A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten,
- január
- napján megtartott fellebbviteli nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: A parancs iránti engedetlenség bűntette miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa
- szeptember
- napján kihirdetett KB.II.90/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a bűncselekmény helyes jogszabályi megnevezése: alárendeltek jelenlétében háború idején elkövetett parancs iránti engedetlenség bűntette. Indokolás: A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a
- szeptember
- napján kihirdetett KB.II.90/2009/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.354.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő parancs iránti engedetlenség bűntettében, ezért 1 évi - a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 1 évre a rendfokozatban előírt várakozási idő meghosszabbítására ítélte. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és kötelezte az ügyben felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője a nyilatkozattételre 3 nap gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül a védő jelentett be fellebbezést felmentés, vagy enyhítés érdekében. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.153/2010. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Indítványt tett azonban a történeti tényállás kiegészítésére. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében vitatta, hogy védence esetében a háború idején történő elkövetés mint minősítő körülmény megállapítható lenne. Álláspontja szerint a békefenntartó feladat, amelyben védence részt vett, nem minősül a honvédség külföldi alkalmazásának. A vádlottat nem harci tevékenység végzésére küldték ki, így az ő vonatkozásában ez a fordulat nem alkalmazható. Ezért elsődlegesen felmentésre, másodsorban a hivatkozott minősítő körülmény mellőzésére és a kiszabott büntetés enyhítésére, pénzbüntetés kiszabására, a katonai mellékbüntetés mellőzésére tett indítványt. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője perbeszédében a másodfokú ügyészi átiratban írt indítványát tartotta fenn, az indítványát megismételte. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által elmondottakhoz és felmentését vagy a büntetés enyhítését kérte. A védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be.348.§
(1)bekezdésében foglaltak alapján az első fokú ítéletet, és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. A felmentésre irányuló fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A katonai tanács a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és ítéletében az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Megállapítható, hogy a vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Védekezése szerint nem tagadta meg a parancsot, mert ami elhangzott az nem volt parancsként értelmezhető. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott védekezésével szemben a tényállást a parancsnoknak, a terhelő vallomása alapján állapította meg, figyelemmel arra, hogy ezt a vallomást alátámasztották a cselekménynél jelen lévő tanúk többségének vallomásai is, továbbá a rendelkezésre álló egyéb - okirati bizonyítékok. Az elsőfokú bíróság meggyőző és logikus magyarázatát adta annak, hogy a vádlotti védekezést miért nem fogadta el. A másodfokú bíróság nem értett egyet a Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a történeti tényállás kiegészítésére irányuló indítványával, figyelemmel arra, hogy a tényállás a lényeges adatokat tartalmazza, annak kiegészítése már csak szükségtelen pontosítás lenne. A Be.351.§
(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A védő fellebbezésében új tényre, bizonyítékra nem hivatkozott. A vádlott és védő nyilatkozatuk során valamely konkrét megalapozatlansági okot sem jelöltek meg. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozott, mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a felülbírálata alapjául elfogadta. Így a védőnek a felmentésre irányuló fellebbezése, illetve a vádlottnak az ugyanerre irányuló indítványa eredményre nem vezethetett. A védőnek a jogi minősítést támadó, és ezen keresztül enyhítésre irányuló fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság az általa helyesen megállapított tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és törvényes a cselekmény jogi minősítése is. A katonai tanács ítélete indokolása 4. oldal 5-6. bekezdéseiben az általa megállapított bűncselekményt helyesen nevezte meg a Btk.354.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő háború idején, alárendeltek jelenlétében elkövetett parancs iránti engedetlenség bűntetteként. Az ítélet rendelkező része ebben a tekintetben félreérthető, ezért azt a másodfokú bíróság pontosította. A Btk.354.§
(1)bekezdésében írt bűncselekményt az követi el, aki a parancsot nem teljesíti és a
(2)bekezdés a/ pontja szerint a büntetés bűntett miatt 5 évig, háború idején 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, ha az engedetlenség más alárendeltek jelenlétében, akár a parancs teljesítésének kifejezett megtagadásával, akár egyéb sértő módon történik. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a védő alap nélkül hivatkozott arra, hogy védencének a cselekménye nem tekinthető háború idején elkövetettnek. A Btk.137.§ 10/d. pontja szerint háború a XI. fejezet II. címében, illetve a XX. fejezetben meghatározott bűncselekmények esetében a Magyar Honvédség külföldi alkalmazása is (Alkotmány 19.§
(3)bekezdés j/ pontja). Az Alkotmány hivatkozott 19.§
(3)bekezdés j/ pontja szerint az Országgyűlés az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével dönt a Magyar Honvédség országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, valamint a Magyar Honvédség külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról. A vádlott az EUFOR Kontingens teljesítette a szolgálatát. Az adott katonai szervezetet a Honvédelmi Miniszter 87/2008. (HK12.) HM határozata alapította a 128/2004. (XI.23.) Országgyűlési Határozat alapján. Az adott határozat bevezető részében szintén az Alkotmány 19.§
(3)bekezdésének j/ pontjában foglalt jogkörére hivatkozik. Az előzőekre figyelemmel nem vitás, hogy a vádlott cselekménye háborúban elkövetettként minősül. Nem fogadható el az a védői érvelés, amely a háborúban történő elkövetést kizárólag harci cselekményekhez köti, hiszen a háborúban a harci parancs nem teljesítésével megvalósuló parancs iránti engedetlenségről az adott törvényhely
(3)bekezdése rendelkezik, és ezt a cselekményt a jogszabály még súlyosabban rendeli büntetni. Az elsőfokú katonai tanács a jogi indokolás körében helyesen mutatott rá arra, hogy nem fogadható el az a védői érvelés sem, hogy a katonai tanácsok hasonló körülmények között szolgálatot teljesítő elkövetők szolgálati vétsége esetén nem állapították meg a háború idején minősítő körülményt. A Btk.348.§
(1)bekezdésében írt katonai vétséghez ugyanis - a törvény szövegéből kitűnően - nem fűződik ilyen minősítő körülmény. A védőnek az enyhítésre irányuló fellebbezése sem alapos. Az elsőfokú katonai tanács ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket és nem tévedett, amikor a nagy számú enyhítő körülményre figyelemmel lehetőséget látott a Btk.87.§
(2)bekezdés c/ pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazására és azzal 1 évi börtönbüntetés kiszabására. Ugyanezen okokra figyelemmel indokolt volt a vádlottal szemben a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése is. Helyesen ismerte fel azonban a katonai tanács, hogy a katonai egység fegyelmét hátrányosan befolyásoló cselekményt elkövető vádlottal szemben katonai mellékbüntetés kiszabása is szükséges. A vádlottnak az előléptetést hosszabb várakozási idő letöltésével kell kiérdemelni, ezért őt 1 évre a várakozási idő meghosszabbítására is ítélte. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a speciális katonai bűncselekményt elkövető, eddig hibátlan életvezetésű vádlott méltó az előzetes bírósági mentesítésre. Az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés együttesen megfelelően szolgálja a Btk.37.§-ában írt büntetési célokat, ezért a védőnek az enyhítésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokai alapján - helybenhagyta azzal, hogy a vádlottnak az első fokú ítélet rendelkező részében tévesen rögzített születési helyét helyesbítette. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be.371.§
(1),
(3)és
(4)bekezdésein alapszik. Budapest,
- január
- Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. bíró A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának ítélete jogerős és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
- január
- . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tóth Mihályné tisztviselő