A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA Bfv.I.304/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten,
- év november hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi v é g z é s t: A folytatólagosan, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. r. terhelt és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben az I. r. terhelt által védője útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kaposvári Városi Bíróság 2.B.53/2005/
- számú, valamint a Somogy Megyei Bíróság 2.Bf.415/2006/
- számú ítéletét I. r. terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő. I n d o k o l á s A Kaposvári Városi Bíróság a
- április
- napján meghozott
- B. 53/2005/
- számú ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli folytatólagosan, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, valamint 60 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért halmazati büntetésül három év hat hónapi szabadságvesztésre, négy évi közügyektől eltiltásra, továbbá 500.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az ítéletben megállapított tényállás lényege a következő: Az I. r. terhelt 2003-ban eladóként dolgozott az egy műszaki áruházban, és feladata volt a műszaki cikkek vásárlásával kapcsolatos hitelügyintézés is. Ezt kihasználva az ügy II., III. és IV. rendű terheltjének segítségével Kaposvárott, vagy Kaposvár környékén, nehéz helyzetben élő személyeket bírt rá arra - őket megtévesztve -, hogy a személyi adataikat rendelkezésére bocsássák. Majd az e személyek adatainak felhasználásával kitöltött kölcsönigénylő lapok, valamint az azokhoz mellékelt, ugyancsak az ő nevükre kiállított, valótlan tartalmú munkáltatói igazolások, közüzemi számlák segítségével két pénzintézettől áruvásárlási kölcsönöket igényelt, azt a látszatot keltve, mintha a hiteligénylők ezek a megtévesztett személyek lennének. Ez utóbbiak az igénylőlapot, az áruvásárlási kölcsönszerződést, illetve az eléjük helyezett egyéb okiratokat aláírták, bár azokat nem olvasták el, illetve őket a terheltek úgy tájékoztatták, hogy a kölcsön felvételében csak mint tanúk vagy kezesek vesznek részt. Közreműködésükért 5-10.000 társain keresztül. forintot juttatott nekik a terhelt A hiteligénylő személyére és fizetőképességére nézve hamis okiratokkal tévedésbe ejtett pénzintézetek az ugyancsak hamis tartalmú áruvásárlási kölcsönszerződés szerinti hitelösszeget az üzlet bankszámlájára átutalták. Miután a terhelt, illetve társai által megtévesztett személyek az áruvásárlási kölcsönszerződéssel egyidejűleg aláírtak egy áruátvételi igazolást és egy folyósítási megbízást is, a terhelt ezt követően kiállította a vásárlásról szóló számlát, majd ezen okiratok birtokában az árut a raktárból elszállíttatta és ismeretlen személyeknek értékesítette. Az így befolyt vételárat a neki segítséget nyújtó terhelt-társaival megosztotta. Ily módon a terhelt - társai segítségével -
- május
- és július
- napja között az I. számú Bankot 27, a II. számú Bankot 32 alkalommal ejtette tévedésbe, és ezzel az előzőnek összesen 3.420.000, az utóbbinak 4.348.000 forint kárt okozott.
- július
- napján egy további személyt bírt rá a IV. r. terhelt arra, hogy egy kölcsönszerződéshez bocsássa az adatait az I. r. terhelt rendelkezésére. Ezek birtokában, hamis munkáltatói igazolás és ugyancsak hamis számlák felhasználásával a terhelt a II. számú Bankot tévedésbe ejtve 152.000 forint kölcsönt utaltatott át a műszaki üzlet számlájára, és az előzőekben részletezett módon így ilyen értékű áruhoz jutott. A pénzintézetnek ezzel a cselekménnyel együtt így összesen 4.500.000 forint kárt okozott társai segítésével. A fentieken túl az ügy V. r. terheltje is vett fel a II. számú Banktól kölcsönt a hitelképességét igazoló hamis okiratok felhasználásával. Az I. r. terhelt arról nem tudott, hogy a kölcsön törlesztése nem állt szándékában és módjában az V. r. terheltnek, azonban az okiratok valótlan tartalmával tisztában volt, ennek ellenére felhasználta a hitelügyintézés során azokat. Az ítélet I. r. terheltre vonatkozó része ellen a terhelt és védője jelentettek be fellebbezést a terhelt felmentése érdekében. A Somogy Megyei Bíróság a
- október
- napján meghozott 2.Bf.415/2006/
- számú ítéletével az első fokú határozatot megváltoztatva a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést három évi börtönbüntetésre enyhítette, egyebekben helybenhagyta azt. A tényállást e terheltre nézve csak annyiban egészítette ki, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel általa okozott összkár 7.920.000 forint. Az első- és másodfokú ítélet ellen a jelenleg börtönbüntetését töltő terhelt védője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be, és annak alapjaként a Be.
