Bf.8/2008/25 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdésében foglaltak alkalmazása mellett a Fővárosi Bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A Fővárosi Ítélőtábla észlelte, hogy a vádlott elmeállapotával kapcsolatban az elsőfokú tárgyaláson meghallgatott igazságügyi elmeorvosszakértő megállapítása nem teljesen egyértelmű. Az igazságügyi elmeorvos-szakértő szerint a vádlottat:„Közepes mértékű személyiségzavar jellemzi, enyhe fokú beszámítási képességgel." (

1. szeptember
2. tárgyalási jkv.
3. oldal
4. bek.). A másodfokú bíróság arra is figyelemmel volt, hogy a vádlott elmeorvosszakértői vizsgálata óta viszonylag hosszabb idő telt el, ami a vádlott elmeállapotában, beszámítási képességében való változás lehetőségét is magában hordozhatja. A cselekmény súlyára és jellegére tekintettel, illetőleg, mivel a vádlott aktuális - tehát a jogerős elbíráláskori időpontra vonatkozó - elmeállapotát is tisztázandónak tartotta a Be.
5. §

(3)bekezdése alkalmazásával bizonyítást rendelt el. Ennek keretében elrendelte a vádlott újabb igazságügyi elmeorvosszakértői megvizsgálását, majd a bejelentett fellebbezéseket a Be. 363. §

(2)bekezdés b./ pontjára figyelemmel tárgyaláson bírálta el. Az újabb szakértői vélemény elkészítésekor eljárt igazságügyi szakértők a vádlott elmeállapotára vonatkozó szakkérdést hiányosan válaszolták meg. Ezért szükségessé vált a tárgyaláson történő személyes meghallgatásuk is. Az eljárt szakértők tárgyalási meghallgatásával tisztázható volt, hogy a vádlott elmeállapotában változás nem következett be, az a cselekmény elkövetésének időpontjában és a fellebbezési tárgyalás időpontjában is lényegében azonosnak tekinthető. A vádlott ennek értelmében sem a cselekmény elkövetésekor, sem annak elbírálásakor nem szenvedett, illetve nem szenved az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely képtelenné tette volna, vagy képtelenné tenné cselekménye következményei felismerésére, vagy az e felismerésnek megfelelő cselekvésre. Ugyanakkor alkoholos eredetű agyi károsodás talaján olyan személyiségzavara alakult ki (úgynevezett psychoorganos szindróma), amely cselekményei következményei felismerésében, illetve az e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában enyhe fokban korlátozza őt, és ez az állapota állt fenn a cselekménye elkövetésekor is. A vádlott alkoholfüggőnek is tekinthető és a kényszergyógyítása indokolt. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési tárgyaláson meghallgatta az alapeljárásban eljárt igazságügyi orvosszakértőt is a sértett sérüléseire vonatkozóan. A szakértő megerősítette, hogy ruházata ráégése következtében a sértett közvetlenül életveszélyes állapotba került, megfelelő beavatkozás nélkül feltétlenül életét vesztette volna. Az igazságügyi vegyészszakértő szakvéleménye (nyomozati iratok 207. oldal), azt is rögzíti, amikor modellkísérlet során megállapították, hogy a sértett ruházatának anyaga annak meggyújtása után egyre intenzívebben elégett. Ebből következik, hogy a tűz eloltásának hiánya ugyancsak szükségszerűen a sértett halálához vezetett volna. A másodfokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítást követően perbeszédében a vádlott védője az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta és indokolta, miként a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség tárgyaláson részt vett képviselője is. Az ügyészi átiratban foglalt tartalommal egyezően szólalt fel és az elsőfokú határozat helybenhagyását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla a bejelentett védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Bíróság ítéletét és az annak meghozatalát megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján teljes körűen felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást és az ügyet kellően felderítve megalapozott tényállást állapított meg. A tényállásban rögzítetteket a vádlott és a védője sem vitatta, az túlnyomórészt a vádlott beismerő vallomásán és az azt alátámasztó és lényegében egybehangzó bizonyítékokon alapult. A bizonyítékokban még annyi ellentmondás sem volt, mint amennyire az elsőfokú ítéletben írtakból az

1. számú tanú vallomásának felidézésével kapcsolatban lehetne következtetni. A Fővárosi Bíróság e körben arra utal, hogy az e tanú szerint a földre került sértettet három személy bántalmazta, azonban egyéb adat nem erősítette meg. Így ezt ítéleti bizonyossággal megállapítani nem lehetett. A tanú nyomozati vallomásából azonban (nyomozati iratok
2. oldalától) megállapítható, hogy a tanú több órás történést mondott el. A három személy általi bántalmazás 16 óra körül történt, amikor a tanú hazafelé tartott. A sértett égése viszont 18 óra körül történt, amikor a tanú már huzamosabb ideje otthon tartózkodott. A Fővárosi Bíróság ítéletében rögzített tényállást a Fővárosi Ítélőtábla kizárólag azzal egészíti ki a Be.
3. §

