SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.530/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Molnár István ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a dr. Botos Mihály ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- október
- napján kelt 5.P.20.048/2007/
- számú ítélete ellen a felperes
- és az alperes
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és az árverési vételár felosztását olyképpen módosítja, hogy a felperest megillető összeget 7.000.000.-/Hétmillió/ Ft-ra és ennek
- szeptember 1.napjától december 31.napjáig évi 11 %-os, és
- január 1-től a kifizetésig járó időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamataira, továbbá 1.200.000.- /Egymillió-kettőszázezer/ Ft-ra és ennek
- szeptember 11-től december 31.napjáig évi 11 %-os, és
- január 1-től a kifizetésig járó időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamataira, és 3.000.- /Háromezer/ Ft tehermentesítéssel kapcsolatos költségre változtatja. Mellőzi az ítélet rendelkező részéből annak megállapítását, hogy a felperest az árverési vételárból 10.181.671.- Ft illeti meg. Az alperes által fizetendő perköltség összegét 200.000.- /Kettőszázezer/ Ft-ra, - -2- az általa fizetendő illetéket 492.000.-/Négyszázkilencvenkettőezer/ Ft-ra felemeli. A felperes illetékfizetésre kötelezését mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000./Egyszázezer/ Ft fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak az adóhivatal felhívására eljárási illetéket. 500.000.-/Ötszázezer/ Ft fellebbezési Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs INDOKOLÁS: A felek házastársak voltak. Házasságukból 1981-ben /személy neve 1/, 1982-ben /személy neve 2/ utónevű gyermekeik születtek. Házasságukat a Békéscsabai Városi Bíróság 9.P.20.299/2002/
- számú ítéletével
- április
- napján felbontotta. A felek, valamint perben nem álló gyermekeik
- szeptember
- napján megállapodást kötöttek a házastársi közös vagyoni ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére vonatkozóan. Ebben rögzítették, hogy az eredetileg a felperes különvagyonát képező, de az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a közös gyermekek tulajdonában lévő és a felek haszonélvezeti jogával terhelt ... hrsz-ú, 1.sz. ingatlant 6.200.000.- Ft vételárért értékesítik. Abból a felperes és az alperes egyenként 1.200.000.- Ft-ban részesül, míg az ezt meghaladó vételár gyermekeiket illeti meg egyenlő arányban. Az alperest megillető összegbe beszámították a gyermekek részére fennálló tartozását, amelynek eredményeként ténylegesen 600.000.- Ft-ra vált jogosulttá. Megállapították, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a peres felek ½ - ½ arányú közös tulajdonát képező 2.sz. ingatlan címe alatti ingatlanban az alperesnek jelentős mértékű különvagyona van, ennek mértékét és arányát azonban nem kívánták meghatározni. Megállapodtak abban, hogy az ingatlant
- augusztus
- napjáig közös eladás útján értékesítik és a befolyó vételárat felosztják akként, hogy abból a felperest függetlenül az eladási ártól - 7.000.000.- Ft, az alperest 2.000.000.- Ft illeti meg, a különbözetet pedig közös -3Pf.II.20.530/2007/
- szám gyermekeik között egyenlő arányban osztják szét. Amennyiben a tulajdonközösség ily módon való megszüntetése, illetve az eladási ár felosztására vonatkozó megállapodás bármilyen okból meghiúsulna, a felperes jogosult ugyanilyen tartalommal a közös tulajdon megszüntetését kérni és jogosult a 7.000.000.- Ft
- augusztus
- napjától kifizetésig járó törvényes mértékű kamatára is. A szerződésben utaltak arra, hogy az 1.sz. ingatlanra vonatkozó megállapodásnak a feltétele volt a 2.sz. ingatlanon fennálló közös tulajdon fentiek szerinti megszüntetésére vonatkozó megállapodás. A szerződés szerint amennyiben a felperest megillető 7.000.000.- Ft
- augusztus
- napjáig kifizetésre nem kerül, úgy jogosulttá válik a különvagyoni ingatlanából az alperesnek juttatott 1.200.000.- Ft visszakövetelésére. Az ingatlan értékesítése az alperes feladata volt. Ennek kapcsán
- január 19-én megbízási szerződést kötött a ... Kft-vel az ingatlan közvetítésére, amelyben az eladási irányárat 27,5 millió forintban, majd utóbb 25 millió forintban jelölte meg. Az ingatlan forgalmi értéke jelenleg 15.000.000.- Ft-ban határozható meg. A felperes módosított keresetében az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte árverési értékesítés útján 13.000.000.- Ft legkisebb árverési vételár mellett. Ajándék visszakövetelése címén kérte az alperest 1.200.000.- Ft és kamatai megfizetésére kötelezni. A vételár felosztását oly módon kérte, hogy abból a 7.000.000.- Ft, továbbá az 1.200.000.- Ft és ezen összegek törvényes kamatai őt, a fennmaradó rész pedig az alperest illeti meg. Kérte az ingatlan tehermentesítésével felmerült 6.000.- Ft költségének alperesre eső ½ része, azaz 3.000.- Ft megfizetésére is kötelezni az alperest. Az alperes nem ellenezte a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetését, a legkisebb árverési árat 15.000.000.- Ft-ban kérte megállapítani. Vitatta a felperes kamatkövetelését azzal, hogy a felperes a vételár őt megillető részére annak kifizetésekor jogosult. Álláspontja szerint az 1.200.000.- Ft az ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogának ellenértéke volt, nem pedig ajándék, ezért ennek visszakövetelésére irányuló kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra is, hogy a vételár felosztásának alapját nem képezheti a felek szerződése. Az elsőfokú bíróság ítéletével elrendelte a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését beköltözhető állapotban. A -4- legkisebb árverési vételárat 15.000.000.- Ft-ban határozta meg. Megállapította, hogy a vételárból a felperest 10.181.671.- Ft, továbbá 1.200.000.- Ft-nak
- október
- napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, míg az alperest az azt meghaladóan fennmaradó vételár illeti meg. A további keresetet elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtás során felmerülő költségeket a felek egymás között egyenlő arányban kötelesek viselni. Kötelezte az alperest 60.000.- Ft perköltség, a felperest 210.000.- Ft, míg az alperest 282.000.- Ft le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. A felek egyező előadása alapján megállapította, hogy az ingatlan természetbeni megosztása nem lehetséges, egyik fél sem képes a tulajdonostárs tulajdoni hányadának magához váltására, ezért a közös tulajdon csak árverési értékesítés útján szüntethető meg. A beszerzett ingatlanforgalmi szakértői véleményt fogadta el a legkisebb árverési vételár összegét illetően. A vételár felosztásánál a felek tényállásban írt megállapodását tekintette irányadónak. Utalt arra, hogy bár az alperes annak perbeli alkalmazhatóságát vitatta, azt nem támadta meg. A felek a megállapodásban úgy rendelkeztek, hogy a közös tulajdon más módon történő megszüntetése során is az abban foglalt kikötéseket kell alkalmazni. Ezért a felperest megilleti az elért vételártól függetlenül 7 millió forint, valamint annak az ítélethozatalig járó késedelmi kamata 1.689.110.- Ft. Megalapozottnak találta a felperes ajándék visszakövetelése címén előterjesztett igényét is. Utalt arra, hogy az az ingatlan, amelyből ezen összeget az alperes kapta, a felperes különvagyona volt, tehát nem helytálló az a védekezés, hogy az a haszonélvezeti jog ellenértékét képezte. Ezért a felperes jogosult 1.200.000.- Ft-ra, és annak késedelmi kamatára, valamint a tehermentesítéssel felmerült 3.000.- Ft-ra. Kiszámította az 1.200.000.- Ft-nak ítélethozatal időpontjáig járó kamatát (289.561.- Ft) és az 1.200.000.- Ft tőkeösszeg után az ítélethozatalának időpontjától kötelezte az alperest a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére. A közös tulajdon megszüntetése körében a perköltség viseléséről a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma
- számú Állásfoglalása IV/G. pontja alapján, míg az ajándék visszakövetelésével kapcsolatos kereseti kérelem tekintetében a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján határozott. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet késedelmi kamatra és perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatását kérte. Kifejtette, hogy a per tárgyát képező megállapodás szerint a felperes a 7.000.000.- Ft után annak kifizetéséig jogosult a törvényes mértékű késedelmi kamatra, ezért tévesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor csak az ítélethozatalig ítélte meg a kamatot. Álláspontja szerint a perben nem alkalmazhatók a közös tulajdon megszüntetésére irányadó perköltség -5Pf.II.20.530/2007/
- szám viselési szabályok, a peradatokból kitűnően az alperes magatartása hiúsította meg a szerződésszerű teljesítést, mivel az eladási árat a realitásokat figyelmen kívül hagyva állapította meg, az alperes szerződésszegő magatartása vezetett a per megindításához, így a perköltségre is a Pp. általános szabályait kell alkalmazni. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte a felperes ingatlanilletőségének tulajdonába adását azzal, hogy annak fedezetét bankkölcsönből kívánja biztosítani. Kérte továbbá az 1.200.000.- Ft visszafizetésére kötelezésének mellőzésével a felperes ezen keresetének elutasítását. Ennek indokát az elsőfokú eljárásban előadottal azonos módon abban jelölte meg, hogy e pénzösszeg az ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogának ellenértéke volt, nem pedig ajándék. A haszonélvezeti jogának fennálltát rögzíti a perbeli megállapodás, ugyanakkor nem tartalmaz ajándékozásra vonatkozó utalást. Rámutatott, a holtig tartó haszonélvezeti jog személyhez kötött jog, annak értéke nem lehet a felperes különvagyonának része. A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. A Csjt.
