Pf.20059/2009/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.059/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Jakab Károly ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a dr. Görgényi Ernő ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos I. r., II.rendű alperes neve uo. lakos II. r. és III.rendű alperes neve (címe) alatti lakos III. r. alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
2. november
3. napján kelt 13.P.20.234/2005/
4. sorszámú ítélete ellen az I-III. r. alperesek részéről 145., míg a felperes részéről 146., illetőleg
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő RÉSZÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a ... hrsz-ú ingatlanra vonatkozó rendelkezés tekintetében az alábbiak szerint újraszövegezve megváltoztatja: Megállapítja, hogy a ... hrsz. alatt nyilvántartott perbeli ingatlan 18/100 része a felperes tulajdonát képezi házastársi vagyonközösség jogcímén. Megkeresi a ...-i Körzeti Földhivatalt, hogy a ... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan 18/100 tulajdoni hányadára jegyezze be a felperes (...) tulajdonjogát, az I. r. alperes (...) 1/1 tulajdoni illetőségének a terhére, egyidejűleg a II. és a III. r. alperesek (...) haszonélvezeti jogát a felperes 18/100 tulajdoni illetőségéről törölje. - 2 A perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont megszünteti akként, hogy elrendeli annak árverés útján történő értékesítését az ingatlan 82/100 részén a II. és III. r. alperesek javára fennálló holtig tartó haszonélvezeti joggal terhelten. A legkisebb árverési árat 13.877.600.-Ft-ban határozza meg, amelyből először a végrehajtási költségeket kell kiegyenlíteni, míg az árverési vételár ezt meghaladó részéből a felperest 2.988.000.-Ft- nak a végrehajtási költségek 18/100 részével csökkentett összege, az I. r. alperest pedig a fennmaradó rész illeti meg. Ha az árverés során a legkisebb vételárnál magasabb összeget sikerül elérni, a többletből a felperest 18/100, az alperest 82/100 rész illeti meg. Kötelezi az I. r. alperest, hogy az ingatlan sikeres árverése esetén a II. és III. r. alperes javára fennálló haszonélvezeti jog megszűnésétől számított 15 napon belül bocsássa az ingatlant ingóságaitól kiürített, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban az ingatlannak a haszonélvezeti jog megszűnése időpontjában az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa birtokába. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A felperes másodfokú eljárással kapcsolatos költségét 60.000.- (Hatvanezer) Ft-ban, az IIII. r. alperesekét összesen 50.000.- (Ötvenezer) Ft-ban állapítja meg. A részítélet ellen fellebbezésnek helye nincs INDOKOLÁS : Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek
6. március hó
7. napjától házastársak voltak. Házasságukat a Gyulai Városi Bíróság 12.P.20.164/
8. sorszámú,
9. május hó
10. napján jogerőre emelkedett ítéletével bontotta fel, amelynek indokolásában az életközösség megszakadását a házasság felbontásához képest megközelítőleg 2 évvel korábbi időpontra tette. Az I. r. alperes szülei, a II. és III. r. alperesek
11. őszén vásárolták meg 400.000.-Ft vételárért a perbeli ingatlant, amelyen egy lebontandó felépítmény állt. A bontásra ugyanezen év őszén sor került, egyúttal a szülők megvásárolták a későbbiekben szükséges építőanyagok egy részét is. Az adásvételi szerződést azonban csak
12. február
13. napján kötötték meg, amikorra már az ingatlant építési telekké minősítették. A szerződés szerint a tulajdonjogot az I. r. alperes, míg a haszonélvezeti jogot a II. és III. r. alperesek szerezték meg. Az ingatlanon
14. tavaszán a felperes és az I.r. alperes családi házat kezdtek építeni. Az épületre
15. október
16. napján bocsátott ki az építésügyi hatóság használatbavételi engedélyt azzal, hogy az épület külső színezését 180 nap alatt el kell végezni. E készültségi fokig az építkezést túlnyomórészt a II. és III. r. alperesek finanszírozták, mivel a felperes és az I. r. alperes közös megtakarítással nem rendelkeztek, jövedelmük pedig maguk, és első - 3 Pf.II.20.059/2009/
17. szám gyermekük eltartására, valamint a bérelt lakásuk költségeikre volt csak elegendő. A felperes és az I. r. alperes 300.000.-Ft összegű közösen felvett hitelt fordított az építkezésre.
