SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.516/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Varga és Nagy-György Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Varga M. Imre ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe)alatti lakos felperesnek - dr. Simon János ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 2.P.21.324/2007/
- számú ítélete ellen a felperes
- és az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40.000.- (Negyvenezer) Ft elsőfokú eljárási költséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a peres feleket, hogy az illetékes állami adóhatóság külön felhívására fizessenek meg külön-külön 7.000.- 7.000.- (Hétezer-Hétezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. A peres felek a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperes és a felperes édesanyja házastársak voltak. A felperes édesanyja
- március
- napján bekövetkezett halálát követően az alperes /személy 1/-nek és /személy 2/-nek valótlanul azt állította, hogy a néhai ékszerei a lakásból eltűntek, azokat a felperes ellopta. -2- A felperes
- év óta depresszió megbetegedés miatt gyógykezelés alatt áll. Állapota visszavezethető egyrészt munkahelyének
- évben történő elvesztésére, majd édesanyja és azt követő rövid időn belül édes testvérének bekövetkezett halálára és az ezzel kapcsolatos gyászreakció feldolgozatlanságára. Az alperes fentiek szerinti állítása a felperes pszichés állapotának rosszabbodásához hozzájárult. A felperes módosított keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes valótlan állításával a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette és kötelezze elégtételadásra bocsánatkérés útján oly módon, hogy /személy 1/ előtt ismerje el állítása valótlanságát. Kérte továbbá 100 ezer forint nem vagyoni kártérítés és a perköltség megfizetésére is kötelezni az alperest. Az alperes a jogsértés tényét a lefolytatott bizonyítási eljárást követően a per utolsó tárgyalásán elismerte, a nem vagyoni kártérítés iránti igény elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes korábban is rossz pszichés állapotban volt, az alperesi kijelentésen kívülálló, a felperes személyében és életvitelében rejlő okok vezettek a pszichés állapotrosszabbodáshoz. Az elsőfokú bíróság ítéletével a jogsértés tényét a kereseti kérelemben foglaltak szerint megállapította és kötelezte az alperest, hogy 8 napon belül írásban kérjen bocsánatot a felperestől, kötelezte továbbá 50.000.- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Kötelezte a peres feleket egyaránt 10.500.- Ft eljárási illeték megfizetésére, továbbá akként rendelkezett, hogy a felek költségeiket maguk viselik. Az alperes elismerő nyilatkozatára tekintettel megállapította a Ptk.
- §-ában szabályozott jóhírnévhez való személyiségi jog megsértését és kötelezte az alperest elégtétel adására. E tekintetben az ítélet részletes indokolását mellőzte. Rámutatott arra, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdés e/ pontján alapuló nem vagyoni kártérítési igény tekintetében a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terhelte. Az e körben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt ítélkezése alapjául elfogadva megállapította, hogy az alperes jogellenes magatartása kihatott a felperes pszichés állapotára, azt negatívan befolyásolta: még inkább kesergésbe és önsajnálatba menekült, amely folytán hétköznapjai és minden jellegű tevékenysége sokkal örömtelenebb lett, mint amennyire a különböző történések külön-külön ezt indokolták volna. Az ebből fakadó életminőségváltozás megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Az összegszerűséget illetően értékelte, hogy a jogsértés csupán részoki szerepet játszik a felperest ért károsodásban, továbbá azt a szakértői megállapítást is, amely szerint a probléma megoldását a felperes nem megfelelő módon kezeli azzal, hogy önsajnálatba menekül. Mindezek figyelembevételével a bekövetkezett hátrányok kompenzálására 50.000.- Ft-ot ítélt arányban állónak. A Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett akként, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes a keresetet illetően részben elismerő nyilatkozatot tett, illetve a kártérítés összegszerűsége vonatkozásában a felek pernyertessége egyenlő arányú. -3- Pf.II.20.516/2008/
- szám Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek keresete szerinti megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a perben rendelkezésre álló szakértői vélemény igazolja azt, hogy az alperes valótlan kijelentései folytán állapotrosszabbodás következett be egészségi állapotában, ezt alátámasztja kezelőorvosa
- január 15-én kelt és a periratoknál elfekvő levele is. A szakértői vélemény megállapította, ha a haláleset és a peres ügy nem történt volna meg, akkor feltehetően a munkahelyről való elbocsátás hatása is lecsengett volna már. Mindez megalapozza a keresete szerinti nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Sérelmezte az elsőfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését is. Érvelése szerint az alperes a per során mindvégig tagadta a jogsértés megtörténtét, csak a bizonyítási eljárás lefolytatását követően ismerte el az erre vonatkozó kereseti kérelmet olyan időpontban, amikor a felmerült költségeket ő, a felperes már kiegyenlítette. Hangsúlyozta, hogy a per ezen részében teljes egészében pernyertesnek minősül, és így e költségeket az alperesnek kell viselnie a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetének teljes elutasítását kérte. Előadta, mivel a per során állításait bizonyítani nem tudta, hajlandóságot mutatott a felperes jogi képviselőjének írt levélben a felperestől való bocsánatkérésre, ezért az ítéletnek a jogsértés megállapítására és a bocsánatkérésre vonatkozó rendelkezését tudomásul veszi. Fellebbezési érvelése szerint azonban a nem vagyoni kártérítési igény elbírálásánál az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szakértő által megállapított, a felperes depressziós megbetegedésében szerepet játszó egyéb körülményeket (munkahelyi elbocsátása, egyéb meglévő betegségei, nőgyógyászati panaszai, testvérének és édesanyjának bekövetkezett halála, változó kor). A felperes jelenlegi állapotának kialakulásában az általa tett kijelentés csupán közrehatott, az elsőfokú bíróság azonban úgy fogta fel, hogy ha ez nem következett volna be, akkor a felperesnek ilyen jellegű egészségi problémái nem is alakultak volna ki. Figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság a szakértőnek azon megállapítását is, amely szerint a saját érdekét tekintve a felperes a legrosszabb megoldást választotta, amikor jogi lépéseket kezdeményezett, így ezzel a döntésével maga is hozzájárult kialakult állapotához. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte az ő magas életkorát, felindultságát, lelkiállapotát és azt az igazolt tényt, hogy ő is kórházi kezelés alatt állt. A felperes fellebbezése részben alapos, az alperes fellebbezése alaptalan. -4- A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálja felül (Pp. 253. §
(3)bekezdés). A másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy az alperes a tényállásban írt valótlan állításával a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette. A fellebbezés kapcsán az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogellenes magatartással okozati összefüggésben a felperest érte-e olyan objektív szankciókkal el nem hárítható hátrány, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez indokolt és szükséges nem vagyoni kárpótlás megítélése. Akit személyhez fűződő jogában sértenek, a Ptk. 84. §
(1)bekezdés e/ pontja alapján a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. A Ptk. 339. §
(1)bekezdése szerint, aki jogellenesen másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 355. §
(1)és
(4)bekezdése alapján a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Kártérítés címén egyebek mellett - azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A jogszabályi rendelkezésből következően - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helytállóan megállapította - a károsult nem vagyoni kártérítésre akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a jogellenes magatartással összefüggésben olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt (EBH. 2000/302., BH. 2001/110/II., BH. 2001/12.). Az elsőfokú bíróság az aggálytalan szakértői vélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes jogsértő magatartása a felperes pszichés állapotának rosszabbodásában megnyilvánuló olyan immateriális hátrányt okozott, amely megalapozza nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy amennyiben a jogsértő kijelentés az általános közfelfogás szerint is elmarasztaló állítást tartalmaz, ez a bírói gyakorlat szerint önmagában is alkalmas arra, hogy az érintett személy társadalmi életben való részvételét hátrányosan érintse és kárpótlásra alapot adó módon megnehezesítse. Ilyen esetekben a károsultat ért hátrányt köztudomású tényként kezelve (Pp. 163. §
(3)bekezdés), további bizonyíték hiányában is megállapítható a nem vagyoni kártérítés (BH. 2004/103/II., BH. 2002/135/II.). Ilyenként értékelendő az alperes valótlan tartalmú kijelentése is, amely a felperest bűncselekmény elkövetésével vádolta, hiszen azt állította, hogy eltulajdonította a néhai ékszereit. A fentiekből következően az alperes felperesre nézve tett valótlan nyilatkozata a szakértői vélemény tartalmától függetlenül is megalapozná a felperes nem vagyoni kárpótlás iránti igényét. -5- Pf.II.20.516/2008/
- szám Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a kártérítés összegszerűségét meghatározó tényezőket is, e körben kifejtett indokaival az ítélőtábla mindenben egyetért. A peres felek fellebbezése kapcsán csupán kiemeli azokat a körülményeket, amelyeknek e vonatkozásban perdöntő jelentőséget tulajdonított: Lényeges, hogy a jogellenes magatartás csak részoki összefüggésben van a felperes kialakult egészségi állapotával. A kijelentés súlyának értékelésénél szintén figyelembe kell venni, hogy azt az alperes előrehaladott életkorban, 80 évesen tette. Jelentőséggel bír az a tény is, hogy a sérelmes tényállítás nem vált széles körben ismertté, továbbá az, hogy a felperes a probléma megoldásának, kezelésének nem a legmegfelelőbb módját választotta. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés összegének felemelésére. Ugyanakkor helytállóan sérelmezi a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet perköltség megállapítására vonatkozó rendelkezését. A felperes keresetét eredetileg jóhírnév megsértésének megállapítása és az alperes elégtételadásra kötelezése iránt terjesztette elő, annak későbbi felemelésével kívánt nem vagyoni kártérítés iránti igényt is érvényesíteni. Az alperes ellenkérelme azonban a jogsértés megállapítására irányuló kereseti kérelem kapcsán is elutasításra irányult, és csak a bizonyítási eljárás lefolytatását követően, a per utolsó tárgyalásán tett elismerő nyilatkozatot a jogalap tekintetében. Megállapítható tehát, hogy a perre okot adott, a jogalap tekintetében egészében pervesztesnek tekintendő, ezért az e körben lefolytatott bizonyítás felperes által előlegezett költsége (19.000.- Ft tanúdíj) teljes egészében őt terheli. A nem vagyoni kártérítési igény elbírálásához szakértői vélemény beszerzése vált szükségessé, amelynek összesen 25.136.- Ft költségét szintén a felperes előlegezte. A felperes e kereseti kérelme 50 %-ban tekinthető megalapozottnak, ezért az alperesnek 50 % arányban kell viselnie az így felmerült perköltséget, amely 12.568.- Ft. A felperes keresete a fentiek szerint jogalapjában és a kártérítési igényt illetően részben alapos, ezért igényt tarthat a jogi képviseletével felmerült és a 32/
- (VIII.22.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdés a/ pontja és
(6)bekezdése alapján megállapítható ügyvédi munkadíj pernyertességével arányos részére. Ez együttesen az előlegezett költséggel 40.000.- Ftban állapítható meg, amelynek megfizetésére az alperes köteles. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján részben, a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. -6- A per főtárgyát érintő fellebbezések eredménytelensége folytán a peres felek a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik. Az ítélőtábla az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte a peres feleket a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt másodfokú eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d ,
- január
- Dr.Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk..Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró