Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.392/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Hetyési Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hetyési Sándor ügyvéd) által képviselt felperesnek - a Dr. Tomcsányi Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tomcsányi Tamás ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes ellen foglaló visszafizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- március 16-án meghozott 18.G.41.857/2008/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az elsőfokú ítéletben írt határidőben további 24.371.477 (huszonnégymillió-háromszázhetvenegyezernégyszázhetvenhét) forintot és ennek
- október 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 (hét) %-kal növelt mértékű késedelmi kamatát. Az I. rendű alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 3.000.000 (hárommillió) forint + áfa ügyvédi munkadíjból és 900.000 (kilencszázezer) forint eljárási illetékből álló perköltségre felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 (tizenöt) napon belül 1.000.000 (egymillió) forint + áfa ügyvédi munkadíjból és 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési illetékből álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: Módosított keresetében a felperes az I. rendű alperest 101.485.954 Ft és 25.371.477 Ft után
- június 12-től, további 25.371.477 Ft után
- október 30-tól, 50.480.000 Ft után
- november 10-től, 263.000 Ft után
- november 15-től a kifizetés napjáig járó Ptk. 301/A. § szerinti mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az I. rendű alperessel kötött adásvételi előszerződéstől elállt, ezért 50.742.954 Ft a foglaló kétszereseként jár neki, míg az 50.743.000 Ft követelése az I. rendű alperesnek megfizetett és visszajáró előleg (Ptk.
- §
(1)bekezdés, 245. §
(1)bekezdés). A foglalóval egyező összeg szankciós kifizetését kifejezetten szabályozták az adásvételi előszerződés
- pontjában azzal, hogy azt az I. rendű alperes az elállási nyilatkozat közlését követő 15 nap alatt köteles megfizetni, és a szerződésben azt is kikötötték, hogy a vételárelőleg után a kamatok megfizetésére ugyancsak ezen időpontig köteles az eladó. A II. rendű alperessel szembeni keresetétől elállt, e körben a pert az elsőfokú bíróság
- számú jogerős végzésével megszüntette. Az I. rendű alperes nem vitatta a felperes elállásának jogszerűségét. Érdemi védekezése szerint azonban az előszerződés VII.
- pontja a Ptk.
- §
(1)bekezdés és 200. §
(1)bekezdés alapján semmis, az adásvételi előszerződés aláírását követően átadott összegre ugyanis nem lehet alkalmazni a foglaló szabályait, erre a felek szerződéskötési szabadsága sem terjed ki. Ezért a felperes az 1.000.000 Ft foglaló kétszeresének megfizetését követelheti csak. A felperes késedelmi kamatkövetelésével szemben pedig arra hivatkozott, hogy visszafizetési kötelezettsége az elállás átvételét követően vált esedékessé, és ezért csak
- október 30-tól kezdődően terhelheti kamatfizetési kötelezettség. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 77.114.477 Ft-ot, valamint 76.114.477 Ft után
- október 15-től, míg 1.000.000 Ft után
- október 30-tól a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-al növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 2.
- 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az adásvételi előszerződés és módosítása csatolásával bizonyította elállási joga megnyílásának feltételeit, a feltétel bekövetkeztének alátámasztásaként megjelölt tényeket pedig az I. rendű alperes sem vitatta, mint ahogyan a felperes állított kifizetéseinek összegét és időpontját, valamint az elállási nyilatkozat közlésének tényét és annak időpontját sem. Ezért ezeket a tényeket a Pp.
- §
(2)bekezdés szerint valónak fogadta el. Mindezek alapján megállapította: az I. rendű alperes az előszerződésben kikötött fix teljesítési határidőre tekintettel késedelembe esett, és emiatt a felperes érdekmúlásának bizonyítása és póthatáridő szabása nélkül jogosulttá vált az előszerződéstől való elállásra (Ptk. 300. §
(2)bekezdés). A felperes által közölt elállási nyilatkozat a felek közötti adásvételi előszerződést felbontotta, így a már teljesített szolgáltatások visszajárnak (Ptk. 320. §
(1)bekezdés, 319. §
(3)bekezdés). A Ptk. 243. §
(1)-
(2)bekezdés, 245. §
(1)bekezdés alapján a felek szerződéskötési szabadsága nem terjedt ki arra, hogy foglalónak minősítsenek olyan pénzösszeget, amelyhez a jogszabályban írt joghatás nem fűződik. Ezért az I. rendű alperes érvénytelenségi kifogását alaposnak ítélte, és megállapította, hogy a feleknek az a szerződéses rendelkezése, amely szerint a szerződés megkötését követően fizetett 24.371.477 Ft-ot foglalónak minősítik, jogszabályba ütközik és semmis. Mindezek alapján foglalónak csak az előszerződés megkötésekor kifizetett 1.000.000 Ft tekinthető, és csak ehhez fűződik az a jogszabályban írt joghatás, hogy az így kapott 1.000.000 Ft kétszeresét köteles az I. rendű alperes visszafizetni. Ha a jogosult a kötelezett késedelmes teljesítése miatt elállt a szerződéstől, a szerződés ugyan megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg, de a jogosult által átadott foglaló kétszeresének megfizetésére vonatkozó kötelezettség az elállással válik esedékessé, így késedelmi kamat is csak az elállás közlését követő naptól jár. A késedelem ugyanis objektív kategória, amely a kamatfizetési kötelezettséget akkor is maga után vonja, ha azt kimentik, a késedelembe esés azonban csak az esedékesség után következhet be. A felperes pénzkövetelése az elállás közlésével vált esedékessé, ezért az I. rendű alperes az elállás napját követő naptól esett késedelembe, és tartozik késedelmi kamatot fizetni. A foglalónak megfelelő szankciós összeg után az I. rendű alperest a kereseti kérelem alapján és a szerződés módosítására is figyelemmel 2008. október 30-tól kötelezte késedelmi kamat fizetésére a Ptk. 301/A. § szerint. A perköltségről a Pp. 81. §
(1)bekezdés alkalmazásával rendelkezett. Fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a 24.371.477 Ft kétszeresének, valamint a kereseti kérelmének megfelelő késedelmi kamatnak a megfizetésére irányuló keresete teljesítését kérte. Nem vitatta, hogy a foglalóra a Ptk. szigorú szabályokat állapít meg, és a bírói gyakorlat is egyértelmű abban, hogy a szerződéskötést követően átadott összeg nem minősül foglalónak. Az előszerződésben azonban az I. rendű alperessel a később átutalt 24.371.477 Ft tekintetében nem arról állapodtak meg, hogy azt foglalónak minősítik, hanem arról, hogy ha vevőként eláll, a foglalóval azonos joghatásokat fűznek a szerződés megszűnéséhez, vagyis az I. rendű alperes ezt az összeget kétszeresen köteles visszafizetni. Ezt a szerződéses rendelkezésüket a szerződés módosításakor is kifejezetten megerősítették. A szerződéses szabadság elve lehetővé teszi, hogy a felek adott jogcselekményekhez ugyanolyan joghatásokat fűzzenek, mint amilyen joghatással egy, a Ptk.-ban rögzített mellékkötelezettség rendelkezik, mégpedig anélkül, hogy megállapodásukat ilyen mellékkötelezettségként nevesítenék. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor szerződéses szabadságukat ilyen értelemben korlátozta, és semmisnek minősítette, a kifejezetten nem foglalóként, de annak joghatásával egyezően átadott pénzösszegre vonatkozó szankciós rendelkezést. A kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében tévesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy pénzkövetelése az elállás közlésével vált esedékessé. A Ptk. 319. §
(3)bekezdéséhez fűzött kommentár ugyanis kifejezetten azt írja, hogy felbontás esetében a felek ex tunc hatállyal szüntetik meg a szerződést, vagyis olyan helyzetet kívánnak teremteni, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. A szerződés előtti állapot visszaállítása során ilyenkor az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A
(3)bekezdésben előírt visszaszolgáltatási kötelezettség a szerződés megkötésének időpontjától esedékes. Azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg. A kommentárból idézetteket támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése is (BH
- és BH
- 263.). Fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseinek helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira hivatkozott. Kiemelte, hogy a felperes keresetének jogcímeként foglaló visszafizetését jelölte meg, olyan összeg visszafizetését követelve, melyet a szerződésben nem foglalóként jelöltek meg, és a felperes nem is ezen a jogcímen fizetett meg neki. Ez okból tehát a kereset elutasítása érdemben helyes. Az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
- §
(4)bekezdés szerint fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a keresetnek részben helyt adó és az alperest 77.114.477 Ft és az ítéletben írt kamatai megfizetésében marasztaló rendelkezése, ezért azt a másodfokú bíróság nem érintette. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezett körben hozott érdemi döntésével a következő indokok miatt csak részben értett egyet. A fellebbezés keretei között a másodfokú bíróságnak két kérdésben kellett állást foglalnia. Egyrészt abban, hogy az előszerződés megkötését követően alperesnek fizetett 24.371.477 Ft kétszeresének megfizetését vajon alappal követeli-e a felperes, illetve hogy az alperes a kereseti kérelemben megjelölt időpontoktól kezdődően köteles-e a felperesnek késedelmi kamatot fizetni. Az elsőfokú bíróság azért utasította el a felperesnek a 24.371.477 Ft kétszeresének megfizetésére irányuló kereseti kérelmét, mert az alperes érvelésével egyezően az volt az álláspontja, hogy a felek adásvételi előszerződésük VII.
- pontjában jogszabályba ütközően minősítették foglalónak a szerződéskötés után fizetett összeget, és ezért ez a rendelkezésük érvénytelen. A szerződés VII.
- pontja azonban a következőket tartalmazza. „A vevő a jelen szerződés aláírását megelőzően készpénzben megfizetett az eladónak 1.000.000 Ft-ot, mely összeget a jelen szerződés foglalójának minősítenek át. Vevő kijelenti, hogy a foglaló joghatásait ismeri. A vevő köteles az előbbi összeget a vételár 10 %ával megegyező összegre
- 06.12-ig óvadék címén kiegészíteni. A felek kifejezetten és egybehangzóan kijelentik, hogy a fentiek szerint kiegészítésre került teljes összeg tekintetében a foglaló szabályait és jogkövetkezményeit rendelik alkalmazni a
- pontban foglaltakkal. Az óvadék többek között annak biztosítására szolgál, hogy a vevő a jelen szerződésben meghatározott feltételek szerint és határidőben megkösse a szerződést”. Szerződéses rendelkezésükben tehát a felek az 1.000.000 Ft-on felül és a valóban
- június 12-én megfizetett 24.371.477 Ftot nem foglalónak, hanem óvadéknak minősítették. Ugyanakkor a szerződés idézett szövegének további része a feleknek azt a szerződéses nyilatkozatát is tartalmazza, hogy a kiegészítésre került teljes összeg tekintetében a foglaló szabályai alapján kívánják a jogkövetkezményeket alkalmazni, ez a rendelkezésük azonban a kereseti követelés elbírálása szempontjából a következők miatt lényegtelen. A felek az előszerződés módosított X.
- pontjában arról állapodtak meg, hogy amennyiben az alperes
- április 1-ig nem adja át az üzletre vonatkozó jogerős használatbavételi engedélyt, a felperes jogosult az előszerződéstől vagy a végleges adásvételi szerződéstől elállni, és ebben az esetben az alperes köteles a már megfizetett vételárrészleteket és az óvadék/foglaló kétszeresét visszafizetni a felperesnek az elállási nyilatkozat megküldésétől, illetve kézhezvételétől számított 15 napon belül. A felek ezzel a szerződési nyilatkozatukkal az alperes meghatározott szerződésszegése esetére elállási jogot kötöttek ki a felperes javára, mégpedig oly módon, hogy az e jognyilatkozat megtételéhez fűződő felperesi jogokat és alperesi kötelezettségeket is meghatározták. A szerződés e rendelkezésének pedig azért van jelentősége a perben, mert a felperes
- október 10-én kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a műszaki átadás-átvétel és a jogerős használatbavételi engedély hiánya miatt él a módosított előszerződés
- pontjában rögzített elállási jogával. A felek közötti előszerződést nem vitásan ez a felperesi jognyilatkozat bontotta fel, következésképpen a felperes nem a Ptk.
- § szerinti, vagyis jogszabályon alapuló, hanem szerződésben kikötött elállási jogát gyakorolta. Ezért a felperes az e szerződéses rendelkezésben meghatározott követelésekkel élhetett az alperessel szemben, és ennek megfelelően az óvadékként megfizetett összeg kétszeresének megfizetését is alappal követelhette az alperestől, ez a szerződéses megállapodás ugyanis nem ütközött jogszabályba. A felperes érvelésével szemben a szerződés felbontásához, a szerződés ex tunc hatályú megszűnéséhez nem fűződik a szerződés érvénytelenségének kettős, a szerződést egyrészt a szerződéssel célzott Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti joghatásoktól eleve megfosztó, másrészt ahhoz a Ptk. 237. §
(1)-
(2)bekezdésben rögzített joghatásokat fűző jogkövetkezménye. A Ptk. 319. §
(3)bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a szerződés felbontása esetén a felek a már teljesített szolgáltatásaik visszakövetelésére jogosultak. A peres felek előszerződésének X.17. pontjában foglaltakból következően azonban a felperes nem pusztán a Ptk. 319. §
(3)bekezdése szerinti jogokat gyakorolhatta, hanem mindazokat, amelyeket a szerződésben a felek erre az esetre kikötöttek. E szerint a felperes az elállás kézhezvételétől számított 15 napon belül követelhette az alperestől a már nyújtott pénzszolgáltatása visszafizetését, és szerződéses szankcióként az óvadékként fizetett összeg kétszeresével egyező összeg megfizetését. Az alperes szerződés felbontásából eredő fizetési kötelezettsége tehát a felek szerződéses rendelkezése folytán kifejezetten az elállás közlésével vált esedékessé, és minthogy a szerződésben e kötelezettség teljesítésére szabott határidő 15 nap múlva járt le, az alperes
- október 30-án esett késedelembe, és a felperes is csak ettől az időponttól kezdődően követelhet késedelmi kamatot. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a 24.371.477 Ft és annak
- október 30-tól igényelt késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetnek helyt adott, míg a keresetben megjelölt időpontoktól érvényesíteni kívánt kamatkövetelésről hozott rendelkezést helybenhagyta (Pp.
- §
(2)bekezdés). A felperesnek a per főtárgyára vonatkozó sikeres fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú perköltség összegét a pernyertesség arányának megfelelő, a kifejtett munkával arányosan megállapított összegű, áfával terhelt ügyvédi munkadíjra és a lerótt kereseti illetékre felemelte. A másodfokú bíróság az alperest a felperes előbbi pernyertessége alapján a másodfokú eljárásban felmerült és ugyancsak a kifejtett munkával arányosan megállapított, áfával terhelt ügyvédi munkadíjból és a fellebbezésre lerótt illetékből álló másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte (Pp. 78. §
(1)bekezdés). Budapest,
- január
- Dr. Tölg-Molnár László s.k. a tanács elnöke Dr. Hőbl Katalin s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Madarász Anna s.k. bíró