Bf.62/2009/5 – Győri Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés I. fordulat). Ezért 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítást alkalmazott, elrendelte a vádlott alkoholista kényszergyógyítását, határozott a bűnjelekről, továbbá a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész súlyosabb minősítés megállapítása, és súlyosabb büntetés kiszabása érdekében, a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.214/2008/4-I. számú átiratában elsőként jelezte, hogy a felmentő rendelkezések az írásba foglalt ítéletből kimaradtak, ennek okának a tisztázását kérte, majd érdemi indítványában fenntartotta az ügyészi fellebbezést. Indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg a cselekmény minősítését emberölés bűntettének kísérletére, majd a fő- és mellékbüntetést súlyosítsa. A másodfokú nyilvános ülésen megjelentek az érintettek, és fellebbezéseiket fenntartották. A fellebbviteli főügyészség képviselője a tényállás kiegészítését tartotta szükségesnek, ezután kifejtette érveit a téves minősítés, és a nem szakszerű jogi indokolás kapcsán. Álláspontja szerint a vádlott eshetőleges szándéka átfogta a halálos eredmény lehetőségét. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a tényállás és az indokolás kiegészítése után a vádlott cselekményének minősítését emberölés bűntette kísérleteként, e mellett pedig a fő-és mellékbüntetés súlyosítását, míg a kényszergyógyítás mellőzését. A védő a súlyosításra irányuló ügyészi érvek ellenében az enyhítő körülményekre hivatkozva enyhítést kért. A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy megbánta a tettét, ami az alkoholfogyasztása miatt következett be. Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Be. 348.§

(1),

(2)bekezdése szerinti felülbírálat során a védelmi fellebbezéseket nem találta alaposnak, míg az ügyészi fellebbezést, illetőleg a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakat alaposnak találta. Az ítélőtábla is észlelte, amit a fellebbviteli főügyészség elsőként jelzett átiratában, ez pedig a felmentő rendelkezések hiánya, amelyek nem szerepelnek az elsőfokú ítéletben, holott a vádhatóság több bűncselekmény elkövetésével vádolta meg a terheltet. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség 1., 2., 3., 4., 5., 6. vádpontjaiban a terheltet az édesanyja sérelmére elkövetett több rendbeli személy elleni (a Btk. 170.§ különböző bekezdéseibe ütköző testi sértés bűntett kísérlete) bűncselekményekkel vádolta. Ennek azonban sem a kihirdetett rendelkező részben ( Be. 257.§

(4)bekezdés), sem az írásban indokolt ítélet rendelkező részében (Be. 258.§) nincs írásos nyoma. Konkrétan annak, hogy adott bűncselekmények vádja alól a megyei bíróság felmentette a vádlottat. Viszont kétségtelenül az ítélethirdetéskor elhangzott, mivel a rendelkezésre álló, majd utóbb beszerzett iratokból egyértelműen ez kiderül, ahogy az is, hogy az érintettek tudomásul vették ezt a rendelkezést. A tényállás tartalmazza azon vádirati pontokat amelyekben marasztalás nem történt, majd az indokolás 8. oldalán olvasható utalás arra, hogy „tanú 5 ezen alkalmakkor bármilyen sérülést szenvedett volna el, megállapítani nem lehetett", majd a 14. oldal utolsó bekezdésében, hogy „a felmentő rendelkezések a Be. 6.§

(3)bekezdés b./ pont, 331.§

(1)bekezdésén alapulnak, melyekkel kapcsolatos részletes indokolást a megyei bíróság mellőzte a Be. 259.§

(1)bekezdésében írtakra figyelemmel". Az ítélőtábla megkereste fenti probléma tisztázására az elsőfokú bíróságot, aki válaszában informatikai problémával magyarázta, hogy nem teljes az ítélet. Ezt látszik igazolni a jegyzőkönyv is, amely szerint a felmentő rendelkezéseket az ügyész tudomásul vette, majd a vádlott terhére jelentett be fellebbezést az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt kiszabott börtönbüntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védőjének fellebbezése enyhítésre irányult. Mindezeket egybevetve az ítélőtábla részleges felülbírálatra alkalmasnak találta a fellebbezett ítéletet, hiszen kikövetkeztethető, hogy jogerős felmentő rendelkezések születtek, amelyek kapcsán az elsőfokú bíróságnak kell a szükséges intézkedéseket jogerősítő záradék - megtennie az iratok visszaérkezését követően. Fenti eljárási anyagi és eljárásjogi problémát tehát az elsőfokú bíróságnak kell rendeznie, azonban az ítélet felülbírálatát nem befolyásolják ezek a körülmények. Az eljárási szabályokat az elsőfokú bíróság betartva, megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, s azok helyes, logikus értékelésével, törvényes mérlegelésével állapította meg a tényállást, amely csupán az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján szorul kiegészítésre. Tanú 2 sértett a bántalmazás következtében a jobb homlokának szeme fölötti ferde, 12 cm hosszúságú vágott sebzését, a homlokcsont 6 cm-es nyílt törését - melynek törésvonala ráterjedt a szemüregcsontra, járomcsont 6 cm-es nyílt törését - melynek törésvonala ráterjedt a szemüregcsontra, járomcsontra és a falcsontra - szenvedte el agyvízcsorgással és orrvérzéssel. A sérülések külön-külön és összességükben is 8 napon túl gyógyultak, tényleges gyógytartamuk 3 hónapban jelölhető meg. A homlokcsont nyílt törése közvetlen életveszélyes sérülésnek minősül, a halál bekövetkezésének reális lehetősége fennállt. Fenti korrekcióval az elsőfokú tényállás minden szempontból megalapozott, melyre alapíthatta a másodfokú bíróság is a határozatát a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében, a

(2)bekezdés b./ pontjára és a Be. 352.§

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel. A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű. A megyei bíróság a tényállást alapvetően a vádlott előadása alapján állapította meg aki együttműködött az eljárásban -, majd indokolásában kitért arra, hogy mely személyi bizonyítékokat nem lehetett a tényállás megállapításánál, a lényegi körülményeknél érdemben figyelembe venni. A sértettnél a bizonytalansága, illetve emlékezetének hiányosságai, a többi tanúnál pedig azért, mert nem voltak közvetlen észlelői az eseményeknél. Ami az elsőfokú bíróság rendelkezésére állt az az igazságügyi orvos szakértői vélemény, amelynek állásfoglalását, megállapításait felhasználta. A személyi, okirati, tárgyi bizonyítékok értékelése teljes körű, a mérlegelés aggálytalan, a logika szabályainak megfelel, abban hibát a másodfokú bíróság nem észlelt. A vád képviselője a levont jogi következtetésekkel nem értett egyet, ami a jogi minősítést illeti. Helyénvaló az a fellebbviteli főügyészségi észrevétel, hogy a szakértői bizonyítás ebben az ügyben megtörtént, a szakértői megállapítások egyértelműek és határozottak, tehát a szakértői oldalról semmiféle kétség fel nem vetődik. A tényállásban olvasható, hogy a fejsze fokával irányzott ütést közepes-nagy erővel a sértett fejére mérte a vádlott, amely nagy erő esetén alkalmas lett volna a kialakultnál súlyosabb sérülés okozására. Ezzel szemben a tárgyalás anyagává tett véleményben az áll, hogy az elkövetés eszköze, az alkalmazott erőbehatás, az érintett testtájék, az elkövetési mód alapján közvetlen életveszély vagy a halál bekövetkezésének reális lehetősége fennállt. Összességében nézve a rendelkezésre álló adatok alapján az ítélőtáblának is az az álláspontja, hogy a cselekmény minősítése téves, a kifejtett jogi indokolással nem feleltethető meg. Hiszen az elsőfokú bíróság is elfogadta bizonyítékként a szakértői anyagot, azonban az okfejtéséhez nem illeszthetőek, viszont figyelmen kívül hagyni sem lehet. A tekintetben, hogy a fejsze fokával történt a bántalmazás kifogás nem emelhető másodfokon sem, hiszen a bizonyítékok mérlegelését ebben a körben megtette a megyei bíróság, felülmérlegelésre pedig másodfokon törvényes lehetőség nincs. Rámutat arra az ítélőtábla, hogy a szakértői megállapítás - a már említettek szerint egyértelműen tartalmazza, hogy az adott eszközzel, módon és körülmények között a tényállásban rögzített testtájékot támadva a közepes-nagy erejű erőbehatásnál a vádlott által megvalósított ütés akár halálos eredménnyel is járhatott volna. Ebben a szakkérdésben rendkívül határozott volt a szakvélemény. Nem elég azzal foglalkozni, hogy a sértett fejének mely részét sértette az eszközös támadás, hanem a szakértői véleménynek azt a részét is oda kell rendelni, miszerint ilyen erőbehatással milyen következményei lehetnek a személy elleni támadásnak. Jelentősége van a vádlott ittas állapotának nyilvánvaló, aki felfokozott indulati állapotban volt az elfogyasztott alkohol hatására. Utólag nyilatkozta azt, hogy az italozása befolyásolta, az önhibájából eredő ittas állapota azonban nem menti őt a felelősség alól. Egy lendülettel, rögtönös mozdulattal, a fejsze fokával fejbe vágta a sértettet a vádlott. Adott esetben a tárgyi ismérvek a meghatározóak, és ezekből kell kiindulni a cselekmény minősítésénél. Számos olyan objektív körülmény merült fel - eszköz, erőbehatás, testtájék, elkövetési mód -, amely olyan alaphelyzetet teremt, amelyből csak arra lehet következtetni, hogy a terheltnek számolnia kellett azzal, hogy a sérülésekbe belehalhat a megtámadott személy, de közömbös maradt. Ekként eshetőleges szándéka átfogta a halálos eredmény lehetőségét. Ezért hibás alapvetően a megyei bíróság okfejtése, hiszen minden ismérv amellett szól, hogy a cselekmény helyes minősítése emberölés bűntettének kísérlete (Btk. 166.§

