Pf.20094/2009/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.094/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Patakiné dr. Terjék Mária ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a Kovácsné dr. Nagy Gabriella ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
2. október hó
3. napján kelt 10.P.20.585/2008/17-I. számú ítélete ellen a felperes részéről 19., illetőleg
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes által a Magyar Államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összege helyesen 30.000.(harmincezer) Ft. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000.- (tízezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A felperes köteles megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 30.000.-(harmincezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a cég 1 cégjegyzékbe bejegyzett képviselője, amely gazdasági társasággal a felperes
5. június hó
6. napjától
7. augusztus
8. napjáig állt munkaviszonyban. Ekkor a munkáltató a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes az cég 2 román gazdasági társaságtól a részére leszállított áru 218/
9. számú számlán rögzített ellenértékét, 3.450 eurót átvette, ezzel azonban munkáltatója felé felszólítás ellenére nem számolt el. A -2felperes a felmondást elfogadta. Ugyanezen magatartás kapcsán a felperessel szemben az alperes feljelentése alapján sikkasztás bűntettének gyanúja miatt nyomozás indult a ...-i Rendőrkapitányságon 649/2006.bü. szám alatt alatt. A feljelentés tartalma szerint a felperes, mint munkavállaló nem számolt el munkáltatója felé az általa teljesített fuvarért felvett 3.450 euró díjjal, azzal sajátjaként rendelkezett. A nyomozást a ...-i Városi Ügyészség B.646/2006/6/I. számú,
10. március
11. napján kelt határozatával megszüntette, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a felperes a terhére rótt bűncselekményt elkövette. Majd a felperes
12. május hó
13. napján a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság előtt M.407/
14. ügyszámon munkáltatójával szemben peres eljárást kezdeményezett elmaradt munkabérének megfizetése iránt. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a becsületéhez és jóhírnevéhez fűződő személyiségi jogait, egyben az alperest az ezzel okozott 500.000.- Ft nem vagyoni kár megtérítésére is kérte kötelezni. Álláspontja az volt, hogy az alperes őt a büntető feljelentés megtételekor alaptalanul vádolta sikkasztással, és munkaviszonyát is ezen valótlan tényekre hivatkozással szüntette meg rendkívüli felmondás útján, amely magatartásaival becsületét és jóhírnevét súlyosan megsértette. Az alperes a kereset elutasítását kérte hivatkozással a feljelentésben szereplő tényállítások valós tartalmára. Ennek igazolására csatolta a romániai cég nyilatkozatát a felperes részére történt teljesítésről. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a büntetőfeljelentésben szereplő tényállítás valós, a közlés tartalma és annak módja ugyanakkor a felperes személyét, becsületét sértő, indokolatlanul bántó vagy aránytalanul torzító kifejezéseket nem tartalmaz. Ennek következtében a feljelentéssel az alperes nem sértette meg a felperes jóhírnévhez, illetőleg becsülethez fűződő személyiségi jogát, így jogalap hiányában a nem vagyoni kártérítésre irányuló kereseti kérelmet is elutasította. Értékelte továbbá az elsőfokon eljárt bíróság a felperes hivatkozását a rendkívüli felmondás érvénytelenségével összefüggésben is. Ennek körében nem találta igazolhatónak, hogy a felmondás érvényes, illetőleg érvénytelen lett volna, tekintettel arra, hogy a felperes maga sem kérte a munkaügyi perben munkaviszonyának helyreállítását, csupán elmaradt munkabérének megfizetését igényelte. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása érdekében. Fellebbezésének indokolásában hivatkozott a feljelentés megalapozatlanságára, amely alaptalan tényállítások miatt személyiségi jogai sérültek: erkölcsi bizonyítványhoz kötött munkaviszonyt rendőrségi nyilvántartásba vétele miatt létesíteni nem tud. Álláspontja szerint az alaptalan gyanúsítás - amit a -3- Pf.II.20.094/2009/
15. szám nyomozás megszüntetése is alátámaszt - már önmagában elegendő a becsülethez, illetőleg jóhírnévhez fűződő jogok sérelméhez, hiszen az alperes valótlan tényeket állított mind a büntetőeljárásban, mind a munkaviszony megszüntetése során. Mindezek következtében a felperes munkahelyi és lakókörnyezete is tudomást szerzett az állított bűncselekmény elkövetéséről. A kártérítési igénnyel összefüggésben kiemelte, hogy a bűnügyi nyilvántartásba vétel számára olyan, a további életére is kiható lelki terhet jelent, amely megalapozza az e körben előterjesztett kereseti kérelmét. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Védekezése szerint a felperes jóhírnévhez, becsülethez fűződő személyiségi jogai nem sérülhettek, hiszen a fuvardíjat jogtalanul elsajátította, amely tényt a román gazdasági társaság írásos nyilatkozata igazol. Hangsúlyozta, hogy a büntetőeljárás megszüntetésére kizárólag azért került sor, mert akkor ez a bizonyíték még nem állt a rendelkezésére. Utalt arra is, hogy amennyiben a felperes erkölcsi bizonyítványt nem kaphat, az büntetett előéletét igazolja, amely azonban az alperesnek nem róható fel. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzi a munkaviszony felmondásával kapcsolatos ténymegállapításokat és az ehhez, valamint a sikkasztás bűntettéhez kapcsolódó jogi indokolást. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével egyetért, az ennek alátámasztásául felsorakoztatott jogi érveivel azonban csak részben. Elsődlegesen kiemeli, hogy jelen polgári peres eljárás során sem nyert bizonyítást az alperesnek az a tényállítása, miszerint a cég 2 gazdasági társaságtól a felperes a leszállított áru ellenértékét átvette volna. Az üzleti partner által megküldött okirat ugyanis nem értékelhető a Pp.
16. §-a szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratként, nem nyugta, azon a felperes aláírása nem szerepel, tehát megállapítható, hogy az alperes e perben sem tudott olyan bizonyítékot csatolni, amely kétséget kizáróan igazolná, hogy a fuvardíj teljesítése a felperes kezeihez megtörtént. Az igazolás bizonyítékkénti értékelésénél figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az olyan szerződéses partnertől származik, amelynek kifejezett érdeke fűződik ahhoz, hogy a díjfizetés megtörténtének tényéről tegyen nyilatkozatot. Mindezek miatt szükséges volt mellőzni az elsőfokú ítéletből a fuvardíj megfizetésével összefüggő megállapításokat. -4- Annak ellenére azonban, hogy a felperes által hivatkozott valótlan, ezáltal jogsértő tartalmú feljelentésről nem lehetett megállapítani, hogy az ott írt tények valós alapokon nyugodnának, az alperes részéről személyiségi jogsértés nem történt. Az alperes feljelentésében a valóságnak megfelelően adta elő, hogy a felperes részére munkavállalóként fuvarozási tevékenységet végzett, s azt is, hogy a fuvardíjat a munkáltató nem kapta meg. Az e tényekből levont, ezáltal az alperes véleményének minősülő következtetés volt feljelentésének alapja, amelyet érdeklődésére külföldi üzleti partnere is megerősített. Ekként hozta a rendőrhatóság tudomására azt a gyanúját, hogy sérelmére a felperes bűncselekményt követett el. Az alperes tehát a feljelentéssel a Be.
17. §