- §
(1)bekezdés a/ és b/ pontját jelölte meg. Az indítványozó utalt arra is, hogy megítélése szerint a tényállás hiányos, konkrétan felsorolva az általa kifogásolt módon nem rögzített és szerinte lényeges tényeket, lényegében azonban a terhelt bűnösségének megállapítását és a terhére rótt cselekmények minősítését támadta. Álláspontja szerint az irányadó tényállásból az eljárt bíróságoknak nem volt alapja annak a következtetésnek a levonására, amely szerint a terhelt - társaival együtt - a terhére megállapított cselekményeket bűnszövetségben követte el, és a bíróságok elmulasztották annak megindokolását is, hogy mire alapozták ezt a minősítést; nem hívták fel a Btk.
- §-át sem, és nem utaltak a Legfelsőbb Bíróság irányadó elvi döntésére. Amennyiben pedig a bűnszövetségben történt elkövetést a terhelt terhére nem állapította volna meg a bíróság, az szerinte a bűnösség és az alkalmazható büntetés mértékét jelentős módon befolyásolta volna. Ezen túl a védő vitatta azt is, hogy a csalás törvényi tényállási elemeit a terhelt megvalósította volna. Miután azt, hogy konkrétan mekkora haszonra tett szert az I. r. terhelt, a bíróság nem látta megállapíthatónak, álláspontja szerint az a feltételezés sem megalapozott, hogy egyáltalán haszonra tett szert, így bűnösségének megállapítása sem lehet helytálló. Megítélése szerint ugyanis haszon hiányában nem vonható le következtetés a csalási szándék létezésére; a csaláshoz megkívánt egyenes szándékot ez bizonyítja. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a hitelintézeteknek a hiteligénylők fizetőképességét vizsgálniuk kell. Miután pedig a bíróság tényként állapította meg, hogy a terhelt ismerte a hitelezési folyamatot, ebből az következik, hogy a primitív okiratokra tekintettel neki nem kellett azzal számolnia: ilyenekkel meg lehet téveszteni a hitelintézeteket. Mindezekre figyelemmel a terhelt felmentését kérte az ellene emelt vád alól. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a csalás valamennyi törvényi tényállási elemét megvalósította a terhelt, és a terhére megállapított bűncselekmények minősítése is törvényes, ahogy a kiszabott büntetés is. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt. (BF.984/2007.). A Be.
- §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható. Ebből következően csak e tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására, a cselekmény minősítésére vagy a büntetés kiszabására büntető anyagi jogszabály megsértésével került-e sor. Ezért az indítványnak a tényállást támadó elemeit a Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta. A felülvizsgálati indítvány ezen túl a bűnösséget, minősítést támadó részében nem megalapozott. illetve a A haszonszerzési célzat, mint a csalás tényállási eleme, már fennáll az elkövetési magatartás tanúsításakor, azaz a megtévesztéskor. A bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósulásához azonban a haszon tényleges megszerzése nem szükséges, mint ahogy e szempontból annak mértéke is közömbös. A bűncselekmény e haszon elérése nélkül is befejezett, ha az eredmény - a kár - bekövetkezik. A kísérlettől sem a haszon realizálódása választja el a befejezett csalási cselekményt, hanem a kár bekövetkezése vagy annak elmaradása. A kár mértéke pedig az adott ügyben nem a terhelt és társai által elért haszonnal, hanem a megtévesztett pénzintézetek által folyósított kölcsönök összegével azonos. Ráadásul az irányadó tényállás szerint a terhelt nem vitásan valamennyi cselekménye kapcsán szert tett haszonra, csupán annak nagysága nem volt kétséget kizáró módon bizonyított és így megállapítható. E törvényi tényállási elemeket - azaz a haszonszerzési célzatot és a kárt, mint eredményt az irányadó ítéleti tényállása tartalmazza. Megvalósította a terhelt a csalás harmadik törvényi tényállási elemét, a tévedésbe ejtést is. Ő volt az, aki ügyintézőként a hamis hiteligénylő lapokat, munkáltatói igazolásokat, közüzemi számlákat továbbította a bankoknak, és ezzel tévedésbe ejtette azokat. Közömbös a terhelt bűnösségére levont következtetés kapcsán az, hogy a hitelintézetek kötelesek az általuk folyósítandó kölcsön feltételeinek vizsgálatát elvégezni. Részint neki hitelügyintézőként nyilvánvalóan kötelessége lett volna jelezni, ha feltételezi, hogy a kölcsön igénylője hamis okiratokkal igazolja hitelképességét, részint tisztában volt azzal is, hogy az általa továbbított hamis okiratok alkalmasak a sértettek megtévesztésére, hiszen az igényelt kölcsönöket a bankok minden egyes alkalommal folyósították. A csalás bűncselekményének törvényi tényállása az elkövetési magatartás kifejtése során „ravasz fondorlatot" nem kíván meg. Ehhez képest közömbös az, hogy a megtévesztett passzív alany (sértett) kellő gondossággal eljárva felismerhette volna az elkövetési magatartás megtévesztő voltát. Töretlen ugyanis az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a passzív alany könnyelműsége a felelősségre vonás alól nem mentesít. Nem mentesülhetne egyébként a terhelt a büntetőjogi következmények alól akkor sem, ha a sértett észlelte volna a benyújtott okiratok hamis voltát, és erre tekintettel megtagadta volna a kölcsön folyósítását. Ez utóbbi esetben ugyanis nem befejezett bűncselekményért, hanem annak kísérletéért lett volna felelősségre vonható. Nem helytálló a bűnszövetségben elkövetettkénti minősítést támadó védői kifogás sem. Az első fokú bíróság a tényállásban a szükséges mértékben részletezte a terheltek között létrejött megállapodást (első fokú ítélet 17. oldala), amely alapján egyértelműen levonható volt arra a szervezett elkövetésre vonatkozó következtetés, amely a bűnszövetség lényegi eleme. Az első fokú bíróság ezen túl indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, és felhívta a bűnszövetségre vonatkozó jogszabályhelyet és a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintett elvi döntését is (első fokú ítélet 32. oldal). Nem zárta ki e minősítés alkalmazását az sem, hogy a terhelt terhére megállapított cselekményeknek ő tettese, míg terhelt-társai részesei voltak. A bűnszövetségben elkövetett cselekményeknek is lehet a tettes vagy tettesek mellett részese, ez kizárólag a közöttük létrejött - akár hallgatólagos - megállapodáson múlik. Ráadásul a terhelt cselekményeit nem csupán bűnszövetségben, hanem egyben üzletszerűen követte el. Így tehát a bűnszövetség mint minősítő körülmény mellőzése mellett is ugyanazon törvényhely szerint minősülnének a terhére megállapított bűncselekmények, és nem változna a kiszabható szabadságvesztés-büntetés alsó és felső határa sem. Így a terhelt bűnösségének megállapítása során az eljárt bíróságok nem sértették meg az irányadó anyagi jogszabályokat, nem törvénysértő a bűncselekmény minősítése és a kiszabott büntetés sem. Az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság határozatának meghozatala során nem követette el a Be. 416. §
(1)bekezdés c/ pontjában írt eljárási szabálysértéseket sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be.
- §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §
(3)bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- november
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok AIné