← Magyarország

Pf.20048/2009/8 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.048/2009/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla dr. Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - dr. Pipicz Lajos ügyvédáltal képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos I.r. és II.rendű alperes neve (címe) alatti lakos II.r. alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és egyéb iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
  2. november
  3. napján kelt 5.P.21.308/2007/
  4. számú részítélete ellen a felperes
  5. és az I.r. alperes
  6. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő R É S Z Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy a ... hrsz. alatt nyilvántartott /1.sz. ingatlan címe/ alatti ingatlanból felperest megillető tulajdoni hányadot 28/100 részben állapítja meg, ennek megfelelően a ... Körzeti Földhivatalt azzal keresi meg, hogy a felperes (...) tulajdoni illetőségét az 1.sz. ingatlan vonatkozásában 28/100-ra, ezzel egyidejűleg az I.r. alperes (...) tulajdoni hányadát 72/100-ra módosítsa. A ... hrsz-ú, /2.sz. ingatlan címe/ alatti ingatlan tekintetében a földhivatal megkeresésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést kiegészíti azzal, hogy a felperes (...) 196/600 tulajdoni illetőségét az I.r. alperes (...) 3/6 tulajdoni illetőségének terhére jegyezze be és ennek megfelelően az I.r. alperes tulajdoni hányadát 104/600-ra csökkentse, míg a II. r. alperes (...) tulajdoni hányadát 300/600-ban tüntesse fel. -2Egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja. A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és az I.r. alperes házastársak voltak.
  7. június
  8. napján kötött házasságukat a ... Városi Bíróság a
  9. április
  10. napján kelt 18.P.22.641/2002/
  11. számú ítéletével felbontotta. A házassági életközösség közöttük
  12. év januárjában szakadt meg. A II.r. alperes az I.r. alperes édesanyja. Az I.r. alperes az
  13. december
  14. napján kelt adásvételi szerződéssel megszerezte a 3.sz. ingatlant, amelyet
  15. szeptember
  16. napján értékesített 200.000.- Ft-ért, a vételárat a szerződés aláírásával egyidejűleg átvette. Az I.r. alperes a perben nem álló testvéreivel együtt - édesapjuk 1974-ben bekövetkezett halálát követően megörökölték a 4.sz. ingatlan 3/6 ingatlanilletőségét egymás között egyenlő, 1/6 - 1/6 arányban. Az I.r. alperes a testvérei tulajdoni illetőségét 1980-ban megváltotta, de a tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartásban nem vezették át. Az
  17. november 27-én kelt szerződéssel az I.r. alperes, valamint testvérei ezen ingatlanban lévő összesen 3/6 tulajdoni hányadukat 300.000.- Ft vételárért eladták, amelyből 200.000.- Ft a szerződés aláírásával egyidejűleg, 100.000.- Ft pedig a vevő által felvett bankkölcsönből
  18. december
  19. napján került kiegyenlítésre. A megváltásra tekintettel a teljes vételárat az I.r. alperes vette fel. Az
  20. november
  21. napján kelt adásvételi szerződés szerint az I.r. alperes megvásárolta a 5.sz. ingatlant 634.900.- Ft vételárért, amelyből 350.000.- Ft-ot készpénzben fizetett meg, ezen túl a felperessel 80.000.- Ft szociálpolitikai támogatást vettek igénybe, továbbá 204.900.- Ft kölcsönt vett fel. A 350.000.- Ft készpénz az I.r. alperes különvagyonát képezte, amelyből 200.000.- Ft a
  22. sz. ingatlan eladásából származó összeg, 150.000.- Ft-ot pedig a testvérétől, /személy 1/-től kapott kölcsön, amelyet a 4.sz. ingatlan vételárából fizetett vissza. Az ingatlant
  23. VI.
  24. napján eladta 735.000.- Ft vételárért a fennálló pénzintézeti kölcsöntartozás átvállalásával, így 525.000.- Ft-ot kapott kézhez. Ebből 1987-ben a felperes és az I.r. alperes megvásárolták a 1.sz. ingatlan ¾ tulajdoni illetőségét 360.000.Ft vételárért, amely az I.r. alperes -3Pf.II.20.048/2009/
  25. szám tulajdonaként került az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzésre. Ezt követően
  26. március
  27. napján megvásárolták ugyanezen ingatlan ¼ tulajdoni illetőségét közös vagyonukból 1.550.000.- Ft vételárért. Ennek tulajdonosaként a felperes került feltüntetésre az ingatlannyilvántartásban. A fenti ingatlanon már
  28. évtől kezdődően jelentős értékemelő beruházásokat és felújítási munkákat végeztek:
  29. év februárban kezdték meg a főépület emeletén 2 db 55 m2 lakás kialakítását, felújítását, a földszinten üzlet (műhely) helyiséget alakítottak ki, továbbá egy különálló ingatlanrészt, műhelyt építettek, amelyre fennmaradási engedélyt kaptak. A
  30. februártól megvalósult beruházások részbeni forrása a Munkaügyi Központ által a felperesnek folyósított, eredetileg vissza nem térítendő támogatás összege, amelyet utóbb a felperes fizetett vissza kamatokkal növelten összesen 4.704.966.- Ft összegben. Az ingatlan
  31. évi forgalmi értéke 850.000.- Ft,
  32. évben - a beruházások figyelmen kívül hagyásával -13.500.000.- Ft volt. Az 1988-
  33. évek között közösen végzett beruházások az ingatlan jelenlegi, 32.000.000.- Ft forgalmi értékén belül 8.250.000.- Ft értéknövekedést eredményeztek. Ennek alapján az ingatlannak a felperes 28/100, az I.r. alperes 72/100 részben a tulajdonosa. A felperes és a perben nem álló testvére, /személy 2/ az
  34. november
  35. napján kelt adásvételi szerződéssel 900.000.- Ft vételár ellenében megvásárolták a 6.sz. ingatlant , a vételárat mindkettőjük részére a szüleik biztosították. A felperes a tulajdoni illetőségét
  36. október
  37. napján 750.000.- Ft vételárért eladta a testvérének, majd a szüleitől további 750.000.- Ft-ot kapott. Ebből
  38. november
  39. napján megvásárolta a 7.sz. ingatlant 1.300.000.- Ft vételárért, amit utóbb
  40. február
  41. napján 1.650.000.- Ft vételárért eladott. Az ebből származó összegből
  42. április
  43. napján megvásárolta a 8.sz. ingatlant , melyet
  44. július
  45. napján 1.920.000.- Ft-ért értékesített. A 2.sz. ingatlan 3/6 tulajdoni illetősége a II.r. alperes tulajdonát képezte, míg a további 3/6 részt az I.r. alperes és testvérei örökölték egymás között egyenlő, 1/6 - 1/6 arányban édesapjuktól. A II.r. alperes további ingatlanokkal rendelkezett, amelyeket ingyenesen gyermekeinek kívánt juttatni. Ezen elszámolás keretében
  46. december
  47. napján a felperes és a II.r. alperes között adásvételi szerződésnek nevezett megállapodás jött létre, amely szerint a felperes 600.000.- Ft vételár ellenében megszerezte a 2.sz. ingatlan II.r. alperes tulajdonában álló 3/6 részét. Az ugyanezen a napon kelt adásvételi szerződésekkel az I.r. alperes a testvéreitől vásárolta meg az ingatlan további összesen 2/6 tulajdoni hányadát - az okiratban rögzítettek szerint -egyenként 200.000.- Ft vételárért. A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.057/2007/
  48. számú -4jogerős ítéletével megállapította, hogy a jelen per felperese és a II.r. alperes között létrejött adásvételi szerződés színlelt, ajándékozási szerződést leplez és ajándék visszakövetelése címén a 2.sz. ingatlan 3/6 tulajdoni illetőségét a II.r. alperes tulajdonába adta. A jogerős ítélet szerint a felperes és az I.r. alperes ténylegesen 2.000.000.- Ft vételárért vásárolták meg a 2.sz. ingatlan 2/6-át, melynek fedezetét a 8.sz. ingatlan értékesítéséből befolyt, a felperes különvagyonát képező 1.920.000.- Ft, valamint a felperes és az I.r. alperes 80.000.- Ft közös vagyona képezte. Ily módon a 2.sz. ingatlanban a felperes 196/600, az I.r. alperes 104/600, a II.r. alperes 300/600 tulajdoni illetőséggel rendelkezik. A felperes többször módosított keresetében az 1.sz. ingatlan vonatkozásában 4.622/10.000-ed, a 2.sz. ingatlan tekintetében 2/6 arányú tulajdonjogának megállapítását kérte, továbbá a földhivatal megkeresését a tulajdonjoga bejegyzése érdekében, s az alperesek kötelezését ennek tűrésére. Az életközösség alatt vásárolt 5.sz. ingatlan vonatkozásában az I.r. alperes különvagyoni hozzájárulását 200.000.- Ft erejéig ismerte el. Hivatkozott arra, hogy az elvégzett beruházások - amelyeket részben a közös vagyonból, részben a Munkaügyi Központ részére folyósított 4.200.000.- Ft összegű támogatásából fedeztek - az ingatlan szerkezetét érintették, illetve tartós értéknövekedést eredményeztek, ennél fogva tulajdonjogot keletkeztetőek voltak. Megtérítési igényt terjesztett elő az általa visszafizetett támogatás ½ összege erejéig. Előadta, hogy a 8.sz. ingatlan értékesítéséből befolyt 1.920.000.- Ft vételárból a 2.sz. ingatlan ingatlan 2/6-od tulajdoni hányadát vásárolta meg, az 1.000.000.- Ft-ot meghaladó 920.000.- Ft képezte a 1.sz. ingatlan ¼ tulajdoni illetőségének a fedezetét. Kérte az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését, és a II.r. alperes ennek tűrésére kötelezését. Az I.r. alperes ellenkérelme szerint a 1.sz. ingatlan tekintetében a felperes tulajdoni igényét 1/8, a 2.sz. ingatlant illetően 3/12 részben ismerte el, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte a megtérítési igényre is kiterjedően. Nem vitatta, hogy a 6.sz. ingatlan eladásából a felperes 750.000.- Ft különvagyonnal rendelkezett. Álláspontja szerint ezzel az összeggel arányos tulajdoni illetőség számolható el a 2.sz. ingatlan ingatlan tekintetében a felperes javára. Előadta, a 1.sz. ingatlan ¾ tulajdoni illetősége a különvagyonát képezi, tekintettel arra, hogy annak fedezete a különvagyonát képező a 5.sz. ingatlan eladásából származó vételár volt. Ezt a lakást ugyanis a 3.sz., illetve a 4.sz. szintén különvagyoni ingatlanaiból befolyt vételárból vásárolta. Az ¼ tulajdoni hányad a felperessel közös vagyon terhére került megvásárlásra. Vitatta, hogy a főépületen -5Pf.II.20.048/2009/
  49. szám végzett beruházások, illetve a műhelynek nevezett, de ténylegesen raktárként funkcionáló felépítmény tulajdonjogot keletkeztet a felperes javára. Állította, hogy az utóbbi forrása az általa felvett és visszafizetett magánkölcsön volt, a felperes részére folyósított támogatás felhasználásra nem került. Az elsőfokú bíróság részítélettel döntött a felperes tulajdoni igényéről. Megállapította, hogy a felperest a 1.sz. ingatlanban 42/100, a 2.sz. ingatlanban 196/600 tulajdoni hányad illeti meg. Megkereste a földhivatalt a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, az I., illetve II.r. alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Határozatának indokolása szerint a 5.sz. ingatlan 634.900.- Ft vételárából 350.000.- Ft az I.r. alperes különvagyona, amely egyrészt a
  50. sz. ingatlan 200.000.- Ft eladási árából, másrészt a 4.sz. ingatlan illetőség 300.000.- Ft eladási árából származik. Rámutatott arra, hogy ez utóbbi vételár ugyan a 5.sz. ingatlan megvásárlását követő időpontban került a vevő részéről kiegyenlítésre, de bizonyítottnak fogadta el azt az I.r. alperesi előadást, hogy a különbözetként jelentkező 150.000.- Ft összeget testvérétől, /személy 1/-től kapta kölcsön. Utalt arra, azt maga a felperes is elismerte, hogy az I.r. alperes a házasságkötést megelőzően két ingatlannal rendelkezett, és ezen két ingatlanból, valamint kölcsönből történt a 5.sz. ingatlan vételárának kiegyenlítése. Ezzel szemben nem bizonyított a felperes azon állítása, amely szerint a különbözetként jelentkező 150.000.- Ft-ot a menyasszonytáncból befolyt pénzből fizették. Nincs bizonyíték arra, hogy ez az összeg az adásvétel időpontjában,
  51. november 15-én még rendelkezésükre állt. Ezt cáfolja az I.r. alperes által 46/A/
  52. alatt csatolt - a kiadásaikat tartalmazó kimutatás -, amely tekintetében azt a felperes is elismerte, hogy 31.500.- Ft kiadás a nászajándék összegéből került kiegyenlítésre. A felek személyes előadásából kitűnően ezen időszakban havi jövedelmük összesen kb. 6.000.Ft lehetett, míg a kimutatás szerint ebben az időszakban a házastársaknak a fizetésből származó jövedelmüket jelentősen meghaladó kiadásaik voltak, ezeket pedig a nászajándék pénzből fedezték. Bizonyítottnak fogadta el az I.r. alperes 4.sz. ingatlanrész megváltásával kapcsolatos előadását, mivel igazolta, hogy az érintett időszakban rendelkezett 80.000.- Ft-os autónyereményből származó összeggel, továbbá megtakarított pénzzel, amelyből a megváltási árat kiegyenlítette. Mindezek alapján megállapította, hogy a 5.sz. ingatlan 634.900.- Ft vételárából az I.r. alperes különvagyoni hozzájárulása 350.000.- Ft, a házastársak közös vagyoni hozzájárulása 284.900.-Ft, amelynek figyelembevételével a felperes az ingatlannak 225/1000, az I.r. alperes pedig 775/1000 tulajdoni hányadát szerezte meg. Mivel az nem volt vitatott, hogy ezen ingatlan értékesítéséből származó vételárból vásárolták meg a házastársak a 1.sz. ingatlan ¾ tulajdoni -6illetőségét 360.000.- Ft vételárért, álláspontja szerint azon ugyanezen arány figyelembevételével szereztek tulajdoni hányadot, amelyet a beruházások elvégzését megelőzően a felperes tekintetében 294/1000, az I.r. alperes vonatkozásában 706/1000 részben határozott meg. Az ingatlanon végzett beruházásokat illetően akként foglalt állást, hogy azok az ingatlan értékét tartósan, jelentősen emelték, ezért tulajdont keletkező hatásuk van. Megjegyezte, a csatolt okiratok és személy 3 aggálytalan tanúvallomása alátámasztotta, hogy a Munkaügyi Központtól kapott támogatást teljes egészében a beruházásokhoz használták fel. Az I.r. alperes által sem vitatottan azt a felperes fizette vissza. Ez azonban közös adósságnak minősül, az ezzel létrehozott érték pedig közös vagyonnak. Ugyanez a helyzet az I.r. alperes által hivatkozott magánkölcsön vonatkozásában is, amennyiben azt a bíróság bizonyítottnak fogadja el. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy az ingatlan életközösség megszakadásakori
  53. évi 13.500.000.- Ft forgalmi értékében a közös beruházások 8.250.000.- Ft értéknövekedést eredményeztek, amely a felperest és az I.r. alperest ½ - ½ arányban illeti meg, amely személyenként 4.125.000.- Ft. Az értéknövekedés levonását követően fennmaradó 5.250.000.- Ft a felperes és az I.r. alperes között 294/1000, illetve 706/1000 arányban oszlik meg, ehhez képest a felperes hozzájárulásának értékét 5.668.500.- Ft-ban (4.125.000.- Ft + 1.543.500.- Ft), míg az I.r. alperesét a beruházások befejezésekor 7.831.500.- Ft-ban (4.125.000.- Ft + 3.706.500.- Ft) határozta meg. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes az ingatlannak 42/100, az I.r. alperes pedig 58/100 arányban a tulajdonosa. A 2.sz. ingatlant illetően az I.r. alperes elismerésére és az okirati bizonyítékokra tekintettel elfogadta, hogy a felperes a 6.sz. ingatlanából származóan 750.000.- Ft összegű különvagyonnal rendelkezett. A meghallgatott tanúk vallomása alapján bizonyítottként értékelte azt is, hogy ezen felül a felperesnek szülei további 750.000.- Ft-ot adtak annak érdekében, hogy önálló lakást tudjon vásárolni. Rámutatott, hogy a házastársaknak ez időben nem állt rendelkezésére olyan pénzösszeg, amelyből a felperes által megvalósított ingatlanvásárlást finanszírozni tudták volna. Erre utal az I.r. alperes azon előadása, miszerint a 1.sz. ingatlan felújításához, bővítéséhez magánkölcsönöket kellett igénybe venni. Ugyanakkor bizonyított, hogy az I.r. alperes testvéreinek a 2.sz. ingatlan1/6 - 1/6 tulajdoni illetősége fejében összesen 2 millió Ft-ot fizettek ki. A felperes e körben tett előadását cáfolja a Csongrád Megyei Bíróság előtt 22.P.22.101/2005/
  54. szám alatti jegyzőkönyv
  55. oldal harmadik bekezdésében tett nyilatkozata, amelyben nem vitatta, hogy az I.r. alperes testvéreinek 2 millió forintot fizettek és ennek forrása a 8.sz. ingatlanból járó vételár volt. Mindezek alapján megállapította, hogy az I.r. alperes 1/6 tulajdoni illetőséggel öröklés címén már rendelkezett a 2.sz. ingatlan ingatlanban, a II.r. alperesnek a Csongrád Megyei Bíróság, illetve a Szegedi Ítélőtábla jogerős döntése folytán 3/6 -7Pf.II.20.048/2009/
  56. szám tulajdoni illetősége áll fenn. Az I.r. alperes testvéreitől megvásárolt összesen 2/6 tulajdoni illetőségért fizetett 2.000.000.- Ft-ból 1.920.000.- Ft volt a felperes különvagyoni része, míg a 80.000.- Ft közös vagyonnak tekintendő, ily módon a felperes hozzájárulása 1.920.000.- Ft + 40.000.- Ft, amely a teljes ingatlan 196/600 tulajdoni arányának felel meg. A részítélet ellen a felperes és az I.r. alperes élt fellebbezéssel. A felperes fellebbezésében a részítélet módosított keresete szerinti megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint téves az elsőfokú részítélet azon megállapítása, miszerint nem vitatta, hogy az I.r. alperes testvéreinek 2 millió forint vételárat fizettek a 2.sz. ingatlan összesen 2/6 tulajdoni illetősége ellenében. Ilyen nyilatkozatot nem tartalmaz az elsőfokú bíróság által hivatkozott jegyzőkönyv, az nem az ő, hanem a jelen per I.r. alperesének előadását rögzíti. Hangsúlyozta, ő mindvégig vitatta ezt az állítást. Az adásvételi szerződések, mint okirati bizonyítékok is azt igazolják, hogy az 1/6 - 1/6 tulajdoni illetőség vételára 200.000 - 200.000.- Ft, a II.r. alperes 3/6 tulajdoni illetőségéé pedig 600.000.- Ft volt. A 2.sz. ingatlanilletőség ellenértéke azért sem lehetett 2 millió forint, mert a kérdéses időszakban ilyen összeg nem állt a rendelkezésükre. Az I.r. alperes maga adta elő, hogy a 8.sz. ingatlanból befolyt összeg tőkeszámlán volt részvényekbe fektetve
  57. tavaszáig. A korábban megtakarított pénzükből pedig
  58. nyarán részletre vásároltak személygépkocsit 1 millió forint előleg kifizetésével. Mindebből az is következik, hogy a 1.sz. ingatlan ¼ tulajdoni illetőségének megvásárlásakor,
  59. március 24-én sem rendelkeztek olyan összegű közös vagyonnal, amiből annak a vételárát ki tudták volna egyenlíteni. Ily módon bizonyított, hogy
  60. nyara és
  61. márciusa között 2.080.000.Ft különvagyonnal rendelkezett, amely egyrészt a 8.sz. lakás 1.920.000.- Ft eladási árából, másrészt a húgától kapott 160.000.- Ft kölcsönből tevődött ki. Rámutatott arra, hogy a bíróság a korábbi perben a közte és a jelen per II.r. alperese között a 2.sz. ingatlan 3/6 illetőségére létrejött adásvételi szerződést érvénytelenné nyilvánította, megállapítva, hogy pénzmozgás nem történt. Ebből pedig az következik, hogy a különvagyonából fizették ki a 2.sz. ingatlan összesen 2/6 tulajdoni illetőségének vételárát, míg a fennmaradó összeg volt a forrása a 1.sz. ingatlan ¼ hányada ellenértékének. Az I.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú részítélet részbeni megváltoztatásával a 1.sz. ingatlan vonatkozásában az 1/8, a 2.sz. ingatlan tekintetében a 3/12 részt meghaladó tulajdoni hányad megállapítására irányuló kereseti kérelem elutasítását kérte. Változatlan álláspontja szerint a 1.sz. ingatlan ¾ tulajdoni illetősége az ő különvagyonát képezi, ezt igazolja az a tény is, hogy az a 5.sz. ingatlan -8eladási árából került megvásárlásra, amelyhez 350.000.-Ft különvagyonával járult hozzá. Erre utal a szerződés szövegezése is, továbbá az a tény, hogy a megvásárolt ingatlanrész az ingatlan-nyilvántartásban az ő tulajdonaként került bejegyzésre. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a különvagyoni ingatlanrészére fordított közös beruházás a felperes tulajdoni igényét nem alapozza meg, mert jelentős értéket nem hozott létre:
  62. és
  63. közötti időszakban értéknövekedést nem jelentő karbantartási, javítási munkák folytak, az ingatlan jelen forgalmi értékéhez képest pedig a beruházások értéknövelő hatása kevesebb, mint ¼-ét teszi ki. Érvelése szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor abból indult ki, hogy az ingatlan
  64. évi 13.500.000.- Ft forgalmi értékében jelentkezik a közös beruházásokkal elért 8.250.000.- Ft értéknövekedés. A 13.500.000.- Ft forgalmi értéket a szakértő a beruházások nélkül állapította meg, míg a 8.250.000.- Ft forgalmi értéknövekedés a
  65. évi forgalmi értékhez viszonyítva jelentkezik. Ennek alátámasztásaként fellebbezéséhez csatolta /szakértő 1 neve/ igazságügyi szakértő erre vonatkozó nyilatkozatát. Változatlan álláspontja szerint az ingatlan
  66. év elején megkezdett átalakításához és az önálló műhely építéséhez a fedezetet megtakarított készpénzük, a vendéglő eladásából származó bevétel, valamint az általa felvett magánkölcsönök biztosították. A Munkaügyi Központ által a felperesnek folyósított 4.200.000.- Ft támogatásból csak a gépvásárlásra fordított 1,5 millió forintot meghaladó összeg az, amelyet erre használtak fel. Tévesen jutott az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes megállapításra, mivel nem értékelte azt, hogy a felperes nyilatkozatai önmagukkal és személy 3 tanúvallomásával is ellentmondásban vannak. Hivatkozott arra, hogy a 7.sz. ingatlan vételárának a felperes 750.000.- Ft különvagyoni hozzájárulását meghaladó összegét közös vagyonukból fizették, a periratokhoz csatolt okiratok tanúsága szerint ugyanis ezen időszakban rendelkeztek közös megtakarítással. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok téves mérlegelésével fogadta el azt a felperesi előadást, miszerint a szülők további 750.000.- Ft összeget biztosítottak e lakás megvásárlására. Ennek ellentmond az összeg nagysága, hiszen a 7.sz. ingatlan vételára 1.300.000.- Ft volt, annak kiegyenlítéséhez ilyen nagyságú összeg nem volt szükséges. Rámutatott arra, hogy ez az összeg megegyezik azzal a vételárral, amelyet a felperes testvérének kellett megfizetnie az ingatlanilletőség ellenértékeként. A felperes azt állította, hogy a pénzt a szülei önálló lakás vásárlása céljából adták, ennek azonban ellentmond az, hogy azt a felperes úgy használta fel, hogy mégis közös tulajdon jött létre. Utalt arra, hogy a 7.sz. ingatlan megvásárlására
  67. november
  68. napján került sor, míg a 1.sz. ingatlan felújításához a magánkölcsönösöket
  69. év elején vette fel, téves tehát az elsőfokú bíróság azon okfejtése, miszerint a kölcsönök ténye is azt igazolja, hogy a 7.sz. ingatlan vásárlásakor közös vagyoni megtakarítással nem rendelkeztek. Fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet fellebbezése szerinti megváltoztatását kérte. -9Pf.II.20.048/2009/
  70. szám A felperes fellebbezése alaptalan, az I.r. alperes fellebbezése részben alapos. A Csjt.
  71. §

(1)bekezdése szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A különvagyon körét a Csjt. 28. §
(1)bekezdése határozza meg. Eszerint a házastárs különvagyonához tartozik:
  1. a)a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy
  2. b)a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett, vagy ajándékba kapott vagyontárgy
  3. c)a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy
  4. d)a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. A közös szerzés Csjt. 27. §
(1)bekezdésében megfogalmazott vélelmével szemben bizonyítható, hogy a szerzés a különvagyonból történt. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a bizonyítási teher azt a felet terheli, aki a különvagyoni hozzájárulást állítja. A házastársak között sajátos vagyoni viszonyok állnak fenn, vagyoni kapcsolataik érzelmi, erkölcsi vonzatokkal átszőttek. Ehhez képest vagyoni viszonyaik rendezésénél, így a megtérítési igények elbírálásánál a bíróság figyelembe veszi a családi gazdálkodás szabályait és a közös vagyon megosztásánál törvényben foglalt szerepe van a méltányosságnak. Ezt az úgynevezett méltányossági szabályt a Csjt. 31. §
(5)bekezdése fogalmazza meg azzal, hogy kimondja, a bíróságoknak gondoskodnia kell arról, hogy a vagyoni igények rendezésénél egyik házastárs se jusson méltánytalan vagyoni előnyhöz. A per tárgyát képező mindkét ingatlant a felperes és az I.r. alperes a házassági életközösség fennállása alatt szerezték. Nem vitatottan mindketten rendelkeztek különvagyonnal. A fellebbezések kapcsán az ítélőtáblának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az egyes ingatlanok megszerzéséhez a házastársak milyen mértékű különvagyonnal járultak hozzá, és ehhez képest milyen arányban szereztek tulajdonjogot. 1.sz. ingatlan Az ítélőtábla egyetért az elsőfokú ítélet azon megállapításával, miszerint a házasságkötést követően vásárolt 5.sz. ingatlan 634.900.- Ft vételára tekintetében az I.r. alperes különvagyoni hozzájárulása 350.000.- Ft-ban határozható meg. A felperes fellebbezéséből következik ugyan, hogy fenntartotta azon álláspontját, miszerint az I.r. alperes különvagyoni hozzájárulását csak 200.000.- Ft - 10 - erejéig ismeri el, de az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos okfejtését, a bizonyítékok értékelése körében kifejtett álláspontját kifejezetten nem támadta. Ezért az ítélőtábla csak utal arra, az I.r. alperes megfelelően bizonyította, hogy rendelkezett a szerződéskötés időpontjában 350.000.- Ft különvagyonnal. Az ehhez szükséges fedezetet biztosította a különvagyoni ingatlanai értékesítéséből befolyt vételár, illetve a testvére, /személy 1/ által folyósított kölcsön összege. Azt, hogy az I.r. alperes a testvéreitől megváltotta az édesapjuktól örökölt 4.sz. ingatlanilletőséget, az elsőfokú részítéletben megjelölt bizonyítékokon túl /személy 4/ érdektelen tanú vallomása is igazolja. A tanú, aki az eladást megelőző kb. egy évben bérlőként lakott az ingatlanban, előadta, hogy az I.r. alperes mind a lakásbérlet kapcsán, mind pedig akkor, amikor neki is eladásra ajánlotta fel az ingatlant, tulajdonosként lépett fel, továbbá a másik lakrészben lakó személy is a felperest nevezte meg tulajdonosként (P.21.308/2007/
  1. számú jegyzőkönyv
  2. oldal). Ezentúl perdöntő jelentősége van annak, hogy a házasságkötést követő néhány hónappal, az ingatlan vásárlásának időpontjában a házastársak nem rendelkezhettek olyan összegű közös vagyonnal, amelyből a vásárlást finanszírozni tudták volna. Ezt alátámasztja magának a felperesnek az I.r.alperes által készített, a kiadásaikat feltüntető kimutatás kapcsán tett az elsőfokú ítéletben is hivatkozott személyes előadása. Helyesen hivatkozott e körben az elsőfokú bíróság a P.20.637/2005/
  3. számú jegyzőkönyvben tett azon felperesi előadásra is, amelyben elismerte, hogy az ingatlanok értékesítéséből befolyt vételárból, valamint hitelből vették meg a lakást. Mindezek alapján az I.r. alperes 350.000.Ft különvagyoni hozzájárulása - kerekítve - a vételár 55,2 %-át fedezte, míg 284.900.- Ft, - amely a vételár 44,8 %-ának felel meg -, közös hozzájárulásként értékelendő, hiszen azt az igénybe vett szociálpolitikai támogatásból és pénzintézeti kölcsönből fedezték a felek. Nem vitatottan a 5.sz. ingatlan eladási árából befolyt összegből vásárolták meg a házastársak a 1.sz. ingatlan ¾ tulajdoni hányadát. A vagyonmegosztás során a ráfordított alvagyonnak olyan értékben kell megtérülnie, amely arányban áll a vagyonban beállott értéknövekedéssel. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 1.sz. ingatlanhoz való I.r. alperesi különvagyoni hozzájárulást 350.000.- Ft-ban vette számításba. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a 5.sz. ingatlant 735.000.- Ft-ért értékesítették, vagyis 100.100.- Ft többletet realizáltak. A fentiekben hivatkozottak alapján, illetve a Csjt.
  4. §
(5)bekezdésében írt méltányossági szabály alkalmazásával ezen értéknövekedést figyelembe kell venni az I.r. alperes különvagyoni hozzájárulásának mértéke tekintetében is, vagyis az I.r. alperes hozzájárulását ugyanilyen arányban, azaz 55.255.- Ft-tal kell növelni. Így az 405.255.- Ft-ot jelent, míg a különbözetként jelentkező 44.845.- Ft a közös vagyonhoz számítandó, amely ennek alapján 329.745.- Ft. Az ingatlanon fennálló közös adósság a közös vagyont terhelte, ami azt jelenti, hogy az értékesítésből befolyt 525.000.Ft összegből le kell vonni az I.r. alperes 405.255.- Ft különvagyoni hozzájárulását és az így fennmaradó 119.745.- Ft képezte a felek közös vagyonát. - 11 Pf.II.20.048/2009/
  1. szám Ennek alapján megállapítható, hogy a befolyt összeg - kerekítve - 77,2 %-a az I.r. alperes különvagyona, 22,8 %-a pedig közös vagyon, amely ½ - ½ arányban (11,4 % - 11,4 %) illette meg a házastársakat, vagyis az I.r. alperest a 5.sz. ingatlan eladásából befolyt összeg 88,6 %-a, a felperest pedig 11,4 %-a illette meg. A házastársak ugyanilyen arányban váltak a 1.sz. ingatlan ¾ részének a tulajdonosaivá, ami azt jelenti, hogy 1987ben a 1.sz. ingatlannak az I.r. alperes 665/1000, a felperes 85/1000 tulajdoni hányadát szerezte meg. Megjegyzi az ítélőtábla, bár a vásárláskor teljes egészében ezt a pénzösszeget nem használták fel, hiszen a vételár csak 360.000.- Ft volt, a méltányossági szempontok figyelembevételével azonban indokolt ezen arányok megtartása a tulajdoni arányok meghatározásánál. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ingatlan további ¼ tulajdoni illetőségét a házastársak a közös vagyonukból vásárolták meg. Az elsőfokú részítélet e körben kifejtett indokaival az ítélőtábla mindenben egyetért, az ezzel kapcsolatos megállapításait támadó fellebbezési előadásra alább, a 2.sz. ingatlan tulajdoni helyzetének vizsgálatánál tér ki. Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon okfejtésével is, hogy a házastársak által az ingatlanon végzett beruházások tulajdonjogot keletkeztetőek voltak. Ezeknek a beruházásoknak egy része érintette az épület szerkezetét (emeleti két lakás, földszinti műhely kialakítása), amelyek jellegüknél fogva tulajdonjogot keletkeztetőek (Legfelsőbb Bíróság PK.
  2. számú állásfoglalás
  3. pontja). Mindemellett a bírói gyakorlat közös tulajdont keletkeztető hatást fűz a tartós, az épület szerkezetét nem érintő, de jelentős értékemelkedést eredményező belső átalakításhoz és korszerűsítéshez is. Csak az ingatlan forgalmi értéke szempontjából jelentéktelen, a dolog állagát, értékét tartósan nem emelő munkák nem keletkeztetnek tulajdonjogot (BH. 1997/
  4. számú eseti döntés indokolása). Nem vitásan a házastársak a ¾ tulajdoni illetőség megvásárlását követően több mint 10 éven át folyamatosan korszerűsítették az ingatlant, ezzel komfortfokozatát és értékét emelték, ezért a kifejtettek alapján tulajdonjogot keletkeztetőnek tekintendők. A fenti szempontok figyelembevételével akár az ¼ arányt el nem érő értéknövekedés is keletkeztethet tulajdonjogot, ezért téves az I.r. alperes ezzel ellentétes fellebbezési érvelése. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú ítélet azon megállapítását is, miszerint a beruházások finanszírozása közös vagyonból történt. Az építkezésre felvett kölcsön ugyanis közös ráfordításnak minősül, ebből következően közös vagyonnak tekintendő az abból létrehozott érték is, függetlenül attól, hogy a kölcsönt az életközösség megszűnését követően melyik fél fizeti vissza. Az egyik fél általi önálló törlesztés különvagyoni igényt nem alapoz meg (BH. 1992/177.). Emiatt jelen jogvita eldöntése szempontjából közömbös az, hogy a Munkaügyi Központ által folyósított - 12 támogatásból milyen összeg került az építkezés során felhasználásra, mint ahogy az is, hogy az I.r. alperes ténylegesen felvett-e az építkezéshez ún. magánkölcsönöket. A megtérítési igények elbírálásánál általában az életközösség megszűnésének az időpontja az irányadó. Ha azonban a vagyonközösség felszámolásáig a közös vagyon tárgyainak értékében a felek tevékenységétől, magatartásától független értékváltozás következik be - amint az a perbeli esetben is történt - , a megosztáskori érték alapján kell elvégezni az elszámolást. A perben beszerzett szakértői vélemény alapján az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke középarányosan - 32.000.000.- Ft, a közös beruházások miatti értéknövekedés ezen értékhez viszonyítva 8.250.000.- Ft-ot tesz ki. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy az I.r. alperes fellebbezés kiegészítéseként csatolt szakértői nyilatkozat nem minősül a Pp.
  5. §
(1)bekezdése szerinti olyan új bizonyítéknak, amely a másodfokú eljárásban nem vehető figyelembe, hiszen a szakértő csak az elsőfokú eljárásban adott véleményét tette egyértelművé, annak beszerzését pedig a szakvélemény elsőfokú bíróság általi eltérő értelmezése indokolta. Mindezek figyelembevételével az ingatlan beruházások nélküli jelenlegi forgalmi értéke 23.750.000.-Ft-ban állapítható meg. Az ebből a feleket megillető tulajdoni hányadok az alábbiak szerint alakulnak: Az ingatlan ¾ tulajdoni illetőségéből a fentiekben kifejtettek szerint a felperest 85/1000, az I.r. alperest 665/1000 rész illeti meg, míg a további ¼ résznek a felperes és az I.r. alperes ½ - ½ arányban, azaz személyenként 125/1000 részben a tulajdonosai. A beruházások nélkül tehát a felperest az ingatlan 210/1000, az I.r. alperest 790/1000 arányú tulajdoni hányada illeti meg. A fentiek alapján a 1.sz. ingatlan tekintetében a felperes hozzájárulása a következők szerint alakul: 4.987.500.- Ft (210/1000 tulajdoni illetőség értéke) + 4.125.000.- Ft (beruházások ½ értéke) ----------------------------9.112.500.- Ft. Az I.r. alperes hozzájárulása a következő: 18.762.500.- Ft (790/1000 tulajdoni hányad értéke) + 4.125.000.- Ft (beruházások ½ értéke) ------------------------22.887.500.- Ft. Ezen hozzájárulás figyelembevételével a 1.sz. ingatlannak - kerekítve - a felperes 28/100 részben, az I.r. alperes 72/100 részben a tulajdonosa. 2.sz. ingatlan. Az ítélőtábla minden tekintetben osztja az elsőfokú ítélet ezen ingatlan vonatkozásában kifejtett álláspontját. A fellebbezés kapcsán az alábbiakat emeli ki: - 13 Pf.II.20.048/2009/
  1. szám Az az elsőfokú eljárásban sem volt vitatott, hogy a 6.sz. ingatlan ½ tulajdoni illetősége a felperes különvagyonát képezte, továbbá az sem, hogy az ingatlanilletőség testvérének történő eladásából 750.000.- Ft összeghez jutott. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével tekintette igazoltnak azt, hogy a felperes a szüleitől további 750.000.- Ft készpénz juttatásban részesült. Ezt alátámasztja az érdektelen /személy 5/ vallomása, aki tanúja volt a felperes és az édesanyja közötti, e tárgyban folytatott beszélgetésnek (P.21.308/2007/
  2. számú jegyzőkönyv
  3. oldal). Ez a következtetés vonható le a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokból is. A felperes és a testvére, /személy 2/ között
  4. október
  5. napján létrejött teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt adásvételi szerződés
  6. pontja ugyanis rögzíti, hogy a 750.000.- Ft vételár kifizetése a szerződés aláírásával egyidejűleg megtörtént, ennek cáfolatát tartalmazó bizonyíték nem áll rendelkezésre. /Személy 2/ ebben az időszakban külföldön dolgozott, ahonnan rendelkezett olyan jövedelemmel, amelyből ki tudta fizetni a felperesnek járó vételárat. Az 5.P.21.308/2007/9/F/
  7. sorszám alatt csatolt lakossági folyószámláról készült kivonat tanúsága szerint a felperes szülei
  8. október
  9. napján vettek fel a számlájukról 750.000.- Ft-ot, tehát néhány nappal a 7.sz. ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötése (
  10. XI.5.) előtt. Életszerű az a felperesi előadás is, hogy a szülők önálló tulajdonú ingatlanhoz kívánták anyagi hozzájárulásuk segítségével juttatni gyermeküket. Ezt alátámasztja /személy 2/-nak a vallomása is, aki előadta, hogy a szülei finanszírozták a 6.sz. ingatlan felújítását is, továbbá újabb önálló lakása megvásárlásához is segítséget nyújtottak részére, vagyis támogatták mindkét gyermeküket. Mindezek alapján megállapítható, hogy a 7.sz. ingatlan a felperes különvagyonát képezte, így az annak értékesítéséből befolyt összegből vásárolt 8.sz. lakás, illetve annak 1.920.000.- Ft eladási ára is. Azt a tényt, hogy az 1.920.000.- Ft-ot a 2.sz. ingatlan ingatlanilletőség megvásárlására fordították a házastársak, bizonyítja a Csongrád Megyei Bíróság 22.P.22.101/
  11. számú per iratanyaga. Arra helytállóan hivatkozik a felperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt
  12. sorszámú jegyzőkönyv nem tartalmazza a felperes hivatkozott nyilatkozatát. Ez azonban csak elírás az elsőfokú bíróság részéről, mert a
  13. sorszám alatti jegyzőkönyvben rögzítetten a felperes az elsőfokú ítéletben idézett nyilatkozatot amely az I.r. alperes testvéreinek 2 millió forint összegű vételár megfizetésére vonatkozik valóban megtette. Ezentúl kiemeli az ítélőtábla, hogy ugyanezen perben a
  14. május
  15. napján tartott tárgyaláson - amelynek anyagát a
  16. sorszámú jegyzőkönyv rögzíti - a jelen per I.r. alperese és /személy 1/ tanú egyaránt 1.000.000.- Ft-ot jelölt meg a 2.sz. ingatlan 1/6 tulajdoni illetőségének ellenértékeként, ehhez képest a tárgyaláson - 14 jelenlévő felperes ezen előadásukat nem cáfolta, arra észrevételt sem tett. Tény, hogy az adásvételi szerződésekben vételárként 200.000.- Ft-ot tüntettek fel egy-egy ingatlanhányad vételáraként, az okiratok tartalmának azonban ellentmondanak a fentebb írt bizonyítékok, továbbá a jelen perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény is, amely az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét 13-13,9 millió forintban határozta meg. Ez több, mint tízszerese az adásvételi szerződés alapján számítható forgalmi értéknek, az ingatlanok ilyen mértékű forgalmi értékemelkedése a perrel érintett időszakban köztudomásúan nem következett be. A perben sem merült fel adat arra nézve, hogy az ingatlanon olyan jellegű beruházást végeztek volna a házastársak, amely annak értékét ilyen mértékben megnövelte volna. Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ingatlan 2/6 tulajdoni illetőségének megvásárlásához a felperes 1.920.000.- Ft különvagyonnal járult hozzá, míg az ezt meghaladó 80.000.- Ft közös vagyonuk terhére került teljesítésre. Ez pedig azt eredményezi, hogy az ingatlan egészéhez viszonyítottan a felperes 196/600 részilletőségét szerezte meg, amelynek folytán az I.r. alperes tulajdoni hányada 104/600 részre módosult. A fentiekből következik az is, hogy a 8.sz. lakás eladásából származó vételár részben sem képezhette a 1.sz. ingatlan ¼ tulajdoni illetősége megvásárlásának a forrását, tehát azt a már kifejtettek szerint a házastársak közös vagyonukból szerezték. A 2.sz. ingatlan vonatkozásában az ítélőtábla pontosította az elsőfokú bíróság ítéletének földhivatali megkeresését a tekintetben, hogy a felperes tulajdonjogának bejegyzése az I.r. alperes tulajdoni illetőségének terhére történjék. Tekintve, hogy a részítéletben eldöntött kérdések összefüggnek az elsőfokú bíróság által még el nem bírált közös tulajdon megszüntetése iránti kereseti kérelemmel, az ítélőtáblának a perköltség viseléséről határoznia nem kellett (PK.
  17. számú állásfoglalás). S z e g e d ,
  18. április
  19. Dr.Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr.Kiss Gabriella sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.