Pf.20003/2009/7 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.003/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Kiss Zoltán Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kiss Zoltán ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek, - a dr. képviselő által képviselt BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG 6000 Kecskemét, Rákóczi út
2. szám alatti székhelyű alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
3. október hó
4. napján kelt 12.P.20.113/2008/
5. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről 19.,
6. és
7. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A le nem rótt 147.600,-(Egyszáznegyvenhétezer-hatszáz) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és volt házastársa személy 1 közös tulajdonát képezte a ... helyrajzi szám alatt felvett ingatlan, amelyet építési telekként vásároltak és a házastársi életközösség fennállása alatt azon családi házat létesítettek. Az építkezés során felhasználták a szülők által rendelkezésükre bocsátott pénzeszközöket és a felperes, valamint szülei az építkezésben tevékenyen részt vettek. A házasság felbontását követően a házastársi közös vagyon megosztása iránt a Bajai Városi Bíróság előtt indult P.20.752/
8. szám alatti peres eljárásban a bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki többek között az ingatlan forgalmi értékének, a felépítmény bekerülési költségének, továbbá a felperes és hozzátartozói által elvégzett munka értékének a megállapítására. A kiegészített szakértői vélemény alapján az ingatlanon fennálló tulajdonközösséget akként szüntette meg, hogy személy 1 ½ arányú illetőségét 1.689.000,-Ft megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A bíróság a megváltási árba beszámította az ingatlant terhelő és a felperes által teljesített kölcsöntörlesztések fele részét 335.330,-Ft-ot és 92.969,-Ft-ot, valamint a tulajdonostársnak már kifizetett 450.000,-Ft megváltási árrészt, és így a felperest 810.701,-Ft megfizetésére kötelezte annak -2- megállapítása mellett, hogy a további kölcsöntartozást köteles egyedül törleszteni. Rendelkezett a bíróság arról is, hogy amennyiben a felperes
9. február
10. napjáig a megváltási árat nem fizeti meg, a közös tulajdont árverés útján kell megszüntetni 3.400.000,-Ft legkisebb beköltözhető vételár, illetve 2.125.000,-Ft lakott érték mellett. Árverési értékesítés esetén személy 1 köteles visszafizetni a felperesnek a már teljesített megváltási ár részletet. Kötelezte még a felperest arra, hogy
11. december
12. napjától kezdődően a közös tulajdon megszüntetéséig havi 7.200,-Ft lakáshasználati díjat fizessen. Az elsőfokú ítéletet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Pf.20.035/2003/
13. számú ítéletével helybenhagyta azzal, hogy a megváltási árat 60 nap alatt kell kiegyenlíteni. A felperes a megadott határidő alatt a kötelezettségének nem tett eleget, ezért a jogerős ítélet alapján személy 1 kezdeményezésére
14. július
15. napján az árverési értékesítés foganatosítására végrehajtás indult. A felperes perújítási kérelmét a Bajai Városi Bíróság P.21.313/2004/
16. sorszámú végzésével, végrehajtás megszüntetése iránti keresetét P.21.002/2005/
17. sorszámú ítéletével elutasította. A felperes Pk.51.138/
18. szám alatt a Bajai Városi Bíróságtól személy 1 kötelezett ellen 1.732.603,-Ft és járuléka erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte, melyet a bíróság elutasított. Végzését a BácsKiskun Megyei Bíróság 3.Pkf.21.575/2006/
19. számú végzésével helybenhagyta megállapítva, hogy a követelés a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti jogvita során elbírálásra került és ismételten bíróság előtt nem érvényesíthető. Ezután a felperes a Bajai Városi Bíróság P.21.002/2005/
20. sorszámú ítélete ellen terjesztett elő perújítási kérelmet, amelyet a bíróság P.20.420/2007/
21. sorszámú végzésével, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasított. Döntését azzal indokolta, hogy a perújító fél kérelmét olyan magánszakvéleményre alapította, amely nem minősül a perújítás szempontjából új ténynek vagy bizonyítéknak és nem állapítható meg az sem, hogy az igényét nem érvényesíthette korábban az alapperben. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Pf.21.202/2007/
22. sorszámú végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pfv.II.20.232/2008/
23. számú végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból utasította el. A felperes módosított keresetében a vele szemben halmozottan alkalmazott diszkrimináció és többszörös megkárosítása miatt kérte a Bajai Városi Bíróság előtt P.20.752/
24. szám alatt folyamatban volt perben hozott döntést akkénti megváltoztatását, hogy a bíróság személy 1 társtulajdonos ½ tulajdoni illetőségét megváltási ár fizetése nélkül adja a tulajdonába. Kötelezni kérte az alperest a jogerős ítéletben foglalt és őt terhelő 810.000,-Ft összeg jóvátétel címén történő, valamint a megváltási árból kifizetett 650.000,-Ft részteljesítés megfizetésére. 1.000.000,-Ft nem vagyoni kártérítést igényelt a peres eljárás tartama alatt elszenvedett lelki, fizikai és egészségügyi megpróbáltatások miatt. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben az építkezési munkálatokkal kapcsolatos tényeket kirívóan okszerűtlenül értékelte, ugyanis azok értékszámítását a munkák végzésének időpontjában fennálló értéken számolta el, és nem a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában, másrészt -3Pf.III.20.003/2009/
25. szám szakszerű munka végzése ellenére az általa, illetve szülei által végzett munkákat segédmunka óradíjjal és kirívóan okszerűtlen mérlegeléssel kevés munkaidő-ráfordítással számolta el. Téves volt álláspontja szerint az a bírói döntés is, amellyel őt lakáshasználati díj megfizetésére kötelezték. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a házastársi közös vagyon megszüntetéséről az első- és másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, és nem állapítható meg terhére kötelezettségszegés, amely a kártérítési felelősséget megalapozná. A felperes nem jelölt meg olyan konkrét körülményt a keresetében, amely arra utalna, hogy sérült volna a tisztességes eljáráshoz való joga, avagy vele szemben diszkrimináció alkalmazására került sor. Az elsőfokú eljárás időtartamának döntő részében meghatalmazott jogi képviselővel járt el, perbeli érveléseinek elvetése nem minősülhet hátrányos megkülönböztetésnek. A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében sérelmezte először a szülei munkájának az értékelését, a munkadíjat azonban 250.000,-Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az nem zárható ki, hogy a sérelmezett ügyekben történtek kisebb súlyú jogszabályt sértő intézkedések, születtek téves döntések, de ezek nem elegendőek az alperes marasztalására. Egymagában az a körülmény, hogy valamely ügyben a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyul, a kártérítési felelősséget nem alapozza meg. A felperes a közös tulajdon megszüntetése iránti perben hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében utalt arra, hogy az ingatlant az elbíráláskori forgalmi értéken vette figyelembe a bíróság, így létrehozó munkát is ilyen értéken kell elszámolni, azonban ezt az előadást és a sérelmezett lakáshasználati díj megfizetésére kötelezést a megyei bíróság elbírálta, döntését részletesen megindokolta. A perújítási eljárásban a felperes által beszerzett magánszakértői véleményt ugyancsak értékelte és elbírálta. Ezek a körülmények nem alkalmasak a felperes vagyoni kár megtérítése iránti igényének a megállapítására. A nem vagyoni kárigény körében kiemelte, hogy a felperes által hivatkozott megoldatlan élethelyzet hozzájárulhatott egészségi állapotának romlásához, de a károkozó körülmény a közte és elvált házastársa közötti feszült viszony és az elszámolási igények rendezetlensége nem az alperes állított indokolatlan megkülönbözetésére vagy diszkriminatív intézkedésére vezethető vissza. A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében annak a kereseti kérelmében foglaltak szerinti megváltoztatását kérte. Sérelmezte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy alapügyben csupán kisebb súlyú jogszabálysértések valósultak meg és hiányolta a konkrét jogsértés megjelölését. Okfejtése szerint az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése során az eljárt bíróságok kirívóan súlyos mulasztásokat követtek el, mert nem győződtek meg a szülei és az általa végzett szakipari munkának minősülő építési munka valós értékéről és a lehetséges -4elszámolás módjairól. Az elsőfokú bíróság a szakértő feladatát hiányosan jelölte meg, hiszen csupán az
26. évi segédmunka értékének meghatározására hívta fel, majd ezzel számolt az ingatlan
27. évi forgalmi értékének figyelembe vétele mellett. Így a ráfordítások pénzbeli értéke és az ingatlan forgalmi érték között lényeges aránytalanság áll fenn. A városi bíróság nem rendelkezett a szakértői vélemény kiegészítéséről, amely azért is sérelmes mert a jó minőségű szakipari munkát segédmunkás óradíjat alkalmazva vette figyelembe. Tévesen kötelezték lakáshasználati díj fizetésére, hiszen volt házastársa önként költözött el az ingatlanból, és oda nem kívánt visszatérni. Az eljárt bíróságok a bizonyítékokat okszerűtlenül a terhére értékelték és a kettős mérce alkalmazása önmagában diszkriminatív, megengedhetetlen. Nem a korábbi perek újratárgyalását, hanem annak megállapítását kéri, hogy az alapperben lényegi eljárásjogi mulasztások történtek, jogsértések valósultak meg, amelyek következtében vagyoni hátrányt szenvedett. A nem vagyoni kárigényét megalapozza a mintegy 9 éven át tartó igazságtalan és méltánytalan állapot, amely testileg és lelkileg tette tönkre, ugyanis állandó félelemben él az ingatlan elárverezése miatt. Ez az életminőség romlás független a volt házastársának magatartásától, csupán a bírósági eljárásokra vezethető vissza. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre állt adatok, a Bajai Városi Bíróság P.20.752/
28. és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Pf.20.035/
29. számú periratai alapján az alábbiak szerint egészíti ki: A Bajai Városi Bíróság ítéletében többek között az építkezés bekerülési költségét az ÁFA visszaigénylése után 1.500.000,-Ft-ban állapította meg. Személy 1 szüleinek építési anyagokkal és ingóságok juttatásával való segítését összesen 120.000,-Ft-ban fogadta el. Megállapította, hogy jelen per felperesének szülei fizikai munkával (segédmunkával) és építőanyagok vásárlásával nyújtottak az építkezéshez segítséget, és mérlegelve a rendelkezésére álló bizonyítékokat az általuk végzett segédmunka értéke 1500 órában, 80,-Ft/óradíjjal számolva ugyancsak 120.000,-Ft. Ezért személy 1 szülei által adott anyagok ellenértékét és felperes szüleinek munkavégzését külön elszámolás alá nem vonta. A felperes szülei által ajándékozott készpénzt - mintegy 300.000,-Ft-ot - személy 1 szüleinek pénzbeli juttatásaival állította szembe és az egyezőség alapján a külön vagyonok elszámolását mellőzte.
30. évtől a felperes többlethasználati díj fizetési kötelezettségét azért állapította meg, mert ettől az időponttól kezdődően a felperes élettársa is az ingatlanban lakik. A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a szülei munkavégzését 3152 órában és 2,5-szeres értékemelkedéssel, személy 1 szüleinek készpénz ajándékát 10.000,-Ft csökkentésével kérte elszámolni és sérelmezte a többlethasználati díjra kötelezését. A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a méltányos rendezés követelményének megfelelően számolt el, az alkalmazott csoportosítással az értékemelkedés nélküli ráfordításokat vetette össze, így nem nyert kisebb súlyú értékelést, hogy személy 1 szülei a nagy összegű kölcsön visszafizetésével a házastársakat jelentős kamattehertől mentesítette, míg a -5Pf.III.20.003/2009/
31. szám felperes szülei munkájukkal és készpénzzel támogatták az építkezést. Felperes szüleinek munkavégzése körében 2162 munkaórát fogadott el 80,-Ft-os órabérrel, ami 52.960,-Ft, illetve kétszeres értékemelkedéssel számolva 126.000,-Ft többletráfordítást jelent. Figyelemmel volt arra, hogy személy 1 szülei 10.000,-Ft-tal kevesebb készpénzt ajándékoztak a feleknek, és megállapította, hogy a felperes az életközösség megszakítása után további beruházásokat végzett, amelyre felvett kölcsön ½ része 150.000,-Ft személy 1 terhére esik. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy
32. július
33. napjától
34. november
35. napjáig terjedő időtartamra 302.400,-Ft többlethasználati díj terheli a felperest, és így az elszámolások kiegyenlítik egymást. A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan. A Ptk.
36. §-a a munkáltatói kártérítési felelősség speciális eseteként szabályozza a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősséget, ahol a felelősség általános és különös feltételei megegyeznek a közigazgatási szervek kártérítő felelősségének a kritériumaival. Ennek megfelelően még jogszabálysértő bírói döntés sem lehet alapja ilyen kártérítés megállapításának, arra csak akkor van mód, ha a bíróság kirívó jogalkalmazási hibát vét, vagy kötelezettségszegést tanúsít, és ezzel összefüggésben keletkezik kár. Ilyen típusú kártérítésre is csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítés általános és különös feltételei egyaránt fennállanak. Mindebből az is következik, hogy bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére bizonyítékok téves mérlegelése alapján is csak és kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlenül történt. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló per soha nem lehet rendkívüli jogorvoslat eszköze és nem szolgálhat a sérelmezett határozat semmilyen tartalmú megváltoztatására. A fentiek előrebocsátása után a tényállásbeli kiegészítésre is figyelemmel az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából, hogy „megítélése szerint az nem zárható ki, hogy a felperes által sérelmezett ügyekben történtek kisebb súlyú, jogszabályt sértő intézkedések, születtek téves döntések". A felperes fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint az eljárt bíróságok ügyében a rendelkezésre állt bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével téves, a kialakult ítélkezési gyakorlattal ellentétes álláspontot tükröző döntést hoztak. Az ítélőtábla álláspontja szerint ez az érvelés megalapozatlan, az alperes a jogerős ítéletben megjelölt jogszabályokat a házastársi közös vagyon megszüntetése során nem sértette meg. A Csjt.
37. §