SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.339/2008/2.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Dr. Molnár István ügyvédáltal képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - dr. Major Zsolt ügyvédáltal képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen kölcsön szerződésből eredő követelés megtérítése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- május
- napján kelt 13.P.20.792/2007/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám, az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes által fizetendő marasztalás összegét 1.736.282.(Egymillió-hétszázharminchatezerkettőszáznyolcvankettő) Ft-ra és ezen összegből 1.432.600./Egymilliónégyszázharminckettőezer-hatszáz) Ft után
- augusztus
- napjától a kifizetés napjáig 50 %-os ügyleti, valamint minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 1/3-ával megegyező mértékű késedelmi kamatára felemeli. A felperes által az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét (Egyszázötvenezer) Ft-ra leszállítja. 150.000.- A felperes által az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 127.900.- /Egyszázhuszonhétezer-kilencszáz) Ft-ra leszállítja, az alperes által az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 104.200.- (Egyszáznégyezerkettőszáz) Ft-ra felemeli. Az ezt meghaladó 127.900.- (Egyszázhuszonhétezer-kilencszáz) Ft összegű le nem rótt eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. -2- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000.(Hetvenötezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy az illetékes állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 53.700.- (Ötvenháromezer-hétszáz) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ezt meghaladó 146.100.- (Egyszáznegyvenhatezer-egyszáz) Ft összegű le nem rótt másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperes tagja, házastársa, /személy 1/ pedig
- évtől ügyvezetője volt a /cég 1/nek. A cég kiegészítő pénzintézeti tevékenységet folytatott, azaz magánszemélyek és gazdasági társaságok részére hitelfelvételi ügyeket intézett pénzintézeteknél. /személy 1/
- tavaszától a gazdasági társaság tevékenységébe nem tartozó egyéb, ún. hitelkiváltási ügyletek bonyolításába kezdett. Magánszemélyektől különböző összegeket vett át, amelyeket harmadik személyeknek továbbított azzal, hogy ezek a harmadik személyek a korábban általuk kötött előnytelen konstrukciójú hiteleiket kifizessék. Egyidejűleg ezen adósoknak újabb banki hiteleket intézett, amelyekből a magánszemélyeknek visszafizette a tőlük felvett kölcsönöket. A felperes és az alperes házastársa között
- december 2 napján kölcsönszerződés jött létre, amelynek alapján a felperes, mint hitelező 3.000.000.- Ft-ot bocsátott /személy 1/ rendelkezésére 3 hónap időtartamra havi 10 %-os ügyleti kamatra. A megállapodást ugyanezen a napon közjegyző által írásba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatban -a fentiek szerinti tényleges megegyezéstől eltérően - akként rögzítették, hogy az alperes házastársa 4.292.000.- Ft kölcsönben részesült a felperestől, /személy 2/-től és /személy 3/-tól, amelyet évi 20 % ügyleti kamattal növelt összegben köteles visszafizetni
- április
- napjáig azzal, hogy késedelmes teljesítés esetén, továbbá 6 % késedelmi kamat megfizetésére köteles. A felperes felszólítására
- április
- napján az adós 2.116.000.- Ft-ot átutalt a felperes házastársának, /személy 2/-nek a bankszámlájára. Ezután
- február
- napján ügyvéd által szerkesztett tartozáselismerő nyilatkozatot tett, amely szerint a felperessel szemben 6 millió forint tartozása áll fenn. Ezt részletekben vállalta megfizetni
- március
- napjától kezdődően. Kötelezettséget vállalt továbbá a tőkeösszegen felül évi 20 % késedelmi kamat megfizetésére is.
- június
- napján az alperes házastársa újabb tartozáselismerő nyilatkozatot írt alá, amely a kölcsön összegét 7 millió forintban, a teljesítési határidőt
- július
- napjában, a késedelmi kamat mértékét pedig évi 30 %-ban határozta meg. Az okiratból megállapíthatóan a felperes tájékoztatta az adóst, hogy a visszafizetés késedelme miatt harmadik személlyel és az adóhatósággal szemben tartozás terheli. Az okirat -3Pf.II.20.339/2008/
- szám szerint az alperes házastársa vállalta, hogy a felperesnek és házastársának a késedelemből eredő minden kárát megtéríti, s akként nyilatkozott, hogy az alperes a kölcsön felvételéről tud, valamint, hogy az átvett pénzösszeget közösen használták fel. Miután teljesítés nem történt, a felperes
- június
- napján végrehajtási eljárást kezdeményezett a
- december
- napján keltezett közjegyzői okiratban rögzített nyilatkozat alapján 4.292.000.- Ft tőke és járuléka megfizetése iránt az alperes házastársával szemben. Ezt követően az alperes házastársa
- augusztus
- napján 120.000.-Ft-ot,
- augusztus
- napján pedig 540.000.- Ft-ot visszafizetett a felperesnek, majd kérelmére a Szegedi Városi Bíróság 0601-3.Vh.1563/2005/
- számú végzésével a végrehajtási eljárást 2.176.000.- Ft tőke és járuléka erejéig korlátozta, maga a végrehajtás azonban eredményre nem vezetett. Az alperes és /személy 1/ házasságát a Szegedi Városi Bíróság
- évben felbontotta. Nevezettek a házastársi közös vagyonukat képező /ingatlan 1 címe/ szám alatti ingatlanon fennálló tulajdonközösséget megszüntették úgy, hogy az alperes magához váltotta volt házastársa ½ tulajdoni illetőségét. /személy 1/
- évben súlyosan megbetegedett, és csak
- májusától vált ismét munkaképessé. Ezen idő alatt több hitelezője feljelentést tett ellene a Szegedi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályán. A nyomozás során feltárt adatok alapján jogosulatlan pénzügyi tevékenység, valamint közokirat-hamisítás büntette miatt büntetőeljárás indult vele szemben. A felperes módosított keresetében 4.000.000.- Ft és ennek
- február
- napjától a kifizetésig járó kamata megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint az alperes házastársa a
- február
- napján kelt „Tartozáselismerő és kölcsönszerződés" elnevezésű okirat aláírásával elismerte, hogy 6 millió forint tartozása áll fenn, amely összeg tartalmazza a
- december
- napján közjegyzői okiratban rögzített 4.292.000.- Ft kölcsönt és kamatait, illetve a teljesítés elmaradása miatt érvényesített felperesi kárigényt. Követelését a per során azért szállította le az eredeti 6 millió Ft-ról 4 millió Ft-ra, mert házastársa az őt megillető 2 millió Ft-ot nem engedményezte rá. Álláspontja szerint az alperesnek tudnia kellett az ügyletről, annál is inkább, mert a felvett összeget az alperes és /személy 1/ a saját közös háztartásukban magáncélra használták fel. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint volt házastársának a gazdasági társaság tevékenységi körét meghaladó kölcsönügyleteiről nem tudott, azokról csupán a büntetőeljárás során, illetve férje betegsége idején jelentkező hitelezők tájékoztatásából szerzett tudomást. Vitatta, hogy házastársa a kölcsönöket a közös háztartásban használta fel, kérte továbbá figyelembe venni az időközi teljesítéseket is. -4- Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 840.578.- Ft-ot és ennek
- augusztus
- napjától a kifizetésig járó évi 26 % mértékű ügyleti és késedelmi kamatát. Ítéletének indokolása szerint a felperes által keresetének alapjául megjelölt,
- december 2.,
- február
- és
- június
- napján létrejött tartozáselismerő nyilatkozatok színlelt tartalmú kölcsönszerződés alapján készültek, amelyek mögött ténylegesen a 3 millió forint tőkeösszegű jogügylet rejlik, így a felek jogviszonya e leplezett szerződés alapján bírálható el. Az alperes felelősségét vizsgálva rámutatott, az alperes nem tudta bizonyítani, hogy házastársának a felperessel kötött megállapodásához nem járult hozzá, illetve, hogy hozzájárulásának hiányáról a felperes tudott, vagy arról tudnia kellett. Utalt arra, hogy az alperes alapításától kezdődően tagja volt a házastársa által vezetett gazdasági társaságnak, a család megélhetését ezen cég tevékenysége, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb jövedelem képezte. /személy 1/ az engedély nélküli pénzügyi tevékenységet huzamosabb ideig üzletszerűen folytatta, és az alperes maga is tevékenyen részt vett a gazdasági társaság életében. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes felelőssége megállapítható a
