← Magyarország

Pf.21852/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.852/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kárpáti Miklós ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Karas Monika ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, sajtó-helyreigazítás iránt indított perében, a Fővárosi Bíróág
  2. augusztus
  3. napján meghozott, 8.P.24.952/2010/
  4. számú ítélete ellen az alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000 (negyvenötezer) forint + áfa együttes első-és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 63.000 (hatvanháromezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az alperes által szerkesztett hírportálon ...-én cikk jelent meg „..." címmel. A felperes keresetében a cikk azon közlése miatt kérte az alperes helyreigazításra kötelezését, amellyel - megítélése szerint - az alperes valótlanul híresztelte, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóság ... vezetése alatt csaknem egymilliárd forintot költött el külsős ügyvédekre. A valóság körében kérte annak a közlését, hogy a cikkben megjelölt kifizetésekre
  6. és
  7. között került sor, ugyanakkor ... csupán
  8. február 1-jétől tölti be a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöki tisztségét, így ezek a kifizetések személyéhez nem köthetők. Az alperes a kereset elutasítás indítványozta, arra hivatkozással, hogy a cikk nem a felperesről szól, abban nincs olyan közlés, amely a felperes személyéhez lenne köthető. Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta és ítéletével kötelezte az alperest, hogy 8 napon belül az alábbi szöveggel, a megjelentetett cikkel azonos helyen és módon közölje a következő helyreigazítást: „Hírportálunk ...-i számában „..." című cikkben valótlan híresztelés volt, hogy a ... által vezetett Nemzeti Hírközlési Hatóság csaknem egymilliárd forintot költött el külsős ügyvédekre, ugyanis ezt az összeget
  9. és
  10. között fizették ki, ... pedig
  11. február 1től töltötte be az elnöki tisztséget." Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 27.000 forint le nem rótt illetéket. Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk.
  12. §

(1)bekezdésében foglaltakat, majd az alperes védekezésével szemben úgy foglalt állást, hogy a cikk egészét tekintve az a való tény, miszerint a Nemzeti Hírközlési Hivatal csaknem egymilliárd forintot költött el külső ügyvédekre, a felperes személyével összekapcsolva került közlésre. A cikk egésze ugyan a felperes házastársáról, ...ről szól, aki - a cikk szerint - a ... című lapról és más jobboldali médiumokról gyűlölködő stílusban ír, azonban ehhez kapcsolva a sérelmezett mondat az átlagolvasóban azt a benyomást keltette, mintha a felperes vezetése alatt történt volna a jelentős összegű kifizetés, a cikkben ugyanis nincs említés arról, hogy a felperes csak
  1. február 1-jétől kezdődően töltötte be az elnöki pozíciót és a
  2. június 17-én közöltekhez képest az elnöksége alatt mindössze két olyan szerződés született, amely 12 millió forint körüli összeget tesz ki. Ezért a keresetet az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Változatlanul fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. A felperes ugyan név szerint megemlítésre került a cikkben, de a közlés egésze, a kifogásolt kijelentés tevékeny alanya nem a felperes, hanem az általa vezetett Nemzeti Hírközlési Hatóság volt, amely nem vitásan a cikkben megjelölt összeget költötte külső szakértőkre, ügyvédekre. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta az abban foglalt helyes indokokra tekintettel. Hangsúlyozta, hogy az összesen 980 millió forint elköltése 6 év alatt történt, és a szövegben megjelenő hamis információ nyilvánvalóan személy szerint a felperesre, és nem az általa vezetett intézményre vonatkozik, tehát a felperes alappal sérelmezheti azt. A fellebbezés alapos. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a sérelmezett alperesi közlést helytelenül értelmezte, az így megállapított tényállásból nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő következtetésre jutott, amikor az alperest sajtóhelyreigazításra kötelezte. A jogvita elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárás a személyhez fűződő jog megsértése miatti eljárásokhoz képest különös eljárás, amelyben azt kell elbírálni, hogy az adott esetben megvalósultak-e a sajtóhelyreigazítás Ptk.
  3. §
(1)bekezdésében írt anyagi jogi feltételei, vagyis közölt-e az alperes valótlan tényeket, illetve a való tényeket hamis színben tüntette-e fel. Annak bizonyítása, hogy az alperes jogszerűen tagadta meg a helyreigazítás közlését, a PK
  1. számú állásfoglalás értelmében az alperest terheli. A sajtó-helyreigazítási eljárás azért is speciális, mert a kereseti kérelemhez kötöttség is sajátosan érvényesül. A kereset tartalmát - és ebből következően a bíróság döntését is - a sajtó-helyreigazítás iránti kérelemben foglaltak határozzák meg. A helyreigazítást kérő levél alapján ítéli meg a sajtószerv, hogy teljesíti-e a kért helyreigazítást, vagy elzárkózik az elől, és a bíróság sem folytathat le olyan bizonyítást, amely túlmutat a sajtó-helyreigazítási kérelem keretein. Emiatt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
  2. §
(1)bekezdésében írt helyreigazítási kérelemből indult ki. Ennek alapján elsősorban azt kell megítélni, hogy a sérelmezett közlés vonatkozik-e a felperes személyére (PK
  1. számú állásfoglalás I. pontja), illetve abból kiolvasható-e a felperes által a helyreigazítást kérő levélben megfogalmazott sérelem. Az értelmezés során a PK
  2. számú állásfoglalás II. pontjában foglalt iránymutatás szerint kell eljárni, vagyis a kifogásolt kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a perbeli esetben a felperes a helyreigazítási kérelmében olyan közlést sérelmezett, amely nem teljesen felelt meg a cikkben ténylegesen közölteknek, ezáltal a sérelmezett kitétel a cikk által közvetített megfogalmazáshoz viszonyítottan eltérő értelmezést nyert. Az újságcikk - amellett, hogy egészében nem a felperesről, hanem ... kommunikációs szakemberről szólt -, a Nemzeti Hírközlési Hatósággal összefüggésbe hozható egyetlen mondata úgy hangzik, hogy „a felesége, ... vezette Nemzeti Hírközlési Hivatal csaknem 1 milliárdot költött el külső ügyvédekre, közbeszerzés nélkül". Ennek a mondatnak a helyreigazítási kérelem olyan értelmet tulajdonított, hogy valótlan híresztelés, miszerint „a Nemzeti Hírközlési Hatóság ... vezetése alatt csaknem 1 milliárd forintot költött külsős ügyvédekre". A két megfogalmazásból az átlagolvasó szempontjából is eltérő tartalom olvasható ki. Míg az újságcikk - tartalma szerint - a felperes által „vezetett" hatóságra vonatkoztatta a közlését, addig a helyreigazítási kérelem, amely a „…vezetése alatt" megfogalmazást használta, a felperesre vetítette a cikkben írt költekezést, amely a cikk által alkalmazott szóhasználat alapján a cikkből nem volt kiolvasható. Mivel a felperes érintettsége a helyes értelmezéssel nem volt megállapítható, a helyreigazítás tekintetében perbeli legitimációja sem állt fenn. A PK
  3. számú állásfoglalás I. pontja értelmében ugyanis sajtó-helyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  4. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. Az eredményesen fellebbező alperest első-és másodfokú perköltség illeti meg a Pp. 78. §
(1)bekezdése, valamint
  1. §-a szerint. Az alperesi jogi képviselő díját a Fővárosi Ítélőtábla a 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet
  3. §
(3)és
(5)bekezdése szerint a 4/A. § alapján áfával növelt összegben állapította meg. A pervesztes felperest a Fővárosi Ítélőtábla első-és másodfokú illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte. Budapest,
  1. december
  2. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke . Fülöp Györgyi s.k.. Győriné dr. Maurer Amália s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.