SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.522/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Rehákné dr. Boros Ildikó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Kertész László ügyvédáltal képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos I.r. és II.rendű alperes neve (címe) alatti lakos II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 7.P.20.998/2008/
- számú ítélete ellen az alperesek
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I.r. és II.r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 300.000.- (háromszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget, valamint az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 653.000.(hatszázötvenháromezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperesek házastársak. Házasságkötésüket követően szerezték meg a cím 1 alatti ingatlan tulajdonjogát 1/10 - 9/10 arányban, amelyre lakóházat építettek fel. Az ingatlanra több alkalommal végrehajtási jog került bejegyezésre, illetve árverést tűztek ki rá a II.r. alperes - játékszenvedélyéből fakadóan keletkezett - nagy összegű tartozásai miatt. Erre figyelemmel az alperesek rendezni kívánták az ingatlan tulajdonjogi helyzetét.
- július
- napján megállapodást kötöttek, amelyben megállapították, hogy a perbeli ingatlanon a közös -2- építkezés eredményeképpen az I.r. alperes ráépítéssel ½ arányban szerzett tulajdonjogot. Az ingatlan forgalmi értékét 20 millió forintban jelölték meg. A szerződés alapján az I.r. alperes ½ arányú tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert. Ezt követően az alperesek
- május
- napján újabb szerződést kötöttek. Ebben rögzítették, hogy a házassági köteléket továbbra is fenntartják, de a házasság alatt szerzett közös vagyont megosztják akként, hogy a cím 1 alatti ingatlan az I.r. alperes kizárólagos tulajdonába kerül, aki ennek ellenében továbbra is fizeti a
- évben történt felújítás és korszerűsítés költségét. A II.r. alperes hozzájárulását adta az I.r. alperes 1/1 arányú tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez házastársi vagyonközösség megszűnése címén. Rögzítették továbbá a házastársak a szerződésben, hogy egymással szemben további követelésük nincs. Az okirat alapján az I.r. alperes 5/10 arányú tulajdonszerzését bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. A II.r. alperes és a felperes között a felperes cím 2 alatti családi ház kivitelezési munkáinak elvégzésére vállalkozási szerződés jött létre. A felperes a II.r. alperesnek járó vállalkozói díjat az I.r. alperes nevén nyitott bankszámlára utalta át, amely fölött a II.r. alperesnek kizárólagos rendelkezési joga volt. A felperes a szerződés késedelmes és hibás teljesítése miatt a II.r. alperes ellen
- január
- napján a Csongrád Megyei Bíróságon 21.Pk.21.130/
- szám alatt fizetési meghagyás kibocsátását kérte 13.406.704.- Ft és járulékai megfizetése iránt. A II.r. alperes a fizetési meghagyást
- január
- napján vette át, majd ellentmondást terjesztett elő. A Csongrád Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 1.P.20.612/2006/
- számú ítéletével - amely a Szegedi Ítélőtábla
- március
- napján kelt Pf.III.20.396/2007/
- számú ítéletével emelkedett jogerőre kötelezte a II.r. alperest 10.881.704.- Ft tőke, továbbá 7.981.704.- Ft után
- december
- napjától járó késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére. A Csongrád Megyei Bíróság 1.P.20.612/2006/
- számú végzésével a nem jogerős ítélet alapján a marasztalási összeg erejéig biztosítási intézkedést rendelt el. Az ennek alapján folytatott eljárás nem vezetett eredményre, miután a II.r. alperesnek ingó- és ingatlanvagyona nem volt fellelhető. Az alperesek között a Szegedi Városi Bíróság előtt 38.P.20.546/
- szám alatt indult házasság felbontása iránt eljárás, amelyet a bíróság
- március
- napján megszüntetett. Az alperesek tulajdonosai a Csongrád Megyei Bíróságnál mint Cégbíróságnál Cg.06-09010452 cégjegyzékszám alatt bejegyzett cég 1-nek, amelynek bejelentett székhelye
- január
- napjáig a perbeli ingatlan volt. -3- Pf.II.20.522/2008/
- szám A felperes elsődleges keresetében az alperesek között az ingatlanon fennálló házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Keresetét azzal indokolta, hogy hiányzott az alperesek szerződéskötési szándéka, mivel közöttük a házastársi életközösség a szerződéskötést követően sem szakadt meg, azóta is életvitelszerűen együtt laknak, közös háztartásban élnek, együtt gazdálkodnak, közösen vesznek részt külföldi nyaralásokon. Ezért a szerződés színlelt, azaz semmis. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a szerződés relatív hatálytalanságát és kötelezze az I.r. alperest annak tűrésére, hogy az ingatlanon fennálló ½ tulajdoni hányadból a jogerős ítélet alapján a II.r. alperessel szemben fennálló követelését kielégíthesse. Előadta, hogy a II.r. alperessel szemben a jogerős ítélettel megállapított követelését behajtani nem tudja, ezért a házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában kötött szerződés az ő követelésének a kielégítési alapját vonta el. Kiemelte, hogy az alperesek között fennálló hozzátartozói kapcsolatra figyelemmel az ingyenességet és a rosszhiszeműséget vélelmezni kell. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a per tárgyát képező szerződés a valós szerződési akaratukat tükrözi, a szerződés teljesedésbe ment. Tagadták, hogy életvitelszerűen együtt élnek. Előadták, hogy a II.r. alperes társaságának telephelye és székhelye a perbeli ingatlan, ezért tartózkodik ott rendszeresen. Az I.r. alperes hivatkozott arra, hogy a II.r. alperes felperessel szemben fennálló tartozásáról nem tudott, így rosszhiszeműsége nem állapítható meg. Az ügylet visszterhes volt, az ellenérték elszámolása, kifizetése megtörtént. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek között a
- május
- napján a cím 1 alatti ingatlanon fennálló házastársi vagyonközösséget, illetve közös tulajdont megszüntető szerződés érvénytelen. Megkereste a földhivatalt az ingatlan ½ tulajdoni illetőségét illetően az II.r. alperes tulajdonjoga visszajegyzése iránt. A peradatok alapján bizonyítottnak fogadta el, hogy az alpereseket valóságos szerződéskötési szándék nem vezette, tudatosan azt a látszatot kívánták kelteni, hogy közöttük az okiratba foglalt tartalommal házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés jött létre, ezért a megállapodás színlelt, vagyis semmis. Ezt alátámasztó körülményként értékelte, hogy az alperesek személyes előadása és az okirat tartalma között a vagyonközösség megszüntetésének időpontja és tartalma tekintetében ellentmondások voltak. Az alperesek ui. azt adták elő, hogy a vagyonközösséget szóban már
- évben teljes körűen megszüntették, és az I.r. alperes a készpénzvagyonból neki jutó 5 millió forintot már ekkor kifizette a II.r. alperesnek, aki azonban csak a hátralékos 5 millió forint kifizetésével egyidejűleg írta alá az okiratot. Ezzel szemben az okirat szerint a II.r. alperes tulajdoni illetőségének ellenértékeként az I.r. alperes a II.r. alperes által
- évben végzett felújítási költségek megtérítését vállalta. Ugyanakkor a II.r. -4- alperes szerint a felújítási költségek viselése nem volt tárgya a vagyonközösség megszüntetése iránti szerződésnek. A felújítás időpontjára vonatkozó nyilatkozatok is ellentétesek: a II.r. alperes
- évben jelölte meg, az okirat és az I.r. alperes nyilatkozata szerint viszont az
- évben zajlott le. Az alperesek nem tudták ésszerű indokát adni annak, hogy az állításuk szerint 2004-ben az ingatlanra is kiterjedően megszüntetett vagyonközösségre vonatkozó megállapodást miért csak
- évben foglalták írásba, különös tekintettel arra, hogy - előadásuk szerint - 5 millió forint megváltási ár már ekkor kiegyenlítésre került. Az I.r. alperesi teljesítésre tekintettel indokolt lett volna a megállapodás írásba foglalása, hiszen a megváltási ár teljes kiegyenlítésének hiányában a tulajdonjog fenntartásának jogintézménye megfelelő garanciául szolgált volna a II.r. alperes számára. Nem volt tehát akadálya a megállapodás írásba foglalásának, amennyiben az valóban létrejött a felek között. Kifejtette, ellentmondó és érthetetlen nyilatkozatokat tettek az I.r. alperes által fizetendő felújítási költség és a II.r. alperes által teljesítendő bérleti díj, illetőleg rezsiköltség viselése vonatkozásában. Erre vonatkozó megállapodásuk tartalmát sem tudták előadni. Életszerűtlennek tartotta, hogy az alperesek - nyilatkozatuk szerint - külön-külön kiegyenlítik az egymás felé fennálló tartozásukat beszámítás helyett. Kétségessé teszi az I.r. alperesi teljesítést az a tény, hogy erre vonatkozó okirati bizonyíték nem áll rendelkezésre. Mindezen bizonyítékoknak az együttes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli szerződés megkötésekor az alperesek szerződéskötési szándéka nem a házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányult, ezért a szerződés a Ptk.
- §
(6)bekezdése alapján érvénytelen. Kirekesztette a bizonyítékok köréből tanú 1 tanú vallomását az I.r. alpereshez fűződő rokoni kapcsolatra figyelemmel. Nem tulajdonított perdöntő jelentőséget a cég 2 képviseletében eljáró tanú 2 tanú által készített jelentésnek, illetve perben tett tanúvallomásának részint azért, mert a perbeli jogügylet tekintetében a tanú közvetlen tapasztalatszerzésen alapuló információval nem rendelkezett, részint pedig a magánnyomozói tevékenysége során beszerzett adatokat lényegében a II.r. alperes személyes előadásában maga is elismerte. Ezért nem volt jelentősége annak sem, hogy a magánnyomozó cég a perbeli időszakban nem jogszerűen végezte tevékenységét. Megalapozottnak találta a relatív hatálytalanság megállapítása iránt előterjesztett másodlagos kereseti kérelmet is. Megállapította, a csatolt iratok alapján bizonyított, hogy a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés a jogerős ítélet alapján a II.r. alperessel szemben fennálló felperesi követelés kielégítési alapját teljes egészében elvonta, tekintve, hogy az elrendelt végrehajtás eredményre nem vezetett. Az alperesek az I.r. alperes rosszhiszeműsége, illetve a szerződés ingyenessége tekintetében a Ptk. 203. §
(2)bekezdése alapján felállított vélelmet megdönteni nem tudták. A már kifejtettek szerint nem bizonyított a visszterhesség ténye, továbbá az sem, hogy az I.r. alperes a felperes követeléséről nem tudott. -5Pf.II.20.522/2008/
- szám Maga is úgy nyilatkozott ugyanis, miszerint tudomása volt arról, hogy a II.r. alperesnek
- óta folyamatosan nagyobb összegű tartozásai állnak fenn. Az ítélet ellen az alperesek éltek fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításának alapjául nem vette figyelembe a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés tartalmát, személyes előadásukat, az I.r. alperes testvérének tanúvallomását. Hangsúlyozták, a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés tartalmáról, jellegénél fogva csak a hozzátartozók tudhattak, erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak el kellett volna fogadnia tanú 1 vallomását. Kifogásolták, hogy erre irányuló indítványuk ellenére nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből a cég 2 képviseletében eljáró tanú 2 tanúvallomását, holott az elsőfokú eljárásban csatolt okirattal bizonyították, hogy a kft. tevékenysége jogellenes volt, mert nyomozási cselekményeket nem végezhetett. Az elsőfokú bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a jelentésben foglaltakat a II.r. alperes személyes előadásában maga is elismerte, csak a Szegedi Ítélőtábla ítéletének meghozatalát megelőző külföldi utazásaik vonatkozásában helytálló. Ugyanakkor a II.r. alperes mindvégig vitatta, hogy a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés létrejöttét követően továbbra is együtt élt, vagy élne az I.r. alperessel. Hangsúlyozták, hogy egyező nyilatkozatot tettek a perbeli ingatlan használatát illetően, okszerű magyarázatát adták a II.r. alperes ott tartózkodásának. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a II.r. alperessel szemben magánjellegű tartozásai miatt indultak a végrehajtási eljárások. Ez vezetett a 2003-ban készült szerződés megkötéséhez, amellyel rendezni kívánták a ténylegesen egyenlő arányú közös tulajdonban lévő ingatlan jogi helyzetét. Ugyancsak a II.r. alperes életvitele vezetett a házassági vagyonközösség megszüntetéséhez, amelynek során az ingatlan egésze ellenérték megfizetése mellett került az I.r. alperes tulajdonába. Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szerződés kölcsönös elszámolásra vonatkozó kitételét. Hivatkoztak arra, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal is - az illetékkiszámításra vonatkozó csatolt határozatából kitűnően - érvényesnek fogadta el a megállapodást. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság nem tárta fel kellően a tényállást a II.r. alperes vagyoni helyzetét illetően. E vonatkozásban utaltak arra, hogy a végrehajtó a cég 2 II.r. alperes üzletrészére végrehajtási jogot jegyzett be. Előadták, hogy a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.217/2006/
- számú jogerős ítélete szerint a cég 3 gazdasági társaságnak megközelítőleg a perbelivel megegyező tartozása állt fenn a II.r. alperes felé, ami azonban a cég felszámolása miatt vált behajthatatlanná. Nem helytálló tehát az a megállapítás, hogy a perbeli szerződés a felperesi követelés kielégítési alapjának elvonását célozta. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte az általuk bejelentett tanúk meghallgatására irányuló bizonyítási indítványt anélkül, hogy annak indokát adta volna. -6Fellebbezésük kiegészítésében előadták, hogy az írásban rögzített szerződés tartalma az ellenértékre vonatkozóan valóban nem felel meg a valóságnak. Ténylegesen a II.r. alperes ingatlanhányadának 10 millió forint ellenértékét az I.r. alperes kiegyenlítette, azt az okiratban csak azért nem tüntették fel, hogy az I.r. alperesnek ne kelljen vagyonátruházási illetéket fizetnie. A 10 millió forint megváltási ár megfizetéséről okirat is készült, amelyről szóló elismervényt a másodfokú eljárásban csatolták. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a tényállást helyesen állapította meg, abból levont következtetése a jogszabályoknak megfelel, ezért érdemi döntése helytálló, ítéletét kifogástalanul megindokolta. Az alperesek fellebbezésükben nem hoztak fel olyan tényt, vagy körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése kapcsán nem értékelt, az anyagi és eljárási szabályok megsértése sem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján - utalva a Pp. 253. §
(2)bekezdésére - annak helyes indokai szerint helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki: Az alperesek fellebbezésük kiegészítésében - korábbi előadásukkal ellentétben - már maguk sem vitatták, hogy az ingatlanon fennálló házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés tartalma, legalábbis részben - a II.r. alperest a tulajdoni hányada után megillető megváltási ár megfizetése tekintetében - nem felel meg a valóságnak. Előadásuk szerint ténylegesen az I.r. alperes 10 millió forint ellenében váltotta magához a II.r. alperes ingatlanhányadát. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperesek nyilatkozatai, az okirat tartalma és az egyéb peradatok közötti ellentmondásra figyelemmel ezt bizonyítani nem tudták. Ilyen körülmények között nem lehet tanú 1 tanúvallomását ezt alátámasztó bizonyítékként értékelni még az alperesekhez fűződő közeli hozzátartozói kapcsolat figyelmen kívül hagyásával sem. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság, hogy az ítéletében részletezett körülményekre és ellentmondásokra figyelemmel nem állapítható meg az alperesek valóságos szerződéskötési akarata. Ezek közül az ítélőtábla az alábbiaknak tulajdonít perdöntő jelentőséget: Az alperesek állításuk szerint a házastársi vagyonközösséget már
- évben megszüntették, s az ingatlanra vonatkozó megállapodás megkötésére azért csak 2006ban került sor, mert az I.r. alperes részére
- évben csak a közös vagyoni készpénzből őt megillető 5 millió forint állt rendelkezésére, a további 5 millió forintot pedig csak a szülői örökségből származó ingatlan eladásából befolyó vételárból tudta -7Pf.II.20.522/2008/
- szám fedezni. Ez az előadás azonban nem fogadható el, hiszen a A/9-es szám alatt csatolt adásvételi szerződés szerint az I.r. alperes által hivatkozott ingatlan értékesítése
- augusztus
- napján megtörtént, a vételárat a vevő
- október
- napjáig egyenlítette ki. Ebből következően a szerződés alperesi előadás szerinti megkötésének időpontjában a teljes megváltási ár az I.r. alperes rendelkezésére állt, nem lett volna akadálya tehát annak, hogy a szerződést ezen időpontban megkössék, ha valóban lett volna ilyen szándékuk. A másodfokú eljárásban az alperesek által csatolt elismervény olyan új bizonyíték, amelynek elbírálására a Ptk. 235.§
(1)bekezdésben foglalt korlátokra figyelemmel nincs lehetőség. Ezért csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy az elismervény tartalma szintén ellentmondásban van az alperesek korábbi, a megváltási ár kifizetésére vonatkozó előadásával. Ez utóbbi szerint ugyanis a megváltási ár két, egyenként 5 millió forint részletben került kiegyenlítésre, ezzel szemben az okirat azt tartalmazza, hogy a II.r. alperes
- január
- napján egyösszegben vette át a 10 millió forintot. Azt csupán megjegyzi az ítélőtábla, kétségesek magának az elismervénynek a keletkezési körülményei is, hiszen ilyen tartalmú okirat létére az alperesek az elsőfokú eljárásban még csak utalásszerűen sem hivatkoztak. Az a tény, hogy az alperesek maguk ismerték el fellebbezésük kiegészítésében, hogy a perbeli szerződés írásba foglalt tartalma - amelyről az elsőfokú eljárásban azt állították, hogy a valóságnak megfelelő - nem mindenben fedi a valóságot, továbbá az a körülmény, hogy e valótlan tartalmú szerződés az alperesek által hivatkozottan a hatóságok megtévesztését szolgálta, megdönti az alperesek perbeli szavahihetőségét is. Az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt, valamint a fentiekben kiemelt körülmények alapján kétséget kizáróan megállapítható az alperesek szerződésének színlelt volta. Ezt nem érinti az a tény, hogy a szerződést az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az illetékkiszabás szempontjából érvényesnek fogadta el. Az előzőekben írtak miatt nincs jelentősége azon körülményeknek sem, amelyek igazolására az alperesek a tanúk meghallgatását kérték, ezért az elsőfokú bíróság okszerűen mellőzte az erre vonatkozó bizonyítás foganatosítását. Alaptalanul hivatkoznak az alperesek arra, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításának alapjául fogadta el a cég 2 jelentését. Az elsőfokú bíróság ítéletéből éppen ellenkezőleg az állapítható meg, hogy e bizonyítéknak, illetve az azt készítő alkalmazott tanúvallomásának az ügy eldöntése szempontjából nem tulajdonított jelentőséget, hiszen a II.r. alperes a tanú által -8- előadottakat, illetve a jelentésben rögzítetteket maga is elismerte. Az elsőfokú ítélet ezen megállapítása is helytálló, ezért ahogyan arra az elsőfokú bíróság utalt, közömbös az, hogy a magánnyomozó cég jogosult volt-e e tevékenysége folytatására vagy sem. Rámutat az ítélőtábla arra is, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem megalapozatlansága esetén a relatív hatálytalanság megállapítására irányuló másodlagos kereseti kérelmet megalapozottnak kellett volna tekinteni, ahogyan azt az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette. Az ítélőtábla e tekintetben is egyetért az elsőfokú ítélet indokaival. Az eredménytelenül fellebbező alperesek a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelesek a felperes jogi képviseletével felmerült 32/
- (VIII.22.) IM. rendelet alapján megállapított másodfokú perköltségének, továbbá az Itv.
- §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján a személyes illetékfeljegyzési joguknál fogva le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d ,
- január
- Dr.Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. .Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró