SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.356/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Zengődi Roland ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek, - a dr. Kmetovics Gyula ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű alperes neve uo. lakos II. rendű alperesek ellen kölcsön visszafizetése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- május hó
- napján kelt 14.P.20.024/2007/
- sorszámú ítélete ellen az I-II. rendű alperesek által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, az alperesek által összesen fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 372.860,-(Háromszázhetvenkettőezer-nyolcszázhatvan) Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg 15 nap alatt a felperesnek egyetemlegesen - 120.000,-(Egyszázhúszezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak külön felhívásra 360.000,-(Háromszázhatvanezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és az I. rendű alperes régi ismerősök.
- június hó
- napján a felperes az I. rendű alperesnek 7.000.000,-Ft összegű kölcsönt adott át kamatmentesen,
- október 12-i visszafizetési időponttal. A megállapodást tartalmazó okiratot a II. rendű alperes is aláírta. A visszafizetés időpontjában a felek szerződésüket módosították, a kölcsönvevők teljesítésének határidejét
- március
- napjában jelölték meg, egyúttal az alperesek tulajdonában lévő /cég neve 1/ kezességet vállalt. A felperes az I-II. rendű alperesek részére
- december
- -2- napján további 4.000.000,-Ft kamatmentes hitelt folyósított, a visszafizetés időpontja
- március
- napja volt. A peres felek a
- január hó
- napján kelt okiratban megállapították, hogy az alperesek 11.000.000,-Ft kamatmentes hitelt vettek fel a felperestől, amelyet
- május 8-ig kell visszafizetniük. A kölcsönvevők teljesítéséért a /cég neve 1/ kezességet vállalt. A felek szerződésüket
- április
- napján módosították, eszerint a kamatmentes hitel összege 12.250.000,-Ft, a visszafizetés határideje
- május hó
- napja. Az I-II. rendű alperesek
- szeptember
- napján 900.000,-Ft-ot megfizettek a felperesnek. A felek
- október
- napján okiratot írtak alá, amelyben a felperes elismerte a visszafizetés tényét, megállapították, hogy a hátralékos kölcsöntartozás 11.350.000,-Ft, melynek teljesítési határideje
- december hó
- november
- napján újabb okiratot készítettek a felek, amelyben megállapították, hogy az alperesek
- április hó
- napján összesen 12.250.000,-Ft kamatmentes hitelt vettek fel a felperestől, vállalták, hogy havonta - az okiratban meghatározott összegekben és időpontokban - részletekben teljesítik visszafizetési kötelezettségüket. Az I-II. rendű alperesek
- november
- napján 1.150.000,-Ft-ot, december
- napján 1.100.000,-Ft-ot,
- január
- napján és április
- napján utóbbit a peres eljárás tartama alatt - 2.000.000,-2.000.000,-Ft-ot fizettek vissza a felperesnek. Az I-II. rendű alperesek a
- március 30., április
- és május
- napján esedékes részletfizetési kötelezettségüknek összesen 6.000.000,-Ft erejéig nem tettek eleget. A felperes módosított keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alpereseket 6.000.000,Ft, valamint ezen összegből 2.000.000,-Ft után
- március 30-tól, 2.000.000,-Ft után
- április 30-tól, 2.000.000,-Ft után
- május 30-tól a kifizetésig járó időszakra a mindenkori törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére, továbbá 2.000.000,-Ft után
- február 28-tól április 21-ig számított késedelmi kamat és 243.000,-Ft költség és perköltség megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy az alperesek részére kölcsönt folyósított, akik annak összegét
- november
- napján elismerték és részletfizetést vállaltak, amelynek nem tettek eleget. Az I-II. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. Elismerték, hogy összesen 11.000.000,-Ft kölcsönt vettek fel a felperestől, azonban az ügyleti kamat mértéke havi 5 % volt. Az ügyleti kamatot mindaddig megfizették, amíg teljesítőképesek voltak. A hitel első részletét építkezés céljából, míg a másodikat banki hitel visszafizetése miatt vették fel a felperestől. Állították, hogy minden hónapban a havi ügyleti kamatot megfizették, és összesen 14.397.500,-Ft-ot fizettek vissza, amelyből 3.397.500,-Ft volt az ügyleti kamat, amely mintegy 16,8 %-os mértékűnek felelt meg. A kölcsönszerződést uzsorára, illetve feltűnő aránytalanságra hivatkozással kifogás formájában megtámadták. A feltűnően aránytalan előnyt az ügyleti kamat mértékében jelölték meg, és kérték az aránytalanság kiküszöbölésével annak megállapítását, hogy a felperesnek tőkeösszeget és a törvényes mértékű ügyleti kamatot már megfizették, ezért a kereset alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I-II. rendű alpereseket, fizessenek meg 15 nap alatt egyetemlegesen a felperesnek 6.000.000,-Ft-ot, ezen összegből -3- Pf.III.20.356/2007/
- szám 2.000.000,-Ft után
- március 30-tól, 2.000.000,-Ft után
- április 30-tól, 2.000.000,-Ft után
- május
- napjától a kifizetésig, valamint 2.000.000,-Ft után
- február 28-tól
- április 21-ig minden késedelemmel érintett félévre a félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, és 243.000,-Ft költséget. Az előzetes végrehajthatóság kimondását mellőzte. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 350.000,-Ft perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 374.600,-Ft eljárási illetéket. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felek között a Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdésében írt kölcsönszerződés jött létre, amely alapján az alperesek 11.000.000,-Ftot vettek át a felperestől. A visszafizetés határidejét több alkalommal módosították és
- november 30-án az alperesek 12.250.000,-Ft-ban ismerték el a még fennálló fizetési kötelezettségüket, amelynek teljesítésére részletfizetést vállaltak. Az alperesek érvénytelenségi kifogásával összefüggésben utalt arra, az okirati bizonyítási eszközökkel szemben az alpereseket terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy az általuk állított mértékű ügyleti kamat került kikötésre és azt megfizették, miután mindezek tényét a felperes tagadta. Az ebben a körben meghallgatott tanúk az alperesekkel hozzátartozói viszonyban álltak, tudomásszerzésük közvetett volt - az alperesektől származott -, ezért nyilatkozataikat a tényállás megállapítása során figyelmen kívül hagyta. Erre tekintettel az alperesek az „uzsorás kamat" kikötését nem tudták bizonyítani, ugyanígy azt sem, hogy összesen 14.397.500,-Ft-ot visszafizettek. Az alperesek a
- november
- napján kelt okiratban meghatározott részletfizetési kötelezettségüknek 6.000.000,-Ft erejéig nem tettek eleget, míg 2.000.000,-Ft-ot késedelmesen fizettek meg, ezért a módosított kereset szerint marasztalta őket. A költség és perköltség megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezést arra alapította, hogy a fizetési meghagyásos eljárásokban a biztosítási intézkedés elrendelésével kapcsolatban a felperes igazolta 12.000,-Ft földhivatal díj, 860,Ft közjegyzői díj, illetve 81.000,-Ft végrehajtói előleg és ezen eljárásban a jogi képviselő részére 30.000,-Ft és további 120.000,-Ft ügyvédi díj kifizetését. Ezen felül kötelezte az alpereseket a perrel érvényesített követelés 5 %-ának megfelelő mértékű ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére. Az ítélet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítását arra tekintettel mellőzte, hogy a Pp.
- §-a szerinti feltételek jelen ügyben nem álltak fenn. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I-II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben kérték annak megváltoztatását és a kereset teljes körű elutasítását. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg a tényállást és abból helytelen jogi következtetésre jutott.
- április 8-án nem került sor újabb összeg folyósítására a 11.000.000,-Ft-on felül, csupán az addig lejárt és ki nem fizetett 1.250.000,-Ft kamatot adták hozzá a 11.000.000,-Ft tőkeösszeghez és így határozták meg a kölcsön összegét. Ez az okirat azonban nem teljes bizonyítóerejű magánokirat, ezért tagadásukkal szemben a felperesnek kellett volna bizonyítani az 1.250.000,-Ft összegű kölcsön átadását. A 900.000,-Ft
- szeptember 10-i visszafizetését a felperes elismerte, -4- azonban nem bizonyította, hogy ezt a 900.000,-Ft-ot később ismét visszaadta, így ezt a tényt is a felperesnek kellett volna igazolnia. Egyik fél által sem vitatottan, összesen 6.250.000,-Ft-ot fizettek vissza. Mindezen tényeket figyelembe véve megállapítható, hogy 11.000.000,-Ft kölcsön nyújtása mellett összesen 7.150.000,-Ft-ot fizettek vissza, így legfeljebb 3.850.000,-Ft erejéig lehetett volna a kereset alapos. Az uzsorára és feltűnő aránytalanságra alapított kifogásukat helytelen tényállás alapján vetette el az elsőfokú bíróság, okszerűtlen bizonyítékértékeléssel hagyta figyelmen kívül /tanú 1/, /tanú 2/ és /tanú 3/ tanúk vallomását, holott ezen személyek egyértelműen igazolták, hogy havi 5 %os ügyleti kamat kikötése mellett került sor a kölcsönnyújtásra, a felperes minden hónap végén személyesen jelent meg a kamatösszegek átvétele végett, így a feltűnően aránytalan kikötés és a helyzetkihasználás ténye bizonyított. Mindemellett az elsőfokú bíróság az uzsora szubjektív feltételeinek hiányát ítéletében nem indokolta. A peradatok okszerű mérlegelése mellett megállapítható, hogy az érvénytelenségi kifogásuk megalapozott, ezért a kereset alaptalan. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak mindenben helyes indokai alapján. Az I-II. rendű alperesek fellebbezése - a per érdemi részében - a l a p t a l a n . A Pp.
- §
(1)bekezdése a bizonyítási kötelezettség és ezen keresztül a bizonyítási teher általános szabályát tartalmazza. Ez a legáltalánosabb szabály, amely szerint a polgári perben a feleket állítási és bizonyítási kötelezettség terheli. A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher ugyanakkor nem azonos fogalmak. Az előbbi arra ad választ, hogy kinek, mit kell bizonyítania, míg a bizonyítási teher jogintézménye azt határozza meg, hogy a bizonyítatlanság következményei melyik fél terhére esnek, azaz, ha valamilyen a per eldöntése szempontjából jelentős tényt nem sikerül bizonyítani, az melyik félnek a hátrányára szolgál, kit terhel a sikertelen bizonyítás kockázata. Az elsőfokú bíróság helyesen állította fel a bizonyítási teher szabályát, ami közelebbről azt jelentette, hogy az I-II. rendű alpereseknek - az egyszerű és teljes bizonyítóerejű magánokiratok által felállított vélelmekkel szemben - kellett kétséget kizáró módon bizonyítaniuk a kölcsönszerződés általuk megjelölt tartalmát - a havi 5 %-os mértékű ügyleti kamat kikötést - , illetve a visszafizetett összeg tényét. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §
(1)bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörében eljárva, okszerű mérlegeléssel, helytállóan rekesztette ki a bizonyítékok közül az érdekelt személyek közvetett tapasztalatszerzésén alapuló vallomását, így az I-II. rendű alperesek nem tudták bizonyítani a havi 5 %-os mértékű kamatkikötés tényét, mint ahogy az okiratokkal szemben nem igazolták a 14.397.500,-Ft visszafizetést sem. A fellebbezésben írtakkal ellentétben az alperesek okiratban ismerték el
- április hó
- napján 12.250.000,-Ft összegű tartozásukat, és vállalták annak részletekben történő visszafizetését. Ezen tartozáselismerésre tekintettel (Ptk.
- §) a felperesnek külön nem kellett bizonyítania sem a további 1.250.000,-Ft összegű kölcsönnyújtás, sem a visszafizetett 900.000,-Ft újbóli kölcsönadásának tényét. A fennálló kölcsöntartozás összegéről az okirat vélelmet állított fel, amelyet az alperesek nem tudtak megdönteni. -5- Pf.III.20.356/2007/
- szám Az elsőfokú bíróság a feltárt bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen állapította meg a tényállást, abból helytálló jogi következtetésre jutott és miután az uzsora konjunktív feltételei közül a feltűnően aránytalan előny kikötése nem nyert bizonyítást, ezért a helyzetkihasználás ténye további bizonyítást, illetve indokolást nem igényelt (Ptk.
- §). Helytelenül állapította meg ugyanakkor a felperest megillető eljárási költség összegét. Perköltség mindaz a költség, amely a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül felmerült (előzetes tudakozódás és levezetés költsége, eljárási illeték, tanú és szakértői díj, ügygondnoki díj, helyszíni tárgyalási szemle költsége stb.) (Pp.
- §
(1)bekezdés). Miután az alperesek a fizetési meghagyás ellen ellentmondással éltek, ezért a jogi képviselettel kapcsolatban felmerülő ügyvédi munkadíj összegét a teljes eljárásra figyelemmel, a perérték alapján a 32/
- (VIII.22.) IM. számú rendeletben foglaltak figyelembevételével kell meghatározni. A felperes az eljárás során - így a másodfokú eljárásban sem - nem igazolta, hogy jogi képviselőjének a fizetési meghagyás beadásáért, illetve azon eljárás során összesen 150.000,-Ft-ot fizetett meg, amely az előbbiek szerint egyébként külön fel sem számítható. Kérhette volna az eljárás során, hogy a jogi képviselővel kötött megbízási szerződésben foglaltak alapján állapítsa meg a bíróság az ügyvédi munkadíj összegét, azonban ilyen kérelmet nem terjesztett elő. A felperes azt sem igazolta, hogy 81.000,-Ft összegű előleget fizetett meg a végrehajtónak, így ezen költség megítélése is indokolatlan volt. A perrel kapcsolatban felmerült, igazolt költségként a felperest megilleti 12.000,-Ft földhivatali, tulajdonlap másolati díj, valamint 860,-Ft közjegyzői díj, valamint a 32/
- (VIII.22.) IM. számú rendelet alapján a másodfokú bíróság által megállapított 300.000,-Ft + 20 % ÁFA ügyvédi munkadíj. Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség összege vonatkozásában megváltoztatta, azt a rendelkező részben írtak szerint leszállította, míg a per érdemében hozott - helyes - döntését a Pp.
- §
(2)és
(3)bekezdése alapján - lényegében mindenben helyes indokai szerint - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperesek a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek a felperes másodfokú eljárási költségének megfizetésére, amelynek összege 100.000,-Ft + 20 % ÁFA összegű ügyvédi munkadíjból áll (32/2003. (VIII.22.) IM. számú rendelet). -6Az alperesek az Itv. 74. §
(3)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM. számú rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelesek az eredménytelen fellebbezésükre tekintettel a másodfokú eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d,
- november
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Lakatos Péter sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. táblabíró