A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.635/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év február hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a IV. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Baranya Megyei Bíróság 7.B.868/2003/
- számú ítéletét és a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.130/2006/
- számú ítéletét a IV. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt indított bűnügyben a Baranya Megyei Bíróság a
- év április hó
- napján kihirdetett 7.B.868/2003/
- számú ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. kábítószerfüggő személy által, az „országba behoz" magatartással, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében és 1 rb. kábítószerfüggő által a csekély mennyiséget meghaladó, de a jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségre kereskedéssel, üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege szerint az 1975-ben született, büntetlen előéletű IV. r. terhelt 2002 tavaszán, pontosan meg nem állapítható időpontban és alkalmakkor Hollandiából jelentős mennyiségű extasy tablettát és hasis-gyantát csempészett be Magyarországra abból a célból, hogy részben saját fogyasztását fedezze, részben értékesítse. A kábítószert édesanyja, az I. r. terhelt beleegyezésével a vele közös pécsi lakásban helyezte el. A kábítószer egy részét részben a II. r. terhelttel közösen, részben saját maga értékesítette. Mindkét terhelt saját fogyasztásra is felhasznált a kábítószerből. 2002 májusának elején a IV. r. terhelt ismét Hollandiába távozott és a megállapodásuknak megfelelően az értékesítést ekkor már csak a II. r. terhelt végezte. A kábítószert az I. r. terhelt adta át alkalmanként a II.r. terheltnek, aki az értékesítésből befolyt összeggel a IV. r. terhelt távollétében az ő édesanyjával számolt el. Az I. r. terhelt lakásán
- június
- napján az alábbi mennyiségű tabletta, illetve kábítószer került lefoglalásra: 2067 darab extasy tabletta, amelynek MDMA hatóanyag-tartalma 175,35 g. 1185,6 g hasis-gyanta, amelynek D 9 THC tartalma 51,22 g, valamint 3,4 g növényi anyagmaradvány, amelynek D 9 THC tartalma 0,034 g. Mind a cannabis, mind a hasis az 1/
- (V.12.) BM-EüM. számú rendelet szerint kábítószernek minősül, a D 9 THC, és az MDMA, valamint az amphetamin származékok a 4/
- (VI.24.) EüM-BM. számú rendelet szerint pszichotrop anyagok. Az I. r. terhelt lakásán lefoglalt extasy tabletta MDMA hatóanyagtartalma, valamint a hasis-gyanta mennyisége önmagukban is jelentős mennyiségnek minősülnek. A II. r. terhelt részben értékesítésre az alábbi mennyiségű kábítószereket vette át: a) Értékesítés céljából 235 darab extasy tablettát az I. r. terhelttől és azt különböző kábítószer-fogyasztó személyeknek értékesítette 1.500 illetve 2.000 forint/darab árért. Az extasy tabletták MDMA hatóanyag-tartalma 11,985 g volt, amely mennyiség meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát. A II.r. terhelt által a IV.r. terhelttől átvett 10 g hasis-gyanta hatóanyagtartalmát tekintve csekély mennyiségnek minősül, mert legkevesebb 0,1 g D 9 THC-t tartalmaz. A II. r. terhelt
- év május hó
- napján az értékesítésből befolyt 280.000 forinttal elszámolt az I.r. terhelt lakásán, ezt a pénzt az I. r. terhelt átvette. b)
- év márciusában az itthon tartózkodó IV.r. a II. r. terhelttől értékesítés céljából 150 darab extasy tablettát vett át, azonban ezt maga fogyasztotta el, vagy 1-1 tablettát ajándékozott ismerőseinek. E tabletták MDMA hatóanyag-tartalma 11,1 g volt, amely a csekély mennyiség felső határát meghaladja, de a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el. A IV. r. terhelt
- évben kábítószerfüggő volt és Hollandiában ezzel összefüggésben orvosi kezelésben részesült. A jogi indokolás körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a IV. r. terhelt által az ország területére Hollandiából behozott kábítószer-mennyiség értékelése a bírói gyakorlatnak megfelelően történt, így a jelentős mennyiség az „országba behoz" magatartással valósult meg. Miután megállapítást nyert, hogy a IV. r. terhelt kábítószerfüggő, ezért a Btk. 282/C. §-ában meghatározott rendelkezéseket alkalmazta a bíróság. A kábítószert többszöri útja alkalmával hozta be az ország területére, és a többszöri részletekben történő eladással rendszeres haszon megszerzésére törekedett. A kereskedés tényállásszerű magatartását a II. r. terhelttel szándékegységben valósította meg. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a IV. r. terhelt cselekményét 1 rb., a Btk. 282/C. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott, a
(4)bekezdése szerint minősülő és büntetendő kábítószerfüggő személy által az „országba behoz" elkövetési magatartással megvalósított, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének, valamint 1 rb., a Btk. 282/C. §-ának
(2)bekezdésében meghatározott, a
(3)bekezdése szerint minősülő és büntetendő kábítószerfüggő személy által a csekély mennyiséget meghaladó, de a jelentőset el nem érő mennyiségre kereskedéssel, üzletszerűen, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette, és számot adott ítéletének egyéb rendelkezéseiről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a IV. r. terhelt és védője által enyhítés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla a
- év november hó
- napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozott Bf.I.130/2006/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A IV. r. terhelt cselekményét kábítószerfüggő személy által, jelentős mennyiségű kábítószerre, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette, és a halmazati büntetés kiszabására utalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette, illetve pontosította. Rögzítette, hogy a vádbeli időszakban a IV. r. terhelt életvitelszerűen Hollandiában tartózkodott és Magyarországra csak néhány alkalommal jött, ilyenkor pár napot töltött itt. IV. r. terhelt azzal a céllal hozta Magyarországra a kábítószert, hogy értékesítse. Magyarországi tartózkodása alatt a birtokában levő kábítószerből fogyasztott is, de ennek mennyisége az általa behozott összes kábítószerhez képest elenyésző volt. Mellőzte a másodfokú bíróság azt a megállapítást, hogy a IV. r. terhelt egyedül és a II. r. terhelttel együtt értékesítette a kábítószert. A IV. r. terhelt ugyanis kizárólag a II. r. terheltnek adott el kábítószert. Az I. r. terhelt lakásán lefoglalt 2067 darab extasy tabletta tiszta hatóanyag-tartalma - 23,085 g MDMA - a jelentős mennyiség alsó határának 8 és félszerese. Az 1785,6 g hasis tiszta hatóanyagtartalma a jelentős mennyiség alsó határának 2 és félszerese. A II. és IV. r. terheltek a IV. r. terhelt kezdeményezésére abban állapodtak meg, hogy az általa Magyarországra behozott kábítószerből a II. r. terhelt értékesít. Az extasy tablettát darabonként 1.200 forintért veszi meg a II. r. terhelt. Abban is megegyeztek, hogy amikor a IV. r. terhelt nem tartózkodik Magyarországon, a kábítószert az I. r. terhelttől, annak lakásán veheti át. 2002 márciusában pedig a IV. r. terhelt 150 darab extasy tablettát adott el a II. r. terheltnek. A II. r. terhelt ezt követően - amikor a IV. r. terhelt nem volt Magyarországon - 100 darab extasy tablettát vett át az I. r. terhelttől. A következő alkalommal a II. r. terhelt 85 darab extasy tablettát, majd
- június 4-én újabb 50 darab extasy tablettát vitt el az I. r. terhelttől, amelyet azonnal ki is fizetett. A IV. r. terhelt által a II. r. terheltnek közvetlenül, illetve az I. r. terhelten keresztül eladott 385 darab extasy tabletta és 10 g hasis tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 115,925 %-a. Az indokolás körében rámutatott az ítélőtábla, hogy a IV. r. terhelt az extasyt tabletta formában, a hasist pedig 1 grammos adagokba csomagolva tárolta, értékesítésre és fogyasztásra előkészítve. Így nem merülhet fel, hogy felhígították vagy bármivel keverték a kábítószert, ami a tiszta hatóanyag-tartalom arányát megváltoztatta volna. Erre vonatkozóan az eljárás során adat sem merült fel és az I. r. terhelt lakásán sem találtak olyan eszközöket - például digitális mérleget -, amely az ilyen manipuláció feltétlenül szükséges eszköze. A nyomozóhatóság által lefoglalt kábítószer hatóanyag-tartalma pontosan megegyezik a II. r. terheltnek átadott kábítószer hatóanyag-tartalmával. A II. r. terhelt két különböző-fajta kábítószert vásárolt, és valamennyi eladott extasy tabletta ugyanabból a fajtából származott. Mindezekre figyelemmel kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, hogy a lefoglalt kábítószer hatóanyag-tartalma pontosan megegyezik a II. r. terhelt által elfogyasztott és eladott extasy tabletták tömegszázalékának arányában megállapított hatóanyagtartalmával. Ezért nem volt szükség az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézete által évente kiadott, a kábítószerek átlagos hatóanyagtartalmát meghatározó táblázat alkalmazására. A perbeli adatokat összevetve azzal a körülménnyel, hogy a II. r. és a IV. r. terheltek megállapodtak a kábítószer értékesítésében, megegyeztek az árban, az elszámolás módjában és a kapcsolatot is rendszeresen tartották telefonon, okszerűen csak arra lehet következtetni, hogy a IV. r. terhelt a Magyarországra hozott kábítószert értékesíteni akarta. A IV. r. terhelt szándéka a Magyarországra behozott teljes mennyiség értékesítésére irányult. Esetében kizárólag a kereskedő típusú magatartás megállapítása lehetséges. A IV. r. terhelt a kábítószer egy részét forgalomba hozta, de a lefoglalt mennyiséggel is ez volt a célja. A IV. r. terhelt cselekményének helyes minősítése tehát a Btk. 282/C. §-ának
(2)bekezdésében meghatározott, a
(4)bekezdésének második fordulata szerint minősülő és büntetendő, kábítószerfüggő személy által jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette. A cselekmény azáltal befejezetté vált, hogy a II. r. terheltnek átadott kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta. A további lefoglalt mennyiség - mivel ténylegesen forgalomba nem került - kísérleti szakban maradt részcselekmény, amelynek a minősítés szempontjából nincs jelentősége, csupán a büntetés kiszabásánál veendő figyelembe. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a IV. r. terhelt terhére az üzletszerű elkövetést. A Btk. 282/A. §-a a terjesztői típusú magatartások vonatkozásában az üzletszerű elkövetést - a korábbiaktól eltérően - minősítő körülményként már nem értékeli. A forgalomba hozatal, illetve a kereskedelem ugyanis azt magába foglalja. Az üzletszerű kínálás, átadás pedig nem életszerű, illetve az már kereskedelmi tevékenységet, forgalomba hozatalt jelent. Bár formailag úgy tűnik, mintha a törvény 282/C. §-ának
(3)bekezdése - kizárólag a kábítószerfüggőknél - ezt a minősítő körülményt a terjesztői magatartásokra nézve is fenntartotta volna, a helyes jogi álláspont szerint a kereskedői elkövetői magatartás megállapítása esetén az üzletszerűség minősítő körülményként értékelését mellőzni kell. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján, mert álláspontja szerint a terhelttel szemben téves minősítés büntetés kiszabására került sor. miatt törvénysértően súlyos Az indítvány szerint a Pécsi Ítélőtábla bizonyítás felvétele nélkül, az eljárási szabályok megsértésével megalapozatlanul állapított meg az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást, mert erre csak a Be. 352. §-a
(1)bekezdésének a b) pontja szerinti feltételek mellett lett volna lehetősége. Olyan kérdésben értelmezte kiterjesztően a tényállást, amelyre nem volt megállapított tényállás az elsőfokú bíróság részéről, így az nem is volt kiegészíthető. Az alapügyben eljárt bíróságok a II. r. terheltnek átadott kábítószer tiszta hatóanyagának a kiszámításakor az I. r. terhelt lakásán lefoglalt kábítószerek hatóanyag-tartalmát vették alapul. Ez az eljárás eltér az állandóan követett bírói gyakorlattól, amely szerint ilyen esetben nem a vegyészszakértők véleménye, hanem a bírói mérlegelés az irányadó. Ennek következtében tévesen állapították meg, hogy a II. r. terheltnek átadott kábítószer hatóanyag-tartalma meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát. Csak az azonos törvényi tényálláson belül szabályozott elkövetési magatartások halmozódása eredményezhet törvényi egységet. A Btk. 282/C. §-ának
(1)és
(2)bekezdés szerinti tényállások találkozása estén tehát halmazatot kell megállapítani. Tévedett ezért a Pécsi Ítélőtábla, amikor a saját jogi álláspontja szerint is eltérő törvényi tényállásokba tartozó, ún. fogyasztói és terjesztői magatartásokat ötvözve minősítette egységként a IV. r. terhelt cselekményeit. Az I. r. terhelt lakásán lefoglalt kábítószerek tekintetében elkövetési magatartásként nem a „forgalomba hozatal", hanem csupán az „országba behozatal" állapítható meg, így a terhelt ezzel kapcsolatosan elkövetett cselekménye a Btk. 282/C. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott, a
(4)bekezdésének első fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének a megállapítására alkalmas. A IV. r. terhelt a II. r. terhelt által átvett kábítószert sem hozta forgalomba, hanem azt mindössze átadta. E kábítószerek összmennyisége a minimális hatóanyag-tartalom számításával nem haladta meg a csekély mennyiséget, ezért a IV. r. terhelt cselekménye a Btk. 282/C. §-a
(5)bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő csekély mennyiségű kábítószerre átadással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének a megállapítására alkalmas. A védő mindezekre figyelemmel a minősítés megváltoztatását, a főbüntetés enyhítését, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzését és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a IV. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását függessze fel, vagy foganatosítása esetén szakítsa félbe. A Legfőbb Ügyészség a BF.1726/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány a kábítószerek hatóanyagtartalmának vizsgálatára tett megállapításokat és a másodfokú bíróság bizonyítást kiegészítő tevékenységét vitató részében a törvényben kizárt. A másodfokú bíróság egyébként is okszerű magyarázatot adott arra, hogy ebben az ügyben a hatóanyag-tartalom vizsgálata során miért lehetett és kellett eltérni a védő által idézett gyakorlattól. A Pécsi Ítélőtábla a Be.
- §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján törvényesen járt el, amikor a tényállást a bizonyításfelvételét - a szakértők meghallgatását - követően az iratok tartalmát is figyelembe véve kiegészítette, illetve pontosította. Az ítélkezési gyakorlat szerint forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása akkor is, ha az egyetlen személyen keresztül, akár egyetlen átadással történik. A IV. r. terhelt személyesen, illetve I. r. terheltnek, mint közvetítőnek az útján rendszeresen azzal a céllal látta el a II. r. terheltet kábítószerrel, hogy azt értékesítse és a vételárral számoljon el. A IV. r. terheltnek ez a magatartása feltétlenül kimeríti a forgalomba hozatal fogalmát. Azáltal pedig, hogy az irányadó tényállás szerint valamennyi kábítószert ilyen céllal hozta Magyarországra, a Pécsi Ítélőtábla arra is okszerűen következtetett, hogy az I. r. terhelt lakásán lefoglalt kábítószert is forgalomba hozatal céljából tárolta. A Pécsi Ítélőtáblának ez a megállapítása nem a bizonyítékok eltérő értékelésén, hanem eltérő jogi következtetésen alapul. Az elkövető szándékának a meghatározása ugyanis nem tény, hanem jogkérdés. Törvényes tehát a IV. r. terhelt cselekményének a másodfokú ítélet szerinti jogi minősítése. A kiszabott büntetés nem törvénysértő, a felülvizsgálatot egyéb ok sem indokolja. Nincs indok a jogerős büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére sem. Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.B.868/2003/92. számú ítéletének és a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.130/2006/9. számú ítéletének a IV. r. terheltre vonatkozó rendelkezéseit - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában tartsa fenn. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának
(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen védő a felülvizsgálati indokolta. indítványát fenntartotta és részletesen A legfőbb ügyész képviselője az átiratában foglaltakkal egyezően a marasztaló jogerős döntés hatályában fenntartását indítványozta. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §
(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §
(4)-
(5)bek.] bírálta felül. Ennek során a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak, Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. a A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának
(1)bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapul vételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában, s a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényekből a bűnösségre levont jogi következtetések helyességét vizsgálhatta. A védő a tényállást támadta akkor, amikor a II. r. terheltnek átadott kábítószer tiszta hatóanyagának a kiszámítását, megállapítását sérelmezte, erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. A védő hivatkozott arra is, hogy az általa sérelmezett tényállás megállapítására a másodfokú bizonyításra vonatkozó szabályok megsértésével került sor. Ezzel kapcsolatban rámutat a legfelsőbb Bíróság arra, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozatának a felülvizsgálatára kizárólag a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének a c) pontjában taxatívan felsorolt (abszolút) eljárási szabálysértések alapján van lehetőség. Az egyéb eljárási szabálysértések - s így a Be. 352. §-a
(1)bekezdésének a b) pontjában foglalt rendelkezés - megsértése a felülvizsgálat keretében nem orvosolható. A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla az irányadó tényállás alapján helyes jogi következtetést vont arra, hogy a IV.r. terhelt szándéka az általa Magyarországra behozott teljes kábítószer-mennyiség értékesítésére irányult. Ennél fogva mind a II. r. terheltnek eladott, mind pedig az édesanyja, az I. r. terhelt lakásán lefoglalt további kábítószer tekintetében a forgalomba hozatalra irányuló szándékára lehetett és kellett következtetni. Mivel pedig cselekményét a tényállásban terhére rótt teljes kábítószer-mennyiség tekintetében forgalomba hozatalra irányuló szándékkal hajtotta végre, így e „kereskedői típusú" magatartásával halmazatban egyéb - „fogyasztói típusú" cselekmény valódi halmazatban történő megállapítására nem volt törvényes indok. A Be. 416. §-a
(1)bekezdésének b) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. A büntetés vagy az intézkedés akkor törvénysértő, és akkor szolgálhat - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének b) pontja alapján - a felülvizsgálat alapjául, ha a kiszabásának, illetve alkalmazásának a feltételeit meghatározó törvényi rendelkezésekkel ellentétes. Így pl. törvénysértő a büntetés, ha a bíróság a büntetési tétel felső határát meghaladó tartamú szabadságvesztést szabott ki, vagy a törvény szerint kötelező mellékbüntetést nem szabta ki. A IV. r. terhelttel szemben a fő- és mellékbüntetés kiszabására a törvényi keretek között került sor. E keretek között viszont már a jogalkalmazói egyéniesítés érvényesül, ezért az elsőfokú bíróság döntését már a másodfokú bíróság sem bírálhatja felül korlátlanul [lásd Be. 371. §
(2)bek.]. A jogbiztonság érdekében és „a jogerő tiszteletének" a jegyében a törvény korlátozza a jogerős ügydöntő határozatban megállapított büntetés vagy intézkedés felülvizsgálatát. Ha a minősítés törvényes és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a büntetés nemét vagy mértékét meghatározó rendelkezéseket nem lehet megtámadni abból az okból, hogy eltúlzottan - vagy akár törvénysértően - súlyosak vagy enyhék. A büntetéskiszabás önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát akkor sem, ha annak során a Btk. 37. vagy 83. §-ának az előírásait nem vették figyelembe. A kifejtettekre figyelemmel - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a IV. r. terhelt vonatkozásában - a Be.
- §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget a Be. 429. §-ának
(1)bekezdése értelmében az állam viseli. Budapest,
- február hó
- napján Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. előadó bíró, Dr. Schäfer Annamária s.k. bíró Molnár Gábor s.k. A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné