DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.785/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Tóth Csaba ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve, címe I. rendű és II.rendű felperes neve, címe II. rendű felpereseknek - a gazdálkodó szervezet neve, címe székhelyű, ügyintéző: az elsőfokú eljárásban Dr. V. P. ügyvéd (címe), a fellebbezési eljárásban Dr. E. T. ügyvéd (címe) által képviselt Magyar Állam alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 23.P.21.670/2010/
- sorszámú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét megváltoztatja, mellőzi az alperes kötelezését elsőfokú perköltség fizetésére a felperesek javára és úgy határoz, hogy elsőfokú eljárási költségeiket a felek maguk viselik. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt személyenként fizessenek meg az alperesnek 1 250 (Egyezerkettőszázötven) forint általános forgalmi adót is tartalmazó 6 250 (Hatezerkettőszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget és külön felhívásra térítsenek meg az államnak személyenként 9 000 (Kilencezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A
- április 16-án elhunyt H. G. L. hagyatékát Dr. T. E. t.-i közjegyző jogerős hagyatékátadó végzésével az alperesnek, mint szükségképpeni törvényes örökösnek adta át. A hagyaték részét képezte a sz.-i ..7 helyrajzi szám alatti ingatlan 1/1 arányú tulajdoni hányada, a sz.-i ..24 helyrajzi számú ingatlan 2/4 tulajdoni hányada, továbbá az hitelintézet Sz.-i Fiókjánál vezetett gyámhatósági betétkönyvben elhelyezett 398 716 Ft betét az időközi kamatokkal, valamint a hagyatékátadó végzésben megjelölt ingóságok. A hagyatékhoz tartozó ingatlanokra az ingatlan-nyilvántartásban az alperes tulajdonjogának bejegyzése megtörtént. Az alperesnek hagyatéki teherként és a hagyaték megszerzésének költségeként 883 000 Ft kiadása keletkezett a hagyatékból származó 723 905 Ft készpénz bevétellel fedezett költségét meghaladóan. A felperesek kereseti kérelmükben kérték megállapítani, hogy egymás között egyenlő arányban megszerezték a néhai hagyatékát törvényes öröklés jogcímén. Kérték a körzeti földhivatal megkeresését az ingatlanokra az alperes tulajdonjogának törlése és a maguk tulajdonjogának bejegyzése végett. Kérték kötelezni az alperest kiürített állapotban az ingatlanoknak 30 napon belüli birtokba adására és az ingóságok átadására, valamint perköltség megfizetésére. Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperesek törvényes örökösi minőségét nem vitatta, egyidejűleg viszontkeresetet támasztott a felpereseknek a hagyatékkal kapcsolatosan felmerült, bevétellel nem fedezett 883 000 Ft kiadása, valamint ennek törvényes mértékű késedelmi kamata és perköltség egyetemleges megfizetésére kötelezése iránt. A felperesek javára kérte perköltségben marasztalását mellőzni szükségképpeni örökösi voltára hivatkozva. A felperesek az alperes viszontkeresetét teljes egészében elismerték. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I-II. rendű felperesek az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanok tulajdoni hányadát ½ - ½ arányban törvényes öröklés jogcímén megszerezték, megkereste a M.-i Körzeti Földhivatalt a felperesek tulajdonjogának bejegyzése végett. Kötelezte az alperest, hogy az ingatlanokat 30 napon belül ingóságaitól kiürített állapotban adja a felperesek birtokába. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét - az ingóságok kiadására és a pénz megfizetésére vonatkozó részében - elutasította. Kötelezte a felpereseket egyetemlegesen az alperes javára 883 000 Ft tőke és törvényes mértékű kamata megfizetésére, amely rendelkezését előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Kötelezte az alperest a felperesek javára személyenként 150 000 Ft perköltség, a felpereseket az állam javára személyenként 14 600 Ft kereseti illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában az érdemi döntést a felek elismerő nyilatkozataival indokolta. A perköltségviselésről a Pp.
- §-ának
(1)bekezdését alkalmazva határozott azon indokkal, hogy a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésébe foglalt per-költségviselési szabály alól annyiban van helye kivételnek, amennyiben a 80-
- §-ok eltérően rendelkeznek vagy a törvény egyéb, kifejezett rendelkezése a költséget a per eldöntésétől függetlenül másnak a terhére rója. Megállapította, hogy az alperes a perre okot adott. Az első érdemi tárgyaláson ugyanis a felperesi keresetet teljes egészében nem ismerte el, azzal szemben viszontkereseti kérelmet terjesztett elő, így a bíróságnak a kereseti kérelemről és a viszontkereseti kérelemről érdemben, ítélettel kellett határoznia. Megállapította, hogy az alperes a viszontkeresetben teljes egészében pernyertes lett, a felperesek pernyertessége részben, 7 450 000 Ft erejéig volt megállapítható. Erre, valamint arra a tényre figyelemmel, hogy a perben a viszontkereseti kérelmet a felperesek azonnal elismerték, az alperes pedig a felperesek örökösi minőségét nem vitatta, az alperes által a felpereseknek perköltségként fizetendő jogi képviseleti díjat a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-ának
(2)bekezdés a) pontját és
(6)bekezdését alkalmazva a bíróság által megállapíthatónál mérsékeltebb összegben határozta meg és figyelemmel volt a felpereseknek a perindítással felmerült készkiadásaira is. Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és elsődlegesen az alperes perköltségben marasztalásának mellőzése, másodlagosan a felperesek javára általa fizetendő perköltség jelentős mérséklése, továbbá a felpereseknek első- és másodfokú eljárási költségben marasztalása iránt az alperes élt fellebbezéssel. Indokként előadta, hogy a felperesek törvényes örökösi minőségét az első tárgyaláson elismerte, a felek között a hagyatékba tartozó vagyontárgyak körét illetően vita nem volt. Az alperes a Ptk. 599. §-ának
(3)bekezdése alapján szükségképpeni törvényes örökös, akit a Ptk. 674. §-ának
(1)bekezdése szerint az örökség visszautasításának joga nem illet meg. A PK.
- számú állásfoglalás értelmében a teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének tárgyát igazolja mindaddig, amíg a bíróság peres eljárásban hozott határozattal - anélkül, hogy új hagyatéki eljárás lefolytatására kerülne sor - másként nem dönt. Ebből következően a felperesek törvényes örökösi minőségét csak peres eljárásban érvényesíthették, és csak a bíróság dönthetett ebben a kérdésben. Az alperesnek, mint szükségképpeni örökösnek nincs lehetősége bírósági eljárás nélkül a törvényes örökösi minőség elismerésére. Álláspontja szerint az alperes az első tárgyaláson elismerte a felperesi követelés jogalapját, eleget tett a Pp.
- §
(1)bekezdésében rögzített követelménynek, így az elsőfokú bíróságnak a felperesek perköltségigényét el kellett volna utasítania és a felpereseket kellett volna az alperes költségeiben marasztalni. Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a BDT
- évi
- számában a Fővárosi Ítélőtáblától közölt eseti döntésre. A felperesek által javára fizetendő ügyvédi munkadíj mértékét a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-ának
(1)bekezdése alapján kérte megállapítani azzal, hogy az alperesi jogi képviselő áfa-alany. A felperesek fellebbezési ellenkérelme elsődlegesen az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésének helybenhagyására, másodlagosan akkénti megváltoztatására irányult, hogy a felek a perrel kapcsolatos költségeiket maguk kötelesek viselni. Hivatkoztak arra, hogy a felperesek sem adtak okot a perre. A jogszabályi rendelkezések értelmében ugyanis az örökösi minőségük szükségszerűen csak perben állapítható meg, melynek költségeit az alperes csökkenthette volna perbeli egyezség megkötésével, amelynek jogszabályi akadálya nincs. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az elsőfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezésén kívüli nem fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdésére figyelemmel nem érintette. A perköltség fizetésére kötelezésének mellőzésére irányuló alperesi fellebbezési kérelmet alaposnak találta. A hagyatéki eljárásról szóló, a jelen perben még irányadó 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (a továbbiakban: He.) 4. §-ának
(1)bekezdése, valamint
(2)bekezdésének
- a)és
- b)pontjai, továbbá 31. §-a alapján ingatlanvagyon és amennyiben nincs ismert örökös, 300 000 Ft-ot meghaladó ingó vagyon esetén a hagyatéki eljárás kötelező. A He. 52. §-ának
(1)bekezdése alapján a közjegyző a hagyatéki eljárásban hivatalból is köteles megállapítani, hogy a hagyatékra kik és milyen címen támaszthatnak igényt. A He. 57. §-ának
(1)bekezdése, 66. §-ának
(1)és
(2)bekezdései, valamint a fellebbezésben is hivatkozott PK.
- számú állásfoglalás értelmében az alakilag jogerős teljes hatályú hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösök e minőségét és örökségeinek tárgyát közokirattal igazolja mindaddig, amíg a hagyatéki eljárás megismételhetősége esetén a közjegyző (He. 76/A. §) a megismételt hagyatéki eljárásban hozott határozatával, és ha ilyen eljárásra nincs lehetőség, a bíróság peres eljárásban hozott határozattal másként nem dönt. A He.
- §-a
(2)bekezdésének és az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi XCLI. törvény (Inytv.)
- §-a
(8)bekezdésének kötelező rendelkezése szerint az ingatlanra vonatkozó teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés alapján a közjegyző köteles az ingatlanügyi hatóságot megkeresni a jogváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzése iránt. Az Inytv.
- §-a alapján az ingatlan-nyilvántartásba jogok bejegyzésének olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog keletkezését, módosulását, megszűnését igazolja. A fenti rendelkezések együttes értelmezése alapján levonható következtetés, hogy amennyiben a törvényes örökös a hagyatéki eljárásban nem vett részt és az eljárás nem ismételhető meg, az öröklési igény csak polgári perben érvényesíthető. A jogerős hagyatékátadó végzéssel legitimált álörökös és a hagyaték iránti igénnyel fellépő nem rendezheti peren kívüli megállapodással az örökösi minőséget. A felpereseknek, mint törvényes örökösöknek e minőségük megállapítása iránt a keresetet szükségszerűen elő kellett terjeszteniük, azt az alperes semmiképpen nem háríthatta el. Az alperes a Ptk.
- §-ának
(3)bekezdése és 674. §-ának
(1)bekezdése alapján szükségképpeni törvényes örökösként vett részt a hagyatéki eljárásban, akit az örökség visszautasításának joga sem illetett meg. A peren kívüli egyezségkötés jogszabályi kizártsága folytán a perindítás szükségszerű volt, azt a felek egyike sem háríthatta el, így az alperes a perre okot nem adott. A felperesek költségeként az elsőfokú eljárásban felmerült készkiadás (a tulajdoni lap és az anyakönyvek költségei), valamint a jogi képviseleti díj tehát nem az alperes magatartása miatt, hanem kizárólagosan annak következményeként merült fel, hogy a felperesek a hagyatéki eljárásban nem vettek részt, így az örökösi minőségüket csak perben érvényesíthették. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségük valójában a hagyaték megszerzésének költsége, ami a Ptk. 677. §-ának
(1)bekezdés b) pontja és 679. §-ának
(1)bekezdése szerint az örököst terhelő hagyatéki tartozásnak minősül. A Ptk.
- §-ához fűzött magyarázat szerint is hagyatéki költségek a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek. Így a hagyaték megszerzésével kapcsolatos költségek közé tartozik mindaz a kiadás, ami a hagyatéki vagyontárgy tulajdonba vételéhez vagy birtokba vételéhez szükséges (például az előzetes intézkedések, levelezés költsége, az esetleges öröklési per költsége). /Polgári Törvénykönyv Magyarázata, KJK-KERSZÖV Kiadó Kft. Budapest, 2004., II. kötet,
- oldal/ A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében az az alperes, aki a perre okot nem adott és a követelést az első tárgyaláson elismerte, a pernyertes felperes javára perköltség fizetésére nem kötelezhető. Az ügyben az elsőfokú bíróság egyetlen tárgyalást tartott. Az alperes már a tárgyalást megelőző írásbeli nyilatkozatában és a tárgyaláson is a felperes keresetének jogalapját és a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakat is elismerte, így az alperes sem az anyagi jogi, sem az eljárási szabályok alapján a felpereseknek a perindítással felmerült költségei megfizetésére nem kötelezhető. Ezt támasztja alá egyébként a BDT.
- évfolyamában
- sorszám alatt közzétett eseti döntés is. Miután a peren kívüli megegyezhetőség jogszabályi lehetősége hiányában a perindítás a felek pert megelőző magatartása által nem befolyásolható szükségszerűség volt, így azt a felperes sem kerülhette el, az ítélőtábla úgy határozott, hogy a felek az elsőfokú eljárási költségeiket maguk kötelesek viselni. Az alperes a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontjai, valamint a 679. §
(1)bekezdése alapján a felpereseket terhelő hagyatéki terhet érvényesített viszontkeresetében, ami az egyazon perben érvényesítés esetében is az alperes önálló keresetének és nem a keresettel szembeni ellenkezésnek minősült, és pusztán célszerűségi, pergazdasági oka volt az egyazon perben való elbírálásnak. Viszontkeresetéből 723 935 Ft a keresettel szemben álló beszámítási igénynek volt tekintendő, ezokból a felperesek egyébként jogalapjában alapos, az ingók és a pénzösszeg kiadására irányuló keresete alaptalannak bizonyult, s az alperes alapos beszámítási igénye következtében mind a felperesek, mind az alperes követelése a beszámítás erejéig a Ptk. 296. §-ának
(2)bekezdése alapján megszűnt és a viszontkereset csak a beszámítottan felüli alperesi követelésre korlátozódott. A felperesek mind a beszámítási igényt, mind a viszontkeresetet elismerték. A Pp. 80. §-ának
(1)bekezdését a felperesekre alkalmazva a viszontkeresetben ők minősültek alperesnek, ezért perköltségben a viszontkeresetben elszenvedett pervesztességük után az alperes javára nem marasztalhatók. A költségekre egyébként peren kívül és a perben is lehetőség lett volna az egyezségkötésre, arra azonban adat nincs, hogy azt a felek bármelyike is kezdeményezte volna. A költségekben való érdemi döntés azonban a felek egyikének sem okozott perköltségként elszámolható többletköltséget. Az ítélőtábla a fenti indokok szerint az alperes elsődleges fellebbezési kérelmét találta alaposnak és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján a rendelkező rész szerint megváltoztatta. Az alperes fellebbezése sikeres volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperesek fellebbezési eljárási költséget kötelesek az alperesnek fizetni a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának
(1)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése, valamint a 4/A. §-a alapján a rendelkező rész szerint megállapított összegben. A fellebbezett pertárgyérték az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összege volt, amely illetékalap után a felperesek kötelesek az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és 15. §-ának
(1)és
(3)bekezdései alapján az államnak utólag megtéríteni az 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának
(1)bekezdése szerinti mértékben. Észrevételezi az ítélőtábla, hogy a Ptk. 679. §-ának
(1)bekezdése alapján a felperesek, mint örökösök az alperes javára megítélt tartozásukért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felelnek, melyről való rendelkezés az elsőfokú bíróságnak hivatalbóli kötelezettsége lett volna, amit elmulasztott. Az ítélet kiegészítésének elrendelése a Pp. 225. §-ának
(6)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik. D e b r e c e n,
- január
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -