Gf.30237/2008/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.30.237/2008/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Bagdi-Kovács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bagdi László ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Kecskés Gabriella ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság

1. április
2. napján kelt 15.G.40.005/2008/
3. számú ítéletével szemben a felperes részéről
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,(Kettőszázötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az adóhivatal külön felhívására 723.200,- (Hétszázhuszonháromezer-kettőszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: Az alperes
5. február 9-én ajánlattételi felhívást küldött több gazdasági társaság részére, amelyben a (település, utca, házszám) alatti (intézmény neve) Kollégium bontási és kapcsolódó építési munkálatainak elvégzését jelölte meg, mellékelve az árazatlan költségvetést. A költségvetés beárazása, illetőleg a helyszíni bejárás után a peres felek
6. március 10-én szerződést kötöttek, amelyben a felperes a kivitelezési munkák elvégzését 8.950.000,- Ft + ÁFA összegű átalánydíjazás ellenében vállalta
7. május 6-i befejezési határidővel. A szerződés teljesítése során vezetett építési naplóban a felperes feltüntette azokat a munkákat, amelyeket az alperes pótmunkaként megrendelt, valamint azokat is, amelyeket pótmunkának -2- tekintett. A felperes a
8. április 28-án elkészített költségvetési főösszesítőben 5.260.958,- Ft + ÁFA pótmunkát jelölt meg. Ezt az alperes felülvizsgálta, egyes tételek összegét csökkentette, illetőleg nem ismerte el pótmunkának, ugyanakkor más, az összesítőben nem szereplő pótmunkák díját feltüntette. Az ekképpen kollaudált összesítőt alapul véve a felek
9. május 15-én módosították szerződésüket, és a vállalkozói díj összegét - pótmunka címén - 5.446.165,- Ft + ÁFA összeggel felemelték. A felperes sérelmezte, hogy a beépített szekrények bontási költségét nem számolták el, azonban ennek ellenére a módosított szerződést aláírta, melynek utolsó előtti mondata szerint: „jelen szerződésmódosítás a mai nappal lezárja a pótmunkákat, melynek következtében egyéb pótmunka követelés jelen időpontig nincs, és visszamenőleg a jövőben sem keletkezik". A szerződésmódosítás idején a felperes az eredeti műszaki tartalom szerinti munkákat már teljesítette. A módosított teljesítési határnapon,
10. június 5-én a felek kiállították a végszámla teljesítésigazolási jegyzőkönyvet, melyben a felperes kijelentette, hogy a végszámlában szereplő összegen túl semmilyen követelése nincs az alperessel szemben. A szerződésmódosítást megelőzően a felperes újabb ajánlattételi felhívást kapott az alperestől a kollégium kőműves és födémépítési munkáira. A költségvetés beárazását követően a felek
11. május 18-án szerződést kötöttek, melyben a felperes 16.305.520,Ft + ÁFA összegű átalányáras vállalkozói díjért elvállalta a szerződés mellékletében megjelölt műszaki tartalommal a kollégium kőműves és födémépítési munkáit
12. július 30-i befejezési határidővel. A felperes
13. augusztus 21-én újabb költségvetési főösszesítőt készített az általa pótmunkának tekintett munkákról. A 7.838.299,- Ft + ÁFA követelést az alperes túlzottnak tekintette, egyes mennyiségeket jelentősen csökkentett, több tételt teljes mértékben vitatott, ugyanakkor néhány olyan munka ellenértékét is elszámolta, amely a főösszesítőben nem szerepelt. Végül pótmunkadíjként 2.805.447,- Ft + ÁFA összeget elismert, viszont levonásba helyezte az el nem végzett munkák 663.775,Ft + ÁFA összegét. A felek
14. szeptember
15. napján módosították a kőműves és födémépítési munkákra kötött szerződést; a vállalkozói díj összegét az alperes által elismert pótmunkákkal megemelték, a teljesítési határidőt pedig
16. szeptember
17. napjában határozták meg. A szerződésmódosításban szintén szerepelt a pótmunkák címén történő további követelések érvényesítéséről lemondó nyilatkozat. Ezen a napon a felek kiállították a végszámla teljesítésigazolási jegyzőkönyvet, melyben a felperes ugyancsak kijelentette, hogy a végszámlában szereplő összegen túl semmilyen követelése nincs az alperessel szemben. A felperes
18. október 15-én a pótmunkákat ismét összegezte, erre vonatkozó követelését azonban az alperes arra hivatkozással nem ismerte el, hogy a felek a pótmunkákat már elszámolták. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felek között
19. május
20. napján létrejött szerződésmódosítás utolsó előtti mondata jóerkölcsbe ütközik, emiatt semmis. Másodlagosan a megállapodást arra hivatkozással támadta meg, hogy annak aláírására az alperes jogellenes fenyegetése, kényszerítő magatartása miatt került sor. A szerződés részbeni érvénytelensége következtében kérte 12.053.101,- Ft és ennek
21. július
22. napjától a kifizetésig járó törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezni az alperest. Előadta, hogy a -3- Gf.30.237/2008/4.szám perben követelt 12 tételből álló vállalkozói díj a
23. tétel kivételével a bontási szerződéshez kapcsolódó, a szerződésmódosítás után felmerült pótmunka ellenértéke. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint a megjelölt tételekből az 1., 3., 7., 9., 10.,
24. alatti valójában többletmunka, ami a szerződés átalányáras jellegére figyelemmel külön nem érvényesíthető, a pótmunkákat pedig a felek elszámolták, a további ilyen igényéről a felperes lemondott. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felek között építési vállalkozási szerződések jöttek létre, a felperes bontási és építésikőműves munkák végzését vállalta. A felek a vállalkozás műszaki tartalmát a felperes ajánlata (beárazott és az alperes által elfogadott költségvetés), valamint a szerződéskötéskor már rendelkezésre álló tervekre figyelemmel határozták meg. Tény, hogy az eredeti műszaki tartalomhoz képest több vonatkozásban eltérő munkavégzésekre is sor került, ezek ellenértékét a felperes a kivitelezés időtartama alatt folyamatosan igényelte, mely részben eredményre is vezetett. A felperes keresetét pótmunka címén terjesztette elő. A per lényegét elsődlegesen nem a keresetben meghatározott pótmunkák megrendelésének és elvégzésének bizonyítása képezte, hanem annak elbírálása, hogy a felek közötti szerződésmódosításnak a pótmunkát lezáró rendelkezése érvénytelen-e. Ennek hiányában a felek a pótmunka körében teljes körű, mindenre kiterjedő megállapításokat kötöttek, amelyek egyértelmű joglemondást tartalmaznak a felperes részéről. A bíróság megállapította, hogy a csatolt iratokból még csak részben sem lehet az általános erkölcsi normák megsértésére következtetni, a két szerződő fél a jogviszony egyezséggel történő lezárására törekedett. Ehhez képest a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a további pótmunkák érvényesítésére vonatkozó joglemondása erkölcsi normákba ütközött volna. Az első alkalommal benyújtott pótmunka igény jelentős részét az alperes elfogadta, sőt azon felül is elismert többletköltségeket, míg a második esetben is részletesen felülvizsgálta az egyes tételeket, és azok közül az el nem fogadott tételek elismerésének hiányát kellően megindokolta. Az elutasított igények egy részét már a korábbi alkalommal is érvényesítette a felperes, holott arra vonatkozóan a felek lemondást is tartalmazó szerződést kötöttek. A felperes érvénytelenségi okként arra is hivatkozott, hogy a pótmunkákat lezáró jogügylet aláírására azért kényszerült, mert az alperesi képviselő annak hiányában a neki jogszerűen járó összeg kifizetésének megtagadását helyezte kilátásba, amely a felperes anyagi ellehetetlenüléséhez vezetett volna. A bíróság álláspontja szerint a felperesi állítás nem került bizonyítása. Az elsőfokú bíróság a szerződéskötés körülményeit megvizsgálva a rendelkezésre álló bizonyítási adatok alapján megállapította, hogy a tételes egyeztetést követően az üzleti életben szokásos, a műszaki tartalmat és a vállalkozói díjat véglegesen lezárni kívánó szerződéseket kötöttek a felek, amelynek érvénytelenségét a felperes nem tudta bizonyítani. Erre -4figyelemmel nincs lehetőség arra, hogy a felek érvényes egyezségével szemben a felperes javára további vállalkozói díj kerüljön elszámolásra, így a további bizonyítást, a műszaki szakértő kirendelését indokolatlannak tartotta. Nem került sor a munkák elvégzésének igazolására bejelentett két tanú meghallgatására sem, mivel a szerződésmódosítások alkalmával nem voltak jelen, az egyezség létrejöttében nem vettek részt. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint életszerűtlen, hogy lemondott volna 12.053.101,- Ft követelésről, ez ellentétes a társadalomban kialakult jóerkölcs kategóriájával. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy mi vezethette ilyen tartalmú nyilatkozat megtételére. Véleménye szerint a
25. szeptember 19-én kelt módosításban, amely a kőműves és födémépítési munkálatokra vonatkozott, nem mondhatott le a bontási szerződésből eredő további pótmunkák érvényesítéséről, a vállalkozási szerződés
26. sz. mellékletének 15.
27. pontja egyébként is lehetőséget nyújt számára, hogy a pótmunkák elszámolását peres eljárás igénybevételével érvényesítse. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bontási munkálatokra vonatkozóan a
28. június 5-én kelt, míg a kőműves és födémépítési munkák esetében a
29. szeptember 19-én kelt végszámla teljesítésigazolási jegyzőkönyvben a szerződésmódosításban foglalt pótmunkákat elszámolták, a felperes pedig kijelentette, hogy a végszámlában szereplő összegen túl semmilyen egyéb követelése nincs vele szemben. A
30. május 15-i szerződésmódosítás a jövőbeni pótmunkáért járó díjazást ugyan nem zárta ki, arra azonban nincs peradat, hogy a szerződés teljesítéséig,
31. június 5-ig további 12.000.000,- Ft értékű pótmunka merült volna fel. A fellebbezés alaptalan. A felperes a vállalkozói díj megfizetése iránti keresetében arra hivatkozott, hogy túlnyomó részben a bontási munkák, egy tétel esetében pedig az építési munkák során olyan pótmunkavégzés történt, melynek ellenértékét az alperes nem egyenlítette ki. A bontási munkák elszámolása oly módon történt, hogy a felperes
32. április 28-án a pótmunkákat felmérte és 5.260.958,- Ft + ÁFA vállalkozói díj iránti igényt fogalmazott meg. A peres felek ezt követően egyeztettek és az idő közben még felmerült, illetve a még végzendő pótmunkák teljes körére figyelemmel a vállalkozási szerződést módosították és a felperest megillető vállalkozói díj összegét 5.446.165,- Ft + ÁFA díjjal felemelték. Ez a szerződésmódosítás
33. május
34. napján történt, ennek végén nyilatkozott úgy a felperes, hogy a bontási munkák során végzett pótmunkák ellenértékét megkapta. Joglemondó nyilatkozatában kijelentette, hogy pótmunka címén az alperessel szemben további követelése nincs. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, a peres felek között
35. május
36. napján a bontási munkákra vonatkozó vállalkozási szerződés elszámolása körében -5Gf.30.237/2008/4.szám egyezség jött létre. Az alperes a felperes által igényelt pótmunkák körét felülvizsgálta, annak egyes tételeit vitatta, átjavította és a vita végleges lezárásaként, kölcsönös engedményeket téve határozták meg a teljes vállalkozói díj összegét. A bírói gyakorlat szerint, ha a szerződés elszámolása körében tartott tárgyalásokon a felek kölcsönös engedményeket tesznek és a vita végleges lezárásaként megállapodás születik, ezzel a Ptk.
37. §