(1)bekezdés a./ pontjára utalással az iratok tartalma alapján, hogy az elkövetéskor a sértett ittasságának mértéke - miként a vádlotté is súlyos fokú (3,08) volt, valamint hogy a sértett által a bántalmazás során a homlokán elszenvedett zúzott, repesztett sebzés hosszúsága mintegy 5 cm volt. A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét az abban rögzített és a Fővárosi Ítélőtábla által kifejtettek szerint kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be. 351. §

(1)bekezdése alapján. Megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság okszerűen vont következtetést e tényállásból a vádlott bűnösségére és a vádlottnak felrótt cselekményt törvényesen, az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. A vádlott - aki a korábban már kifejtettek szerint a történteket illetően teljes beismerésben volt - az elsőfokú bíróság által megállapítottakat a szándékára vont következtetés tekintetében vitatta. Mindvégig arra hivatkozott, hogy ölési szándéka nem volt és e védekezését alapul véve vitatta védője is az emberölés bűntette kísérletének megállapíthatóságát. A Fővárosi Bíróság e körben kialakított álláspontja azonban kifogástalan. A vádlott terhén az eshetőleges szándék megállapítása, vagyis annak a következtetésnek a levonása, hogy a sértett esetleges halálába is belenyugodva cselekedett, megfelelően megindokolt és valójában a vádlott megnyilatkozásaival is alátámasztott. Az elsőfokú bíróság a vádlott nyomozati vallomásából idézi azokat a megnyilvánulásokat, amelyek e körben következtetési alapul szolgáltak. A vádlott maga vallotta, hogy a melegítő meggyújtását követően gyorsan eljött onnan, mert amikor el kezdett égni már nem érdekelte tovább. Az égés mértékével kapcsolatban, pedig arra utalt, hogy a melegítőn gyorsan terjed a tűz, ég mint a zsír. Ekkor kihangsúlyozta azt is, hogy tőle bármi lehetett, történhetett volna, mert úgy érezte, a sértett azt megérdemli. Mindez pedig egyértelműen alátámasztja azt a megállapítást, hogy a vádlott egyrészről tisztában volt cselekménye lehetséges következményével, másrészről pedig a lehetséges eredmény bekövetkeztével szemben teljes mértékben közömbös volt, vagyis abba belenyugodott. A halálos eredmény lehetősége egyértelműen fennállt, hiszen a vegyészszakvélemény is rögzíti, hogy oltás hiányában a tűz pillanatok alatt továbbterjedt volna és a melegítő ráégett volna a sértettre, ami pedig az orvosszakértő által is megerősítetten egyértelműen a sértett halálához vezetett volna, miként ugyanezt eredményezte volna az oltásig bekövetkezett égés is megfelelő orvosi ellátás hiányában. Ilyen körülmények között a vádlott eshetőleges ölési szándékára vont következtetés támadhatatlan, ebből fakadóan a Btk. 166. §

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntette kísérletének megállapítása indokolt volt, és a különös kegyetlenséggel történt elkövetés minősítő körülményének felrovása is helytálló. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a Fővárosi Bíróság helyesen jelölte meg, és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. Bár a vádlott cselekménye kísérleti szakban maradt, a maradandó testi fogyatékosság bekövetkezésére figyelemmel igen súlyos következménnyel járt. Emellett tényként állapítható meg, hogy a vádlott korábban 23 esetben volt büntetve, sorozatosan és gyors egymásutániságban követett el bűncselekményeket. Élete jelentős részét büntetés-végrehajtási intézetben töltötte. Jelen cselekményét is a röviddel megelőző szabadságvesztéséből szabadulását követően, feltételes szabadsága időtartama alatt valósította meg. Mindezen körülmények- a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint is- kizárják a Btk. 87. §

(2)bekezdés a./ pontja alkalmazását, vagyis azt, hogy a bíróság a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret alsó határánál enyhébb büntetést szabjon ki. Erre figyelemmel a vádlottnak és a védőjének a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Mivel a kiszabott büntetés és az ítélet járulékos rendelkezései is törvényesek, a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet meghozatalakor más ügyben jogerős szabadságvesztés büntetését töltő vádlott a büntetés kiállását követően,

1. év június hó
2. napján a jelen ügyben előzetes letartóztatásba került. Ennek időtartamát a Fővárosi Ítélőtábla a kiszabott fegyházbüntetésbe beszámította a Btk.
3. §

(1)bekezdése alapján. Az igazságügyi szakértők és a kirendelt védő közreműködésével a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 381. §

(1)bekezdése és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla a vádlottra terhelte. A Fővárosi Ítélőtábla felhívja a Fővárosi Bíróság figyelmét arra, hogy a vádlott jelen eljárásban elbírált cselekményének elkövetési időpontja korábbi, mint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 7.B.IX.3481/2006/

1. számú összbüntetési ítéletének alapját képező ítéletek bármelyikének jogerőre emelkedési időpontja, erre tekintettel indokolt lehet újabb összbüntetési eljárás lefolytatása. B u d a p e s t,
2. év november hó
3. napján Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró Dr. Czine Ágnes s.k. a tanács elnöke Máziné Dr. Szepesi Erzsébet s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 8.B.174/2006/
4. számú ítélete - helybenhagyás folytán - a mai napon jogerős és végrehajtható. B u d a p e s t,
5. év november hó
6. napján Dr. Czine Ágnes s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő