SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.567/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Dr. Nagy László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - Dr. Tárkány István ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen szerződésből eredő követelés és egyéb iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 13.P.21.750/2006/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a felperes 10.216.400.- (tízmillió-kettőszáztizenhatezer-négyszáz) Ft megfizetésére történő marasztalását, valamint a beszámítási kifogás elutasítására vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy az illetékes állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 900.000.- (kilencszázezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Kötelezi továbbá a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000.(ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek házastársak voltak. Az
- július
- napján kötött házasságukból két gyermekük született, 1983-ban személy_1 és 1990-ben személy_
- A peres felek a házastársi -2együttélés alatt ezüst- és aranyékszer gyártásával és forgalmazásával foglalkoztak. E tevékenységük folytatására alapították 1994-ben a cég_1-t és 1997-ben a cég_2-t. Az alperes 1998-ban kilépett a cég_1-ből, és egyidejűleg helyette, mint kültag a társaságba belépett a peres felek személy_1 nevű gyermeke. A cég_2-ben a felperes 1.100.000.- Ft, az alperes 1.900.000.- Ft névértékű üzletrésszel rendelkezett. Mindkét társaság irányítását, ügyvezetését a felperes végezte. A felperesnél 1996-ban rákos megbetegedést diagnosztizáltak. Egészségi állapota
- őszén súlyosbodott, majd
- nyarán hosszabb kórházi kezelésben részesült. Ekkor életkilátásait az orvosok kedvezőtlennek ítélték, s erről a peres feleket is tájékoztatták. A felperes egészségi állapotának romlása miatt
- nyarán az alperes átvette a két cég irányítását, ugyanakkor abban, illetve a társaságok tevékenységében a felperes
- nyaráig továbbra is közreműködött. A peres felek házassága
- nyarán megromlott, majd
- november
- napján életközösségük is megszakadt. A felperes
- december
- napján keresetet nyújtott be a házasság felbontása iránt, amely alapján a Szegedi Városi Bíróság a
- május
- napján kelt, s ugyanezen a napon jogerőre emelkedett ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. A bontóper folyamán a peres felek akként nyilatkoztak, hogy a házastársi közös vagyonukhoz tartozó ingóságokat megosztották, e vonatkozásban egymással szemben vagyoni követelésük nincs. A bontóper folyamatban léte alatt
- március
- napján „megvásárolták" a peres felek az cég_3-t, amelybe a cég korábbi tagjainak kilépésével egyidejűleg a felperes kültagként, az alperes beltagként belépett. A személyi változáshoz kapcsolódó társasági szerződésmódosítás 4.000.- Ft felperesi és 5.000.- Ft alperesi vagyoni hozzájárulást rögzített, a nyereség felosztását tekintve pedig 50 - 50 %-os részesedést állapított meg. E céget ténylegesen kizárólagosan a felperes működtette. A peres felek a felperes kezdeményezésére ügyvédi közreműködéssel
- május
- napján aláírtak egy „pénzkölcsön szerződés tartozás-elismeréssel" elnevezésű okiratot. Ebben rögzítették, hogy egyenlő arányú tulajdonukat képezi az cég_3, a cég_1 és cég_
- Az alperes elismerte a megállapodásban, hogy tartozik a felperesnek 300 millió forinttal, miután a jól működő cég_1-t a jövőben ő működteti. Vállalta, hogy a 300 millió forint, mint kölcsönösszeg hozadékaként megfizet a felperesnek havonta 2 millió forintot minden hónap
- napjáig azzal, hogy késedelmes teljesítés esetén 40 % késedelmi kamat terheli. E megállapodás aláírásával egyidejűleg a peres felek és gyermekeik módosították a cég_1 és az cég_3 társasági szerződését. A módosítások értelmében a cég_1-nek az alperes lett a beltagja, a felperes a kültagja, az cég_3-ben a felperes lett a beltag, az alperes a kültag, és mindkét bt-ben kültagként részt vett a felek személy_1 és személy_2 utónevű gyermeke. A társasági nyereségből való részesedést a módosított szerződések mindkét cég tekintetében úgy rendezték, hogy a négy-négy tagot egyenlő arányban illeti meg a nyereség. Újabb módosításra a fenti két cég -3- Pf.II.20.567/2008/
- szám vonatkozásában
- január
- napján került sor, amikor az alperes kilépett az cég_3ből, és ezzel egyidejűleg a felperes társasági nyereségből való részesedési aránya 50 %ra emelkedett, a felperes pedig kilépett a cég_1-ből, ahol az alperes társasági nyereségből való részesedése emelkedett 50 %-ra. Személy_2 és személy_1 25-25 %-os részesedését a módosítás egyik cég tekintetében sem érintette. A cég_2-ben fennálló üzletrészét a felperes két részre felosztotta, és azokat a
- február
- napján kelt szerződésekkel névértéken részben az alperesre, részben a perben nem álló személy_3ra átruházta. Az alperes a „pénzkölcsön szerződés tartozás-elismeréssel" elnevezésű okiratban vállalt fizetési kötelezettségét részben teljesítette.
- szeptember
- napjától
- február
- napjáig összesen 12 millió forintot fizetett meg a felperesnek, majd a vele történt megállapodás alapján a havi részleteket 700.000.- Ft-ra leszállította, és ilyen összegű részletekben
- szeptember
- -
- január
- napja között további 11.900.000.- Ft-ot teljesített a felperesnek. Időközben a peres felek házastársi közös vagyonát érintő egyéb megállapodásokra is sor került, amelyek alapján az alperes
- évben átutalt a felperes bankszámlájára 117.390 Eurót, házastársi közös vagyonból a felperes részére megvásárolták a felek cím_1 alatti lakásingatlant és megszüntetésre került a cég_1, valamint a cég_2 telephelyéül szolgáló cím_2 alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon. A felperes módosított keresetében 68.000.000.- Ft tőke, 27.786.575.- Ft lejárt kamat, valamint a jövőben lejáró 2 millió forintos részletek megfizetésére kérte kötelezni az alperest a
- május
- napján kelt szerződés teljesítése jogcímén. Előadása szerint a kölcsönszerződésnek nevezett megállapodással ténylegesen a perbeli gazdasági társaságok tekintetében szüntették meg a házastársi vagyonközösséget akként, hogy a cég_2 és a cég_1 az alperes, míg az cég_3 a felperes kizárólagos tulajdonába került, s az alperes 300 millió forint értékkiegyenlítés megfizetését vállalta havi 2 millió forintos részletekben. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a házastársi közös vagyon részét képező gazdasági társaságok tekintetében nem számoltak el egymással, a kölcsönszerződés elnevezésű okiratot az akkor súlyosan beteg és kedvezőtlen életkilátásokkal rendelkező felperes kívánságára és megnyugtatására írta alá abban bízva, hogy ezzel is elősegítheti a házastársi kapcsolat helyreállítását. Egyidejűleg feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva megtámadta a szerződést, -4- megtámadási jogát kifogásként érvényesítve. Állította ugyanis, hogy a cégek értéke csupán töredékét képezte a felperes által megjelölt összegnek. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként 23.900.000.- Ft visszafizetésére kérte kötelezni a felperest eredeti állapot helyreállítása jogcímén. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest 10.216.400.- Ft alperes részére történő megfizetésére. Az ezt meghaladó beszámítási kifogást elutasította. A felperest 900.000.- Ft illeték Magyar Állam és 1.810.000.- Ft perköltség alperes javára való megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az írásba foglalt kölcsönszerződés színlelt megállapodás, és mint ilyen semmis. A színlelt jogügylet a perbeli gazdasági társaságokhoz kapcsoló házastársi vagyonközösség megszüntetésére irányult, amely szerződést az alperes megalapozottan támadott meg feltűnő értékkülönbség címén. A perben kirendelt igazságügyi szakértői vélemény alapján ugyanis azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a három cég értéke a vagyonmegosztási megállapodásnál figyelembe vett 600 millió forinthoz képest mindössze 19.548.000.- Ft volt a szerződéskötéskor. Az értékaránytalanságot, mint érvénytelenségi okot kiküszöbölte akként, hogy a gazdasági társaságok vagyonmegosztáskori értékét - a szakértő által megjelölt reális forgalmi értéket 40 %-kal növelve - 27.367.200.- Ft-ban határozta meg. Ennek alapján számítása szerint az alperes a felperest értékkiegyenlítés címén megillető 13.683.600.- Ft-hoz képest 10.216.400.- Ft-tal többet teljesített, így ezt az összeget a felperes köteles a részére visszafizetni. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak keresete szerinti megváltoztatását. Az elsőfokú eljárásban előterjesztett álláspontját fenntartva kiemelte, hogy a perbeli szerződés aláírását megelőzően
- augusztusában leltárt készítettek a perbeli cégek vagyontárgyairól, a készpénzállományt és a nemesfémkészletet is beleértve, amely leltár igazolja, hogy a könyvelési adatokból megállapítható értékhez képest az alperes tulajdonába került cég_1 tényleges forgalmi értéke alapján az alperes által fizetendő 300 millió forintos értékkiegyenlítés reális összegben került meghatározásra. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nagyobb részt alaptalan. Az elsőfokú bíróság - a perbeli jogvita érdemi elbírálásától függetlenül - tévesen kötelezte pénzfizetésre a felperest az alperes javára. A Pp.
- §-a értelmében ugyanis a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen, ekként a bíróság nem ítélhet meg többet, mint amit a felperes keresetében, illetve az alperes a viszontkeresetében kér. Jelen esetben az alperes a felperesi követeléssel szembeni védekezését nem viszontkereset, hanem a Ptk.
- §
(3)bekezdésén alapuló, úgynevezett érvénytelenségi kifogás címén érvényesítette. Az érvénytelenségi kifogás - a beszámítási és a szavatossági kifogáshoz hasonlóan - csak a keresettel szemben való védekezés körében értékelhető, ezért hatásában is a -5Pf.II.20.567/2008/
- szám kereseti követeléshez igazodik. Ez azt jelenti, hogy a kereseti követelés alapjául szolgáló szerződés kifogás útján történő eredményes megtámadása legfeljebb a kereseti követelés „kioltására" alkalmas, vagyis eljárásjogilag keresetet elutasító ítélet hozatalát eredményezi (Fővárosi Ítélőtábla 3/
- (XI.17.) ajánlásának V. pontja). Lényeges emellett, hogy a bíróság ítéletének a kereseti, illetve viszontkereseti kérelemben foglaltakra kell kiterjednie, az ítélet úgynevezett rendelkező részének a kereseti, (viszontkereseti) kérelemre vonatkozó döntést kell tartalmaznia. Az érvénytelenségi (beszámítási, illetve szavatossági) kifogás mikénti elbírálása a kereseti, (viszontkereseti) kérelemmel kapcsolatos döntésben juthat kifejezésre, így a bíróságnak csupán ítélete indokolási részében kell kitérnie arra, hogy a védekezésként előterjesztett kifogást mennyiben találta alaposnak, vagy alaptalannak. Minderre tekintettel az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítéletnek a felperes marasztalására és az alperes beszámítási kifogásának részbeni elutasítására vonatkozó rendelkezését. Ami a jogvita érdemét illeti: Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli „pénzkölcsön szerződés tartozás-elismeréssel" elnevezésű,
- május
- napján kelt szerződés színlelt jogügylet, s mint ilyen semmis. Az írásba foglalt szerződésnek - az abban foglalt szavak, kifejezések általánosan elfogadott jelentése, valamint a magyar nyelv szabályai szerint megállapítható - értelme szerint az alperes a cég_1 és a cég_2 „működtetése" ellenértékeként vállalta 300 millió forint megfizetését a felperes részére a szerződés
- pontjában foglaltak alapján, míg a megállapodás
- pontja ugyanezt az összeget már kölcsönösszegként tünteti fel azzal, hogy az alperes ezen kölcsönösszeg hozadékaként köteles a felperesnek havonta 2 millió forintot megfizetni. A szerződésnek ezek a rendelkezései ellentmondásosak, az írásba foglalt megállapodás alkalmatlan egy egyértelmű szerződéstartalom megállapítására. A felek gyakorlatilag egyező előadása szerint az okirat sem a felperes, sem az alperes részéről nem tükröz valóságos szerződési akaratot, így az abban rögzített megállapodás színlelt, s ennek megfelelően semmis (Ptk.
- §
(6)bekezdés). Nem osztja ugyanakkor az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint ez a színlelt megállapodás egy, a perbeli gazdasági társaságokra vonatkozó házastársi közös vagyont megosztó szerződést leplez. A felperesnek ezt az előadását ugyanis az alperes mindvégig határozottan tagadta, s csupán másodlagos védekezésként terjesztette elő a felperes által állított tartalmú vagyonmegosztási szerződés megtámadására irányuló kifogását. Az alperes tagadására figyelemmel a felperest terhelte volna annak bizonyítása, miszerint a cégek tekintetében a házastársi közös vagyont megosztották
- május
- napján. Ezt az állítását azonban bizonyítani nem tudta, sőt több peradat a felperes által állított tartalmú szerződés megkötését cáfolja. Nevezetesen -6- - a peres felek személy_1 utónevű gyermeke tanúkénti kihallgatása során előadta egyrészt, hogy a perbeli szerződéskötéssel összefüggésben a felperes arról számolt be neki, miszerint a szerződésben rögzített összeg meghatározásakor arra volt figyelemmel, hogy az alperessel együtt töltött 25 év eltékozolt idő volt a részéről, a karrierjét adta fel a házasságért. Másrészt a tanú úgy tudta, hogy az alperes a felperes megélhetésének biztosítása érdekében vállalt fizetési kötelezettséget. Hasonló tartalmú nyilatkozatot tett a peres felek veje, személy_4 is. A felperes e tanúk kihallgatásánál jelen volt a tárgyaláson, vallomásukra azonban észrevételt nem tett. - A felperes által állított leplezett tartalmú szerződés megkötése ellen szóló további körülmény, hogy az érintett szerződéskötés napján a felek akként módosították a cég_1 és a cég_2 társasági szerződését, hogy abban a felek és két gyermekük részesedése egyenlő arányú legyen. Ha valóban az lett volna a felek szándéka, hogy a gazdasági társaságokban megtestesülő házastársi közös vagyonukat megosszák, nem lett volna akadálya annak, hogy a felperes kilépjen a cég_1-ből, az alperes pedig az cég_3-ből. E kérdéskörhöz kapcsolódó további lényeges, s a felperesi állítást cáfoló tény, miszerint - a
- január 29-i újabb társasági szerződésmódosításokat is figyelembe véve - mind a cég_3, mind a cég_1-ben a peres felek gyermekeinek 25 - 25 %-os részesedésük van, így a jelenlegi cégnyilvánítási állapotot is figyelembe véve az állapítható meg, hogy a későbbiekben a peres felek úgy osztották meg a perbeli cégeken fennálló házastársi közös vagyonukat, hogy az adott cégből kilépő fél az őt ténylegesen megillető 50 %-os részesedését gyermekeinek juttatta. - Életszerűtlenné teszi a fentieken túl a felperes előadását a részletes tételes elszámolás hiánya is. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a felperesi állítás szerinti mintegy 600 millió forint értékű gazdasági társaságok vonatkozásában a peres felek az egyes cégek vagyonának tételes számbavétele nélkül állapodtak volna meg, illetve hogy az alperes pontos elszámolás hiányában vállalt volna többszáz milliós nagyságrendű fizetési kötelezettséget. Kétségtelen ugyan, hogy a peres felek
- augusztusában közösen készítettek egy hozzávetőleges felmérést az akkor meglévő cég_1 és cég_2 vagyonáról, az ezt tartalmazó feljegyzés azonban egyrészt áttekinthetetlen, másrészt nem tartalmazza az azt követően alapított cég_3-re vonatkozó adatokat, nem derül ki belőle továbbá, hogy az abban feltüntetett készpénz és nemesfém melyik fél birtokába került. Emellett e jegyzék elkészítése és a perbeli megállapodás megkötése között közel egy év telt el, amely alatt a jegyzékben foglalt adatok lényegesen megváltozhattak. Mindezt értékelve az ítélőtábla álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy
- május
- napján a peres felek között létrejött volna a perbeli gazdasági társaságokon fennálló házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes az „eltékozolt" ifjúsága, valamint a cég_1 és a cég_2 üzletvezetésének alperes részére történő -7- Pf.II.20.567/2008/
- szám átengedése fejében követelte a 300 millió forintot havi 2 millió forintos részösszegekben történő teljesítés útján, míg az alperes a súlyosan beteg és kedvezőtlen életkilátásokkal rendelkező felperes megnyugtatása céljából, valamint a házastársi életközösség helyreállításának reményében vállalt a felperes felé fizetési kötelezettséget. Nem állapítható meg tehát, hogy a peres felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatot tettek volna házastársi közös vagyonuk gazdasági társaságok tekintetében történő megosztására. Az egybehangzó és kölcsönös akaratkijelenés hiányában pedig a felperes által állított tartalmú leplezett szerződés nem jött létre közöttük a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében. Mindez azt jelenti, hogy az írásba foglalt „pénzkölcsön szerződés tartozás-elismeréssel" elnevezésű szerződés alapján az alperest nem terheli fizetési kötelezettség e szerződés semmissége következtében, s miután leplezett szerződés létrejötte nem állapítható meg, e címen sem marasztalható. Minderre tekintettel az ítélőtábla a fenti eltérő indokok alapján az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéleti rendelkezését helybenhagyta, a felperes marasztalására irányuló döntés tekintetében pedig a korábban már indokoltak szerint az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján. A nagyobbrészt eredménytelenül fellebbező felperest az ítélőtábla a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kötelezte részperköltség megfizetésére. Ennek összegénél a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján a fellebbezési érték szerint számítható maximális munkadíjat csökkentette, figyelembe véve, hogy az az alperesi jogi képviselő által a másodfokú eljárásban kifejtett munkával arányban nem álló eltúlzott összeget jelentett volna. A felperest az Itv. 74. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Szeged,
- február
- Dr.Szeghő Katalin sk. Dr.Rakita Zsuzsanna sk. Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró