Gf.40333/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján a pervesztes alperes köteles volt a felperes perköltségének megfizetésére, amely a felperes által lerótt 27.000,Ft eljárási illetékből, valamint 348.000,- Ft ügyvédi munkadíjból állt, mely az áfa összegét is tartalmazta. A perköltség összegét az elsőfokú bíróág a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdése alapján mérlegelési jogkörében állapította meg. E körben az elsőfokú bíróság a nem meghatározható pertárgyértékű ügyben kifejtett felperesi tevékenységgel arányban álló ügyvédi munkadíjat állapított meg, melynek összege megegyezett az alperes által a perben a felperessel szemben érvényesíteni kívánt perköltség összegével is. A felperes által igényelt ügyvédi munkadíj összegét az elsőfokú bíróság - részben osztva az alperes álláspontját eltúlzott mértékűnek találta azzal, hogy készkiadásait és tevékenységének munkaidő igényét a felperes a perben hitelt érdemlően nem igazolta. A felperesi jogi képviselő és a felperes által kötött szerződésben rögzített összegű munkadíj a felek szerződési szabadságára tekintettel jogellenesnek vagy etikátlannak nem volt minősíthető, az alperes ezen hivatkozása teljes mértékben alaptalan volt. Az ügyvédi munkadíj mérséklésére kizárólag a felperes által kifejtett tevékenység, a szerkesztett beadványok tartalma, ennek alapján szükséges munkaidő igénye és a perben tartott tárgyalási határnapok száma volt irányadó a nem meghatározható pertárgyérték alapul vételével. Az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó része ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és kérte annak megváltoztatásával a csatolt ügyvédi megbízási szerződés szerinti óradíjak és a tényleges időráfordítás alapján az ügyvédi munkadíjának a megállapítását, az alperest 3.126.423,- Ft összegű elsőfokú ügyvédi munkadíj és készkiadás megtérítésére, továbbá a másodfokú eljárással kapcsolatos illeték és ügyvédi munkadíj, valamint készkiadások viselésére kérte kötelezni a már becsatolt ügyvédi megbízási szerződés alapján. Hangsúlyozta, hogy a jelen bírósági eljárás megindítására az alperes adott okot törvénysértő magatartásával, ezért neki kell viselnie a perindítással és a pervitellel összefüggő, a felperesnek felmerült költségeit, így többek között az ügyvédi költségeket is. Nem helytálló az elsőfokú bíróság végzésének azon indokolása, hogy olyan összegű ügyvédi munkadíjat ítélt meg a részére, amelynek összege az alperes által a perben a felperessel szemben érvényesíteni kívánt perköltség összegének felel meg. Az a körülmény, hogy a jogsértést elkövető alperes milyen munkadíjért dolgozó ügyvédi irodát bízott meg jogi képviseletével, nincs összefüggésben a felperesnél felmerülő ügyvédi munkadíjjal. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során nem kérte be a felperestől az ügyvédi munkadíjról szóló tételes elszámolást, ezért nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon megjegyzésével, hogy a felperes által igényelt ügyvédi munkadíj összegét eltúlzott mértékűnek találta, tekintettel arra, hogy az összeg a megbízási szerződés alapján került kiszámlázásra, az a megbízási szerződés rendelkezéseiből közvetlenül kikövetkeztethető. Az elsőfokú bíróság a bírósági meghagyásban 1.500.000,- Ft + áfa ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság döntése azért is megalapozatlan, mert nem adta levezetését annak, hogy miként számította ki a 348.000,- Ft összegű, áfát is tartalmazó, ügyvédi munkadíjat. Fellebbezéséhez csatolta a felmerült ügyvédi munkadíj és készkiadás kimutatásokat, a hozzájuk kapcsolódó felperes jogi képviselője által kiállított és a felperes által kiegyenlített ügyvédi munkadíj számlákat. Az alperes a felperes fellebbezésére tett ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség viselésére történő kötelezését. Elsődlegesen kifejtette azon álláspontját, hogy a perre nem adott okot. A felperes az elsőfokú eljárásban semmilyen számlát, elszámolást nem csatolt be és mivel az ügyvédi iroda maga jelentette ki, hogy hosszú évek óta megbízásban áll a felperessel, ezért a becsatolt számlák nem igazolják, hogy az alperes elleni per munkavégzése áll mögötte. A jelen perben a jogi képviselet nyelvtudást, különleges ügyvédi szaktudást nem igényelt, ráadásul nem is ügyvéd járt el, hanem európai közösségi jogász. Jelen ügyben a felperesnek nem kellett kiemelt felelősségbiztosítást kötni és 24 órán keresztül rendelkezésre állni. A felperes a tételes kimutatás szerint olyan költségeket számolt el, amelyek abszurdak és jogellenesek, így pl. a jogszabályok tanulmányozásával töltött idő, a munkaórák összeírásával kapcsolatos idő, a tárgyalásra jövetel ideje, meghatalmazás kiállítása, bírósági iratokba való betekintés, érdeklődés a jegyzőkönyv megléte felől, bíróságra történő telefonálás, alperes ellenkérelmének beszerzése, az ítélet írásba foglalásával kapcsolatos többszöri telefonbeszélgetés. A felperes ezt követően úgy nyilatkozott, hogy az ügyvédi munkadíj a felek szabad megállapodásán alapul. Tekintettel a felperes német tulajdonosi körére a felperesi társaságnál alapkövetelmény, hogy a cég ügyeiről német nyelvű fordítás és feljegyzés is készüljön. Jelen ügy a súlyos ügy kategóriájába tartozik. L.T. mint európai közösségi jogász az ügyvédi törvény vonatkozó rendelkezése értelmében ügyvédi státuszban járt el az eljárás során. Bejelentette, hogy a másodfokú eljárásban ezen kérelem benyújtásáig 1.341.068,Ft ügyvédi költség merült fel, amellyel kapcsolatos teljesítmény kimutatást és munkadíj számlákat csatolt. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert a felperes fellebbezése kizárólag a perköltség összegét sérelmezte, továbbá azt a Pp. 253. §

(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül. A felperes fellebbezése nem megalapozott. A Pp. 75. §

(1)bekezdése szerint perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, amely a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel. A

(2)bekezdés kimondja, hogy a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is. A Pp. 78. §

(1)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pernyertes fél költségeinek a megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni; ez alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-

1. §-ok eltérően rendelkeznek, vagy a törvény egyéb kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. A Pp.
2. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. A

(2)bekezdés akként rendelkezik, hogy a költségek utólagos felszámításának nincs helye. A felperes jogi képviselője a keresetlevélhez csatolta a

1. március 24-én kelt meghatalmazást és
2. számú előkészítő iratához csatolta a
3. május 15-én kelt megbízási szerződést. A szerződés
4. cikk 2.a) pontja szerint a megbízás magában foglalta a felperes képviseletét a Pest Megyei Bíróság előtt, az A. Kft. mint alperes ellen indítandó eljárásban, valamint ennek kapcsán jogi tanácsadás nyújtása. A
5. cikk
6. pont szerint a szerződésben meghatározott szolgáltatásaiért a jogi képviselő díjazásra jogosult, amely a ténylegesen ráfordított munkaórák alapján az alábbiak szerint kerül megállapításra: jogi szolgáltatás ellenértéke partnerügyvéd S.A. és J.A: esetében egységesen 145,35,- EUR + áfa összeget tesz ki. A felperes már a
7. május 6-án benyújtott keresetében a perköltséghez kapcsolódóan bejelentette, hogy a kereset benyújtásáig 450.000,- Ft összegű költsége merült fel, amelynek és a perben felmerült költségnek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a perköltség összegét az eljárás elejétől kezdve vitatta, ezért a Pp.
8. §

(1)bekezdése, valamint a Pp. 164. §

(1)bekezdése a felmerült költségeket és kiadásokat a felperesnek külön felhívás nélkül igazolnia kellett volna. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §-ának

(1)bekezdése azt teszi lehetővé, hogy a fél pernyertessége esetére igényelhesse perköltségének az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj alapulvételével történő megállapítását. A Pp. 3. §-ának

(2)bekezdése alapján a bíróság a felek által előterjesztett nyilatkozatokhoz kötve van, amiből az következik, hogy ha a fél a perben a törvény idézett rendelkezésének az alkalmazására irányuló nyilatkozatot tesz, akkor a bíróság a neki járó perköltséget - annak feltételei fennállása esetén - az általa kötött ügyvédi megbízási szerződés alapján köteles megállapítani. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy azt ne lehetne felülvizsgálni, ugyanis a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §ának

(2)bekezdése az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj összegének a bíróság általi indokolt esetben történő mérséklését lehetővé teszi. Az indokolt mérséklésre a fenti jogszabályi rendelkezésből következően kiemelten akkor van lehetőség, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Az ügyvédi munkadíj mértékének számításakor a bírói gyakorlat a mérlegelés fő szempontjának az ügyvéd által kifejtett munkát tekinti, és ennek keretében figyelembe veszi az adott ügy jellegét, a pertárgy értékét, a jogi megítélésének a fokát, az előterjesztett beadványok terjedelmét és mennyiségét, a tárgyalásokon való részvételt, a jogvita bonyolultságát, a képviseleti munka szakmai nehézségét, az ügyvédi munkának a célszerű pervitelben és az ügy lényegre törő és ésszerű időn belül történő elbírálásában való közrehatását, valamint a hasonló ügyekben kialakult általában elfogadott ügyvédi munkadíj mértékét. Jelen eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetének 95 %-ában helyt adva a versenyjogi jogsértést megállapította, eltiltotta az alperest a további jogsértéstől és a felperes javára elégtétel adására kötelezte. Az eljárás tárgyának értéke nem határozható meg, a

1. december 4-én tartott tárgyaláson bírósági meghagyás kibocsátására került sor, majd az ezen végzést hatályon kívül helyezése és az eljárás folytatása során
2. február 4-én és
3. április 8-án volt tárgyalás. A felperes a
4. február 4-én tartott tárgyaláson előkészítő iratot csatolt, továbbá
5. sorszám alatt ugyancsak előkészítő iratot csatolt. A felperes a fellebbezésében arra helytállóan hivatkozott, hogy a felperesi perköltség megállapítása szempontjából irreleváns, hogy az alperes vele szemben milyen perköltségigényt támasztott. A másodfokú bíróság a fenti körülményeket együttesen értékelve és mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes jogi képviselője ügyvédi munkadíjként 7 munkaóra figyelembevételével és a megbízási szerződésben szereplő 145,35,EUR/óradíj forint ellenértékének meghatározásával - amelyet a másodfokú bíróság nem talált eltúlzott mértékűnek - áfával együtt összesen 343.000,- Ft ügyvédi munkadíj illeti meg, mert ez áll arányban a felperesi jogi képviselő által kifejtett tevékenységgel, a pertárgy értékével, az adott ügy jellegével, annak megítélési fokával, a hasonló ügyekben kialakult ügyvédi munkadíj mértékével. Rámutat a fentieken túlmenően a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy az alperes az észrevételében helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes ügyvédi munkadíjként olyan tételeket is megjelölt, amelyek felszámítására nincs jogszabályi lehetőség. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó rendelkezését a Pp.
6. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint kell az alperesnek a másodfokú eljárás során felmerült költségét megfizetnie. A másodfokú bíróság az ügyvédi munkadíj összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdése alapján mérlegeléssel, 86.000,- Ft-ban határozta meg azzal, hogy az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza. Budapest,

1. év január hó
2. napján . Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Tibold Ágnes sk. bíró