- december
- napján házastársa által kötött kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek teljesítéséért, és elszámolt a felek között az egyes részteljesítésekre is figyelemmel 3 millió Ft tőke, 20 % késedelmi és 6 % ügyleti kamat alapján. Megállapította ugyanakkor, hogy a tartozáselismerő okiratokban szereplő összegeket a felperes számolta ki a kamatok és kára figyelembe vételével. /személy 1/ e felperesi számítások eredményeként meghatározott összeget közvetlenül a tartozáselismerő nyilatkozatok aláírása előtt ismerte meg, azt nem ellenőrizte, az aláíráskor nemtörődöm magatartást tanúsított. Az okiratszerkesztő ügyvéd találta szükségesnek írásba foglalni, hogy az alperes folyamatosan értesült a kölcsöntartozásról, holott a felperes az alperessel mindössze két alkalommal, a végrehajtási eljárás során találkozott, és a férjével kötött ügyletekről ekkor sem beszéltek egymással. Mindebből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy az alperes a tartozáselismerő nyilatkozatok tartalmát csak az aláírást követően ismerhette meg, s mivel a 6 millió forint tőke, valamint az évi 20 %-os mértékű késedelmi kamat megfizetésére vállalt kötelezettség nyilvánvalóan ellentétes a házastársak közös érdekeivel, a felperesnek tudnia kellett, hogy ehhez az ügylethez az alperes nem járult hozzá. Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet részben, a módosított kereseti kérelme szerint kérte megváltoztatni. Érvelése szerint az igényérvényesítés alapjául szolgáló
- február 15-i jogügylet nem érvénytelen. Hangsúlyozta, hogy /személy 1/ a büntetőeljárás során úgy nyilatkozott, hogy a tőle átvett 3 millió Ft-ot a házastársi együttélés során a közös vagyonú ingatlanba fektette. Sérelmezte /személy 4/ okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomásának figyelmen kívül hagyását. Álláspontja szerint az alperes házastársnak nemtörődömségére hivatkozva nem hagyható figyelmen kívül a /személy 1/ által aláírt okirat tartalma. Az elsőfokú -5- Pf.II.20.339/2008/
- szám bíróság elszámolását azért sem találta megfelelőnek, mert az nem volt tekintettel arra, hogy ténylegesen három személy adott kölcsönt a közjegyzői okirat tartalma szerint. Kiemelte, hogy a perben a maga és a fia által adott 1-1 millió forintra, továbbá a kártérítésre vonatkozó igényét érvényesítette, ugyanakkor az adós házastársának, /személy 2/-nek fizetett vissza 2.116.000.- Ft-ot, így ezen összeget nem lehet figyelembe venni a saját, és a fia által reá engedményezett követelés elszámolásakor. Hangsúlyozta, hogy az 540.000.- Ft-os részteljesítés a kártérítési igényének kielégítésére szolgált. Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a kereset teljes elutasítására irányult. Állította, hogy tévesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy ő a felperes és volt férje között
- december hónapban létrejött kölcsönszerződéshez hozzájárult. Érvelése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alkalmasak a házastársi hozzájáruló nyilatkozatra vonatkozó törvényi vélelem megdöntésére, és ezért a felelőssége nem állapítható meg a házastársa által kötött ügyletekért. Hangsúlyozta, hogy /személy 1/ a hitelkiváltással kapcsolatos tevékenységét a gazdasági társaság keretein kívül végezte, és mivel a cég iratai között az engedély nélküli hitelügyletekkel kapcsolatos bizonylatok, szerződések nem szerepeltek, így azokról nem is lehetett tudomása annak ellenére, hogy valóban maga is tagja volt a társaságnak. Állította, hogy azt is utóbb tudta meg, hogy férje a 3 millió forint 4 hónapra felvett kölcsön alapján 4.292.000.- Ftvisszafizetését vállalta. Véleménye szerint a felperesnek tudnia kellett volna, hogy ilyen előnytelen jogügylet megkötéséhez ő, mint házastárs nem járult hozzá. A felperes fellebbezése részben, míg az alperes fellebbezése egészében megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntésével és jogi álláspontjával azonban az ítélőtábla csak részben ért egyet az alábbiak szerint. A
- december
- napján kelt közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat szerint az alperes házastársa 4.292.000.- Ft kölcsönt vett fel a felperestől évi 20 %-os ügyleti kamatra
- április
- napi visszafizetési határidővel úgy, hogy késedelembe esés esetén további 6 % késedelmi kamat terheli. Nem vitás, hogy ez az okirat színlelt, s ezáltal semmis megállapodást tartalmaz (Ptk.
- §
(6)bekezdés), a felek kölcsönös szándéka más tartalmú szerződés megkötésére irányult. A felperes és szerződő partnerének, az alperes házastársának egyező előadása szerint a valós megállapodás értelmében a felperes 3 millió forint kölcsönt nyújtott az alperes házastársának havi 10 %-os ügyleti kamatra
- április
- napi visszafizetési határidővel. E leplezett tartalmú megállapodás érvénytelenségére utaló adat nem merült fel, így a perbeli jogvitát ennek a tényleges tartalmú kölcsönszerződésnek az alapján kell elbírálni. -6Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a kölcsönösszeg egy részét házastársa és fia nyújtotta az alperes házastársának. A megállapodást nem vitásan a felperes és az alperes házastársa kötötte egymással, a szerződés megkötésében a felperes hozzátartozói semmilyen formában nem vettek részt, így nem is válhattak annak alanyaivá. Az, hogy a felperes által kölcsönadott pénzösszeg részben a felperesnek és házastársának házastársi közös vagyona, részben a felperes fiának a tulajdona volt, a perbeli jogvita elbírálása szempontjából közömbös. Ezen körülmény ugyanis a felperes házastársát és fiát nem teszi a perbeli kölcsönszerződés résztvevőivé. Azt, hogy a szerződésben kölcsönadóként kizárólag a felperes vett részt, az a körülmény is alátámasztja, hogy a felperes hozzátartozói a
- február
- napján és
- június
- napján keltezett okiratokban nincsenek feltüntetve, továbbá hogy a végrehajtási eljárást a felperes kezdeményezte, és a fizetési meghagyás kibocsátását is ő kérte, s csak az elsőfokú bíróság felhívására csatolt fiától engedményező nyilatkozatot. Mindebből egyértelműen kitűnik, a felperes hozzátartozói részvétele nélkül bonyolította a perbeli ügyleteket. Ennek nem mond ellent az sem, hogy az adós /személy 2/ bankszámlájára utalt át 2.116.000.- Ft-ot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felperes rendelkezése folytán történt így a teljesítés. Ennek azonban az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jelentősége, az átutalt összeg a perbeli kölcsöntartozás teljesítésére számolandó el, az pedig a felperes és hozzátartozói egymás közötti belső jogviszonyára tartozó kérdés, hogy miként számolnak el egymással a perbeli összeggel. A szerződő felek közötti megállapodás nem vitás tartalma szerint az alperes házastársa a felperestől átvett 3 millió Ft-ot és annak ügyleti kamatait volt köteles visszafizetni, függetlenül attól, hogy az az üzleti vállalkozás, amelynek lebonyolítására ezt az összeget kérte, milyen eredménnyel zárul. Ez a megállapodás a Ptk.
- §.
(1)bekezdésében szabályozott kölcsönszerződés tartalmi ismérveinek felel meg, azokon túlmutató, vagy azoktól eltérő elemeket nem tartalmaz. Önmagában a felperes által hangsúlyozott „befektetési célzat" a megállapodás kölcsönszerződéstől eltérő minősítésére nem ad alapot. A Csjt. 30. §
(2)bekezdése értelmében bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá. Ennek megfelelően az alperesnek a helytállási kötelezettség alóli mentesüléshez nem csupán azt kellett volna bizonyítania, hogy nem tudott a házastársa és a felperes közötti ügyletről, hanem azt is, hogy hozzájárulásának hiánya a felperes előtt ismeretes volt, vagy legalábbis a felperesnek a körülményekből fel kellett volna ismernie, hogy ő az ügyletkötéshez nem járult hozzá. (BDT.
- évi 407-es jogeset). Erre vonatkozóan az alperes mindössze arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződés kölcsönvevői oldalról hátrányos feltételeire figyelemmel kellett a felperesnek tisztában lennie az ügyletkötéshez való hozzájárulásának hiányával. Ez az érvelése azonban nem fogadható el. Nyilvánvaló -7Pf.II.20.339/2008/
- szám ugyanis, hogy a kölcsönszerződés kölcsönvevői oldalról hátrányos feltételeit (magas ügyleti kamatok), a felperes házastársa is mérlegelte az ügyletkötést megelőzően, ennek ellenére hajlandó volt a szerződést megkötni, nyilvánvalóan azért, mert olyan üzleti vállalkozásba kívánta befektetni a felperestől kölcsönzött összeget, ami előzetes számításai szerint a magas ügyleti kamatokat meghaladó nyereség realizálását tette volna számára lehetővé. Miután az alperes házastársának ilyen feltételek mellett is „megérte" megkötni a kölcsönszerződést, a felperesnek nem kellett arra gondolnia, hogy az alperes a házastársa üzleti számításait felülmérlegelve tiltakozna az ügyletkötés ellen. Minderre figyelemmel helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a fenti tartalommal létrejött, az alperes és a kölcsönvevő /személy 1/ házastársi életközösségének fennállása alatt kötött kölcsönszerződésből eredő kötelezettségekért az alperes helytállni tartozik a Csjt.30.§.
(1)és
(2)bekezdése alapján. A kereset alapjául megjelölt
- február
- napján kelt 6 millió forint és kamataira vonatkozó tartozáselismerő nyilatkozat tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása maradéktalanul helytálló. Nem vitatható, hogy az alperes házastársa a nyilatkozat aláírását közvetlenül megelőzően ismerte meg a felperesnek a tartozás összegére vonatkozó számításait, illetve kárigényét (/személy 1/ és /személy 4/ tanúvallomása). Miután az előre elkészített okiratot nyomban aláírta, nem volt módja arra, hogy az alperessel az abban foglaltakat megbeszélje, arról őt tájékoztassa. Ennek a felperes számára is nyilvánvalónak kellett lennie, következésképpen a felperesnek is tudnia kellett, hogy a perbeli tartozáselismerést tartalmazó okiratban foglalt kötelezettségvállaláshoz az alperes nem járult, nem is járulhatott hozzá, hiszen arról nem is lehetett tudomása (Csjt.
- §
(2)bekezdés). Megjegyzendő, hogy az alperest deliktuális jellegű felelősség akkor sem terhelné, ha annak megtérítését a házastárs érvényes nyilatkozattal vállalta volna. Az alperes tehát a volt házastársának
- február 15-i tartozáselismerő nyilatkozata alapján nem felel, a
- december
- napján a házastársa és a felperes között létrejött kölcsönszerződésből eredő kötelezettségekért viszont a Csjt.30.
(2). bekezdésében meghatározott törvényi vélelem megdöntésének hiányában volt házastársával egyetemlegesen köteles helytállni. A felperes a Ptk. 334. §
(2)bekezdése alapján az alperes és volt házastársa egyetemleges felelősségére figyelemmel igényét bármelyikükkel szemben érvényesíthette. A felelősséget az ügyletkötés ténye alapozza meg, de az alperes helytállási kötelezettsége nem magán a szerződésen, hanem a Csjt. fent hivatkozott rendelkezésein alapul. Mivel a házastársi életközösség megszűnt, és a házastársi vagyonközösséget megszűntették, az alperes nem tűrésre, hanem a tartozás megfizetésére kötelezhető. -8Az alperes fizetési kötelezettségének meghatározásakor ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 3 millió forint tőketartozás után a szerződő felek évi 120 %-os mértékű ügyleti kamatot kötöttek ki. Ez az ügyleti kamat túlzott mértékű, ezért azt a bíróság a Ptk. 231. §
(3)bekezdése alapján mérsékelte. A mérséklésnél figyelemmel volt arra, hogy az alperes házastársa pénzintézeti kölcsön esetén hozzávetőlegesen évi 30 %os THM mellett jutott volna hozzá a perbeli összeghez, továbbá, hogy a pénzintézetek többnyire komoly biztosítékokkal biztosítják a kölcsön visszafizetését (jelzálogjog, kezesség stb.). Ilyen biztosítékok kikötésére jelen esetben nem került sor, ami a felperes, mint kölcsönadó kockázatát jelentősen megnövelte. A megnőtt kockázati tényező azt indokolja, hogy a kamat mérséklése során a bíróság a pénzpiaci kamathoz képest magasabb kamatot vegyen figyelembe. Minden körülményt mérlegelve, a bíróság az 50 %ra történő kamatmérséklést találta indokoltnak. Ennek alapján a jelenlegi tartozás - az időközi teljesítéseket számításba véve - és az alperes helytállási kötelezettsége az alábbiak szerint alakul, figyelembe véve egyrészt, hogy az alperes a 3 millió Ft tőkén és ennek 50 %-os mértékű ügyleti kamatain felül a Ptk. 301.§.
(2).bekezdése szerinti késedelmi kamatot is köteles fizetni (amelynek mértéke
- december
- napjáig évi 4 %,
- január
- napjától pedig minden naptári félév teljes idejére az előző naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat 1/3-a), másrészt, hogy az alperes házastársa által teljesített összegeket a Ptk.
- §-a alapján először az ügyleti és a késedelmi kamatra kellett elszámolni, s csak a fennmaradó összeg csökkenthette a tőketartozást.
- december
- napjától
- április
- napjáig 3.000.000.- Ft kölcsön után az évi 50 % ügyleti kamat 125 napra 513.699.-Ft
- április
- napjától
- április
- napjáig 50 % ügyleti és 4 % késedelmi kamat 8 napra tőke és kamattartozás
- április
- napján: Alperes házastársa által visszafizetve
- április
- napján A fennmaradó tőketartozás
- április
- napján Az 1.432.606 Ft tőketartozás után
- április
- napjától
- december
- napjáig 50 % ügyleti és 4 % késedelmi kamat 261 napra
- január
- napjától
- június
- napjáig 50 % ügyleti és 3,16 % késedelmi kamat 181 napra
- július
- napjától
- augusztus
- napjáig 50 % ügyleti és 2,3 % késedelmi kamat 10 napra 2005.augusztus
- napján, így a tőketartozás a kamattartozás összesen
- augusztus
- napján az adós által visszafizetve 35.307.- Ft 3.549.206.- Ft 2.116.600.- Ft ------------------------------1.432.606.- Ft 553.182.- Ft 377.657.- Ft 20.527.- Ft ---------------------------951.366.- Ft 1.432.600.- Ft, 951.366.- Ft - 120.000.- Ft -9Pf.II.20.339/2008/
- szám így a kamattartozás csökkent -ra
- augusztus
- napjától
- augusztus
- napjáig 50 % ügyleti és 2,3 % késedelmi kamat 6 napra
- augusztus
- napján a tőketartozás 831.366.- Ft 12.316.- Ft 1.432.600.- Ft a kamattartozás + Az adós által
- augusztus
- napján visszafizetve így a kamattartozás csökkent -ra. - 831.366.- Ft 12.316.- Ft 843.687.- Ft 540.000.- Ft 303.682.-.Ft Vagyis az alperes 1.432.600 Ft tőke és 303.
- Ft lejárt ügyleti és késedelmi kamat, összesen 1.736.282.- Ft megfizetésére köteles és ebből 1.432.600.- Ft tőke után jár
- augusztus
- napjától az ügyleti és késedelmi kamat (Ptk.
- §
(2)bekezdés). Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben, a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. Ennek következtében a felperes pervesztességének a mértéke csökkent, ezért az általa az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 150.000.- Ft-ra, a pert megelőző peren kívüli eljárásban kapott illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illetéket 127.900.Ft-ra leszállította, egyidejűleg az alperes által fizetendő elsőfokú eljárási illetéket 104.200.Ft-ra felemelte. A felperes fellebbezése 3.159.420.- Ft-ra, az alperesé 840.588.- Ft pertárgyértékre vonatkozott. A részleges pernyertesség és pervesztesség arányára figyelemmel köteles a felperes az alperes javára másodfokú eljárási részköltség megtérítésére a Pp. 81. §
(1)bekezdése, illetve a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdésében foglaltak alapján. Az alperes az eredménytelen fellebbezésére lerótt 50.500.- Ft fellebbezési illetéket maga viseli, míg a felperesi fellebbezés után fizetendő illetékről szóló rendelkezés a felperes személyes költségmentességére is figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)és
(2)bekezdésén alapul. Szeged,
- november
- Dr.Szeghő Katalin sk. Dr.Rakita Zsuzsanna sk. Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró