SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.636/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Villányi és Gyovai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gyovai Sándor ügyvéd ) által képviselt MAGYAR ORVOSI KAMARA 1068 Budapest, Szondi u.
- szám alatti székhelyű felperesnek, - alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen tagdíjhátralék megfizetése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- szeptember hó
- napján kelt 5.P.20.145/2009/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban tárgyaláson kívül meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperes kényszertagja volt a Magyar Orvosi Kamarának
- március
- napjáig és a tagsági jogviszony megszűnése időpontjában 4.500,-Ft tagdíjhátraléka állt fenn. A tagdíj fizetésére kialakult gyakorlat szerint a kamara az esedékes díjat felvezette egy postai csekkre, majd megküldte a tagok részére. Ilyen csekket a hátralék rendezésére az alperes nem kapott. A felperes - mint jogosult -
- május
- napján 11.Pk.21.221/
- szám alatt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a Békés Megyei Bíróság előtt az alperessel szemben 4.500,-Ft kamarai tagdíj, ezen összeg után
- április
- napjától járó késedelmi kamata, valamint 9.000,-Ft perköltség megfizetése iránt. Az alperes - mint kötelezett - a fizetési meghagyás kézhezvételét követően
- május
- napján a felperes számlájára átutalta a 4.500,-Ft tagdíjhátralékot, és ellentmondással élt, amelyben ezt meghaladóan a kérelem elutasítását kérte, figyelemmel az időközben megfizetett összegre.
- szeptember
- napján késedelmi kamat címén további 820,-Ft-ot utalt át a felperes részére. A felperes leszállított keresetében 820,-Ft kamat és 19.500,-Ft perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. -2Az alperes ellenkérelmében a leszállított kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a fizetési meghagyás átvételét követően a tőkekövetelést megfizette és utóbb a kamatfizetési kötelezettségének is eleget tett. Ezért perköltségre a felperes nem tarthat igényt, mert a perre okot nem adott, hiszen a hátralék megfizetésére nem szólította fel és postai csekket sem küldött a tagdíjfizetési kötelezettség esedékességének időpontjában. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 10.000,-Ft perköltség megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek, mint önkormányzattal rendelkező szakmai érdekképviseleti köztestületnek, jogosultsága keletkezett a Ptk.
- §
(3)bekezdése alapján arra, hogy a vele kamarai tagsági jogviszonyban álló alperestől követelje a tagdíjat a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 19. §
(1)bekezdés e) pontja és a kamara alapszabályában foglalt alapján. Az alperesnek, mint a kamara tagjának felszólítás nélkül az esedékességkor a tagdíjat meg kellett volna fizetnie, ezt a kötelezettségét azonban elmulasztotta. A késedelembeesés következménye, hogy a felperes követelheti a teljesítést, és ennek elmaradása esetén igényét bírósági eljárás útján is érvényesítheti. Ezen eljárás megindítása előtt írásban felszólította az alperest a hátralék megfizetésére és az erről szóló okiratot a fizetési meghagyáshoz csatolta. A 820,-Ft kamat vonatkozásában a keresetet elutasította, mivel azt az alperes a keresetlevél előterjesztése után megfizette. Mérsékelt ügyvédi munkadíjat állapított meg a felperes jogi képviselője részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdésére hivatkozva. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása iránt előterjesztett fellebbezésében kötelezni kérte az alperest 820,-Ft késedelmi kamat, valamint 20.000,-Ft + ÁFA = 25.000,Ft első- és másodfokú ügyvédi költség és 7.000,-Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Sérelmezte, hogy bár az elsőfokú bíróság a keresetének helyt adott, mellőzte az alperes késedelmi kamat fizetésére kötelezését, illetve iratellenes az a megállapítása, hogy a kamatfizetés megtörtént. Méltánytalannak találta a 10.000,-Ft elsőfokú perköltség megállapítását az igényelt 19.500,-Ft helyett. Az elsőfokú eljárásban lerótt 7.000,-Ft illetéket, amelynek az alperesre történt áthárításával egyetértett, de a további bruttó 3.000,-Ft ügyvédi munkadíjat alacsonynak találta, és arra hivatkozott, hogy a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §
(2)bekezdése jelen ügyben nem alkalmazható. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a perköltségben marasztaló ítéleti rendelkezés nem felel meg a Pp. 80. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. A perre okot nem adott, és mindent megtett a bírósági eljárás elkerülése végett, ugyanakkor a felperestől is elvárható lett volna, hogy írásban felszólítsa a pertárgy értékét jóval meghaladó perköltségre figyelemmel, ez azonban nem történt meg és az elsőfokú bíróság eltérő megállapítása alaptalan. Az ítélőtábla mindenekelőtt rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság nem terjeszkedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetve az elsőfokú ítélet a fellebbező fél -3- Pf.III.20.636/2009/6. szám hátrányára nem változtatható meg akkor, ha az ellenfél az ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel nem támadta meg. A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény 20. §
(1)bekezdése tartalmazta, hogy orvosi diplomához kötött tevékenységet csak a Magyar Orvosi Kamara tagja folytathatott, vagyis az orvosi tevékenységet folytatók számára kötelező volt a köztestületi tagság. E törvényi rendelkezést váltotta fel az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló
- április
- napján hatályba lépett
- évi XCVII. törvény, amely az önkéntes tagságon alapul. Nyilvánvaló, hogy
- év elejétől a köztestület és tagjai tudomással bírtak az új törvényi szabályozásról, és annak hatályba lépése előtt átmeneti állapot alakult ki. A felperes nem vitatta, hogy nem küldött csekket az esedékes tagdíj megfizetésére az alperes részére, és nem bizonyított, hogy utóbb a törvény hatályba lépése előtt felgyülemlett 3 havi hátralék (
- január
- napjától
- március
- napjáig) egyösszegű teljesítésére felhívta volna. Az elsőfokú bíróság ettől eltérő megállapítása téves, ugyanis a fizetési meghagyás mellékleteként csatolt felszólítás átvétele tértivevénnyel nem igazolt és az alperes azt adta elő, hogy a felhívást nem kapta meg. Ugyanakkor a fizetési meghagyás kézhezvételét követően a tőkeösszeg teljesítése nyomban megtörtént, és utóbb az első tárgyalás időpontját megelőzően a kamat átutalásra került. A felperes fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az alperes kamatfizetési kötelezettségének nem tett eleget, mert ennek postára adása
- szeptember
- napján az iratokhoz
- sorszám alatt csatolt feladóvevény szerint megtörtént. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása nem tartalmazza, hogy a perköltség viselésének kérdésében milyen jogszabály alapján rendelkezett, csupán az összegszerűségre vonatkozóan hívta fel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló IM rendeletet. A perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a pernyertes fél költségeinek a megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján. A fellebbezési ellenkérelemben hivatkozott Pp. 80. §
(1)bekezdése szerint, ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell marasztalni. E rendelkezés célja annak előmozdítása, hogy a jogosult által felszólított kötelezett, aki nem vitatja a vele szemben támasztott követelést, önként teljesítsen, illetve semmi olyat ne tegyen, aminek nyomán a többletköltséggel járó perindítás szükségessé váljon. Azt a tényt, hogy az alperes mikor szolgáltatott okot a perre, a bíróságnak az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell megállapítani. Ezeknek a körülményeknek a vizsgálatánál lényeges, hogy a felperesnek is mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy igényét az alperessel szemben akár a pert megelőzően, akár a per megindításakor hitelt érdemlően megalapozza. -4- A pernyertes felperes a perköltséget akkor nem háríthatja át az alperesre, ha két együttes feltétel megvalósul, és pedig, ha az alperes a perre okot nem adott, valamint az első tárgyaláson azonnal elismeri a felperes követelését. A bírósági gyakorlat szerint az alperes akkor nem adott okot a perre, ha semmi olyat nem tesz, aminek nyomán a perindítás szükségessé válik, másfelől pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a felek közötti vita a polgári per igénybevétele nélkül elintézhetővé váljék. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan és feltehetően a 2007. januártól 2007. áprilisig tartó átmeneti állapotra figyelemmel a felperes nem a tőle megszokott módon járt el, amikor a csekkek küldését elmulasztotta és az alperes sem fizette ki a nem vitásan fennálló tagdíjat. A felperesnek éppen ezen a már hivatkozott új törvény hatályba lépése előtti - bizonytalan - állapotra tekintettel is fel kellett volna szólítania az alperest a bírósági igényérvényesítése előtt a hátralék megfizetésére és ezért nem bírhat kellő alappal az arra történő hivatkozás sem, hogy a fennálló tagsági viszony alapján az alperesnek tudnia kellett a tagdíjfizetési kötelezettségéről. Ugyanakkor az első tárgyalást megelőzően az alperes a keresetet elismerte és a követelést teljes egészében megfizette. Mindezek értelmében a felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerinti költségmegállapításra nem tarthat igényt. Fellebbezésében arra helyesen hivatkozott hogy a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-a alkalmazására csupán akkor kerülhet sor, ha a fél képviselője között ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj és költségek elszámolására kerül sor, illetve a
(2)bekezdésben foglalt mérséklés erre az esetre alkalmazható. Az elsőfokú bíróságnak az ügyvédi díj mérséklése körében az Ükr. 3. §
(2)bekezdés a) pontjára, illetve az
(5)és
(6)bekezdésére kellett volna hivatkoznia, de a költség mértékének elbírálása helyesen történt meg. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintve, a megfellebbezett rendelkezését helybenhagyta a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre és a másodfokú eljárás során áthárítható költség nem merült fel, így erről rendelkezni nem kellett (Pp. 78. §
(1)bekezdés). A tárgyaláson kívüli elbírálás a Pp. 256/A. § b) pontján alapul. S z e g e d,
- december hó
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró