Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.040/2007/
- szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Ugrai Péter ügyvéd (6723 Szeged, Malom u. 6.) által képviselt felperes neve (felperes címe) I. rendű és a felperes neve (felperes címe) II. rendű felpereseknek a dr. Varró Dénes ügyvéd (6400 Kiskunhalas, Garbai u. 6.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen számlatartozás megfizetése iránt indított perében a Tolna Megyei Bíróság
- december
- napján kelt 17.G.17-04-000067/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a marasztalási összeget - az elsőfokú perköltség kivételével - az alperes a II. r. felperesnek köteles megfizetni. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 15 napon belül 350.000 (háromszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetének túlnyomó részben helyt adva az alperest 16.972.782 forint és kamatai valamint a perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladó felperesi igényt elutasította. A peres felek közti jogvitát a köztük
- évben szóban létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján bírálta el, e szóban létrejött szerződés tartalmát megegyezőnek tekintette a
- április 30-án a felperes és az alperes gyermeke, P. Á. között írásban létrejött szerződés tartalmával. Megállapította, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésből eredően az alperes 37.656.629 forint megtérítésére volna köteles a felperes felé, mely összeg az alpereshez leszállított és átvett napos kacsák a leszállított takarmány ellenértékéből, valamint a takarmány kiszállításával felmerült fuvarköltség összegéből tevődik össze. Megállapította azt is, hogy ezzel szemben az alperes követelése a felperes felé a leadott pecsenyekacsa útiapadóval növelt ellenértéke (20.564.463 forint), valamint a nem felróhatóan elhullott állatok nevelésével felmerült kár (411.874 forint), összesen 21.276.337 forint. A kettő közti különbözet, 16.380.292 forint megtérítésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest. Az alperes perbeli védekezésével összefüggésben kifejtette azt, hogy miután az alperes vagy megbízottja a vágóhídi mérlegelés és minősítés során nem volt jelen, és azt a helyszínen nem kifogásolta, a felperes által csatolt okirati bizonyítékokkal szemben azon előadását bizonyítani, hogy a felperes által elismertnél nagyobb átlagsúlyú, kobzást nem indokolóan ép, egészséges, I. osztályú kacsák adott le, nem tudta. Kifejtette azt is, hogy a
- turnusban nevelt kacsák túltartásával összefüggésben felmerülő költségeket az alperes akkor háríthatná át a felperesre, amennyiben bizonyította volna azt, hogy a
- turnus kacsái 49-53 napos korukra a technológiailag 49-53 napig tartott pecsenyekacsa minőségi előírásainak megfelelőek, legalább 2,6 kg/db súlyúak, és vágóhídi felhasználásra alkalmasak voltak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli bizonyítékok e tény megállapítására alapot nem adnak, az alperes által a
- turnusban nevelt pecsenyekacsák átvételét ezért a felperes jogszerűen tagadta meg, miután az alperes határidőre szerződésszerűen teljesíteni nem tudott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt az alperes jelentett be fellebbezést. Fellebbezésében vitatta azt, hogy a közte és a felperes között
- évre létrejött szerződés tartalma megegyezett volna a felperes és az alperes fia közt
- évre létrejött szerződés tartalmával, álláspontja szerint írásbeli szerződés hiányában pontosan nem állapítható meg az, hogy a peres feleket a szerződésből eredően milyen jogok illetik meg, illetőleg kötelezettségek terhelik. Állította, hogy a felperes a
- turnusban nevelt pecsenyekacsák átvételét azért tagadta meg, és ennek következtében az alperesnél a túltartás költségei azért merültek fel, mert túltermelés miatt a felperestől a vele szerződő K.. B. Rt. a hízott pecsenyekacsákat átvenni nem tudta. Hivatkozott arra is, hogy a felek közti szerződésnek nem volt olyan kitétele, mely szerint az alperes szerződésszerűen csak I. osztályú kacsák leadásával teljesíthet, álláspontja szerint a felperesnek a
- turnusban nevelt kacsákat a 2,6 kg/db súlyhatár alatt, II. osztályúként is át kellett volna vennie, csak alacsonyabb áron. Hivatkozott arra is fellebbezésében, hogy a felperes az
- és
- turnusban átvett kacsák elszámolása során is szerződésszegést követett el, mert a 2,8 kg/db súly feletti állatokat vette át I. osztályúként, mivel a közte és a baromfifeldolgozó közti szerződés szerint a 2,8 kg/db súly alatti kacsák II. osztályúnak minősültek, szemben a felperes és az alperes közti szerződéssel, melyben a 2,6 kg/db fölötti súlyú kacsa minősült I. osztályú egyednek. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást túlnyomó részben helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján - a fellebbezésre is figyelemmel - az alábbiak szerint pontosítja: A felperes és az alperes között
- gazdasági évre szóban létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés tartalma nagyrészt egyezett meg a felperes és az alperes fia közt
- gazdasági évre írásban létrejött szerződés tartalmával. A szerződések közti eltérés az volt, hogy
- évben a felperes a napos kacsák felneveléséhez kevesebb tápot biztosított, és hogy a felek az alperes szolgáltatásának minőségi követelményeit szóban pontosították. Az írásbeli szerződés szerint a felperes a telepítéstől számított 49-53 napon belül a termelő által felnevelt pecsenyekacsák elszállítását vállalta azzal, hogy az állatoknak meg kellett felelniük a technológiailag 49-53 napig tartott pecsenyekacsa minőségi előírásainak. A pecsenyekacsa nevelés technológiai leírása szerint a pecsenyekacsa nevelés célja 48-50 napos korra 2,9-3,2 kg körüli élősúlyú kacsák előállítása, amelyek érett, iparilag is feldolgozható tollazatúak, és ízletes húst szolgáltatnak. A piaci igényhez igazodva vághatók a kacsák fiatalabb életkorban, alacsonyabb élősúlyban is, de ilyenkor a tollazat iparilag nem feldolgozható, és a nehezebb kopaszthatósággal is számolni kell. A fentiekhez képest az alperes és a felperes szóbeli szerződésében pontosított szerződési tartalom az volt, hogy az alperesnek az átvett napos kacsákat 6-7 hét alatt (42-49 nap) 2,8 -3,25 kg súlyúra kellett felhizlalnia. A perben kihallgatott tanúk vallomása mellett a másodfokú bíróság e ténymegállapítás körében legnagyobb súllyal az alperes saját eladását vette figyelembe, aki a per első tárgyalásán úgy nyilatkozott, hogy az átvett napos kacsákat 6-7 hét alatt 3,15-3,20 kg/db súlyúra kellett felhizlalni (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). A
- sorszámú jegyzőkönyvben tett előadása szerint a szerződés szerinti követelmény a 2,8-3,25 közötti db súlyú kacsák hizlalása volt (11 sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). A
- június 3-i tárgyaláson pedig olyan előadást tett, hogy S. G.-val a
- évre vonatkozó szóbeli megállapodás az volt, hogy 7 hét alatt legalább 3 kg súlyúra kell a kacsákat felhizlalni, melyet majd az integrátor által kötött áron adhat le a termelő (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal). A per során tett alperesi nyilatkozatok alapján, azokat egybevetve a perben kihallgatott tanúk vallomásával, valamint az
- és
- turnusban leadott kacsák súlyát is figyelembe véve a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes kötelezettsége a felperessel szóban is létrejött szerződés alapján az volt, hogy az átvett napos kacsákat legalább 2,8 kg/db súlyúra hizlalja fel, és a felperes ezen súlyú kacsák átvételére volt köteles amellett, hogy a nagyobb részt szerződés szerinti súlyra felnevelt kacsák mellett a felperes az e súlyt el nem érő állatokat is átvette, a szerződést azonban kizárólag a szerződés szerinti súlyt el nem érő állatokkal szerződésszerűen teljesíteni nem lehetett. Az alperes és a felperes közti szóbeli szerződés tartalma az átvett kacsák minőségi besorolása tekintetében a
- évben a felperes és az alperes gyermeke közt írásban létrejött szerződés tartalmával megegyezett, ekként I. osztályúnak minősült az a pecsenyekacsa, amely 2,6 kg/db és 3,25 kg/db közti súlyú, ép, egészséges, nem tokos, nem torzsokos, és amely a magyar szabványnak megfelel, az II. osztályú kacsa pedig a tokos, torzsokos és általában minden olyan kacsa, amely nem felel meg az I. osztályú követelményeknek. A felperes K. B. Rt-vel
- évre kötött szerződésének 2.
- és
- pontjában a szerződés teljesítésének Minőségi követelményeit az MSZ 6918:
- sz. vágó baromfi szabványra utalással határozták meg. Az így kiegészített és pontosított tényállásból is helyes jogi következtetést vont le érdemben az elsőfokú bíróság a kereset elbírálása során, helyes döntését helyes jogi indokokkal támasztotta alá, és a felek közti jogvita elbírálásához szükséges és alkalmazandó jogszabályokat is helyesen hívta fel, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéltét a Pp.
- §
(2)bekezdés alapján helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy - miután a másodfokú eljárás során a felperes helyébe jogutódja lépett - a marasztalási összeget - az elsőfokú perköltség kivételével - a jogutód II. r. felperes részére kell megfizetni. A felperesi jogutódlás folytán az első és másodfokú ítélet indokolásában megjelölt felperesen ezért a felperesi jogelődöt kell érteni. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az alperes azt a tényt, hogy a felperesi elszámolásban feltüntetettekkel ellentétben nagyobb mennyiségű pecsenyekacsát adott le I. osztályú minőségben, és ezért részére magasabb ellenérték jár, bizonyítani nem tudta. Ugyancsak nem bizonyította az alperes azt a fellebbezésben is állított tényt sem, hogy a felperes a 2,6 kg/db és a 2,8 kg/db közti élőállatokat II. osztályú áron számolta volna el. Ezt nem igazolja sem az alperes által hivatkozott, a felperes és K. B. Rt. közti szerződés, sem pedig az
- és
- turnusban leadott kacsák átvételekor kiállított a pecsenyekacsák minőségi átvételéről készült jegyzőkönyv tartalma sem. A felperes és a B. Rt közti szerződésben utalás sincs arra, hogy az I. osztályú teljesítésnek a 2,8 kg/db súly feletti pecsenyekacsa számítana, a felek a minősítés tekintetében a MF6918.
- számú vágóbaromfi szabványra utaltak vissza, mely szabvány szerint az I. osztályú a 2,5 kg/db feletti kacsa. (szabvány 3.
- pontja). Az elsőfokú ítéleti tényállásból megállapítható az, hogy az
- turnusban leadott I. osztályú kacsák átlag súlya 2,8 kg volt, és mivel életszerűtlen és valószínűtlen, hogy valamennyi kacsa pontosan ugyanannyi kilogramm súlyú volt, nyilvánvaló, hogy az átlag az e súlyhoz képes nagyobb, illetőleg kisebb kacsák súlyából alakult ki, ami azt jelenti, hogy a felperes a 2,8 kg alatti kacsákat is vett át I. osztályúként. Ugyanakkor viszont a II. osztályúként leadott kacsák átlagsúlya 2,3 kg volt, ami szintén azt támasztja alá, hogy a II. osztályúként elszámolt kacsák súlya lényegesen azaz az I. osztályú súlyhatár alatt volt. A
- turnusban I. osztályúként leadott kacsák átlagsúlya 2,73 kg volt, ami önmagában is igazolja azt, hogy a felperes nem kizárólag a 2,8 kg/db fölötti súlyú kacsákat vette át I. osztályúként, hiszen ebben az esetben az átlagsúly 2,8 kg alatt nem lehetett volna. Az alperes által hivatkozott bizonyítékok tehát azt az alperesi előadást, hogy a felperes az
- és
- turnus során a minőségi elszámolásnál eltért a szerződéstől, nem bizonyították. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával is, hogy az alperes a per során nem bizonyította azt, hogy a felperes a szerződést megszegte, mert az alperes által a
- turnusban felnevelt kacsák szerződésszerűen felajánlott teljesítését nem fogadta el. E körben nem osztja az elsőfokú bíróság az alperesnek azt a fellebbezésbeli álláspontját, hogy a felek közti szerződést kizárólag II. osztályú pecsenyekacsák átadásával is szerződésszerűen lehetett volna teljesíteni. Ezt nem támasztja alá sem a tényállásban részletesen idézett alperesi előadás, sem a perben kihallgatott tanúk vallomása, hozzátéve azt is, hogy a felperes az alperes által tudottan és ismerten a pecsenyekacsákat nagyüzemi, ipari feldolgozásra szánta, amire elsősorban az I. osztályú pecsenyekacsa alkalmas, másrészt a nemcsak hogy I. osztályú, de a szerződés szerinti 2,8 kg/súlyhatárt elérő pecsenyekacsának legkedvezőbb az ipari feldolgozhatósága, és e súlyhatár elérése esetén lehetett volna nyereséges a termelés a termelő alperes számára is. Az a tény, hogy az alperes az
- és
- turnusban a szerződés szerinti 2,8 kg/súlyhatárt el nem érő állatokat is átvette, a nagyobbrészt I. osztályú, és szerződés szerinti súlyhatárt elérő állatokkal együtt, nem jelenti önmagában azt, hogy a szerződést csak a II. osztályú egyedekkel is szerződésszerűen teljesíteni lehetett volna. Az elsőfokú bíróság ítéletében is megállapítást nyert az az alperes által nem is vitatott, hogy a
- turnusban nevelt kacsák 49 napos korukban (június 10-én) 2,45 kg/db átlagsúlyúak voltak, a kiegészített tényállás szerint pedig az alperesnek 6-7 hét (azaz 42-49 nap alatt) legalább 2,8 kg/súlyúra kellett az egyedeket felhizlalnia, így a 49 napos korban 2,45 kg/db átlag súlyú egyedeket a felperes átvenni nem volt köteles, azzal, hogy ezek átvételét a következő hétre halasztotta, szerződésszegést nem követett el. Az állomány súlya a következő hétre nem gyarapodást, hanem fogyást mutatott, ugyanis 53 napos korban az állomány átlagsúlya már csak 2,1 kg volt, mely már a II. osztályú követelményeket sem érte el, így ebben az időpontban módosított teljesítési határidőben sem állt fenn az alperes átvételi kötelessége. Június 14-én az átvételt a felperes a június
- és
- közti hétre módosította, arra azonban bizonyíték a perben nincs, hogy az állomány átlagsúlya erre az időpontra a 2,8/kg minimum súlyhatárt elérte volna, ezt az alperes sem a perben, sem a fellebbezésében nem is állította, ahogy azt sem, hogy ezen 21-
- héten a felperes részére szerződésszerű teljesítést ajánlott volna fel, melyet a felperes nem fogadott el. Egyébként pedig életszerűtlen és lehetetlen is lett volna a június 14-én 2,1 kg súlyú állományt a következő hétre 2,8 kg/súlyúvá felhizlalni, a szakértői vélemény szerinti átlagos heti 20-30 dkg-os súlygyarapodást figyelembe véve ugyanis az állomány 7-12 nap elteltével a 2,8 kg-os súlyt nem érhette el. A fentebb kiemelt tények is alátámasztják az elsőfokú bíróságnak azt a helyes jogi álláspontját, hogy az alperes a felperes felé szerződésszerű teljesítést a
- turnusban felajánlani nem tudott, ennek hiányában pedig az alperes a nem szerződésszerű teljesítés elfogadását, súlyhatárt el nem érő állomány átvételét jogszerűen tagadta meg. Nem nyert bizonyítást az alperesi fellebbezésben is felhozott alperesi tényállítás sem a per során, hogy a felperes a teljesítést azért tagadta volna meg, mert túltermelés miatt a K. B. Rt. tőle több állatot átvenni nem tudott, ez alperesi tényállítást ugyanis a perbeli bizonyítékok, a kihallgatott tanúk vallomása nem támasztja alá. Miután az alperes szerződésszerű teljesítést nem ajánlott fel, a felperes részéről nincs a Ptk.
- § szerinti szerződésszegés, mely megalapozná a Ptk
- §
(1)bekezdésre alapított azon alperesi igényt, hogy a
- turnus túltartásával összefüggésben felmerült kárai a felperesi követelésbe beszámításba kerüljenek. A felperes az elsőfokú bíróság által kimunkált és elvégzett elszámolás eredményeként mutatkozó 16.680.292 forint megfizetésével késedelembe esett, ezért a felperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében jogszerűen követelheti a teljesítést a Ptk. 301. §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatokkal együtt. Az alperes fellebbezése sikertelen volt, melynek következményeként a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes az immár jogutódként perbelépő II. r. felperes másodfokú eljárási költségeinek megtérítésre köteles, e költség összegét a másodfokú bíróság a 32/2003(VIII.23.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján állapította meg. Az alperes költségmentessége folytán feljegyzett illetéket a Kmr.
- §-a alapján az állam viseli. P é c s,
- szeptember
- Dr. Veszeley Józsefné s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kassai Gyöngyi tisztviselő