, a II. rendű terhelt részben tulajdonosa a N. Kft-nek, azonban abban ügyvezetői feladatot nem lát el. A N. Kft. ellen a felhalmozott számlatartozásai miatt az A. Kft. a Bajai Városi Bíróság által 0302-1.Vh.470/
5. számon,
6. június
7. napján kibocsátott jogerős határozat alapján végrehajtási eljárást kezdeményezett a bírósági végrehajtónál, amely végrehajtási eljárás során az önálló bírósági végrehajtó helyett eljárva az önálló végrehajtó helyettes - az akkor hatályos, beszerzett cégnyilvántartás adatai között az adós cég telephelyeként feltüntetett ingatlanban - végrehajtási cselekményt foganatosított, melynek során a fenti ingatlant zárva találta, ezért a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályok alapján és azok megtartásával a jelenlevő lakatos segítségével oda behatolt, majd a lakásban található 34 tétel ingóságra foglalást végzett el. Mindezek után a jelenlevő lakatos a bejáratot új zárral visszazárta, majd az új zár és a lakat kulcsait szintén az eljárási szabályoknak megfelelően a Rendőrkapitányságon elhelyezte. A helyszínre kitűzött ingóárverés helyén a bírósági végrehajtó helyettes ismét megjelent, a zárva talált ingatlant a fenti szabályok szerint ismételten kinyittatta, azonban a korábban lefoglalt ingóságok közül nem volt a helyszínen: a 10 darabos szerszámkészlet, a Totya-Ékszöv gázolajos kazán, az Elekta rezgőcsiszoló, a hegesztőtrafó, az Indian 55 típusú kapálógép, a 30 méter dobos hosszabbító, 3000 darab csempe, Uniflex locsolótömlő készlet tartozékokkal, 18 sebességes Tazánic női kerékpár, 18 sebességes Tazánic férfi kerékpár, Csepel campingkerékpár, Csepel BMX kerékpár, Universal kézi fúrógép pumpával, 9 darab Sharp parabola fej, összecsukható lombseprű, Whirpool mikrohullámú-sütő, számítógép konfiguráció PGA monitorral, egérrel, klaviatúrával, HB LaserJet nyomtatóval, Waltham televízió, tv-s szekrény, Solingen vágókészlet, 3 részes szekrénysor, 8 ajtó, 3 íróasztal, 1 éjjeli szekrény, Cannon 580 típusú villanyírógép, Philips rádiós walkman, 5 darab villanyvasút készlet tartozékokkal, 3 darab mozdonnyal, 2 kamionmodell 5 darab kocsival, mert a kulcsokat a Rendőrkapitányságon az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt jelenlétében átvette és azért, hogy a tárgyakra végzett végrehajtási eljárást meghiúsítsa, azokat a végrehajtás alól elvonják, II. rendű terhelttel közösen az előbb felsorolt lefoglalt dolgokat a helyszínről elszállították. Tekintettel azonban arra, hogy az árverés során a végrehajtást kérő A. Kft. a helyszínen beszámítással átvett 1 darab zománcozott WC kagylót, 1 darab kézmosó mosdókagylót, 1 darab fűnyírót, 40 darab különféle méretű parabola tányért, 20 darab parabolafej-tartót, 2 darab acélfelnit gumival, 2 darab könnyűfém-felnit gumival, kerti műanyag bútorokat: ovális asztalt 3 darab székkel, - ezen ingóságok végrehajtás alól történt elvonására nem került sor.
8. tényállási pont A fent hivatkozott - a Bajai Városi Bíróság által 03021.Vh.470/
9. számon elrendelt - végrehajtási eljárásban a végrehajtó lefoglalta a N. Kft. tulajdonát képező személygépkocsit, majd ezt követően - az autó értékesítésére - ingóárverést tűzött ki, és felszólította az I. rendű terheltet, hogy a gépjárművet állítsa elő az árverés időpontjában a végrehajtó irodájához. Az I. rendű terhelt a foglalási jegyzőkönyvet, valamint mindkét felszólítást tértivevénnyel igazoltan átvette, de a személygépkocsi előállítási kötelezettségének nem tett eleget, a gépkocsit a végrehajtás alól elvonta, amelyet utóbb körözés folytán találtak meg Budapesten. A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást mindenben megalapozottnak és a másodfokú eljárásban is irányadónak tekintette. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű és a II. rendű terheltek, valamint védőjük terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt a Be.
10. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítottan, mivel a terheltek bűnössége megállapítására álláspontjuk szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Az indítvány indokolásában a védő vitatta és több ponton támadta az egyes végrehajtási cselekmények jogszerűségét, a Vht. több rendelkezése megsértésére hivatkozott. E körben a részletekbe menően és esetenként a jogerős határozatban rögzítetteket meghaladóan elemezte a végrehajtási eljárás során történteket. Hivatkozott a védő a Btk. 27. §

(2)bekezdése kapcsán a társadalomra veszélyességben tévedésre, valamint a cselekmény elkövetésekor hatályos Btk.

1. és
2. §-ára, a terheltek cselekménye társadalomra veszélyessége csekély fokára, illetve megszűnésére. Vitatta, hogy a végrehajtó felhívására a gépkocsi elő nem állítása a zártörés megállapítására alkalmas lenne. A védő összességében mindkét terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte. A Legfőbb Ügyészség BF.1076/
3. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az indítvány törvényben kizártságára utalt abban a körben, ahol a védő a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó ítéleti tényállással szemben hivatkozott tényekre, ugyanakkor nem látott alapot a tévedés szabályainak, illetve a Btk.
4. és
5. §-aiban foglaltak alkalmazására sem. A személygépkocsi vonatkozásában utalt arra, hogy az I. rendű terhelt a gépkocsi hollétének eltitkolásával időlegesen meghiúsította a végrehajtást. Minderre tekintettel a jogerős határozat hatályában fenntartására tett indítványt. A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén a védő felszólalásában a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. A Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítványban nem felülmérlegelést kért, hanem a keretjogszabály megfelelő alkalmazását. A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratukban foglalt álláspontot változatlanul fenntartotta. A terheltek felszólalásukban védőjükhöz csatlakoztak. A II. rendű terhelt részleteiben is kifejtette a végrehajtás alapjául szolgáló ügy körülményeit, a végrehajtás menetét és ártatlanságát hangsúlyozta. III. A felülvizsgálati indítvány - miként arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott - részben a törvényben kizárt, részben pedig nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatot a Be.
6. §

(4)és

(5)bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban meghatározott okból, illetve hivatalból, a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértések szempontjából vizsgálta felül. Felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság tartozó eljárási szabálysértést nem észlelt. a megjelölt körbe A felülvizsgálati indítványt a védő a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontjára alapította és arra hivatkozott, hogy a terheltek bűnössége megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Álláspontja indokolása körében egyrészről jogkérdéseket feszegetett, másrészről azonban jogi indokolása kifejtésekor ténykérdésekbe bocsátkozott, melynek során esetenként a jogerős határozatban megállapítottakkal ellentétes, míg más esetekben jogerős határozatban nem szereplő ténymegállapításokat tett. a A védő ekkénti érvelésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróságnak nyomatékosan ki kell emelnie, hogy a Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Mindez azt jelenti, hogy a jogerős határozatban rögzített tényállás megalapozottsága nem vitatható, a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában meghatározott jogkérdések a felülvizsgálat tárgyát kizárólag a jogerős határozatban rögzített tények alapján képezhetik. A megalapozottság vizsgálatának lehetősége nélkül, a felülvizsgálati eljárásban tilalmazott bizonyítás hiányában a felülvizsgálat a törvényben kizárt abban a körben, amelyben az indítványozó jogi álláspontját olyan tényekre alapítja, amelyek a jogerős határozatban ellentétes tartalommal szerepelnek, vagy egyáltalán nem fordulnak elő. A Legfelsőbb Bíróság a jelen esetben is törvényben kizártnak tekintette az ilyen hivatkozásokat. A védő által megjelölt jogkérdésekben (az alapul szolgáló végrehajtási eljárás jogszerűsége, a társadalomra veszélyességben tévedés, a társadalomra veszélyesség hiánya vagy csekély volta) kizárólag a jogerős határozatban rögzített tények alapján foglalt állást. E szempontrendszer alapul vétele mellett a védő okfejtését kizárólag a tényállás 2. pontját érintően lehetett részben a I. rendű terhelt tekintetében alaposnak tekinteni, azonban a támadott határozat megváltoztatását ez sem eredményezhette, mivel kizárólag a I. rendű terhelt cselekményének folytatólagosan elkövetettkénti minősítése volt kifogásolható, melyhez azonban törvénysértő jogkövetkezmény alkalmazás nem társult, így a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok sem volt megállapítható. A védő jogi álláspontja kifogástalan abban a tekintetben, és helytálló a bírói gyakorlatra hivatkozás (BH.1989.219., BH.1981.314.) arra vonatkozóan, hogy a felrótt bűncselekmény megállapításának előfeltétele a foglalás jogszerű volta. A védő azonban erre már az alapeljárásban is hivatkozott és már az elsőfokú bíróság is rendkívüli alapossággal foglalkozott a kérdéskörrel. A kérdés eldöntéséhez szükséges tényeket a tényállásban rögzítette és a jogerős határozat kifogástalan indokát adja a végrehajtási eljárás jogszerűsége megállapításának, mikénti a cselekmény társadalomra veszélyességével, az ahhoz kapcsolódó esetleges tévedésessel kapcsolatos álláspontja is helytálló és kellően indokolt. A határozatban rögzített tények alapján ugyanis kétségtelen, hogy mindkét terhelt a végrehajtás tényével tökéletesen tisztában volt, a foglalásról tudomással bírtak és a tényállás

1. pontjában rögzített tárgyakat együttesen, a végrehajtás elvonás szándékával szállították el a végrehajtás helyéről. A cselekmény társadalomra veszélyessége és annak tudata a rögzítettekből következik. Helytálló viszont a védő érvelése abban a tekintetben, hogy az I. rendű terhelt tekintetében a
2. tényállási pontban rögzítettek nem elégségesek a zártörés bűncselekménye megállapításához. Az e körben kialakított bírói gyakorlat szerint (például BH.2004.496.) a végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétsége szempontjából a zárolt vagy zár alá vett dolog végrehajtás alóli elvonása olyan szándékosan megvalósított konkrét tevékenység értékesítés, megsemmisítés, elrejtés, stb. -, amelynek következményeként a végrehajtás meghiúsul, a végrehajtás tárgyát képező dolog, mint kielégítési alap, véglegesen vagy időlegesen megszűnik. Az irányadó tényállás e körben kizárólag annyit rögzít, hogy a végrehajtó által kitűzött ingó-árverésre az I. rendű terhelt a lefoglalt személygépkocsit a végrehajtó felszólítása ellenére nem állította elő. Ez a magatartás önmagában a részletezett megállapítási feltételeket nem meríti ki. A jogerős határozatból egyértelmű, hogy a marasztalásra a gépkocsinak az árverés helyszínére nem szállítása miatt került sor, ez a megállapítás így az anyagi jogi szabályokat sérti. (A jogerős határozat tényállástól elkülöníthető részeiben a gépkocsira vonatkozóan egyéb megállapítások is találhatók - pl. körözés alapján kézre kerítés -, azonban ezek a bűnösség megállapításának alapját nem képezték és ezekhez kapcsolódóan sincs olyan elkövetési magatartás rögzítve, amely az eseti döntés felhívása kapcsán részletezett tevékenységi kört kimerítené.) Összességében tehát a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek bűnösségének megállapítása a tényállás
3. pontjában rögzített tevékenységük alapján az anyagi jogi szabályokkal összhangban álló. A II. rendű terhelt cselekménye minősítése kifogástalan, ugyanakkor az I. rendű terhelt esetében a folytatólagos elkövetés - és ehhez kapcsolódóan a társtettesi elkövetés részbeni voltára utalás - az anyagi jogi szabályokat sérti, ez azonban felülvizsgálati okot nem jelent, mivel a jogerős határozatban az alkalmazható legenyhébb jogkövetkezmény került meghatározásra, törvénysértő büntetés kiszabásról vagy intézkedés alkalmazásról nem beszélhetünk. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és az indítvánnyal támadott határozatot a Be.
4. §-a értelmében hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.
5. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja zárja ki. A Be. 418. §

(3)bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest, 2010. július 1. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró Dr. Kiss Sándor s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Kné