SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.249/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Ollé Tibor ügyvédáltal képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a Prágai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Prágai Gabriella ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- február hó
- napján kelt 9.P.20.242/2008/
- sorszámú közbenső ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő KÖZBENSŐ ÍTÉLETET : Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a peres felek élettársi kapcsolatának kezdő időpontját
- január
- napjában állapítja meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000.- (Tízezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS : Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek
- decemberében kerültek közelebbi kapcsolatba egymással, majd
- év elejétől élettársi kapcsolatot létesítettek az alperes cége által bérelt /cím 1/ alatt található lakásingatlanban. Életközösségük ideje alatt a háztartási munkákat a felperes végezte, a felek szabadidejüket közösen töltötték és jövedelmeiket is közös célra használták.
- végétől gyermekvállalást terveztek.
- május 13-án került megvásárlásra a /cím 2/ alatti lakásingatlan, amelynek tulajdonjogát az alperes nevére jegyezték be az ingatlannyilvántartásba.
- december
- napján a felek kapcsolatából ... - 2 - utónevű gyermekük született. A /cím 3/ szám alatti szerkezetkész családiházas ingatlanra
- január
- napján az alperes mint vevő adásvételi szerződést kötött. Az ingatlanba az élettársak gyermekükkel - a kivitelezés teljes befejezését követően -
- karácsonyán költöztek be. 2002-ben a felek megvásároltak egy, a /cím 4/ utcában található garázsingatlant, amelynek tulajdonjoga szintén az alperes nevére került bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba.
- december
- és
- szeptember
- között a felperes beltagja, míg az alperes kültagja volt a /cég 1/-nek.
- január 24-én az /cég 2/ egyik tulajdonosa ügynöki kereskedelmi tevékenység ellátására, banki átutalások elvégzésére és árubeszerzésre adott a feleknek meghatalmazást.
- év elején a felek kapcsolata megromlott. A felperes
- március
- napján öngyilkosságot kísérelt meg. A kórházból testvéréhez távozott, majd ismét az alpereshez költözött. Ettől kezdve azonban a felek kapcsolata hullámzó volt, korábbi konfliktusaik újra felszínre kerültek.
- folyamán Horvátországban ... szigetén az alperes 3 apartmanra kötött adásvételi szerződést. A felek közösen utaztak a helyszínre a foglaló átadása céljából és ezután is többször tartózkodtak a szigeten együtt. Ha az alperes egyedül utazott, rendszeresen hívta telefonon a felperest. A felek élettársi kapcsolata
- februárjában szakadt meg, amikor a felperes a testvéréhez költözött. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel
- májusától
- februárjáig tartott élettársi kapcsolatuk időtartama alatt vásárolt /cím 4 alatti/ garázsingatlan, a /cím 3/ alatti lakóház, a /cím 5/ szám alatti üzlethelyiség, valamint a ... szigetén vásárolt három apartman 4/10 tulajdoni illetősége élettársi közös vagyon jogcímén őt illeti. Egyben kérte az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését oly módon, hogy az ő (felperes) kizárólagos tulajdonába kerüljön a /cím 3 alatti/ ingatlan, míg az alperesébe a garázs, az üzlethelyiség és a horvátországi apartmanok. Egyidejűleg 2.800.000.-Ft értékkiegyenlítésre tartott igényt. Az alperesi ellenkérelem a kereseti kérelem részbeni elutasítására irányult. Az alperes az élettársi kapcsolat időtartamát az
- májusa és
- év januárja közötti időszakra ismerte el. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek
- év elejétől
- év február elejéig éltek élettársakként együtt. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy a hozzátartozók és az egyes peres felekkel baráti kapcsolatban álló személyek tanúvallomásai érdektelennek nem tekinthetők, ezért a tényállás megállapítása során ezeket csak akkor vette figyelembe, ha az abban foglaltakat az eljárás egyéb adatai alátámasztották. Érdektelennek tekintette ugyanakkor /tanú 1/ és /tanú 2/ tanúkat, akiknek vallomása alapján határozta meg, hogy
- évben a felek élettársi kapcsolata már fennállott. A tanúk igazolták az élettársi együttélés megállapításához szükséges törvényi feltételeket, - 3 Pf.II.20.249/2009/
- szám így a közös gazdasági célok érdekében történő együttműködés tényét is. Értékelése szerint ezt támasztja alá az is, hogy a /cég 1/-nek
- évben mindkét fél a tagja volt. Az életközösség megszakadása időpontjának vizsgálatánál /tanú 3/, /tanú 4/ és /tanú 5/ tanúk vallomásai, a csatolt video-, illetőleg fényképfelvételek, valamint az alperes telefonhíváslistája alapján megállapította, hogy a felek életközössége
- évben még nem szakadt meg véglegesen, arra csak
- február elején került sor. Ezzel ellentétes bizonyítékot az alperes nem szolgáltatott az elszámolások csatolásával sem, hiszen azok
- januárját követő időszakra vonatkoztak. A közbenső ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása érdekében akként, hogy a felek
- májusától
- év január hó
- napjáig éltek élettársi kapcsolatban. Fellebbezésének indokolásában sérelmezte a tanúvallomások elsőfokú bíróság általi mérlegelését, és a peres felek vállalkozásaira, munkavégzésére vonatkozó ténymegállapításokat. Véleménye szerint a peradatok arra utalnak, hogy a peres felek élettársi kapcsolata 2005 elején szűnt meg, amit alátámaszt a felperes által a pszichiátriai szakértőnek előadott tényállítás, /tanú 4/ és /tanú 5/ tanúvallomása, valamint a felperes öngyilkossági kísérlete is. Az ezt követő közös horvátországi utazásokat azzal indokolta, hogy a felperest az alperes nem kívánta otthon hagyni a gyermekkel. Utalt az elsőfokú közbenső ítéletben szereplő elírásokra is. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyására irányult. Vitatta az alperes fellebbezési tényállításait, elismerte ugyanakkor a fellebbezés utalásait az elsőfokú határozatban szereplő elírásokra vonatkozóan. A fellebbezés részben alapos. A másodfokú bíróság mellőzte a tényállásból az elsőfokú közbenső ítéletnek a peres felek vállalkozásaira, munkavégzéseire vonatkozó megállapításait a /cég 1/-ben fennállt tagsági viszony kivételével, miután azok az élettársi kapcsolat időszakának megállapításához szükségtelenek. Korrigálta ugyanakkor a peres felek által a fellebbezési szakban hivatkozott és az elsőfokú határozatban szereplő releváns elírásokat a peradatok, csatolt okiratok alapján. Módosítja továbbá a tényállást /tanú 1/, /tanú 6/, /tanú 4/ és /tanú 2/ tanúk vallomásai, valamint a
- sorszámú beadvány mellékleteként csatolt tulajdoni lap-másolat alapján annyiban, hogy a felek
- év elejétől létesítettek élettársi kapcsolatot. A felek között nem vitásan fennállott a Ptk. 685/A. §-ában szabályozott élettársi kapcsolat, ennek csupán a kezdő és végső időpontja volt vitatott. Ebből kifolyólag a döntés során kiemelt jelentősége volt a bizonyítási teher alakulásának. A Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak - 4 a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Így annak bizonyítása, hogy az alperes által elismerttől eltérő, korábbi időpontban kezdődött a felek élettársi életközössége, a felperest terhelte, míg a végleges megszakadás időpontját a felperes állításaival és bizonyítékaival szemben - az alperesnek kell igazolnia. A rendelkezésre álló tanúvallomásokat vizsgálva ugyanakkor megállapítható, hogy azok közül kevés teljesen elfogulatlan, érdektelen volt, amelyre tényállást lehetett alapítani. A felek együttélésének élettársi jellegéről a Ptk. 685/A. §-ában szabályozott kritériumok alapján szükséges dönteni, így e feltételek adott időszakban, időpontokban való fennállása határozza meg az élettársi kapcsolat kezdetét és végét. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy a közös háztartásban élők vagyoni viszonyaira, a Ptk. 578/G. §-ában foglalt szabályozás alkalmazására - egyéb feltételek megléte esetén is - csak akkor kerülhet sor, ha a felek legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenységük eredményeként szerzett vagyont közös célra használják fel. Nem eredményezheti tehát a Ptk. 685/A. §-a szerinti élettársi jogviszony létrejöttét a közös lakásban, közös háztartásban, érzelmi közösségben történő együttélés, ha a felek gazdasági együttműködése kizárólag a közös életvitel költségeinek fedezésére terjed ki, egyébként viszont vagyoni függetlenségüket fenntartják, közös gazdasági célokat nem tűznek maguk elé (BH.
- 83., BH.
- 588., BH.
- 122., valamint BH.
- számú eseti döntések). Az 1994-es évre a felperes a már hivatkozott jogszabályhelyben felsorolt szükséges feltételek egyidejű megvalósulását bizonyítani nem tudta. A közös gazdasági tevékenység a felek között csak
- év végétől valószínűsíthető, bizonyossággal pedig kizárólag
- legelejétől állapítható meg. Az érdektelennek tekinthető tanúk közül egyedül /tanú 1/ utalt olyan körülményre, amelyből következtetni lehet arra, hogy a felek az általuk megszerzett vagyont közös célra, lakásvásárlásra kívánták felhasználni. Mivel vallomása
- évre vonatkozott, a felek együttélése az ezt megelőző időszakban jogilag élettársi jellegűnek nem minősíthető egyéb erre utaló bizonyíték hiányában. /tanú 6/ tanúvallomása alapján ugyanakkor időben pontosabban behatárolható, hogy a /tanú 1/ által említett körülmények
- végétől,
- elejétől következhettek be. A tanú ugyanis cáfolta a felek együttlakásának tényét, azonban
- év végén - előadása szerint - a /cím 1/ alatti bérleményben a korábbi négy bérlőből már csak az alperes lakott, tehát a tanúnak nem lehetett rálátása az ezt követő időszakban a felek kapcsolatára. Így ekkortól a szükséges feltételek megvalósulásával - a felek kapcsolata jogilag is élettársi jellegűvé vált. A figyelembe vett tanúvallomásokat az időpontok, illetőleg célok tekintetében utalásaikkal alátámasztják /tanú 4/ és /tanú 2/ tanúk nyilatkozatai is, valamint a
- sorszámú beadvány mellékleteként csatolt tulajdoni lap másolat, amelyből megállapítható, hogy a bérleményben korábban az alperessel együtt lakó /személy 1/ már
- december 6-ától lakástulajdonnal rendelkezett. A felsorolt bizonyítékokat a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján mérlegelve állapította meg az ítélőtábla, hogy a peres felek
- január hó
- napjától jogilag is élettársakként éltek együtt, hiszen ekkortól a Ptk. 685/A. §-a szerinti összes - 5 Pf.II.20.249/2009/
- szám feltétel megvalósult kapcsolatukban, így a közös gazdasági cél is, amely a lakásvásárlásra való közös takarékoskodásban állt. Ítt kíván kitérni az ítélőtábla az alperes által a fellebbezési szakban
- sorszám alatt csatolt, /tanú 1/ tanú élettársától, /személy 2/-tól származó nyilatkozat értékelésére. A nyilatkozat nem közokirati (Pp.
- §), illetőleg teljes bizonyító erejű magánokirati (Pp.
- §) formájú, ekként nem szolgál teljes bizonyítékul arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette. Ettől eltekintve sem szolgálhat azonban az okirat a bíróság döntésének alapjául, ugyanis nem állapítható meg annak tartalmából, hogy a nyilatkozat megtétele előtt figyelmeztették volna a nyilatkozattevőt a hamis tanúzás következményeire, amely a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése szerint a bizonyítékkénti értékeléshez eljárási követelmény. Végül a csatolt nyilatkozat figyelembevételére a másodfokú eljárásban a Pp. 235. §-ának
(1)bekezdésében foglalt korlátozó szabály miatt sincs lehetőség, mivel megállapítható, hogy az alperesnek már az elsőfokú eljárás során módja lett volna a nyilatkozattevő tanúkénti meghallgatását indítványozni, miután /tanú 1/ vallomástételére - amelynek cáfolata a nyilatkozat célja - már a
- január hó 23-i tárgyaláson (
- sorszámú jegyzőkönyv) sor került, amelyen az alperes és jogi képviselője is jelen volt. Az alperesnek tehát több mint egy év állt rendelkezésére a vitatott tanúvallomás cáfolatára egyéb bizonyítási eszközzel, akár /személy 2/ tanúkénti meghallgatásával, amelyre azonban indítványt az elsőfokú eljárás során nem tett. Ugyanakkor az ítélőtábla álláspontja szerint az élettársi kapcsolat megszakadása időpontjának megállapítása körében az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a maguk összességében, okszerűen értékelte, eleget téve a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt eljárási követelménynek, így ezzel összefüggő tényállási megállapításaival az ítélőtábla teljes mértékben egyetért. Csupán a fellebbezés kapcsán mutat rá arra, hogy az életközösség
- évi időleges megszakadását követő horvátországi közös tartózkodások is alátámasztják az élettársi kapcsolat folytatását, hiszen az utazások idején a felek érzelmi kapcsolata még fennállt, amit bizonyítanak a csatolt fénykép-, illetőleg video felvételek, valamint az is, hogy amikor az alperes egyedül utazott ... szigetére, a felperest - a híváslistákból láthatóan - rendszeresen kereste telefonon. Utóbbi egy megszakadt élettársi kapcsolatban életszerűtlen. /tanú 7/ vallomása ugyanakkor e tekintetben nem értékelhető, hiszen - az alperessel egyezően azzal indokolta a felek ez időszakbeli közös külföldi útjait, hogy azok csak a gyermek érdekében történtek, ezzel szemben bizonyított tény, hogy a felek gyermeküket nem minden alkalommal vitték magukkal. Szintén bizonyítja a felek vitatott időszakbeli együttélésének élettársi jellegét /tanú 5/ tanúvallomása, aki kifejezetten utalt arra, hogy nemcsak az alperes fizette vállalkozói díját, s arra is, hogy valaki - feltételezhetően a felperes - a család összes tagjára mosott, vasalt. /tanú 3/ vallomása szintén nem alkalmas annak igazolására, hogy a felek élettársi együttélése már
- évben véget ért. Az általa előadottak utalhatnak a peres felek kapcsolatának kiegyensúlyozatlanságára, de nyilatkozatát a perben felmerült többi bizonyítékkal - 6 együtt - a Pp.
- §
(1)bekezdésének megfelelően - értékelve az életközösség korábbi megszakadásának megállapításához nem elegendőek. /tanú 8/ ugyanakkor információit kizárólag az alperestől szerezte. /tanú 4/ sem állította az életközösség
- évi megszakadását, csak a felek kapcsolatának ekkortól való hullámzóvá válására utalt. Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében szabályozott bizonyítási kötelezettségének az életközösség megszakadására tett tényállításai tekintetében nem tudott eleget tenni, ezért az elsőfokú bíróság a felperesi bizonyítékok alapján helyesen határozta meg ennek idejét
- február elejében. A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben - kisebb részt helytadva az alperesi fellebbezésnek -, a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, s a felek élettársi kapcsolatának kezdő időpontját
- január
- napjára módosította, míg egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Miután a peres felek jogvitája a közbenső ítélet folytán még nem zárult le, a másodfokú bíróság kizárólag a másodfokú eljárási költségekről döntött (Pp.
- §). Ennek során értékelte a felperes másodfokú eljárásbeli nagyobb arányú pernyertességét, így ezt figyelembe véve, a Pp.
- §
(1)bekezdésének alkalmazásával a túlnyomórészt pervesztes alperest kötelezte a felperes másodfokú eljárással összefüggésben felmerült perköltségeinek részbeni viselésére, amelyet a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §
(3)és
(4)bekezdése alapján határozott meg. S z e g e d,
- június
- Dr. Szeghő Katalin sk. a tanács elnöke Dr. Kiss Gabriella sk. előadó bíró Dr. Kasza Ferenc sk. táblabíró