(1)bekezdés, 16.§) Az eltérő minősítés miatt új büntetéskiszabása vált szükségessé. Az élet elleni cselekmény büntetési tétele súlyosabb, 5-15 évig terjedő szabadságvesztés, ezzel együtt azonban a tényállásban írt cselekmény ugyanaz, míg a minősítése eltérő. A megyei bíróság a büntetéskiszabási tényezőket feltárta, mellőzendő azonban az elkövetés eszközének veszélyessége a súlyosító körülmények közül, figyelemmel a megváltoztatott minősítésre. Olyan súlyú enyhítő körülmény, amely enyhítő szakasz alkalmazását indokolná a vádlott esetében ilyen tárgyi súly mellett, nem állapítható meg, és tettarányos büntetés kiszabása indokolt. Jelen esetben a szerencsén múlott, hogy visszafordíthatatlan, halálos eredmény nem következett be, tekintettel a vádlott már említett felfokozott indulati és ittas állapotára. Viszont valamennyi körülmény értékelésével a törvényi minimumban meghatározott 5 év börtönbüntetés (Btk. 43.§ a./ pont) szükséges és arányos joghátrány, amely kellőképpen szolgálja a generális és speciális prevenciót. Ehhez igazodik a másodfokon kiszabott mellékbüntetés tartama a Btk. 53-55§

(1)bekezdésére figyelemmel. Az elsőfokú bíróság a Btk. 75.§ szerint kényszergyógyítását rendelte el a vádlottnak. Ez az intézkedési

1. május
2. napjától nem alkalmazható, mivel a
3. évi LXXX. tv. hatályon kívül helyezte. Ezért az ítélőtábla a Btk. 2.§-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos jogi szabályozás alapján ezt a rendelkezést mellőzte. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, ezért az ítélőtábla a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság ítéletét - a minősítést illetően - megváltoztatta a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján, míg egyebekben a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségről szóló ítéleti rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén nyugszik. G y ő r ,

1. december hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Csák Csilla sk.. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ez az ítélet és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
3. április
4. napján kelt B.210/2008/
5. számú ítélete meg nem változtatott részében jogerőre emelkedett és végrehajtható. G y ő r ,
6. december hó
7. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: