Mfv.I.10.865/2009/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Máthéné dr. Bertók Judit jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Hovánszki Arnold ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 3.M.174/
- szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.525/2007/
- számú részítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- október
- napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.525/2007/
- számú részítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt - 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati részköltséget, valamint az államnak - felhívásra - 144.000 (egyszáznegyvennégyezer) forint felülvizsgálati részilletéket. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellett.A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 3.M.174/2006/
- számú részítéletével megállapította, hogy a
- február 9-én kelt, és a felperes által e napon kézhez vett rendkívüli felmondással az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és kötelezte a munkáltatót a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- december 8-án a L.SZ. kongresszusán belépett a L.V. és F.SZ.-be, amelynek képviselője is lett tekintettel arra, hogy az alperesnél ezen szövetségnek egyedüli munkavállalója volt.Az alperes
- február 9-én kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint a
- január 25-én lefolytatott ellenőrzés a felperes öltözőszekrényében becsomagolt állapotban 4 db, 0,4 dl űrtartalmú vodkás üveget talált, amely az alperesnél irányadó szabályokra figyelemmel jogellenes. A rendkívüli felmondás rögzítette, hogy ennek ellenére az alperes a felperessel szemben fegyelmi intézkedést nem alkalmazott, és nem is tervezett ilyet. A rendkívüli felmondás a továbbiakban a felperes terhére rótta, hogy az M.T. E. című műsorában olyan nyilatkozatot tett, amellyel azt sugallta, illetve érzékeltette, hogy az alperes érdekében eljáró személyek feltörték az öltőszekrényét, és abba szeszesitalt helyeztek. A felperes valós tényt valótlan színben tüntetett fel, amikor a későbbi ellenőrzést olyan provokációnak állította be, amivel az alperes alaptalan fegyelmi vétség látszatát kívánta kelteni. A rendkívüli felmondás harmadik indoka szerint a felperes
- február 1-jén a munkáltatónak írt levelében azt állította, hogy január 13-ára nem munkaidő-kedvezményt, hanem szabadságot kapott a vezetőjétől. Mindezzel a magatartásával nemcsak a vállalat nyilvántartásait és közvetlen vezetőit hazudtolta meg, hanem valótlan tényt állított.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint „A. E." című műsorban elhangzott felperesi nyilatkozatból az állapítható meg, hogy azt nem a munkáltatói érdekképviselet körében tette, hanem kizárólag saját magával, mint munkavállalóval kapcsolatos történtekről nyilatkozott. A felperes által elmondottak a valós tényeket valótlan színben tüntették fel, illetve a munkavállaló valótlan feltételezéseket fogalmazott meg, amelyek alkalmasak voltak a munkáltató hátrányos megítélésének előidézésére, ezért az erre alapozott rendkívüli felmondás nem lenne jogellenes. Ugyanakkor megállapította, hogy a munkáltató megsértette az Mt.
- §-ában foglaltakat, mivel az ugyancsak nyilatkozó másik két munkatárssal szemben semmilyen, vagy lényegesen enyhébb munkáltatói intézkedést alkalmazott.A rendkívüli felmondásban hivatkozott másik két felmondási indok tekintetében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy azok a rendkívüli felmondást nem alapozhatták meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.525/2007/
- számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.A jogerős részítélet indokolása szerint a felperes nem állította az Mt.
- §-ában foglaltak megsértését, így az erre vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat mellőzte. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással a felperes terhére értékelt
- január 25-ei öltözőszekrény vizsgálat vonatkozásában, valamint a
- február 1-jén írt levél megítélésével, illetve az ehhez kapcsolódó szabadság kiadásával összefüggésben. Ezen túlmenően kifejtette, hogy a felperes
- február 1-jén „A.E." című tévéműsorban olyan nyilatkozatot tett, amelyet az alperes sérelmesnek tartott. Nem állapítható meg azonban, hogy a felperes saját élményeiről beszámolva tanúsított olyan magatartást, amely a munkaviszony azonnali hatályú felmondására okot szolgáltathatott. A bíróság kifejtette, hogy az alperesnek más eszközei is rendelkezésére állt volna, amennyiben a felperes nyilatkozatával nem értett egyet, így a polgári jogi igénnyel léphetett volna fel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek „A.E." című műsorban tett nyilatkozata tartalmát tekintve az alperesnél fennálló munkaviszonyával, szakszervezeti tisztségviselői mivoltával kapcsolatban áll, de nem hozható összefüggésbe a munkaviszonyból származó kötelezettség megsértésével.Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.737/2007/
- számú végzésével a másodfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.A Legfelsőbb Bíróság osztotta az eljáró bíróságok álláspontját az öltözőszekrénybe helyezett alkohol, illetve a szabadság kiadása körében. Egyebekben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság - miután mellőzte az Mt.
- §-ának alkalmazhatóságát - nem indokolta, illetve értékelte, hogy a felperes nyilatkozata kimerítette-e a rendkívüli felmondásban terhére róttakat. Nem vizsgálta, hogy a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nyilatkozott-e, vagy egyéni sérelmeit fejezte ki, illetve olyan tényeket állított-e, amelyek az egész kollektívára kihatással voltak.A megismételt eljárást követően a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.270/2008/
- számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.A másodfokú bíróság a felperes személyes előadása, valamint B.B. tévériporternek az Esztergomi Városi Bíróság előtt tett nyilatkozatában foglaltakra tekintettel kétséget kizáróan megállapította, hogy a felperest a riporter mint vezető szakszervezeti tisztségviselőt kereste meg, és a munkavállaló ilyen minőségében tett nyilatkozatot arról, hogy szakszervezeti vezetőként mit tapasztalt. A felperes a riporter kérdéseire adott válaszaiban általános alanyt használt, az alperes nevét nem említette, nem is utalt rá, arra vonatkozóan sem nyilatkozott, hogy ő az alperesnél munkaviszonyban állna.Az elhangzottak nem voltak alkalmasak az alperes hátrányos színben való feltüntetésére, jóhírnevének csorbítására. Ebben a körben utalt a másodfokú bíróság az EBH.2008.
- számú határozatra, amely szerint a szakszervezeti tisztségviselő e minőségében nagy nyilvánosság előtt is gyakorolhatja a tisztségéből folyó jogait, ideértve a munkavállalók jogainak védelmét. Ez a magatartás nem minősülhet munkavállalói kötelezettségszegésnek.A felperes vezető szakszervezeti tisztségviselőként tett nyilatkozatával az alperes munkáltató gazdasági és szervezeti érdekeivel ellentétes nyilatkozatot nem tett, nem sértette és nem is veszélyeztette a munkáltató jóhírnevét.A másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy a munkáltató az Mt.
- §-ának
(3)bekezdésében foglaltakat megsértette volna. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, miszerint a felperes a terhére rótt
- február 1-jei levél, a
- január 25-ei öltözőszekrény ellenőrzéskor a szekrényben talált alkohol vonatkozásában, illetőleg a
- február 1-jén „A.E." című műsorban tett nyilatkozatával olyan magatartást tanúsított volna, amely az alperesnél fennálló munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetését indokolta volna.Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a kereset elutasítására irányult a felperes perköltségben történő marasztalása mellett.A felülvizsgálati érvelés szerint a S.-ről szóló
- évi II. törvény alapján senki nem köteles a sajtónak nyilatkozatot adni, ám még ha köteles is, akkor sem lehet a nyilatkozata valótlan, megtévesztő, illetve mások törvényes érdekeit sértő. A sajtónak nyilatkozatot adó személy a megjelent nyilatkozatáért felelősséget visel akkor is, ha valótlan (megtévesztő) sértő tartalmú nyilatkozatot ad, továbbá a magatartásáért felelősséggel tartozik abban az esetben is, ha a nyilatkozata a szerkesztés miatt válik valótlanná (megtévesztővé, sértővé), ám ennek ellenére a közléshez tett hozzájárulását nem vonta vissza. A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság nem a megjelent felperesi sajtónyilatkozat tartalmát vizsgálta annak ellenére sem, hogy a végül megjelent, szerkesztett adás tartalma rendelkezésére állt, és objektíve jól vizsgálható volt.A felperes az eljárás során egyértelműen elismerte, hogy a nyilatkozata a műsorban sugárzott szövegkörnyezetével együtt eredeti mondandóját híven tükrözte, abban a vágásból, szerkesztésből adódó lényegi eltérést a felperes nem látott. Az egyidejűleg, azonos helyszínen, azonos körülmények között, és azonos tárgyban nyilatkozatot adó minden más személy alperesről nyilatkozott, akitől egyébként a felperes sem igyekezett magát elhatárolni sem akkor, sem később a per folyamán. Ez arra mutat, hogy a felperes tudatosan az alperessel kapcsolatban adta elő a mondanivalóját. Okszerűtlen és iratellenes az a megállapítás, hogy a felperesi nyilatkozatból és a szövegkörnyezetből ne derült volna ki a felperesről az alperesnél fennálló státusza. A másodfokú bíróság által hivatkozott EBH.2008.
- számú döntés ezen ügyre nem alkalmazható, ugyanis vizsgálni kell, hogy a felperesi nyilatkozat alkalmas volt-e az alperes jóhírnevének megsértésére. A következetes ítélkezési gyakorlatot tükrözi az EBH.2005.
- számú határozat, amely szerint a joggyakorlat nemcsak a munkáltató érdekeit sértő, de még azt veszélyeztető magatartást sem fogadja el jogszerű eljárásnak.Mind az első-, mind a másodfokú büntető bíróság nem bűncselekmény hiánya miatt, hanem a szándékosság bizonyítatlansága miatt utasította el a magánvádat, ez azonban a felperest a magánjogi (munkajogi) felelősség alól egyáltalán nem menti, sem az alperes jóhírének megsértése vizsgálatánál, különösen pedig annak értékelésénél, hogy alkalmas volt-e a nyilatkozata az alperes jogos érdekeinek veszélyeztetésére.A felperest mint munkavállalót kötelezettség terhelte arra nézve, hogy az alperesnek indokolatlan hátrányt ne okozzon, a kölcsönös érdekeket - beleértve az alperes érdekét is - méltányosan tiszteletben tartsa. E kötelezettségét a felperes figyelmen kívül hagyta akkor, amikor úgy járt el, hogy egyfelől a saját ügyéről a sajtóban nyilatkozott az alperessel összefüggésben, másfelől pedig akkor, amikor nem törődött a nyilatkozatának későbbi megjelenési formájával annak ellenére sem, hogy tudott mind a későbbi szerkesztés tényéről, mind pedig a szerkesztett nyilatkozat megtekintetésének, illetve letiltásának lehetőségéről.Az alperes hivatkozása szerint valótlan (iratellenes), és egyben irreleváns a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a riporterek „a munkáltatót meg akarták szólaltatni, de nem nyilatkozott". Az alperes rövid telefoni tájékoztatást adott a sajtónak, melyben kifejtette azon jogát, hogy nem köteles a sajtóban szerepelni, belső ügyeit a nagy nyilvánosság elé tárni, és hogy az ügyet meg kell vitatni, arról beszélni kell, de nem a sajtóban való „üzengetés" útján. A felperes volt az, aki utólag a magatartásának következményein nem kívánt változtatni, annak ellenére, hogy az alperes minden lehetséges, a tőle még ésszerűen elvárható lépéseken túlmutató erőkifejtéseket is megtette.A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a nyilatkozatát szakszervezeti tisztségviselőként tette. Az érdeksérelmekről is szólt, azonban megállapítható, hogy ezek azután következtek be, hogy megalakult a szakszervezet. A szakszervezeti tisztségviselőket ért egyéni sérelmek következménye az lehet, hogy a munkavállalókat távol tartja a szakszervezettől, hiszen a tisztségviselőket ért hátrányok miatt nem mernek belépni a szakszervezetbe. Ezek egyértelműen olyan tényállítások, amelyek az egész kollektívára kihatással vannak.Az alperes a riport lejátszását követően a felperest nem kereste meg, hogy az általa sérelmesnek vélt nyilatkozatot módosítsa, kiegészítse, sérelmei orvoslásában közreműködjön. Csak a rendkívüli felmondásból szerzett tudomást arról, hogy az alperes a nyilatkozatát annyira sértőnek tartja, ami miatt rendkívüli felmondással élt. Az alperes a felsőbb szakszervezeti szervnek írt levelében sérelmét azzal orvosoltnak tekintette volna, ha a felperest a szakszervezet a tisztségéből visszahívja. Miután ez nem történt meg, úgy ítélte meg, hogy az elkövetett magatartással a rendkívüli felmondás áll arányban. A felperes álláspontja szerint helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy szakszervezeti tisztségviselőként járt el, és nem lépte túl a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység kereteit. Valótlan tényeket nem állított, és valós tényeket nem tüntetett fel hamis színben. A büntetőeljárás a Legfelsőbb Bíróságon zárult, ahol a Bfv.II.516/2008/
- számú végzés szerint a felmentésre bűncselekmény hiánya miatt került sor. Ezt a végzést az alperes a felülvizsgálati kérelme benyújtásakor már ismerte.A Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, így a jelen eljárásban kizárólag a felperes által „A.E." című műsornak adott nyilatkozat volt vizsgálat tárgyává tehető a rendkívüli felmondás indokai közül. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból a tényből, hogy a felperest mint szakszervezeti tisztségviselőt kérték fel a televíziós műsorban való nyilatkozattételre. Ebben a minőségében számolt be a saját tapasztalatairól is, amellyel az egész kollektívát érintő problémákra utalt.Az alperes arra helytállóan hivatkozott - a Sajtótörvényben megfogalmazottaktól függetlenül is -, hogy a sajtónak nyilatkozatot adó személy, a jelen esetben a felperes az általa elmondottakért felelősséggel tartozik, és tartózkodnia kellett az olyan kijelentésektől, amelyek sérthetik más jogos érdekeit, illetve jóhírnevét.A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a felperes által közöltek nem voltak alkalmasak az alperes hátrányos színben való feltüntetésére. A felperes nyilatkozatában nem nevezte meg, hogy az öltözőszekrényének feltörését, és abban szeszesital elhelyezését ki követte el, nem tett olyan kijelentést, hogy a „provokáció" hátterében a M.S. állna. A sérelmezett mondatoknak általános alanya volt, konkrét személyre, vagy a munkáltatóra azokból következtetni nem lehetett. A műsorban a szerkesztett változat közlése történt, amelyre a felperesnek ráhatása nem volt. Ebből következően pedig nem állapítható meg, hogy a felperes megsértette az Mt. 3. §-ának
(5)bekezdésében foglaltakat.Alaptalanul hivatkozott az alperes az EBH.2004.
- számú döntésre, mivel az jelen esetben nem volt alkalmazható. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyan a szakszervezeti tisztségviselő részéről is az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a munkáltatója jogos érdekét és a mértéktartáskövetelményét mellőzve jár el [Mt.
- §
(1)bekezdés c) pont]. Az adott ügyben azonban ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a felperes olyan nyilatkozatot tett, amely előidézhette volna a munkáltatója hátrányos megítélését, vagy veszélyeztette volna annak jogos gazdasági érdekeit.Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperesnek joga volt a szerkesztett változatot, és a nyilatkozatának szövegkörnyezetét megtekinteni, amely jogával nem élt, pedig a munkajog megkívánja a másik fél érdekeinek védelmét is. A másodfokú bíróság a jelen per anyagává tette az Esztergomi Városi Bíróságon
- január 30-án készült jegyzőkönyvben foglaltakat, amelynek tanúsága szerint B.B., a perbeli műsor szerkesztője tanúként került meghallgatásra. Nevezett elmondta, hogy „az interjút bent, a szerkesztőségben narrációkkal egészítjük ki. Erről a narrációról M.S. nem szerzett tudomást" (
- oldal,
- bekezdés). „Általában tájékoztatjuk a riportalanyokat, ha igény van, megnézhetik a vágott anyagot." (
- oldal,
- bekezdés). Mindebből pedig az következik, hogy a szerkesztő által készített szöveg a felperes előtt nem volt ismert, és teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy adott esetben a felperes tájékoztatása is megtörtént a vágott változat megtekinthetőségéről. A fentiekből következően pedig nincs alapja azon alperesi érvelésnek, hogy a felperes nem tett lépéseket a következmények elhárítása, vagy felszámolása érdekében, az általa tanúsított magatartás nem volt jogszabályba ütköző.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú büntetőbíróság nem bűncselekmény, hanem a szándékosság bizonyítatlansága miatt utasította el a magánvádat, amely nem mentesítheti a felperest a munkajogi következmények alól. A Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.516/2008/
- számú végzésében azonban kifejezetten azt állapította meg, hogy sértő tényállítás hiányában a felmentést bűncselekmény hiánya indokolta (
- oldal,
- bekezdés utolsó mondat). Mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkajogi és büntetőjogi felelősség egymástól elhatárolandó, a jelen eljárásban a felperes magatartásának munkajogi következményeit kellett vizsgálni. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy felperes vonatkozásában az Mt.
- §
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazása jogellenesen történt, a felperes nyilatkozata nem indokolta munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetését.Alaptalanul sérelmezte az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság valótlan (iratellenes), és egyben irreleváns megállapítást tett, amikor rögzítette, hogy a riporterek „a munkáltatót meg akarták szólaltatni, de nem nyilatkozott". A másodfokú bíróság ezen, a munkáltatóra vonatkozó megállapítást nem a tényállás részeként tette, hanem B.B. tanú nyilatkozatát idézte (ítélet, 5. oldal 2. bekezdés, utolsó mondat). Ebből következően pedig nem követett el jogszabálysértést, és semmi sem indokolja a megállapítása mellőzését a jogerős ítéletből. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Az alperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási részköltsége megfizetésére. Az adott ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §
(3)bekezdése és
- §-a alapján a felülvizsgálati eljárási részilleték viselésére az alperes köteles. Budapest,
- október
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő