← Magyarország

Pf.20401/2007/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.401/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú eljárásban dr. Perényi László törvényes képviselő, a fellebbezési eljárásban dr. Kertész József ügyvéd által képviselt ÚJSZEGEDI TEXTILES SPORTÉRT ALAPÍTVÁNY 6726 Szeged, Kertész u.
  2. szám alatti székhelyű felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Főosztálya, 1363 Budapest Pf. 24, ügyintéző: ... osztályvezető által képviselt CSONGRÁD MEGYEI BÍRÓSÁG 6720 Szeged,Széchenyi tér
  3. szám alatti székhelyű alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  4. június
  5. napján kelt 7.P.20.210/2007/
  6. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
  7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000.- (Egyszázezer) Ft-ot és ennek
  8. december
  9. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felek a fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik. A fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS : A Csongrád Megyei Bíróság
  10. augusztus
  11. napján jogerőre emelkedett Pk.60.203/1991/
  12. számú végzésével nyilvántartásba vette az Újszegedi Textiles Sportért elnevezésű felperesi alapítványt. - 2 - A szervezet elsődleges célja az ... Klub anyagi támogatása. A megyei bíróság P.21.925/1995/
  13. számú ítéletével az alapítványt megszüntette, ezért
  14. január
  15. napján Pk.60.203/1991/
  16. számú végzésével a nyilvántartásból törölte. A felperes igazolási kérelmét elfogadva és fellebbezését elbírálva a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
  17. október
  18. napján Kf.III.27.208/1996/
  19. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az ügyészségnek a felperes megszüntetése iránt előterjesztett keresetét elutasította, majd
  20. június
  21. napján kelt Kny.II.28.756/1996/
  22. számú végzésével mellőzte a nyilvántartásból törlést. A felperes a Nemzeti Civil Alapprogram által nyújtott támogatás megszerzése érdekében 200.000.-Ft vissza nem térítendő támogatásra pályázatot nyújtott be, amelyhez az alperestől kivonatot kért a nyilvántartásáról. A
  23. január
  24. napján kiállított kivonat azt tartalmazta, hogy az alapítványt megszüntették, az nem működik. A felperes az okirat tartalmát nem vizsgálta, a támogatási kérelem mellékleteként az NCA-nak benyújtotta. A pályázat elbírálója ezt észlelte és hiánypótlásra hívta fel, ezért a felperes
  25. április
  26. napján azzal a kérelemmel fordult az alpereshez, hogy nyilvántartását állítsa helyre.
  27. július
  28. napján kapta kézhez a most már a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazó nyilvántartási kivonatot. A felperes az igényelt támogatást megkapta, azonban a nyilvántartás helyesbítése előtt nem használta fel, ezért az erre vonatkozó számla
  29. július
  30. napi keltezésű. A támogatási szerződés alapján az alapítványnak szakmai beszámolót és pénzügyi elszámolást kellett készítenie
  31. június
  32. napjáig. A Nemzeti Civil Alapprogram a pénzügyi elszámolást vitatta, kifogásolta azt is, hogy a benyújtott számla nem a felhasználási időszakban, azaz
  33. január 1-től
  34. június 30-ig bezárólag keletkezett, ezért a felperest felhívta a megfelelő számla bemutatására. Az alapítvány ilyen számlával nem rendelkezett és nem kívánta kizárni magát két évre a további juttatásból, ezért
  35. december
  36. napján a támogatást visszafizette. A felperes keresetében 200.000.-Ft és ennek
  37. december
  38. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest bírósági jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén, mert a nyilvántartásának helyreállítását elmulasztotta és így
  39. évre a támogatástól elesett. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta az okozati összefüggést a káresemény és az alperesi magatartást között, állította, hogy a téves kivonat kiadása az alperes terhére nem róható. A bíróság a felperesi alapítvány törlését az alapítvány megszüntetését kimondó ítélet jogerőre emelkedését követően rendelte el, utóbb azonban a Legfelsőbb Bíróság eltérő tartalmú határozatot hozott. Az alperes ezt is bejegyezte a nyilvántartásába, azonban a megyei bírósági adatokat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által vezetett központi adattárba vezette át. A továbbiakban az ügyfelek a bírósági kezelőirodák útján a központi nyilvántartási rendszerből kapják a kívánt adatokat. A központi adattár nem tartalmazta, hogy a másodfokú bíróság a törlést mellőzte. A felperesnek azonban módjában volt a kárt elhárítani, ugyanis elvárható lett volna, hogy ellenőrizze a kivonat helyességét és a hiba felismerésekor azonnal gondoskodjon a helyes tartalmú kivonat beszerzéséről. - 3 Pf.II.20.401/2007/
  40. szám Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Jogi okfejtése szerint a társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásának vezetése, illetve erről az ügyfeleknek szolgáltatott kivonat nem az ítélkezés része, tehát nem a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenység, így az esetleges jogellenes magatartás nem a Ptk.
  41. §-a alapján vizsgálható. Az általános kártérítési felelősséghez szükséges kritériumok sem állanak fenn, ugyanis nincs okozati összefüggés a felperes kára és az alperes magatartása között. Számítógépes nyilvántartásban szerepelnek az alapítványra vonatkozó adatok. Az alperesi alkalmazott a felperesnek
  42. januárjában olyan kivonatot adott át, amely szerint az alapítvány már megszűnt. A felperes képviselője ezt nem ellenőrizte, átolvasás nélkül csatolta a pályázatához.
  43. áprilisában már tisztában volt azzal, hogy helytelen tartalmú nyilvántartási adatot közöltek vele, ezért módjában állt elhárítani a kárkövetkezményt, ugyanis elvárható lett volna, hogy legalább a hiba felismerésekor gondoskodjon a helyes tartalmú kivonat beszerzéséről. Ezen kötelezettségének nem tett eleget, a megfelelő intézkedés megtétele iránt kérelmet nem terjesztett elő. A felperes terhére értékelte azt is, hogy az államkincstár
  44. szeptember
  45. napi felhívása ellenére nem tudott olyan számlát benyújtani, ami a felhasználási időszak alatt keletkezett. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását a keresetében foglaltak szerint. Előadta, a bíróságtól elvárható, hogy a valóságnak megfelelő tartalmú nyilvántartást vezessen. Álláspontja szerint a bíróság közhatalmi jellegű tevékenységének gyakorlása során bocsátotta ki a valótlan tényeket tartalmazó kivonatot. Nincs jelentősége annak, hogy az alapítvány képviselője meggyőződött-e az okirat helyes tartalmáról, hiszen elvárható az alperestől a valós tényeken alapuló okirat kiadása. Lényegesnek tartotta magatartásának megítéléséhez, hogy a támogatást visszautalta a folyósító részére, mert a jogszerű felhasználást igazolni nem tudta a jogellenesség miatt. Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Érvelése szerint a felperes sérelmének maga volt az okozója, nem ellenőrizte a
  46. január
  47. napján átvett és az alapítvány megszüntetését tanúsító kivonatot. Az iratokból az is megállapítható, hogy a Magyar Államkincstár Csongrád Megyei Területi Igazgatósága hiánypótlásra felszólításának nem megfelelően tett eleget és ez szolgáltatott okot a támogatás visszakövetelésére. Értékelni kérte a károsult közrehatását. A fellebbezés részben alapos. Az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló módosított 12/1990.(VI.13.) IM. rendelet 1.§

(1)és
(2)bekezdése értelmében az alapítványt a székhelye szerint illetékes megyei bíróság veszi nyilvántartásba és erről, valamint a bejegyzett adatok változásáról kérelem alapján dönt. A Ptk.
  1. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a bíróság jogkörében eljárva kárt okoz. Az alapítványok és a társadalmi szervezetek nyilvántartása, mint nem peres eljárásban végzett tevékenység, a bírósági eljárás része, az ezzel összefüggésben keletkezett károk esetében ezért közhatalmi tevékenység gyakorlásával történt szerződésen - 4 - kívüli károkozás valósul meg. A Ptk.
  2. §
(1)bekezdése szerinti rendelkezésből az is következik, hogy a jogorvoslat kimerítése olyan előfeltétel, amely a kártérítési igény érdemi elbírálásához nélkülözhetetlen. Jelen esetben azonban jogorvoslat előterjesztésére nem volt lehetőség, mert a törlés mellőzésére vonatkozó végzés a felperes korábbi sérelmét orvosolta, míg a téves nyilvántartásról kiadott kivonat ellen fellebbezés előterjesztésére nincs lehetőség, azonban az alapítvány képviselője annak helyesbítését kérte és a kárigényét közvetlenül bírói úton érvényesíthette. A valótlan tartalmú nyilvántartás vezetés vétkes kötelességszegésnek minősül, amelynek alapján az alperes kártérítési felelősséggel tartozik. A kár abból keletkezett, hogy az alapítvány a támogatási szerződésben vállalt kötelezettség ellenére a támogatást nem tudta felhasználni 2005. január 1. napjától 2006. június 30. napjáig keletkezett fizetési kötelezettségek kiegyenlítésére, mert a nyilvántartását helyreállító okiratot csupán 2006. július 12. napján vette át. A Ptk. 340. §
(1)bekezdése alapján azonban a károsult kötelessége a kár elhárítása, csökkentése és ha ezen kötelezettségének felróhatóan nem tesz eleget, magatartásának következményét maga viseli. A felperes előadásából megállapíthatóan a
  1. január
  2. napján kiállított okiratot annak átolvasása nélkül küldte meg a pályázat kiírójának és nem észlelte, hogy az megszűnt alapítvány adatait tartalmazza. Képviselője útján
  3. április
  4. napján kérte a nyilvántartás helyreállítását, de nem járt utána, hogy az alperes intézkedett-e; küldött-e részére levelet, melyet - ha írtak is neki - bizonyítottan nem kapott meg.
  5. májusában átutalták a pályázaton elnyert támogatási összeget. A képviselő ekkor sem fordult a bírósághoz annak ellenére, hogy Szegeden lakik, így különösebb nehézség nélkül érdeklődhetett volna személyesen is, hogy az alperes intézkedett-e.
  6. július
  7. napján vette át a helyes tartalmú okiratot, ebben az időpontban azonban a támogatás szerződésszerű felhasználására már nem volt lehetőség. A károsult közreható önhibája miatt az ítélőtábla az alperes kártérítési felelősségét fele részben találta megállapíthatónak és 100.000.-Ft kártérítés megfizetésére kötelezte. A késedelmi kamatról a Ptk. 301/A. §-a alapján rendelkezett. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta a Pp.
  8. §
(3)bekezdése alapján. A felperes fellebbezése részben vezetett eredményre, a részleges pernyertesség alapján azonban a Pp. 81. §
(1)bekezdésére figyelemmel a fellebbezési eljárási költségeiket a feleknek maguknak kell viselniük. A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az államot terheli a felek személyes illetékmentessége folytán az illetékekről szóló 1990. évi III. törvény 5. §
(1)bekezdés c/ és d/ pontja, valamint
(2)bekezdése és a 6/
  1. (VI.26.) IM. számú rendelet
  2. §
(1)bekezdése és
  1. §-a szerint. S z e g e d,
  2. február
  3. Dr. Sághy László sk. a tanács elnöke Dr. Rakita Zsuzsanna sk. előadó bíró Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.