← Magyarország

Pkf.26416/2010/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.416/2010/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft. (...., ügyintéző: dr. Szigeti Éva jogtanácsos) által képviselt felperes neve (....) kérelmezőnek a Magyar Szabadalmi Hivatal nemzetközi védjegybejelentést elutasító határozatának megváltozatása iránt indított ügyében a Fővárosi Bíróság
  2. június
  3. napján kelt, 3.Pk.26.187/2009/
  4. számú végzése ellen a kérelmező
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi végzést: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság végzésével elutasította a kérelmezőnek a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) nemzetközi védjegybejelentést elutasító határozatának a megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmét. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
  6. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) 76/P. §-ának

(4)és
(5)bekezdése alapján megállapította, hogy a Hivatal jogszerűen utasította el a kérelmező nemzetközi védjegybejelentését, annak megváltoztatására az elsőfokú bíróság nem látott alapot. Kitért rá, hogy mivel a nemzeti védjegyhatóság úgy találta, hogy a .... nemzetközi lajstromszámú, „JELZIN" feliratot tartalmazó ábrás védjegy a Nizzai Megállapodás 33. osztályában a vodka termékek körében alkalmas az áru származása tekintetében a fogyasztók megtévesztésére, nyilatkozattételre hívta fel a kérelmezőt, aki egy alkalommal határidő hosszabbítást kért és kapott, azonban az újabb határidő alatt sem nyilatkozott. Rámutatott, hogy megváltoztatási kérelmében a kérelmező kizárólag az árujegyzék korlátozását adta elő, miszerint az oltalmat csupán az „Oroszországból származó vodkákra" kéri, nem nyilatkozott azonban arról, hogy miért mulasztotta el a hatóság által kitűzött határidőt. Okfejtése szerint ennek folytán a Hivatal jogszerűen alkalmazta a Vt. 76/P. §-ának
(4)és
(5)bekezdéseiben foglalt intézkedéseket, amin utóbb nem változtat a kérelmező azon elkésett nyilatkozata, hogy az árujegyzéket korlátozni kívánja. A kérelmező fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatásával a védjegybejelentés korlátozott árujegyzék szerinti lajstromozását kérte, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezésével a Hivatal új eljárásra utasítását indítványozta. Kifejtette, miszerint döntésével az elsőfokú bíróság a kérelmezőt elzárta a jogorvoslattól, holott annak lehetőségét a hivatali határozat is feltünteti. Előadta, hogy mivel a lajstromozási eljárás jogerősen nem zárult le, nincs akadálya annak, hogy a védjegy árujegyzéke a bírósági szakban kerüljön korlátozásra. Kitért rá, hogy míg korábban a Hivatal a nemzetközi védjegybejelentések esetében az árujegyzék korlátozásához elfogadta a hozzá benyújtott nyilatkozatot, most ezt a WIPO Nemzetközi Irodáján keresztül kéri. Ennek megfelelően igazolta, hogy
  1. szeptember
  2. napján az MM6(F) nyomtatvány beadásával eljárt a Nemzetközi Irodánál az árujegyzék fentiek szerinti korlátozása érdekében. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen ítélte meg, hogy a jogszabályok helyes alkalmazásával utasította el a Hivatal a nemzetközi védjegy magyarországi oltalmát, döntésével, annak indokaira is kiterjedően a másodfokú bíróság egyetértett. Kizárólag a fellebbezésben foglaltakra tekintettel ahhoz az alábbiakat fűzi. A kérelmező alaptalanul hivatkozott arra, hogy döntésével az elsőfokú bíróság elzárta őt a hivatali határozattal szembeni jogorvoslat lehetőségétől. Az elsőfokú bíróság a megváltoztatási kérelmet vizsgálta, tehát a kérelmező beadványát befogadta, az más kérdés, hogy azt nem találta alkalmasnak arra, hogy a Hivataltól eltérő eredményre jusson. A Vt. X/B. fejezete taglalja a nemzetközi védjegybejelentések általános szabályait. A 76/P. §
(1)bekezdése értelmében a Magyar Szabadalmi Hivatal a Magyar Köztársaságot megjelölő bejelentés tekintetében elkészíti a
  1. § szerinti kutatási jelentést, és elvégzi a
  2. § szerinti érdemi vizsgálatot. A
(4)bekezdés szerint, ha a nemzetközi védjegybejelentés nem felel meg a 61. §
(2)bekezdése alapján vizsgált követelményeknek, vagy azzal kapcsolatban felszólalást nyújtottak be, erről a Megállapodásban meghatározott módon és határidőn belül értesíteni kell a Nemzetközi Irodát (ideiglenes elutasítás). Az értesítésben a nyilatkozattételre legalább három hónapos határidőt kell kitűzni, amely a lejárat előtt előterjesztett kérelemre meghosszabbítható. Az
(5)bekezdés alapján, ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a Magyar Szabadalmi Hivatal értesíti a Nemzetközi Irodát arról, hogy a megjelölés Magyar Köztársaságra kiterjedő oltalmát - részben vagy egészben elutasítja (végleges elutasítás). Ha a bejelentő a felhívásra válaszol, a Magyar Szabadalmi Hivatal folytatja az érdemi vizsgálatot, annak alapján határoz a védjegy lajstromozásának kérdésében, és ennek megfelelő értesítést küld a Nemzetközi Irodának. A megküldött iratokból megállapíthatóan a hatóság az ismertetett jogszabályi előírásoknak mindenben eleget tett. Megkezdte az érdemi vizsgálatot, ennek során a Vt. 3. §
(1)bekezdésének b) pontja alapján aggályosnak találta a megjelölés oltalomképességét, ezért megfelelő határidő tűzésével nyilatkozattételre hívta fel a kérelmezőt. A kérelmező a lajstromozási akadályról értesült, határidő módosítást kért és kapott, azonban sem a határidőben, sem azon túl nem nyilatkozott. Ezért a Hivatal követve a Vt. 76/P. §
(5)bekezdésében kötelezően előírtakat, jogszerűen utasította el a védjegybejelentést. Az elsőfokú bíróság végzésében helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a kérelmező utólagosan előterjesztett árujegyzék korlátozása elkésett, az nem eredményezhet a hivatali határozattól eltérő döntést. Az árujegyzék bíróság előtti szakban történő korlátozása, ami voltaképpen a nyilatkozattételi felhívás késedelmes teljesítésének minősül, nem mentesíti a kérelmezőt mulasztásának azon jogszabályon alapuló következménye alól, hogy hallgatása miatt a védjegybejelentést a Vt. 65. §-ának
(1)bekezdése értelmében Magyarország tekintetében visszavontnak kell tekinteni. A fellebbezés utalt a Hivatal korábbiaktól eltérő lajstromozási gyakorlatára a nemzetközi védjegybejelentések körében, azonban ezt semmivel nem támasztotta alá, ezért figyelemmel a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdésére előadását javára értékelni nem lehetett. Megjegyzi ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy mivel az elutasításra eljárási és nem érdemi okból került sor, a kérelmező nincs elzárva attól, hogy védjegybejelentését megismételje és a fellebbezéséhez pótlólag csatolt MM6(F) nyomtatvány szerint ezt már meg is tette. Mindezek alapján a másodfokú bíróság sem az elsőfokú döntés megváltoztatására, sem a határozat hatályon kívül helyezésére nem talált indokot, ezért a Vt. 79. §-án és a Pp. 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. ,
  1. november
  2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.