Pf.20325/2009/2 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.325/2009/2.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Kádár Kata Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kádár Katalin ügyvédáltal képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a Dr. Lászlófi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lászlófi Gabriella ügyvédáltal képviselt ... Szerkesztősége (alperes címe) alatti székhelyű alperes ellen sajtó-helyreigazítás elrendelése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság

1. április hó
2. napján kelt 7.P.20.768/2009/
3. számú ítélete ellen az alperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a cég1-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.000.(tizenkettőezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a cég1 az illetékes állami adóhatóság külön felhívására megfizetni a Magyar Államnak 24.000.- (huszonnégyezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az alperes kiadásában megjelenő ... című napilap
5. március 10-ei lapszámának címoldalán „Négy színész távozik a ...-i teátrumból" címmel cikk jelent meg a színtársulatban bekövetkező változásokról. Illusztrációként ugyancsak a címoldalon fényképfelvételt közöltek, amelyen a felperes, a ... Színház színművésznője látható, jobb keze felemelve, kézfeje ökölbe szorítva, középső ujjával egyenesen felfelé mutat, miközben tenyerét maga felé fordítva tartja. A fényképfelvétel alatt a következő felirat olvasható: „felperes neve a tegnapi próbán. -2- Nem akar (város neve)-ban játszani". A cikk a továbbiakban ismerteti a színház egyes tagozataiban bekövetkező személyi változásokat, és idézi a felperest: „Még a szerződtetési tárgyalások előtt bejelentettem: nem kívánok a következő szezonban a társulat tagja maradni. A legfőbb ok: másképp alakultak a dolgok az évadban, mint ahogyan arról a szerződéskötéskor megállapodtunk - mondja felperes neve színművész, aki két szezon után távozik (város)-ről. Hogy hova, azt egyelőre maga sem tudja." A felperes
6. március hó
7. napján helyreigazítás közlésére kérte az alperest, mivel álláspontja szerint a
8. március 10-i lapszámban megjelentetett cikk és az előző napon a színházi próbán készült fényképfelvétel együttes tartalma azt a valótlan benyomást kelti az olvasóban, hogy a közfelfogás szerint obszcénnak és sértőnek minősülő kézmozdulatával meg akarta sérteni a ... Színházat, valamint ... város polgárait amiatt, hogy nem szerződik újabb évadra a színházhoz. A megjelentetett kép és képaláírás a felperest előnytelen színben tünteti fel, miután az ábrázolt kézmozdulatot olyan személyek használják, akik véleményüket durván és kulturálatlanul fejezik ki. Ez különösen negatív megítélést von maga után olyan személy esetében, aki a kulturális élet területén dolgozik. Az alperes a helyreigazítási kérelemre nem válaszolt, a felperes által megjelentetni kért közleményt nem tette közzé. A felperes keresetében a következő tartalmú helyreigazítás leközlésére kérte az alperest kötelezni: „A
9. március
10. napján megjelent lapszámban a „Négy színész távozik a (város neve)-i teátrumból" címmel megjelent cikkünkben felperes neve színművészről megjelentetett képpel annak a látszatát keltettük valótlanul, hogy felperes neve színművész kézmozdulata arra irányult, hogy megsértse a ...-i színházat, valamint ... városát. A művésznőről készült kép a Shakespeare/B: A tévedések komédiája című előadás öltözés és smink nélkül megtartott próbáján készült, a művésznő a szerepe szerint mutatta a fotón ábrázolt mozdulatot. Szerkesztőségünk felperes neve művésznőtől ezúton is elnézést kér". Keresetlevelében megismételte a helyreigazítási kérelemben felsorakoztatott jogi érveit. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelmének indokolása szerint a sérelmezett cikk és képi ábrázolás valótlan tényeket nem tartalmaz, a fotózott gesztus a művésznő részéről a színdarab eljátszása során több alkalommal kinyilvánításra került. A kép szerkesztése és az ahhoz fűzött képaláírás ugyanakkor a szerkesztő véleménynyilvánítása volt, amely tekintetében helyreigazításra nincs mód. A felperes, mint közszereplő nem kifogásolhatja, hogy a róla készült fényképfelvétel közreadásra került, a cikk tartalma pedig nem alkalmas arra, hogy a felperesről negatív értékítélet alakuljon ki. -3- Pf.II.20.325/2009/2.szám Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy annak jogerőre emelkedését követően 8 nap alatt a ... című napilapban, a
11. március 10-i lapszámban „Négy színész távozik a ...-i teátrumból" című cikkel azonos módon - a címlapon - tegye közzé az alábbi közleményt: „Lapunkat a Csongrád Megyei Bíróság 7.P.20.768/2009/
12. számú ítéletével a következők közlésére kötelezte: HELYREIGAZÍTÁS: „A
13. március
14. napján megjelent lapszámban a „Négy színész távozik a ... teátrumból" című cikkben, a felperes neve színművésznőről megjelentetett képpel és annak szövegkörnyezetével valótlanul keltettük annak látszatát, hogy felperes neve kézmozdulata a ... Színház és a város megsértésére irányult, azt célozta. A művésznőről készült kép a Shakespeara/B: A tévedések komédiája című darab öltözés és smink nélkül megtartott próbáján készült, ahol a művésznő szerepe szerint mutatta a fotón ábrázolt mozdulatot, annak nincs köze a teátrumból való távozásához. Szerkesztőségünk felperes neve művésznőtől ezúton is elnézést kér." Határozatának indokolásában elsődlegesen rámutatott, hogy a sérelmezett kép és képaláírás egymással szoros összefüggésben van, azokat ezért egységben kell értékelni. Megállapítása szerint a felperes személyére és kézmozdulatára fókuszáló képszerkesztés a képaláírás második mondatával együttesen értelmezve azt sugallja az olvasó számára, hogy a felperes távozása okán, mintegy sértettségében „bemutat" a ... Színháznak és ... városának, hiszen a képen ábrázolt kézmozdulat hétköznapi jelentése közismert, egyértelmű és rendkívül sértő. Az alperes tehát nem véleményt nyilvánított, hanem a való tényeket hamis színben tüntette fel, azt sugallta, hogy a felperes távozása okán megsértette a színházat, illetve a közönséget. Mivel a jogsértés a való tények hamis színben való feltüntetésével már önmagában megvalósult, szükségtelennek ítélte annak vizsgálatát, hogy a cikk nyomán negatív értékítélet alakult-e ki a felperesről vagy sem. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Érvelése szerint a képi ábrázolás valótlan tényt nem tartalmaz, valós tényt hamis színben nem tüntet fel. A felperesről nyilvános próbán készített felvétel közreadása jogellenesnek nem minősíthető, és az az aláírott szöveggel együtt sem alkalmas a felperesről negatív értékítélet kialakítására. Az alperesi álláspont szerint tényállítást az újság nem fogalmazott meg és valótlan látszatot sem keltett, így nem keltette azt a hamis látszatot, hogy a felperes, mint magánszemély negatív tartalmú üzenetet közvetítene a város vagy a színház felé. A szerkesztőségnek az a tevékenysége, amellyel a szöveg nyomatékossá tételéhez a próbán készített felvételt mellékelte, a Shakespeare mű feldolgozásának módjához kapcsolódó véleménynyilvánításnak minősül, amely sajtó-helyreigazítás alapját nem képezheti, s a felperest esetlegesen ért jogsérelem sem orvosolható e jogintézménnyel. -4A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult. Hivatkozása szerint a sérelmezett közlemény nem véleménynyilvánítást, a bemutatott darabbal kapcsolatos kritikát fogalmaz meg, a cikk - annak egészét tekintve - ugyanis színikritikai elemeket egyáltalán nem tartalmaz. Csatolta a leközölt fényképfelvételen látható gesztus jelentéstartalmára és az ezt használó személyekkel kapcsolatosan kialakuló értékítéletre vonatkozóan elkészíttetett magánszakértői véleményt. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének ténymegállapításaival és abból levont jogi következtetéseivel, érvelésével maradéktalanul egyetért. A fellebbezés kapcsán mutat rá az alábbiakra: A sajtó mint tömegtájékoztatási eszköz rendeltetését (az olvasók tájékoztatását, a közgondolkodás formálását) csak akkor tudja betölteni, ha a közölt cikkek kettős mércének felelnek meg: híven tájékoztatnak a valóságról, ugyanakkor közléseikkel nem sértik mások személyiségi jogait. Helytálló az alperes azon fellebbezési hivatkozása, miszerint önmagában a leközölt fénykép, illetőleg a szövegaláírás valós tényeket tartalmaz. Ezeket azonban egymástól elkülönítetten vizsgálni nem lehet, hiszen a képaláírás célja a publicisztikában is a képi ábrázolás magyarázata, tartalmának pontosítása az olvasó számára, tehát azok egymással szoros összefüggésben állnak, értékelésükre csakis egységesen van lehetőség, ahogyan erre nézve a PK.
15. számú állásfoglalás II. része is egyértelmű iránymutatást ad. Ennek megfelelően vizsgálva a kép és aláírott szöveg együttes jelentéstartalmát megállapítható - mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helytállóan fejtette ki ítéletében -, hogy azt sugallja az olvasó számára, miszerint a felperes a színházból való távozásával összefüggésben sértettségében használja a közvélemény által kifejezetten vulgárisnak, zavarba ejtőnek minősített kézmozdulatot. Ezt az értelmezést támasztja alá a felperes által a fellebbezési szakban csatolt magánszakértői vélemény nem vitatott megállapítása is. Mindezekből következően a címlapon közzétett képnek és a képaláírás második mondatának fentebb részletezett együttes jelentéstartalma hamis színben tünteti fel a valóságot, ezért alkalmas a felperes személyhez fűződő jogainak, érdekeinek megsértésére, ezzel pedig megalapozza a Ptk.
16. §