Nógrád Megyei Bíróság 10.K.21.053/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Nógrád Megyei Bíróság a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. ( ügyintéző: dr. Vágány Tamás ügyvéd (....) által képviselt R.M. (...) felperesnek - Vértesyné dr. Bokor Katalin jogtanácsos (....) által képviselt Országos Rendőr-főkapitányság (....) alperes ellen közlekedési közigazgatási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes kereseti kérelmét e l u t a s í t j a . Kötelezi a felperest, hogy az illetékügyben eljáró adóhatóság külön felhívására fizessen meg 16.500.- (Tizenhatezer-ötszáz) forint feljegyzett kereseti illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye. Indokolás: Sebességmérés során megállapításra került, hogy a felperes által üzembentartott J..955 forgalmi rendszámú járművel
- október
- napján, a K..., Rákóczi u.
- szám előtti útszakaszon, 82 km/óra sebességgel közlekedtek a megengedett legnagyobb 50 km/óra sebesség helyett. Emiatt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság a
- november
- napján kelt, a felperesnek
- február
- napján kézbesített 21000-13310920/
- ált. számú határozatával a felperest 40.000.- forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Ezt a határozatot az alperes a
- május
- napján kelt 21000-133/10920/5/
- objf. számú határozatával helybenhagyta. A felperes a keresetlevelében az alperesi határozatnak a hatályon kívül helyezését kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a közúti közlekedésről szóló
- évi I. törvény
- §
(3)bekezdésében foglaltak szerint a bírságot a hatóság a vonatkozó előírás megsértését követő 60 napon belül szabhatja ki, amely, felperes véleménye szerint jogvesztő határidőnek minősül. Ezzel egyidejűleg ezt a határidőt a felperes elévülési határidőnek is minősítette, amelynek az eltelte utáni határozathoz joghatás nem kapcsolódhat. Az elsőfokú határozat kézbesítése
- február
- napján, 121 nappal a jogsértés után történt meg. A felperes előadta, hogy a Ket. alapelvei között szerepel, hogy a közigazgatási hatóság az eljárása során köteles hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági körét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és egy-egy ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolni. Hivatkozott arra, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza. Az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog. Hivatkozott továbbá a Ket.
- §
(1)bekezdésére, miszerint, ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított 5 napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével megismerhesse a bizonyítékokat, azokra 5 napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával és további bizonyításra indítványt terjeszthessen elő. A perbeli esetben azonban semmilyen bizonyítékot sem szolgáltattak ki a felperesnek. Így eljárási kötelezettségeinek egyik hatóság sem tett eleget, ezzel a felperest az eljárási jogainak megfelelő gyakorlásában akadályozták, és így jogszabálysértést követtek el. Mindezek mellett vitatta azt is, hogy a gyorshajtás megvalósult volna, mivel a kérdéses időpontban és helyszínen a felperes, az állítása szerint, a megengedett sebességgel közlekedett. Az alperes a kereset elutasítását kérelmezte. A felperes kereseti kérelme az alábbiak miatt nem megalapozott. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 21. §
(1)és
(2)bekezdésébe foglalt rendelkezések megteremtették a törvényi lehetőséget, hogy a törvényben meghatározott előírásokat megsértő gépjármű üzembentartójával szemben közigazgatási bírság kerüljön kiszabásra. A Kkt. 21. §
(3)bekezdése értelmében a bírságot a hatóság az
(1)bekezdésben meghatározott előírás megszegését követő 60 napon belül szabja ki. Ebből a törvényi rendelkezésből következően helyesen hivatkozik a felperes a keresetlevelében arra, hogy a
- november
- napján megvalósult sebességtúllépés miatti közigazgatási bírság kiszabására
- január
- napjáig kellett volna intézkedni. Az iratok szerint az elsőfokon eljárt rendőri szerv a fenti határidőn belül hozta meg határozatát, mert az ezen szereplő keltezés
- november
- napja. Tény, hogy ez a határozat a felperes részére csak
- február
- napján került kézbesítésre. A perben azonban a bíróság mellőzte annak megvizsgálását, hogy az elsőfokú határozaton szereplő időpontban a határozat meghozatalára ténylegesen sor került-e, és annak a vizsgálatát is, hogy az elsőfokú határozat miért több mint három hónap elteltével került csak kézbesítésre a felperesnek. A mellőzésre azért került sor, mert a bíróság úgy találta, hogy a feltárandó körülmények sem változtatnának az ügy jogi megítélésén. A Kkt.
- §
(3)bekezdésében, valamint más törvényi rendelkezésben sem mondta ki a jogalkotó azt, hogy a 60 napos bírság kiszabási határidő a hatóság számára jogvesztő határidőt jelentene. (Az elévülési jellegre történt hivatkozás pedig nem is értelmezhető.) Ez egy ügyintézési határidő, így legfeljebb az volna megállapítható, hogy a rendőrhatóság a részére előírt eljárási szabályt megszegve hozta meg a bírságot megállapító elsőfokú határozatát. Eljárási jogszabálysértés esetén a bíróságnak pedig, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 111. §
(1)bekezdésébe foglaltak alapján, azt kell megvizsgálnia, hogy az az ügy érdemére kiható-e. A perbeli határozatokkal elbírált ügy érdeme az, hogy a J..-955 forgalmi rendszámú gépjárművel
- november
- napján, olyan útszakaszon, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 50 km/óra volt, 82 km/óra sebességgel közlekedtek. Az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés az lenne, ami ennek a tényállásnak a megalapozottságát befolyásolná. Azonban az, hogy a közigazgatási bírság kiszabására nem a törvényben előírt, nem jogvesztő határidő alatt került sor, az ügy érdemét nem érinti. A felperesi keresetlevélnek a Ket. eljárási alapelvi rendelkezéseinek és a
- §-ának a megsértésére történő hivatkozásai tekintetében is a bíróság álláspontjára a fentiek vonatkoznak. Az elsőfokú hatóság a tényállás megalapozottságának igazolására az iratokhoz csatolta bizonyítékul a fenti forgalmi rendszámú gépjárműről a
- november
- napján készült fényképfelvételeket. Ezeken a hitelesített mérőberendezésen történt sebességmérés eredménye látható, mely egyértelműen bizonyítja, a sebességtúllépés tényét. A Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (Pp.) 336/A. §
(2)bekezdése értelmében a hivatalból indult eljárásban a közigazgatási szerv akkor köteles a határozata alapjául szolgáló tényállás bizonyítására (ha azt a felperes vitatja), ha nem tett eleget tényállás-megállapítási kötelezettségének. A perbeli ügyben azonban a tényállás megállapításra került (a felperes által üzembentartott gépjármű
- október 28-án 12 óra 6 perckor, lakott területen 82 km/óra sebességgel közlekedett), ennek bizonyítására pedig a sebességmérő berendezés fényképfelvételei szolgálnak. Mindezek alapján az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére - figyelemmel a Ket.
- §
(1)bekezdése rendelkezésére - a Pp. 339. §
(1)bekezdése alapján nem volt lehetőség, ezért a bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította. A pervesztes felperest a Pp 78. §
(2)bekezdése, valamint a 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte a perben feljegyzett kereseti illeték megfizetésére. A per illetéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. §
(3)bekezdése alapján 16.500.- forint. A bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 338. §
(1)és
(2)bekezdése alapján. Az ítélet elleni fellebbezési jogosultság kizárása a Pp. 340. §
(1)bekezdésén alapul. Balassagyarmat,
- november
- Dr. Takács László sk. bíró