- §
(5)bekezdése szerint a házastársak vagyoni viszonyaira - így az általuk kötött házassági vagyonjogi szerződésekre is - a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk-beli szerződési szabadság elvéből következően a felek szabadon dönthetnek abban, hogy kivel és milyen tartalmú szerződést kötnek (Ptk. 200. §
(1)bekezdés). A peres felek a 2.sz. ingatlanon fennálló házastársi közös vagyon megosztásáról rendelkeztek a szerződésben. A házastársi vagyonközösség megvalósulására vonatkozó szerződések jellemzője, hogy nem feltétlenül a Csjt. szabályai szerint történik a vagyon megosztása, hanem tartalmuk kialakításában egyéb szempontok is szerepet játszanak. A felek - vagy azok egyike céljaik megvalósítása érdekében engedményt tesznek. A perbeli esetben érvénytelenségi okra való hivatkozás hiányában szükségtelen volt annak feltárása, hogy mi motiválta a feleket abban, hogy a tényállásban írt tartalommal kössenek megállapodást. A Ptk. 277. §
(1)bekezdése szerint a szerződéseket tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. Nem vitás, hogy a szerződésben megjelölt időpontig a perbeli ingatlan alperes által történő értékesítése nem valósult meg, így a felperes nem jutott hozzá a szerződés szerinti összeghez. Ezért - ahogyan azt az elsőfokú bíróság -6- helyesen megállapította - a perbeli jogvita elbírálásakor az érvényes szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni, amely feljogosította a felperest arra, hogy a közös tulajdon megszüntetését kérje, részesüljön a befolyt vételárból az ott rögzítettek szerint. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, az alperes az elsőfokú eljárásban hivatkozott arra, hogy a felperes magatartása miatt hiúsult meg a szerződés teljesítése, mert vevőket küldött el. Ez a Ptk. 312. §-ában szabályozott szerződésszegés, a teljesítés lehetetlenné válását jelentené annak bizonyítottsága esetén. Ez a
(3)bekezdésben írtak alapján azzal a következménnyel járna, hogy az alperes szabadulna kötelezettsége alól, ami a konkrét esetben azt eredményezhetné, hogy a házastársi közös vagyon megosztása nem a felek megállapodása, hanem a Csjt. arra vonatkozó rendelkezései szerint történne. Az alperes ezen előadásának alátámasztására azonban bizonyítást felajánlani nem tudott a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint. Azon fellebbezési előadás, mely a felperes tulajdoni illetőségének alperes általi magához váltására vonatkozik, teljesítő képességének hiányában jelentősséggel nem bír. A fellebbezésében tett ezen nyilatkozat megalapozásához - annak ellenére, hogy ezt kilátásba helyezte - hitelt nem vett fel. A perben a felperes a
- szeptember
- napján kelt szerződésből eredő követelését érvényesíti, ezért - ahogyan arra fellebbezésében helytállóan hivatkozott - a 7 millió forint tőkeösszeg után a késedelmi kamat annak kifizetése időpontjáig illeti meg. A felperes az elsőfokú eljárásban is ilyen tartalommal kívánta igényét érvényesíteni, függetlenül attól, hogy a kamat összegét egyes időpontokra vonatkoztatva számszakilag is meghatározta. A szerződésből kitűnően a 1.sz. ingatlan - függetlenül az ingatlan-nyilvántartás adataitól a felperes különvagyonát képezte. Ily módon ezen ingatlan értékesítéséből befolyt és az alperesnek juttatott vételárrész az alperesnek történt ingyenes juttatás volt, azaz ajándéknak minősül (Ptk.
- §
(1)bekezdés). Egyebekben a juttatás jogcíme a jogvita elbírálása szempontjából közömbös, e szempontból ugyanis annak van kizárólagosan jelentősége, hogy a felperes jogosulttá vált ezen összegre a megállapodás értelmében. Az alperes tehát köteles megfizetni a felperesnek a szerződés alapján 1.200.000.- Ft-ot, és annak a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Helytálló tehát az elsőfokú ítélet erre vonatkozó marasztaló rendelkezése. -7Pf.II.20.530/2007/
- szám Egyetért az ítélőtábla a felperesi fellebbezéssel a tekintetben is, hogy jelen perben nem alkalmazhatók a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó perköltség viselési szabályok, hiszen a fentiekben írtak szerint a felperes követelése a felek szerződésén alapul, ezért a Pp-nek a perköltség viselésére vonatkozó általános szabályai az irányadók. A pertárgy értéke a felperes követelésének összege, azaz 8.203.000.- Ft. A felperes egészében pernyertes lett, ezért az alperes a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles a 32/
- (VIII.22.) IM. rendelet alapján megállapított, a felperes jogi képviseletével kapcsolatos perköltségnek, valamint az Itv.
- §-a alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján a le nem rótt eljárási illetéknek a megfizetésére. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezését - a perköltségre és az illeték viselésére is kiterjedően - a rendelkező részben foglaltak szerint részben a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A másodfokú eljárásban pervesztes alperes a fentiekben hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján köteles a felperes másodfokú perköltségének, valamint a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéknek a megfizetésére. S z e g e d , 2008. március 5. Dr.Sághy László sk. a tanács elnöke Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk..Rakita Zsuzsanna sk. előadó bíró táblabíró