Pf.21376/2010/3 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.376/2010/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Békefi László ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Horváth P. András Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Horváth P. András ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jogsértés megállapítása iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 12.P.24.247/2008/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű együttes első- és másodfokú perköltséget, míg az államnak felhívásra 21.000 (Huszonegyezer) forint kereseti illetéket és 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a ... Közterület-felügyelet ... úti ebrendészeti telepének állatorvosa. A telepre
6. március 19-én szállítottak be egy rossz fizikai állapotban lévő kutyát, majd onnan
7. március 21-én az alperesi egyesület főtitkára vitte kórházba az állatot a telep vezető főorvosának engedélyével. A történtekkel kapcsolatban az alperes elnöke
8. március 26-án levelet írt a ... Közterület-felügyelet igazgatójának. A levélben foglaltak szerint az egyesület főtitkára „dr. ... szolgálatban lévő állatorvosnak szólt, hogy nézze meg és kezelje a kutyát, vagy szóljon ... doktornak. Dr. ... ennek ellenére a kutyát nem kezelte és más orvosnak sem szólt az állapotáról". A levélben szerepel még az is, hogy az állatról készült fotók, orvosi látleletek és szakvélemények alapján megállapítható: az eb tartása nem felelt meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény rendelkezéseinek. A hasonló esetek elkerülése érdekében az alperes elnöke haladéktalan intézkedést és írásbeli tájékoztatást kért. Az alperes levelében foglaltak miatt a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, amely
9. június 9-én megszüntető határozattal zárult. A határozat indokolása szerint az eljárásban megállapítható volt a kutya ellátásával kapcsolatos felelősség, az azonban nem, hogy a felelősség a felperest terhelné, ugyanakkor rendszertechnológiai hiányosságokat tapasztaltak, melyek kiküszöbölésére belső intézkedések szükségesek. A felperes keresetében megállapítani kérte, hogy az alperes levelének rá vonatkozó közlései megsértették a jó hírnevét. Sérelmezte, hogy azt a körülményt, miszerint az állat nem kapott szakszerű gondozást, orvosi ellátást, a levél a felperes tevékenységével hozta összefüggésbe, és okozati összefüggést sejtetett a kutya egészségkárosodása, valamint a felperes magatartása között. Külön kifogásolta az állatvédelmi törvény rendelkezéseinek a felperes személyével kapcsolatban történő idézését. Tagadta, hogy az alperesi egyesület főtitkára jelezte volna a kutya ellátásra szoruló állapotát, így az állat kezelése részéről nem a főtitkár kérése ellenére maradt el. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, és megfelelő nyilvánosság biztosításával elégtétel adását, továbbá 50.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, a levél tényszerű beszámolót tartalmaz az események kivizsgálása céljából, különös tekintettel arra, hogy a felperes köztisztviselő és a közügyek vizsgálata alkotmányos védelmet élvez. Hangsúlyozta: az események további menetére, így arra, hogy a felperes munkáltatója a történteket fegyelmi eljárás keretében vizsgálta ki, nem volt befolyása, egyebekben a felperes maga írta le a keresetlevélben, hogy az alperes főtitkára jelezte a kutya ellátást igénylő állapotát, ugyanakkor személyes meghallgatása során ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. A felperes arra hivatkozott, hogy a keresetlevél tényállásának alperes által hivatkozott részében a fegyelmi határozat történeti tényállásából idézett, az nem a saját nyilatkozata. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, miszerint az alperes azon tényállításával, hogy a felperes ... figyelmeztetése és kérése ellenére nem kezelt egy arra rászoruló kutyát és más orvosnak sem szólt, megsértette a felperes jóhírnevét. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet peres felek nevét feltüntető rendelkező részét 15 napon belül zárt postai küldeményként küldje meg a ... Közterület-felügyelet igazgatójának és az ... úti ebrendészeti telep vezetőjének azzal a nyilatkozattal, hogy „bocsánatot kérünk ...tól jóhírnevének megsértése miatt". Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a felperesnek zárt postai küldeményként elküldött „bocsánatot kérünk ...tól jóhírnevének megsértése miatt" szövegű nyilatkozattal adjon elégtételt; az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 50.000 forintot, valamint 24.000 forint perköltséget, míg az államnak felhívásra 30.000 forint le nem rótt illetéket. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes elismerte: valóban nem részesítette kezelésben az állatot és arra más állatorvost sem kért fel. E való tények hamis színben való feltüntetésével azonban az alperesi levél olyan látszatot keltett, hogy a felperes mulasztásával szándékosan megszegte az állatorvosi hivatás szakmai-etikai szabályait, és munkaköri kötelezettségét. Ez a látszatkeltés alkalmas arra, hogy mások véleményét a felperesről, mint állatorvosról, hátrányosan befolyásolja, és ezzel szakmai jó hírnevét sértse. Az alperesnek kellett azt bizonyítania, hogy a felperes az alperes főtitkárának kifejezett felhívása és kérése ellenére nem kezelte a kutyát és arra másik állatorvost sem kért meg. Az e vonatkozásban tanúként kihallgatott alperesi főtitkár vallomását azonban az elsőfokú bíróság alperesi előadásként értékelte, ezért azt állapította meg, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget, így a felperest sértő, hamis színben tűntette fel azt a való tényt, hogy a felperes nem kezelte az állatot. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a Ptk.-ban szabályozott és a keresettel kért objektív jogkövetkezményeket alkalmazta. A nem vagyoni kárigény tekintetében arra utalt, miszerint köztudomású tény, hogy a fegyelmi eljárás hatálya alatt álló személlyel szemben gyanakvás ébred és ez olyan személyi hátrány, melynek kompenzálására a nem vagyoni kártérítés megállapítása indokolt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a keresettel kért nem vagyoni kártérítési összeget a sérelemmel arányban állónak találva, annak megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, illetve annak megállapítását kérte, hogy a levélben foglaltak nem alkalmasak a felperes jóhírnevének megsértésére, az alperes a felperesre vonatkozóan valótlan tényt nem közölt, nem híresztelt, a levél tartalma nem meríti ki a valótlan és a személy hátrányos megítélésére alkalmas közlést. Kifejtette: a levél megírásakor az Alkotmányban biztosított jogával élt, egy közpénzből fenntartott intézményben tapasztalt esetet írt le. A felperes köztisztviselő, a munkavégzésével kapcsolatos vizsgálódás kezdeményezésére nincs más út, mint a munkáltatóhoz címzett bejelentés, ennek jogát az Alkotmány
10. §-a biztosítja. Utalt az Alkotmánybíróság határozataira, kifejtve, hogy fokozott védelmet élveznek a közügyekre vonatkozó, akár túlzó vélemények is. Kiemelte: a kereseti tényállásban a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy az alperesi egyesület önkéntese jelezte számára, hogy a kutya ellátásra szorul, majd személyes meghallgatásában ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foganatosította az általa indítványozott bizonyítást, így történhetett, hogy a fegyelmi eljárás megszüntetését akként értelmezte, hogy az alperes bejelentése alaptalan és valótlan tényállítást tartalmazott. Utalt arra, hogy ismeretei szerint a fegyelmi eljárásban az események menete nem volt vitatott, annak eredményeként a Közterület-felügyelet a munkaköri leírásokon, valamint a szervezeti és működési szabályzaton változtatásokat hajtott végre. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányuló ellenkérelmében hangsúlyozta: egyetlen állat egészségromlása következett be, így az eset önmagában alkalmatlan arra, hogy közügyként kezeljék. Az alperes a felügyelet működésével kapcsolatos aggályait nem általános jelleggel, hanem kifejezetten a felperes személyére utalással, a felperes becsületét sértő módon tette meg. Az alperes akkor járt volna el körültekintően, ha levelében a kutyával kapcsolatos körülmények kivizsgálását kéri, ez esetben általános belső vizsgálatra, és nem a felperessel szembeni fegyelmi eljárásra került volna sor. Az állatvédelmi törvényre történő utalás azt a látszatot keltette, hogy a felperes a törvény előírásainak nem tett eleget. Álláspontja szerint az alperes fellebbezése nem világos és nem felel meg a Pp. rendelkezéseinek. A másodfokú eljárásban a költségeit a megbízási szerződésben foglaltak alapján 50.000 forint plusz áfa összegben kérte megállapítani. Az alperes fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a kereseti kérelem elbírálásához szükséges mértékben feltárta, arra alapított ítéleti döntésével azonban a Fővárosi Ítélőtábla a következők miatt nem értett egyet. A Ptk.
11. §