← Magyarország

Kfv.35273/2010/5 – Kúria

Kfv.I.35.273/2010/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Hári Tibor ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Bedecs Valéria jogtanácsos által képviselt Adó

alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 7.K.21.371/2009/11. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg

alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak felhívásra 124.600 (százhuszonnégyezer-hatszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket. - külön forint Ez ellen

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes 2002-2005 évekre személyi jövedelemadó bevallást nem nyújtott be, ugyanakkor törzsbetétbe befizetést és tagi hiteleket teljesített, személygépkocsit vásárolt, lakáshitelt törlesztett.

adóhatóság a felperes személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás kötelezettségét ellenőrizte 2003, 2004 és 2005 évekre vonatkozóan, melynek során becslést alkalmazott. Ennek eredményeként a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben összesen 1.454.989 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 620.899 Ft, összesen 2.075.888 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. június 24-i határozatában

első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében helyezését kérte.

alperes határozatának hatályon kívül A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

ítélet indokolása szerint miután a felperes jövedelme a megállapított kiadásokra fedezetet nem nyújtott, a becslés feltételei egyértelműen fennálltak. A becslés összegszerűségét illetően a megyei bíróság kifejtette, hogy

adóhatóság a felperes gépkocsi beszámításából származó 1.750.000 Ft-ot a forrásoldalon figyelembe vette, a felperes életviteli kiadásait a KSH létminimum érték összegénél alacsonyabb mértékben határozta meg.

a tény, hogy a fogyasztói kosár egyes elemei, pl. a cigaretta, alkohol nem jelentek meg a felperes tényleges fogyasztásában, illetve, hogy

energiaköltség a KSH értékeknél kisebb eltérést mutat, továbbá, hogy

élelmiszerellátásban a szülők is közreműködtek, a megyei bíróság álláspontja szerint önmagában nem alapozza meg a KSH létminimum értékek felhasználásának elvetését. A KSH létminimum értékek ugyanis a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény, konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére elegendők, a kosár egyes összetevőinek valós értékei egy-egy adózó esetében nem egyeznek meg pontosan. Összességében

onban a fogyasztói kosár értékei a becslés alapjául szolgálhatnak. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a 2003. január 1-jét megelőző megtakarításait hitelt érdemlő adatokkal nem tudta bizonyítani. A felperes a szüleitől kapott kölcsönt sem tudta bizonyítani, és miután szüleinek meghallgatása

adóhatósági eljárásban megtörtént, a bíróság nem látta indokoltnak

erre irányuló felperesi bizonyítási indítvány teljesítését. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 164. §

(1)bekezdésében, valamint

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
  2. és
  3. §-ában foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy

adóhatóság szabálytalanul felcserélte a magánszemélyre és a vállalkozóra irányadó becslési szabályt

Art. 108. §

(3)bekezdését hívta fel, ugyanakkor

eljárást

Art. 109. § alá tartozó esetként kezelte.

A felperes álláspontja szerint a gazdasági társaság részére nyújtott tagi hitel nem

Art. 109. §

(1)bekezdésében szabályozott kérdéskörhöz tartozik. Hangsúlyozta, hogy a vizsgált időszakban vagyongyarapodást nem lehetett kimutatni a felperesnél, ezért a becslési eljárás jogalapja is hiányzott. Sérelmezte, hogy a vizsgálatot megelőző éveket - bár

a felperes érdekét szolgálta volna -

adóhatóság nem vizsgálta. Állította, hogy a kiadásaihoz szükséges forrás a korábbi évek megtakarításaiból származott. érelmezte a KSH létminimum értékek felhasználását kifejtve, hogy családjának egyetlen tagja sem dohányzik, illetve nem fogyaszt szeszesitalt, Kifogásolta, hogy a kiadások igazolása körében előterjesztett bizonyítékait

adóhatóság, illetve a bíróság is figyelmen kívül hagyta. Sérelmezte, hogy

adóhatóság nyitó pénzállományként nem vette figyelembe

1999 évi értékpapír értékesítésből származó közel 3 millió Ft-os összeget, illetve a 2001. júliusában törzsbetétként befizetett 1 millió Ft-ot, holott ezen összegek megléte nem volt vitás. Ugyancsak jogszabálysértőnek ítélte a felperes a szüleitől kapott kölcsön összegének figyelmen kívül hagyását. Változatlanul állította, hogy a ... típusú személygépkocsi beszámításából származó 1.750.000 Ft-ot

adóhatóság a forrásoldalon nem vette figyelembe. Hivatkozott

eljárás során csatolt áram- és gázdíj csekkek másolatára, valamint szülei nyilatkozatára, amely szerint a korábbi években a felperes részére anyagi segítséget nyújtottak. E körben kifogásolta, hogy a bíróság a szülőket tanúként nem hallgatta meg. Kifejtette, hogy megtakarításait nem csak bankszámlával igazolhatja. Felhívta a figyelmet arra, hogy

adóhatóság a megismételt eljárásban nagyobb összegű adóhiányt állapított meg a 2001-es és a 2002-es adóév elévülése ellenére. Előadta, hogy

adóhatóság gyakorlata szerint a megtakarítások bizonyítása csaknem lehetetlen, és utalt arra, hogy a könyvelt tagi kölcsönök csak a negatív egyenleg kiegyenlítéséig tekinthetők valósnak, ezen felül csak könyveléstechnikai tételek.

alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy a nyitó tétel megalapozottsága érdekében

adózó a felperes bevételeit és kiadásait 2001 és 2002 évekre vonatkozóan is vizsgálta. Állította, hogy a ... személygépkocsi vételára bevételként figyelembevételre került, a felperes a becsléstől eltérő adóalapot hitelt érdemlően nem bizonyított. A szülőknél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat a felperesi előadást nem támasztja alá.

életviteli kiadásokkal kapcsolatban

alperes kiemelte, hogy egy vizsgálati év kiragadott, nem teljes körű adatai nem indokolják a KSH adatok felülbírálatát. A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Art. 108. §

(1)bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A 108. §
(2)bekezdés értelmében

adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek

adó alapját valószínűsítik.

Art. 109. §

(1)bekezdése szerint, ha

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. A

(3)bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést

adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig

eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések

irányadók.

adóhatóság

adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát

adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha

adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.

Art. 97. §

(4)bekezdése szerint

ellenőrzés során a tényállást

adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást

adózó kötelezettségévé teszi. A

(6)bekezdés értelmében

adóhatóság a tényállás tisztázása során

adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével -

adózó terhére nem értékelhető. A felperes felülvizsgálati kérelmében

t sérelmezte, hogy

adóhatóság megyei bíróság által elfogadott becslése - amely figyelmen kívül hagyta a felperes kölcsönszerződésből és tagi hitel visszafizetéséből származó forrását - nem a valós adóalapot valószínűsíti. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002.29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996.505.). A felperes a becslési szabályok téves alkalmazását sérelmezte. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a jogerős ítélet

adóhatósági határozatok indokolásából megállapíthatóan helyesen foglalt állást úgy, hogy

Art. 108. és 109.

§-a szerinti jövedelembecslési szabályokat

adóhatóság megfelelően alkalmazta. Ennek során a felperes jövedelmét

Art. 109. §-a alapján állapította meg.

A felperes bizonyított kiadásai a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben a becslési eljárás alkalmazását megalapozták.

adóhatóság a nyitó tétel megállíthatósága érdekében

elévült adóéveket is vizsgálta, e körben a felperes javára szolgáló tények feltárása körében jogszabálysértést nem vétett. A ... személygépkocsi beszámításából származó 1.750.000 Ft forrás figyelembevételével kapcsolatos ítéleti megállapítás felülbírálatára a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget. A felperes részvényeladásából származó 1999 évi bevételeivel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság utal a jogerős ítélet indokolásának

on indokaira, mely szerint a 2003 év elején még meglévő készpénzes megtakarításokra a megyei bíróság nem talált hitelt érdemlő adatokat. A szülői kölcsönöket illetően a Legfelsőbb Bíróság osztotta

t a megyei bírósági álláspontot, hogy a szülők bíróság előtt tett tanúvallomása - miután meghallgatásukra

adóellenőrzési eljárásban már sor került - nem minősíthető olyan bizonyítéknak, amely a felperes adóalapját

adóhatósági becsléssel szemben bizonyítaná. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a megyei bíróság is utalt a szülőknél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat eredményére, amely a felperesi állítás hitelességét inkább cáfolta, mint megerősítette. A KSH létminimum értékek felhasználásával kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy

Art. 109. §

(3)bekezdése értelmében a becsült adóalappal szemben a felperes kiadásainak tényleges összegét hitelt érdemlően bizonyíthatja. A Legfelsőbb Bíróság

onban egyetértett

zal a jogerős ítéleti állásponttal, hogy nincs lehetőség egyes külön tételek levonására, illetve részleges igazolására. A KSH létminimum értékek ugyanis valóban a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény, konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére elegendők; egyes összetevői természetszerűleg nem egyeznek meg

egyes adózók esetében. Összességében

onban a becslés alapjául szolgálhatnak. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a felperes felülvizsgálati álláspontját a tekintetben, hogy a jövedelembecslési, vagyonosodási ügyekben

adózó bizonyítási helyzete nehéz. A bizonyítási kötelezettség

onban csak

t követően terheli a felperest, hogy

adóhatóság a becslés jogszabályi feltételeit megállapította,

az a felperes kimutatható bevételei nem szolgáltak elegendő fedezetként

onos időszak kiadásaira. A kronologikus vagyonmérleggel szemben a felperes csak hitelt érdemlő bizonyítékok alapján kérheti a valós adóalap megállapítását. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget

on előadás értékelésére sem, hogy a kimutatott tagi kölcsön egy része csak könyveléstechnikai tétel. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján

alperes felülvizsgálati perköltségének, valamint

illetékekről szóló

  1. évi XCIII. törvény
  2. §

(1)bekezdése alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése). Budapest,
  1. október
  2. Dr. Madarász Gabriella sk. tanácselnök, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.