A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.I.121/2007/
- szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi október hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A harmadfokú bíróság a lopás vétsége és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 1.Bf.39/2007/
- számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a vádlott meg; bűnösségét 6 rb. közokirattal visszaélés vétségében állapítja - a főbüntetés tartamát 4(négy) hó börtönre, a közügyektől eltiltás idejét 1(egy) évre enyhíti; - a vádlottat a lopás vétsége és a lopás vétségének kísérlete miatt emelt vád alól felmenti; - 2 rb. tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást megszünteti; Megállapítja, hogy az első- és másodfokú eljárás során felmerült 13.680 (tizenháromezerhatszáznyolcvan) forint bűnügyi költségből 6.480 (hatezer-négyszáznyolcvan) forintot az állam visel. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a harmadfokú eljárásban felmerült 3.600 (háromezer-hatszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás Az elsőfokon eljárt Pécsi Városi Bíróság a
- évi november hó
- napján kelt 9.B.741/2006/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét lopás vétségében, lopás vétségének kísérletében és 5 rb. közokirattal visszaélés vétségében állapította meg, ezért vele szemben 10 hó börtönt és 2 év közügyektől eltiltást szabott ki. E határozatot a Baranya Megyei Bíróság a
- évi március hó
- napján kelt 1.Bf.39/2007/
- számú ítéletével megváltoztatta, és - a szabadságvesztés tartamának 7 hónapra történő mérséklése, valamint a lefoglalt dolgok kiadásának a módosítása mellett - a vádlottat 6 rb. közokirattal visszaélés vétségének a vádja alól felmentette. Ez utóbbi rendelkezés miatt, a vádlott büntetőjogi felelősségének a megállapítása és súlyosbítás érdekében, az ügyész jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn, és figyelemmel a vagyon elleni bűncselekmények minősítésénél irányadó új értékhatárokra - a lopás vétsége és a lopás vétségének kísérlete tekintetében a vádlott felmentését indítványozta. A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet a Be.387.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során a tényállást - a Be.388.§
(2)bekezdésében írtak szerint - az iratok tartalma alapján mindössze annyiban egészítette ki, hogy a sértett közokiratokat tartalmazó autóstáskája a bal első ülés alatt volt (9.B.741/2006/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). Az első- és másodfokú eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor: a másodfokú bíróság a fenti kiegészítéstől eltekintve a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. Logikus érveléssel történt meg a mindkét helyszínen tetten ért vádlott védekezésének az elvetése is; végső soron annak rögzítése, hogy különböző személygépkocsikból idegen dolgokat vett el, illetve kísérelt meg elvenni. E tényállás irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. --------------Az irányadó tényállás
- pontjában megfogalmazottak rövid lényege szerint a vádlott a P....település S. utca
- szám alatti lakóház előtt, le nem zárt állapotban parkoló gépjármű ülése alól az éjszakai órákban egy kézitáskát is elvett, amelyben a sértett benne tartotta a személyi igazolványát, lakcímkártyáját, vezetői- és forgalmi engedélyét, a környezetvédelmi vizsgát igazoló lapot és az autó törzskönyvét. A harmadfokú bíróság álláspontja szerint e tényállásból a közbizalom elleni bűncselekmény tekintetében is a vádlott büntetőjogi felelősségére kellett volna következtetni. A másodfokú bíróság - bár erre kifejezetten nem tért ki - a Be.6.§
(3)bekezdés c./ pontjának I. fordulatára alapított felmentő rendelkezését a vádlott tévedésével (Btk.27.§
(1)bekezdés) indokolta. Alapvetően, hogy az elkövetés időpontjára, helyére és nem utolsó sorban a gépkocsi nyitott ajtaira tekintettel nem számíthatott az autóstáskában elhelyezett közokiratokra; azok birtokbavételével - mivel nem győződött meg a táska tartalmáról - legfeljebb hanyagság terhelte. Ennek megállapítására - figyelemmel a Btk.14.§ II. fordulatára - akkor lenne lehetőség, ha a szóban forgó magatartás következményeit (a közokiratok jogtalan megszerzését) a vádlott, tőle elvárható körültekintés hiányában nem látta előre. Közismert tény ugyanakkor, hogy a kisméretű kézitáskák - a személyes jellegű ingóságok mellett - a napi ügyintézéshez szükséges okiratok tárolására is használatosak. Különösen igaz ez az engedélyhez kötött gépjárművel rendszeresen közlekedő személyek esetében, akik a jogszerű használat bizonyítása érdekében több, különböző célt szolgáló közokiratot is maguknál tartanak. Kétségtelen, hogy a sértett könnyelmű volt, amikor a kézitáskáját az autójában hagyta, s mindössze arra figyelt, hogy az mások elől, az ülés alá csúsztatva rejtve maradjon. E körülménynek azonban legfeljebb a büntetőjogi jogkövetkezmények meghatározásakor lehetett volna jelentőséget tulajdonítani. A harmadfokú bíróság megítélése szerint ugyanis e bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából nem az elkövetés ideje vagy helye a döntő, hanem az, hogy milyen dolog eltulajdonítása útján kerül sor a közokirat jogtalan megszerzésére. Ha az elvett dolog - az általános élettapasztalat szerint - közokiratot is tartalmazhat: nincs indok az eshetőleges szándék mellőzésére. (Nyilvánvalóan más lett volna a helyzet, ha a vádlott kizárólag a szerszámosládát vagy az elsősegély csomagot veszi magához, és a közokiratok később abból kerülnek elő.) Mindebben az ítélkezési gyakorlat több évtizede következetes (BH 1992/151. számú eseti döntés). Ezért a harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezést e körben megalapozottnak találva a vádlott bűnösségét 6 rb. a Btk.277.§
(1)bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélés vétségében megállapította. Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem tévedtek, amikor a vádlottat vagyon elleni bűncselekmény elkövetése miatt elmarasztalták. A
- évi június hó
- napjától kezdődően azonban módosult a Btk.138/A.§-a; így a 20.000 forintot meg nem haladó értékre elkövetett lopás - a Btk.316.§
(2)bekezdésének a./-j./ pontjaiban felsorolt minősítő körülmények hiányában - kizárólag az 1999. évi LXIX. törvény (továbbiakban: Sztv.)157.§
(1)bekezdés a./ pontja szerinti tulajdon elleni szabálysértés megállapítására adhat alapot. Következésképpen a harmadfokú bíróság - szem előtt tartva a Btk.2.§-ban megfogalmazottakat, és az elbíráláskor hatályban lévő törvényt alkalmazva - a vádlottat a Btk.316.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétsége (tényállás 1. pontja), valamint a Btk.316.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétségének Btk.16.§-a szerinti kísérlete (tényállás 2. pont) miatt emelt vád alól a Be.6.§
(3)bekezdés a./ pontjának I. fordulatában írt okból felmentette. A bűnösség körének lényeges megváltozása szükségessé tette a büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezők átértékelését is. A vádlottal szemben - figyelemmel a Btk.12.§
(1)bekezdésére, valamint a Btk.85.§
(1)-
(3)bekezdéseire - két hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés volt kiszabható. Nyomatékos súlyosító körülmény a vádlott kifogásolható életvezetése; az tehát, hogy a többszörös visszaesés megállapításához szükséges mértéken túl is volt büntetve. Vele szemben két oknál fogva is a felemelt büntetési tétel volt az irányadó, ezt nyilvánvalóan a terhére kellett értékelni, ahogyan - a kettőt meghaladó bűnhalmazat mellett - azt is, hogy az újabb bűncselekményét feltételes szabadság hatálya alatt követte el. Ezzel szemben enyhítő a két kiskorú gyermekről történő gondoskodás. Nem lehetett ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jogtalanul megszerzett közokiratokat a sértett rövid időn belül, hiánytalanul visszakapta. Ez utóbbiakra tekintettel a harmadfokú bíróság a kiszabott fő- és mellékbüntetetést enyhítette. Álláspontja szerint a Btk.37.§-ban megfogalmazott célok eléréséhez rövidebb tartamú szabadságvesztés, illetve közügyektől eltiltás is elegendő. A cselekmény elkövetésétől számított két év elteltével az Sztv.11.§
(7)bekezdése alapján nincs helye felelősségre vonásnak. Ezért a tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást az Sztv.84.§
(1)bekezdés g./ pontja alapján meg kellett szüntetni. A vagyon elleni bűncselekményeket érintő felmentő rendelkezés, valamint szabálysértési felelősség hiányában az igazságügyi tárgyszakértő közreműködésével kapcsolatosan felmerült 6.480 forint bűnügyi költség megfizetésére a vádlott nem kötelezhető; azt a Be.339.§
(1)bekezdése folytán az állam viseli. E körben tehát a harmadfokú bíróság - a Be.398.§
(1)bekezdése alapján - a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az egyéb - a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárásra és a lefoglalt ingóságok kiadására vonatkozó - rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a harmadfokú bíróság a Be.397.§-ban írtak szerint helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés - figyelemmel a Be.385.§-ban írtakra - a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. Pécs,
- október
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Pécsi Városi Bíróság 9.B.741/2006/
- számú ítélete - a Baranya Megyei Bíróság 1.Bf.39/2007/
- számú ítéletében, illetve a Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.121/2007/
- számú ítéletében írt változtatásokkal - a
- évi október hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: