SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.170/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla a Dobozy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dobozy Leventéné dr. Balázs Mária ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a Juhász Társas Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Juhász István ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos I. r. és II.rendű alperes neve(címe) alatti lakos II. r. alperesek ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- február
- napján kelt 12.P.20.082/2007/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek 500.000.(Ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Köteles a felperes megfizetni az államnak (Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. az APEH felhívására 900.000.- Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS : Az I. r. alperes a felperes édesanyja, a II. r. alperes a felperes néhai testvérének gyermeke. A felperes korábban közösen gazdálkodott szüleivel, illetve szívességi lakáshasználóként lakott azok ingatlanában. Az ingatlanban végzett felújítási, korszerűsítési munkák, illetve a közös gazdálkodásból eredően elszámolási vitája keletkezett velük. Ezek kapcsán a Battonyai Városi Bíróság előtt P.20.432/
- és P.20.277/
- szám alatt peres eljárást kezdeményezett velük szemben. A pereskedés következtében a kapcsolatot egymással megszakították. - 2 - Az I. r. alperes és házastársa, néhai örökhagyó a II. r. alperes jogelődjét, (személy neve) a
- október
- napján kelt öröklési szerződéssel a halálukkor meglévő valamennyi ingó- és ingatlanvagyonuk örökösévé tették, aki ennek fejében kötelezettséget vállalt az örökhagyók tartására, ápolására, gondozására, haláluk esetére illő eltemettetésükre. A felek a szerződésben rögzítették, hogy közös háztartásban élnek, az örökös az örökhagyók tartásáról saját költségén gondoskodik, az örökhagyók jövedelmükkel szabadon rendelkeznek. Az öröklési szerződés megkötésekor az I. r. alperes 67, néhai örökhagyó 73 éves volt, aki ezt megelőzően több szívinfarktuson esett át. A szerződés megkötésekor önmaguk ellátására, önálló életvitelre képesek voltak, egészségi állapotuk életkoruknak megfelelő volt. Néhai II.r. alperes jogelődje óvónő szakképesítéssel rendelkezett, a szerződéskötést megelőzően több munkahelyen dolgozott és időszakosan munkanélküli is volt. Egyedül nevelte a II. r. alperest. A szerződéskötést követően az örökhagyóval és a II. r. alperessel közösen folytattak családi gazdálkodást. Erre vonatkozóan
- március
- napján született közöttük megállapodás, mely szerint néhai II.r. alperes jogelődjét a befolyó jövedelem 40 %-a illeti meg. Munkaviszonya
- június
- napját követő megszűnését követően a család ellátásával foglalkozott, illetve részt vett a családi gazdálkodásban: szállította a munkásokat, ügyintéző tevékenységet látott el, szükséghez képest fizikai munkát végzett. Örökhagyó
- február
- napján elhalálozott, majd
- szeptember 3-án az örökös, II.r. alperes jogelődje is váratlanul elhunyt. A közjegyző néhai örökhagyó hagyatékát az öröklési szerződés alapján - édesanyja, II.r. alperes jogelődje kiesése folytán a II. r. alperesnek adta át ideiglenes hatállyal. A felperes keresetében az I. r. alperes és néhai örökhagyó, valamint néhai II.r. alperes jogelődje között
- október
- napján kötött öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Keresetét elsődlegesen néhai II.r. alperes jogelődje szerződéskori cselekvő-képtelenségére alapította. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés a Ptk.
- §
(4)bekezdése alapján színlelt, mert a vagyontárgyak nem visszterhesen kerültek átruházásra. Ennek alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy néhai II.r. alperes jogelődje sem anyagi helyzeténél, sem fizikai állapotánál fogva nem volt alkalmas az örökhagyók tartására, gondozására. A szerződés célja az volt, hogy a felperest az öröklésből kirekessze, a kötelesrésztől megfossza, ezért az jóerkölcsbe is ütközik. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest 1.000.000.-Ft perköltség megfizetésére, valamint rendelkezett a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illeték megfizetéséről. Határozatának indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy néhai II.r. alperes jogelődje a szerződéskötéskor nem rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. Alaptalannak találta az öröklési szerződés színleltségére vonatkozó felperesi hivatkozást is. tanú 1 tanúvallomása alapján csupán azt találta - 3 - Pf.II.20.170/2008/
- szám megállapíthatónak, hogy örökhagyó a leányát a felperessel szemben előnyben kívánta részesíteni. Ebből azonban nem következik a felperes kisemmizésére irányuló szándéka, hanem az, hogy a kedvezőtlenebb helyzetben, gyengébb adottságokkal rendelkező gyermekét segíteni kívánta, számára kívánt jobb életfeltételeket biztosítani. A viszony megromlása folytán a szülők a felperesre, mint támaszra már nem számíthattak, ez nyilvánvalóan közrejátszott a szerződéskötésnél. Az kétségtelenül megállapítható, hogy a vállalt kötelezettségeknek jelentősebb eleme volt a gondoskodás, mint az eltartó saját vagyonából való tartás, mivel a néhai örökös jövedelme nem tette lehetővé az örökhagyók számára olyan színvonalú életfeltételek biztosítását, mint amilyet a saját jövedelmük és vagyonuk biztosított. Tény azonban, hogy az örökös a családi gazdálkodás irányításában, az ügyintézésben tevékenyen részt vett az eltartott örökhagyó személyes helytállását szükség szerint pótolva, így ennek ellenértéke ugyancsak az eltartott örökhagyók szükségleteinek kielégítését volt hivatott fedezni. Rámutatott, hogy a nyújtott tartásnak az eltartott igényeihez kell igazodnia. A szerződés nem teljesítése vagy nem megfelelő teljesítése arra ad alapot, hogy a jogosult az öröklési szerződés megszüntetését kérje, de a szerződés érvényességét ez nem érinti. Nem ütközik jóerkölcsbe az öröklési szerződés azért, mert a szülő csupán egyik gyermekét teszi a vállalt tartás és gondozás fejében örökösévé. Ez a felek szerződési szabadságából, a szerződés társadalmi rendeltetéséből és céljából következik. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatása iránt. Változatlan álláspontja szerint a szerződés tartalmát tekintve színlelt, annak célja nem a tartás biztosítása, hanem a felperes kijátszása volt. Az öröklési szerződésnek érvényességi feltétele, hogy az örökös a saját vagyona terhére vállal tartást, továbbá az is, hogy ezt a tartást foganatosítsa. Önmagában nem elégséges az a feltételezés, hogy a tartási szolgáltatásokat majd szükség esetén nyújtja. Nem lehet tehát érvényes egy olyan szerződés, amely esetén az eltartót és annak gyermekét maguk az örökhagyók tartják el. A beszerzett APEH igazolás alapján az eltartó örökös nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amelyből fedezni tudta volna az eltartottak korábbi életszínvonalához igazodó tartás költségeit. A szerződés jóerkölcsbe is ütközik, mert valótlan tartalmú, hiszen az örökhagyók anyagi helyzetüknél fogva nem szorultak tartásra. Ilyen körülmények között a szerződés nem irányulhatott másra, mint hogy a felperest a kötelesrésztől megfossza. Előadta, hogy a közte és a szülei közötti viszony nem neki felróhatóan romlott meg, a szülei zárkóztak el attól, hogy az ingatlanra fordított beruházásait megtérítsék. Ugyanakkor az ennek megtérítése iránti perben vele szemben havi 50.000.-Ft lakáshasználati díjat érvényesítettek. A viszony megromlása tekintetében szintén nem róható a terhére az, hogy nem adott a szüleinek kölcsön 10.000.000.-Ft-ot arra, hogy az elhunyt testvére részére ingatlant vásároljanak. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság azt is, hogy a szerződés tárgyát képező vagyon kb. 100 millió forint értéket képvisel, így az egyébként öröklés címén az eltartónak jutó összeg is megfelelő fedezetet biztosított volna a tartásra. - 4 Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Hangsúlyozták, a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítást nyert, hogy az örökös egészségi állapota, fizikai erőnléte alkalmassá tette őt a tartási szolgáltatások teljesítésére. A szerződés nem zárta ki azt, hogy az örökhagyók saját tartásukhoz hozzájáruljanak. Kiemelték, hogy a felperessel való viszony megromlása miatt az örökhagyók csak II.r. alperes jogelődje nevű gyermekükre számíthattak időskori tartásuk és gondozásuk során. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a tényállást helyesen állapította meg, abból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, ezért érdemi döntése helytálló, ítéletét kifogástalanul megindokolta. A felperes fellebbezésében megjelölt tényeket és körülményeket az elsőfokú bíróság eljárásában értékelte, maradéktalanul betartotta az anyagi és eljárási szabályokat, ezért ítéletét az ítélőtábla a Pp.
- §
(2)bekezdése és a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokai szerint helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki: A Ptk. 207. §
(5)bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A szerződés színlelt volta akkor állapítható meg, ha a felek egyáltalán nem kívántak szerződést kötni, vagy ha a felek szándéka kölcsönösen más tartalmú szerződés megkötésére irányult, mint amit kötöttek. A Ptk. 655. §
(1)bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési szerződésnek a szerződéses örökös részéről szükségszerű tartalma tehát kötelezettség vállalása az örökhagyó tartására, illetve életjáradék fizetésére a Ptk. 586. §
(1)és
(3)bekezdésében, illetve 591. §
(1)bekezdésében írt tartalommal. Az ettől eltérő tartalmú öröklési szerződés érvénytelen. A szerződés írásba foglalt tartalmával szemben a felperes keresete folytán a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felek szándéka valóban a szerződésben részletezett tartási jellegű szolgáltatások örökös által teljesítésére, illetve az örökhagyók általi igénybevételére vagy pedig az örökhagyó vagyonának teljes egészében az örökös részére történő ingyenes juttatására irányult, megfosztva ezzel a felperest kötelesrész iránti igényétől. Az öröklési szerződésnek, ahogyan a tartási szerződésnek is, alapja a bizalmi viszony. Nem vitatott tény, hogy a felperes és a szülei kapcsolata a szerződéskötés időpontjában a közöttük folyó pereskedések, illetve a földvásárlással kapcsolatos ügylet miatt (tanú 2 vallomása, 19. számú jkv. 4. oldal) megszakadt. Az, hogy a családi kapcsolat kinek felróható módon romlott meg, e szempontból közömbös. Jelentősége annak van, hogy az örökhagyók e helyzet miatt a jövőre nézve nem várhattak a felperestől segítséget, támogatást, kizárólag lánygyermekükre számíthattak. - 5 Pf.II.20.170/2008/4. szám Helytállóan hivatkozott a felperes arra, a szerződés érvénytelenségét vonja maga után az, ha a szerződéses örökös kizárólag az örökhagyó vagyonából tartja el az örökhagyót, miután az nem felel meg a Ptk. 655. §
(1)bekezdése szerinti kógens szabálynak. Puszta gondozás, gondviselés ellenében öröklési szerződés nem köthető érvényesen (BH. 1986/147, BDT. 2005/1161/I. Komplex Jogtár). A jelen perben - ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította bizonyítható, hogy a szerződő felek szándéka a fentiekre irányult. nem Tény, hogy a néhai örökös kevésbé jó anyagi helyzetben volt, mint az örökhagyók. A szerződés érvényességének nem feltétele az örökhagyó anyagi rászorultsága, a szerződés éppen azt biztosítja számára, hogy meglévő jövedelmét szabadon felhasználhassa. A peradatokból kitűnően a néhai örökös rendelkezett a családi gazdálkodásból származó jövedelemmel, amelyből képes volt a tartási szolgáltatásokat ha csak részben is - fedezni. A meghallgatott tanúk vallomása (tanú 3, tanú 4, tanú 5, tanú 6) alapján megállapítható, hogy személyes tevékenységével hozzájárult a családi vagyon működtetéséhez, amelyet az ő vagyoni értékű hozzájárulásaként, szolgáltatásaként kell értékelni. Ennek mértéke a szerződés érvényességét nem érinti. A nem megfelelő tartás nem teszi ugyanis a szerződést érvénytelenné (BH. 1996/641.). Az ítélkezési gyakorlat érvényesnek tekinti azt az öröklési szerződést, amelyben a gondozási, ápolási elemek dominálnak, de nem hiányzik teljesen a tartás anyagi fedezetének biztosítása, vagyis a szerződéses örökös saját jövedelméből, vagyonából való tartás (BDT. 2008/1724, BDT. 2005/1161/II., Komplex Jogtár). Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeni szerződésben jelentősebb súlyt kapott a személyes gondoskodás, de a fentiekben írtak szerint megállapítható az örökös vagyoni hozzájárulása is a szerződés teljesítéséhez. Ilyen körülmények között nem állapítható meg, hogy az örökhagyók ingyenes juttatásban kívánták részesíteni az örököst. A meghallgatott tanúk (tanú 7, tanú 8) vallomása ezt nem cáfolja. A tanúk csak arról bírtak tudomással, hogy néhai II.r. alperes jogelődje lett szülei vagyonának az örököse. Az, hogy az ennek ellentételezéseként vállalt kötelezettségről tudomásuk nem volt, nem alkalmas a szerződés színleltségének az igazolására. Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte tanú 1 vallomását is, amikor megállapította, hogy az általa elmondottakból nem következik okszerűen a felperes kisemmizésére utaló szándék. Az öröklési szerződés esetén - ahogyan a tartási szerződés tekintetében is - a tartásnak megfelelőnek, az eltartott igényeihez igazodónak kell lennie. Az a körülmény, hogy a vállalt tartási szolgáltatásokat az eltartott csak részben kívánja igénybe venni, a szerződés teljesítése körébe tartozó kérdés és a már fentiekben írtak szerint a szerződés érvényességét nem érinti. - 6 A Ptk. 200. §
(1)bekezdése alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg. A szerződési szabadság elvéből következően a felek szabadon állapodhatnak meg a vállalt szolgáltatások körét és az annak ellentételezéséül szolgáló vagyont illetően. A szerződés jellegénél fogva szerencse elemet tartalmaz, ebből fakadóan a teljesített szolgáltatások nem feltétlen egyenértékűek az átruházott vagyontárggyal. Ezen okból nincs mód a szerződés érvénytelenségének a megállapítására. Ezért alaptalan az a fellebbezési hivatkozás, amely szerint az örökös által vállalt tartásra az örökhagyó vagyonának őt törvényes öröklés címén megillető része is megfelelő fedezetet nyújtott volna. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért az ítélőtábla a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperesek 32/
- (VIII. 22.) IM. rendelet alapján megállapított másodfokú perköltségének megfizetésére. A személyes illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes az Itv.
- §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni. S z e g e d,
- szeptember
- Dr. Kasza Ferenc a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet előadó bíró Dr. Rakita Zsuzsanna táblabíró