18. évi beköltözésüket követően a perbeli ingatlanban kertészetet alakítottak ki, majd a befejező kivitelezési munkálatokat zömében közös jövedelmükből végeztették el. Az építkezés teljes bekerülési költsége - beleértve a telek árát is 2.052.898.-Ft volt, az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke 17.200.000.-Ft. A házastársak jövedelme közös gyermekeik megszületése után saját kertészetükből származott. Ebből előlegezték meg a következő gazdasági év költségeinek túlnyomó részét, amelyen felül megtakarításaik is keletkeztek. Miután a házastársak kapcsolata megromlott, 2003-ban az ingatlanon belül külön életvitelre rendezkedtek be, gazdasági kapcsolatuk azonban nem szakadt meg. Megállapodásuk alapján a felperes a kertészetben továbbra is dolgozott amellett, hogy munkaviszonyt létesített. A lakás rezsijét az I. r. alperes fizette, míg a felperes az egész családra mosott, főzött, takarított.
19. január 25-én a felek veszekedése tettlegességgé fajult, amelynek következtében a kapcsolat köztük teljes mértékben megszakadt, s néhány hónap elteltével a felperes elköltözött a perbeli ingatlanból. A felek közösen szerzett ingóságaikat egymás között természetben megosztották. A felpereshez ennek során 573.000.-Ft, míg az I. r. alpereshez 1.400.000.-Ft értékű ingó került, utóbbiak között összesen 720.000.-Ft értékben szerepeltek a kertészeti tevékenységhez szükséges eszközök, egy Opel ... típusú személygépkocsi és egy utánfutó. A gépkocsi forgalmi értéke 415.000.-Ft volt
20. januárjában,
21. júniusára azonban ez az érték 200.000.-Ft-tal csökkent, részben az időmúlás, részben a forgalmi engedély lejárt volta miatt. A
22. januárjában 170.000.-Ft értéket képviselő utánfutót az I. r. alperes
23. júliusában 45.000.-Ft költséggel műszaki vizsgáztatta. Amikorra a felek kapcsolata teljességgel megromlott, a 2005-ös gazdasági év előkészítő munkálatai már elkezdődtek, amelyeknek költségét az előző év eredményéből finanszírozták. A termelés költsége 1.464.750.-Ft volt, az elérhető árbevétel nagybani piacon történő értékesítéssel 2.840.250.-Ft, míg nagykereskedők közbeiktatásával 2.043.700.-Ft lehetett volna. A 2005-ös évben azonban levélszél száradás elnevezésű élettani betegség támadta meg a növényeket, amely a terméshozamot akár 50 %-kal csökkenthette. Az I. r. alperes az életközösség megszakadása óta folyamatosan mezőgazdasági tevékenységet folytat a perbeli ingatlanban. A felperes házastársi közös vagyon megosztása iránt előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét házastársi vagyonközösség jogcímén megszerezte, egyben kérte a közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy a tulajdoni hányadát a bíróság adja az I. r. alperes tulajdonába 10.000.000.-Ft ellenében. További 1.790.000.-Ft megfizetésére is kérte az I. r. alperes kötelezését azzal, hogy ez az összeg az Opel ... típusú személygépkocsi és az utánfutó értéke, valamint a 2005-ös gazdasági évben a kertészetben keletkezett tiszta jövedelem 50 %-a. A lakberendezési célú közös vagyoni ingóságokkal összefüggésben a felperes igényt nem terjesztett elő, figyelemmel arra, hogy azokat már természetben megosztották. - 4 - A kertészeti tevékenységhez kapcsolódó ingókat az I. r. alperes tulajdonába kérte adni 2.035.000.-Ft értékben, az I. r. alperes 1.017.500.-Ft értékkiegyenlítés fizetésére történő kötelezése mellett. A II-III. r. alperesekkel szemben a tulajdonosváltozás bejegyzésének tűrése iránti kereseti kérelmet terjesztett elő annak megállapításával, hogy haszonélvezeti joguk csak a telekre terjed ki, mivel az adásvételi szerződés megkötésekor annak tárgya telekingatlan volt. Az alperesek ellenkérelmükben a perbeli ingatlan 3/20-ad részére vonatkozóan elismerték a felperes házastársi közös vagyon jogcímén való tulajdonszerzését, ezt meghaladóan azonban az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog megállapítása iránti kereseti kérelem elutasítását kérték. Az egyenlő arányú közös szerzés vélelmével szemben arra hivatkoztak, hogy a telek vételára az I. r. alperes különvagyona, és a ház felépítéséhez szükséges pénzösszeg is túlnyomó részben különvagyoni jellegű volt, mivel azt a II. és III. r. alperesek juttatták fiuknak, az I. r. alperesnek. Az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését árverés útján kérték amiatt, hogy az I. r. alperes a felperes tulajdoni hányadának magához váltására nem képes. Sikeres árverés esetére az I. r. alperes vállalta a kiköltözést. A mezőgazdasági jellegű ingóságok természetbeni megosztását igényelte az Opel ... típusú személygépkocsi és az utánfutó felperesi tulajdonba adása mellett azzal, hogy ő (az I. r. alperes) mezőgazdasági jellegű tevékenységet már csak korlátozott mértékben folytat, a járműre és az utánfutóra pedig nincs szüksége. Hangsúlyozta, hogy a házastársak között az életközösség
24. folyamán megszakadt, ennek következtében már a 2004-es gazdasági évet is kizárólag ő finanszírozta a kertészetben. Utalt ugyanakkor arra, hogy
25. évben a növények megbetegedése miatt csak alacsony bevétel keletkezett, amely még a költségeket sem fedezte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes és az I. r. alperes házastársi közös vagyonát megosztotta. Ennek körében megállapította, hogy a felperes megszerezte a perbeli ingatlan 21/100 tulajdoni hányadát házastársi közös szerzés címén a II. és III. r. alperesek haszonélvezeti jogától mentesen. Megkereste a ...-i Körzeti Földhivatalt a tulajdonosváltozás átvezetése végett. A II. és III. r. alpereseket mindezek tűrésére kötelezte. A tulajdonjog megállapítása kapcsán az I. r. alperest 38.000.-Ft értékkülönbözet felperes részére történő megfizetésére, s az ingatlan kiürítésére kötelezte, egyben elrendelte az ingatlanon fennálló közös tulajdon üres, beköltözhető állapotban, árverés útján történő megszüntetését a II. és III. r. alperesek korlátozott haszonélvezeti jogával terhelten. A legkisebb árverési vételárat 16.500.000.-Ft-ban határozta meg, amelyből a felperes haszonélvezeti jogtól mentes 21/100 tulajdoni hányadának értéke 3.612.000.-Ft, míg az I. r. alperes 79/100 illetőségének értéke 12.888.000.-Ft. Kimondta, hogy amennyiben a legkisebb árverési vételárat meghaladó összegen kel el az ingatlan, a legkisebb árverési vételárat meghaladó részt a felperes és az I. r. alperes között tulajdoni hányadaik arányában kell megosztani. Megállapította, hogy az árverésen a tulajdonostársakat elővásárlási jog illeti. A felperes tulajdonába 573.000.Ft, míg az I. r. alperes tulajdonába 1.400.000.-Ft értékű ingóságot adott a kialakult birtokállapotnak megfelelően. Kötelezte egyben az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 360.000.-Ft ingó értékkülönbözetet, és a közös gazdálkodásból - 5 Pf.II.20.059/2009/
26. szám származó igény megtérítése címén további 732.375.-Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A perköltségekről a pervesztesség-pernyertesség arányának megfelelően rendelkezett. Határozatának indokolása szerint a peres felek házassági életközössége
27. január
28. napjáig állt fenn. Tanúvallomások alapján megállapíthatónak találta, hogy a perbeli ingatlan már a felperes és az I. r. alperes házasságkötése előtt megvásárlásra került, mint ahogy az azon álló épület lebontása, valamint az adásvételi szerződés írásba foglalása is, s csupán a III. r. alperes írta azt alá a házasságkötést követő időpontban. Ugyancsak tanúvallomások alapján fogadta el azt az alperesi tényállítást, miszerint már a házasságkötés előtt elhelyezésre került a telken az építkezéshez szükséges anyagok jelentős része, s hogy az építőanyagokat a házasságkötés után is jelentős részben a II. r. alperes rendelte meg és fizette ki. Mindezek alapján a közös vagyon vélelmével szemben bizonyítottnak találta, hogy a használatbavételi engedély kibocsátásáig felmerült költségeket a 300.000.-Ft-os hitelösszeget meghaladó részében a II. és III. r. alperesek bocsátották a felek rendelkezésére, aminek következtében az az I. r. alperes különvagyonaként számolandó el. A beszerzett igazságügyi műszaki szakértői vélemény alapján határozta meg az elsőfokú bíróság a használatbavételi engedélyig az építkezés bekerülési költségét 1.081.568.-Ftban azzal, hogy abból a felvett hitelösszegen felüli 781.568.-Ft az I. r. alperes különvagyona, továbbá, hogy a teljes készültségi fokig mindösszesen 2.052.898.-Ft költség merült fel, amelyből a telekkel együtt összesen 1.181.568.-Ft minősül az I. r. alperes különvagyonának, míg az ezen felüli érték, 871.330.-Ft a volt házastársak közös vagyona. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke a szakvélemény alapján 17.200.000.-Ft, amelyből a felperes tulajdoni hányada hozzájárulásának arányában - kerekítve 21/
29. A kerekítés miatt rendelkezett 38.000.-Ft értékkülönbözet felperes részére történő, I. r. alperes általi megfizetéséről. Elfogadta a felperes hivatkozását arra, hogy a haszonélvezeti jog terjedelme ellenkező megállapodás hiányában az ingatlan szerződéskötéskori állapotához igazodik, ugyanakkor a kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján kizárólag a felperes tulajdoni hányada tekintetében mondta ki, hogy az mentes a haszonélvezeti jogtól. Az így megállapított közös tulajdont az alperesi kérelemnek megfelelően árverés útján rendelte megszüntetni a II. és III. r. alperesek korlátozott haszonélvezeti jogával terhelten. A legkisebb árverési vételárat 16.500.000.-Ft-ban határozta meg, figyelemmel arra, hogy a 17.200.000.-Ft-os forgalmi értékre vetítve a telek értéke 3.500.000.-Ft, amelyen fennálló II-III. r. alperesi haszonélvezeti jog értéke 700.000.-Ft, így ezzel az összeggel csökkenteni kell az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét. Sikeres értékesítés esetén az árverési vételárból a feleket tulajdoni hányaduk arányában illeti meg az árverési vételár, a haszonélvezeti jog értékcsökkentő hatását azonban az I. r. alperesnek kell viselnie, mivel a szülők haszonélvezeti joga kizárólag az ő különvagyonán áll fenn. A lakáshoz tartozó ingóságokat a peres felek egyező kérelme alapján értékkiegyenlítés nélkül adta az azokat birtokban tartó felek tulajdonába. Az Opel ... típusú személygépkocsi értékét a beszerzett szakértői vélemény alapján határozta meg azzal, hogy a szakvélemény kellően alátámasztott. Kiemelte, hogy a személygépjármű értékcsökkenése a felperes terhére nem értékelhető, mivel azt az életközösség megszakadásától kezdődően mindvégig az I. r. alperes tartotta - 6 - birtokban. Az utánfutó értékét a műszaki vizsgáztatás költségével növelve határozta meg 125.000.-Ft-ban. A vagyonmérlegből a mezőgazdasági jellegű ingóságok közül mellőzte a fóliaházat, mivel az az ingatlan értékében szerepel. További három ingóság tekintetében úgy foglalt állást, hogy a felperes nem bizonyította azok életközösség megszakadásakori meglétét, illetőleg azt, hogy azok az I. r. alpereshez kerültek. A további mezőgazdasági ingók értékét a mezőgazdasági alapszakvéleménynek megfelelően határozta meg, így a kertészeti tevékenységhez szükséges ingóságok együttes értékét 720.000.-Ft-ban állapította meg. Álláspontja szerint azonban méltánytalan lenne a felperessel szemben a kertészet működtetéséhez szükséges ingáságok természetbeni megosztása - beleértve az utánfutót és a személygépkocsit is - mindezeket a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó és egyébként is birtokban lévő I. r. alperes tulajdonába adta 360.000.-Ft értékkülönbözet egyidejű megfizetése mellett. Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperesnek azt az állítását, hogy a
30. évi termeléshez szükséges költségeket a felek az előző gazdasági év közös vagyonnak minősülő eredményéből finanszírozták, mivel az ezzel ellentétes állításait az I. r. alperes bizonyítani nem tudta. A mezőgazdasági szakértői vélemény alapján megállapította, hogy e költségek 1.464.750.-Ft-ot tettek ki, amelyből 732.375.-Ft a felperest illeti. Hangsúlyozta, hogy mivel a 2005-ös évben a felperes saját munkájával a termelésben már nem vett részt, annak eredményéből sem részesülhet. Mivel csak a költségek körében döntött, nem tartotta relevánsnak az I. r. alperes növények megbetegedésére vonatkozó hivatkozását, amely a hasznot csökkentette. Az ítélettel szemben valamennyi peres fél fellebbezést terjesztett elő. Az I-III. r. alperesek az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérték akként, hogy a másodfokú bíróság a perbeli ingatlan 150.000/1.481.568 arányú felperes általi tulajdonszerzését állapítsa meg, amelyből következően 1.741.398.-Ft árverési vételárra jogosult. Az I. r. alperes ingatlan kiürítésére vonatkozó kötelezettségét úgy kérték módosítani, hogy az arra nyitva álló határidő az árverési vételtől kezdődjön. Az I. r. alperes az Opel ... típusú személygépkocsit és az 5 lépcsős 80 literes szivattyút a felperes tulajdonába kérte adni, az 5 lépcsős 300 literes szivattyú vagyonmérlegből történő mellőzésével egyidejűleg, amelyből következően a felperes 100.000.-Ft ingó értékkülönbözet megfizetésére köteles. A II. és III. r. alperesek annak megállapítását kérték, hogy haszonélvezeti joguk a telek egészén és az I. r. alperes tulajdoni hányadán fennáll. Az I. r. alperes mindezeken felül mellőzni kérte az elsőfokú ítélet azon rendelkezését, amely szerint köteles megfizetni a felperesnek a közös gazdálkodásból származó igény megtérítése címén 732.375.-Ft-ot. A fellebbezés indokolásában az I. r. alperes állította, hogy a felperes tulajdonjogot csak az építkezéshez közösen felvett hitel összegéből ráeső rész arányában szerzett, mivel a telekvásárlást és az építkezést zömében a II. és III. r. alperesek finanszírozták, s e juttatást kizárólag az I. r. alperesnek szánták, amit tanú1 tanúvallomása is alátámaszt. E tekintetben hivatkoztak a - 7 Pf.II.20.059/2009/
31. szám Legfelsőbb Bíróság PK.
32. számú állásfoglalására. Az I. r. alperes kiemelte, hogy a szüleitől kertészkedés céljára a bérelt ingatlant csak a házasságkötés után vették át, amit tanú 2 tanú vallomása is igazol, így az innen származó bevételekből az építkezés nem volt finanszírozható. Ugyanakkor a használatbavételi engedély megszerzését követően a volt házastársak által közösen végzett beruházások tartós értéknövekedést nem jelentettek, tehát tulajdonjogot sem keletkeztethetnek. A felperes viszont a közös beruházások arányos részére megtérítési igénnyel nem élt, tehát azok e perben a kérelemhez kötöttség elvéből következően - nem számolhatók el. Kiemelte továbbá, hogy a használatbavételi engedély kibocsátásának időpontjában már a garázs és a tároló elkészült, a kertészet létesítése pedig tulajdonjogot nem keletkeztet. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy valójában a kertészet létesítését is a szülők finanszírozták, mivel az ahhoz szükséges fóliavázat az I. r. alperes tőlük kapta. Ez alapján tehát a tulajdonjogot keletkeztető bekerülési összköltség 1.481.568.-Ft, amelyből az építkezés költsége a használatbavételi engedély kibocsátásáig 1.081.568.-Ft, míg a telek további 400.000.-Ft. Ebből a felperes hozzájárulása a felvett 300.000.-Ft-os hitel 1/2 részéhez igazodik, tehát az ingatlan 150.000/1.481.568 tulajdoni hányadát szerezte meg, amely kerekítve 1/
33. A kiköltözés határidejével összefüggő fellebbezés kapcsán arra utalt, hogy az ingatlanpiaci recesszió idején bizonytalan, hogy mikor akad vevő az ingatlanra, ezért az árverés sikeres megtörténtéig nem kíván abból kiköltözni. Az I. r. alperes fellebbezésében jogelismerő nyilatkozatot tett szülei holtig tartó haszonélvezeti jogának fennállására vonatkozóan a telek egészére, valamint az épület tekintetében őt illető tulajdonrészre. Ennek megfelelően járult hozzá haszonélvezeti joguk ingatlan-nyilvántartási feltüntetéséhez. Az ingók vonatkozásában kiemelte, hogy az 5 lépcsős 300 literes szivattyú már az életközösség megszakadásakor sem volt meg, az 5 lépcsős 80 literes szivattyúról pedig a felperessel úgy állapodtak meg, hogy azt természetben megosztják. Kifejtette, hogy a mezőgazdasági ingóságok és a személygépkocsi I. r. alperesi tulajdonba adása sérti a méltányosság elvét. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy rokkantnyugdíjasként már neki sincs ezen ingókra szüksége, a személygépjármű értéke pedig nem éri el a 415.000.-Ft-ot, hiszen évek óta eredménytelenül próbálkozik annak értékesítésével. Álláspontja szerint a döntés során nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a járművek értékcsökkenése egyikőjük magatartására sem vezethető vissza, az akkor is bekövetkezett volna, ha azt az I. r. alperes az életközösség megszakadását követően nem használja. Ugyanakkor utalt arra, hogy az Opel ... már
34. nyara óta használaton kívül van. Ezen érveire alapítottan kérte a személygépkocsi és az 5 lépcsős 80 literes szivattyú felperesi tulajdonba adását összesen 430.000.-Ft-os, míg a további kertészeti tevékenységgel kapcsolatos ingók I. r. alperesi tulajdonba adását összesen 230.000.-Ftos értékben, amelynek következtében a felperes 55.000.-Ft értékkiegyenlítés megfizetésére köteles az I. r. alperesnek. A közös gazdálkodásból származó igénnyel összefüggésben álláspontja az volt, hogy a peradatok alapján nem megállapítható a 2005-ös év beruházásainak az előző évi bevételekből történt finanszírozása. E tekintetben - szemben az elsőfokú - 8 bíróság álláspontjával - a felperest terhelte a bizonyítás, hiszen az I. r. alperes azt bizonyítani, hogy nem rendelkeztek közös készpénzvagyonnal, nem tudja, nemleges tény bizonyítása ugyanis fogalmilag kizárt. Pusztán a felperes személyes előadására támaszkodni pedig e körben nem lehet. A felperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni, kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatására irányult. Fellebbezésének indokolásában fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi érveit. Kiemelte, hogy az ingatlanban való tulajdonszerzésük volt házastársával 1/2 - 1/2 arányú, mivel közös mezőgazdasági tevékenységüket - mint ahogy tanúkkal bizonyította - bérelt területen már 1985-től kezdődően folytatták, s az ebből szerzett bevételekből fedezték az építkezés költségeit. Az I. r. alperes szülei a telek vételárán kívül további juttatást e célra nem biztosítottak. Ennek - álláspontja szerint - nem mond ellent az sem, hogy a II. r. alperes fizette ki a munkásokat, mivel ez a tény önmagában nem bizonyítja, hogy a II. és III. r. alperesek saját vagyonából történt volna a teljesítés. A II. r. alperes nyugdíjasként ráért az építkezést felügyelni, ezért a felperes és az I. r. alperes megbízásából fizette a munkásokat a házastársak közös vagyonának terhére. Hiányolta az elsőfokú bírósági ítélet indokolásából tanú 3, tanú 4, tanú 5 és a felperes testvérei tanúvallomásának értékelését, amelyek álláspontja szerint teljes egészében alátámasztották a felperesi előadásokat. Vallomásaikból az is megállapítható, hogy az építkezés 1986-ra nem fejeződött be, az még több évig elhúzódott. Azt azonban elismerte, hogy a garázs és a tároló a lakóépülettel egy időben épült. Az ingatlanban történt tulajdonszerzése mértékével kapcsolatosan másodlagosan arra hivatkozott, hogy még az építkezés szülők általi finanszírozása esetén sem állapítható meg, hogy a juttatást kizárólag az I. r. alperesnek szánták. Az ajándékozást elindító esemény az I. r. alperes házasságkötése volt és gyermekeinek rövid időn belül történt megszületése, amely alátámasztja, hogy ha volt ajándékozás, az mindkét házasfél részére történt. Ezzel ellentétes vallomást a szülők nyilván gyermekük érdekében tettek az elsőfokú eljárás során. Mivel azonban a II-III. r. alperesek maguk adták elő azt is, hogy az építkezés finanszírozásának célja az volt, hogy idős korukra majd a nekik szánt lakrészbe beköltözzenek és a házastársak ellássák őket, juttatásuk ingyenesnek nem tekinthető. Mindezekből következően a felperest több okból is megilleti az 1/2 ingatlanrész tulajdonjoga. A közösen folytatott mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem kapcsán a felperes kiemelte, hogy a
35. év első felében esedékes értékesítéshez már
36. évben előkészítő munkálatokat kellett végezni, amelyekben még ő is tevékenyen részt vett, ezért megilleti a bevétel 1/2 része. Külön hangsúlyozta, hogy ebben az időszakban nem csak a perbeli ingatlanon, hanem egy tanyán is kertészkedtek, amelynek bevétele szintén az elszámolás részét kell, hogy képezze. Ennek szakértői vizsgálatát az elsőfokú bíróság a felperes indítványa ellenére, indokolás nélkül mellőzte. Sérelmezte, hogy az elsőfokon eljárt bíróság az egyes mezőgazdasági célú ingók életközösség megszakadásakori meglétének bizonyítására csatolt felvételt nem értékelte a bizonyítékok között. Ismételten kiemelte, hogy - mivel vezetői engedéllyel nem rendelkezik, és mezőgazdasági tevékenységet sem folytat méltánytalan lenne a kertészkedéshez szükséges ingók és a gépjármű felperesi tulajdonba adása. - 9 Pf.II.20.059/2009/
37. szám Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet alperesi fellebbezés szerinti megváltoztatását kérte, fenntartotta korábbi állításait és érvelését. Kiemelte a felperes nyilatkozatainak ellentmondásosságát a kertészet alapításának időpontjával kapcsolatosan. Továbbra is állította, hogy a családi ház a perbeli ingatlanon már 1987-re felépült, így az már nagyrészt elkészült akkorra, amikorra közös kertészkedésüket megkezdték. Állította, hogy a II. és III. r. alperesek az építkezés költségeinek finanszírozása során a felperesnek nem kívántak ajándékot juttatni. Ismételten hangsúlyozta, hogy a házastársak életközössége már 2003-ban megszakadt, ehhez képest pedig a felperes a kertészet
38. évi bevételére nem tarthat igényt. Megjegyezte, hogy a felperes egyébként is legfeljebb a nyereségből kérhetne részesedést, ami viszont a levélszél száradás miatt nem keletkezett. Kiemelte, hogy a felperesnek azért csak 1987-től vannak a kertészetről feljegyzései, mert a házastársak ekkor kezdték meg ezirányú tevékenységüket, s azért csak 2002-ig, mert eddig folytatták. Ezt követően már a tanyán sem folyt kertészkedés. 2005-ről a felperes csak utólag, a jogvita számára kedvezőbb elbírálása érdekében készített különböző feljegyzéseket. A perbeli ingatlan tekintetében az I. r. alperes fellebbezése részben alapos, míg a felperes fellebbezése alaptalan. A peres felek által előterjesztett fellebbezések ezt meghaladóan annyiban megalapozottak, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában megnyugtató döntés nem hozható. I. Az ítélőtábla - az elsőfokú bírósággal egyezően - bizonyított tényként fogadta el azon alperesi hivatkozásokat, amelyek szerint a II-III. r. alperesek a perbeli telekingatlant kizárólag fiuknak, az I. r. alperesnek szánták. A felperesnek ez utóbbi körülményt vitató állítását, nevezetesen, hogy az ajándékot közösen kapták a szülőktől, a peradatok nem támasztják alá. A felperes által sem cáfolt tény ugyanis, hogy a II-III. r. alperesek és a felperes között a kapcsolat sosem volt jónak nevezhető - mint ahogy arra a felperes által meghallgatni kért tanú1 tanú is nyilatkozott (
39. sorsz. jkv.) -, amely már önmagában is életszerűtlenné teszi, hogy az ajándékot mindkét házastársnak kívánták juttatni a II. és a III. r. alperesek. Ezt az értelmezést támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság Pk.
40. számú állásfoglalása is, amelynek értelmében a szülő által adott jelentősebb értékű ajándékot rendszerint az ő gyermeke részére szóló juttatásnak kell tekinteni. Ez még akkor is így van, ha a szülő a családalapítást kívánja támogatni - közvetve tehát a másik házastársat is -, szándéka azonban nem irányul arra, hogy az együttélés végleges meghiúsulása esetén az ajándék ne csak gyermekét illesse meg, hanem a másik házastársat is gazdagítsa, és közös vagyonként megosztásra kerüljön. Ilyen esetben tehát az ajándékot annak a házastársnak a különvagyonához tartozónak kell tekinteni, akinek szülője azt adta. Jelen perben ennek ellenkezőjét a felperes bizonyítani nem tudta. - 10 Itt utal az ítélőtábla arra - tekintve, hogy a felperes fellebbezésében a juttatás ajándék jellegét is kétségbe vonta -, hogy a Ptk.
41. §