SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.266/2009/2.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Orbán György ügyvédáltal képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - a dr. Stern Sándor ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen szerződés megszűnésének megállapítása iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- február hó
- napján kelt 16.P.21.869/2008/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és elrendeli a ..., belterület .../
- hrsz-ú, /cím 1/ alatti ingatlan tulajdoni lapjára az alperes javára 6.000.000.- Ft és járulékai biztosítására bejegyzett jelzálogjog törlését. Megkeresi a ...-i Körzeti Földhivatalt a jelzálogjog törlésének foganatosítása végett. A felperes perköltség fizetésére kötelezését mellőzi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000.(Ötszázezer) Ft első- és másodfokú eljárási költséget. Köteles az alperes az illetékes állami adóhatóság külön felhívására megfizetni a Magyar Államnak 360.000 (háromszázhatvanezer) Ft elsőfokú, és ugyancsak 360.000 (háromszázhatvanezer) Ft másodfokú feljegyzett eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint néhai /személy 1/ érzelmi kapcsolatban állott a felperes édesanyjával, néhai /személy 2/-vel, bejelentett lakcíme -2- is a felperes édesanyjának lakása volt.
- május hó
- napján /személy 2/ beltagsága és /személy 1/ kültagsága mellett létrehozták a /cég 1/-t, amelynek bejegyzése iránt
- május hó
- napján nyújtottak be kérelmet a Veszprém Megyei Bíróság Cégbíróságához. Miután a cégbíróság hiánypótlási felhívásának nem tettek eleget, a cégbíróság
- június hó
- napján jogerőre emelkedett -
- június
- napján kézbesített - Cg.19-06507725/
- számú végzésével a kérelmet elutasította. Az alperes
- május hó
- napján értékesített egy tulajdonában álló ingatlant 13 millió forint vételárért, amelyet
- június
- napján kapott kézhez. A perben nem álló /személy 3/ hitelközvetítő közreműködésével /személy 2/ és /személy 1/ (mint adóstársak) kölcsönszerződést kötöttek az alperessel
- június hó
- napján közjegyző előtt 6 millió forint kölcsönösszegre vonatkozóan. A kölcsön visszafizetésének határidejét
- november hó
- napjában határozták meg. Az alperes az okirat aláírásával egyidejűleg a 6 millió forintot átadta /személy 2/-nak. A felek a kölcsön biztosítására jelzálogjogot alapítottak az alperes javára a /személy 2/ tulajdonában álló ... belterület .../
- hrsz-ú ingatlanra. A kölcsön- és a jelzálogjogot alapító szerződést szerkesztő közjegyző kérelmére a Veszprémi Körzeti Földhivatal 42.066/2004.06.
- számú határozatával a jelzálogjogot bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba, egyben intézkedett annak a felek részére történő megküldéséről, a kézbesítés igazolására szolgáló tértivevények azonban a földhivatali iratok között nem lelhetők fel. A határozat ellen jogorvoslati kérelem nem érkezett. A kölcsönt az adósok nem fizették vissza az alperesnek. /Személy 1/ beltagja volt az /cég 2/-nek, amely gazdasági társaság
- június hó
- napján végelszámolás alá került,
- augusztus
- napján azonban 3 millió forint összegű hitelt vett fel a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól. A hitel biztosítására a felperes jelzálogjogot engedett a tulajdonát képező ...
- hrsz-ú ingatlanra. A jelzálogjog alapításra vonatkozó szerződés érvénytelenségét a Zirci Városi Bíróság P.20.161/2005/4/I. számú ítéletével megállapította azzal, hogy a betéti társaság képviseletében eljáró /személy 1/ megtévesztette a felperest a szerződés megkötésekor, amikor elhallgatta a végelszámolás alá kerülés tényét. /személy 2/
- december hó
- napján, míg /személy 1/ a per tartama alatt elhalálozott. A felperes elsődleges kereseti kérelmében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy azt nem /személy 2/ írta alá, illetőleg /személy 2/ a szerződés megkötésekor cselekvőképtelen állapotban volt. Másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy a kölcsönszerződést az alperes nem teljesítette, ezért az annak biztosítására -3- Pf.II.20.266/2009/2.szám bejegyzett jelzálogjog szerződés megszűnt, aminek következtében kérte a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásból való törlésének elrendelését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A másodlagos kereseti kérelemmel szemben azzal védekezett, hogy a szerződésben meghatározott összegű kölcsönt az adósoknak a szerződés megkötésének napján, a közjegyző előtt átadta. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság P.20.913/2006/
- számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperesi fellebbezés folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.067/2008/
- számú részítéletével a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta, a másodlagos kereset vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította további bizonyítási cselekményeket előírva. A felek a megismételt eljárásban korábbi előadásaikat fenntartották. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által előírt bizonyítási cselekmények lefolytatását követően a keresetet ítéletével elutasította. Határozatának indokolásában mérlegelte a felmerült bizonyítékokat, és megállapította, hogy /személy 3/ tanúvallomása alkalmas annak igazolására, hogy az adósok vállalkozásuk megkezdése érdekében kölcsönt kívántak felvenni, amelyhez szükséges pénzösszeggel az alperes okirattal igazoltan rendelkezett. A kölcsönösszeg átadását /személy 3/ és /tanú 1/ érdektelen tanúk vallomása alapján bizonyítottnak tekintette. Ugyanakkor elfogadhatónak találta azt az alperesi állítást is, hogy a jelzálogjog bejegyzésére vonatkozó földhivatali határozat a tulajdonos /személy 2/ részére kézbesítésre került, mivel a földhivatali irat erre nézve intézkedést tartalmaz. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a kereseti kérelemnek történő helyt adás érdekében. Fellebbezésének indokolása szerint az alperes nem tudott eleget tenni bizonyítási kötelezettségének a kölcsönösszeg átadására vonatkozóan. E körben hivatkozott a kölcsönszerződés szövegezésének nem egyértelmű voltára, továbbá arra, hogy a betéti társaságot, amelynek alapításához feltételezetten szükséges lett volna a pénzösszeg, a cégbíróság a cégjegyzékbe nem jegyezte be, az erre irányuló kérelmet már a kölcsön felvételét megelőzően jogerősen elutasította. Álláspontja szerint az alperesi teljesítés elmaradására utal az a körülmény is, hogy a hitelező a kölcsön behajtása érdekében a visszafizetési határidő letelte után sem járt el. Ugyanakkor /személy 3/ és /tanú 1/ tanúk elfogulatlannak nem tekinthetők, így vallomásuk tényállás -4- megállapításának alapjául nem szolgálhat. Kiemelte továbbá, hogy a jelzálogjog bejegyzéséről szóló határozat átvétele sem igazolható a földhivatali iratok alapján, így nem valószínűsíthető, hogy a jelzálogjog kötelezett tudott az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés megtörténtéről. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Ennek indokolásában kiemelte - mint a kölcsön átadásának tényére utaló bizonyítékot -, hogy a felperesi jogelőd a szerződéskötés napjáig a cégbejegyzést elutasító határozatot nem kapta meg, a megismételt eljárásban meghallgatott érdektelen tanúk a pénzátadás megtörténtét igazolták, továbbá, hogy a jelzálogjog földhivatali bejegyzéséről szóló határozatot /személy 2/ vélelmezhetően éppúgy kézhez vette, ahogyan az alperes is. Egyebekben fenntartotta az elsőfokú eljárásban felsorakoztatott jogi érveit. A fellebbezés alapos. Az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú ítéleti tényállásból a kölcsön átadásának megtörténtére vonatkozó ténymegállapítást az alább részletezett indokolás alapján. A másodlagos kereseti kérelemről történő döntés során a bíróságnak alapvetően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy megtörtént-e a kölcsönösszeg átadása. Mint ahogy arra a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.067/2008/
- számú részítélete is rámutatott indokolásában, ennek tényét a kölcsönszerződést rögzítő közjegyzői okirat nem tartalmazza, így az a hitelezői teljesítést nem bizonyítja. Az okirat szerint ugyanis az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a kölcsön összegét „
- június
- napján rendelkezésre bocsátja". Ebből a szövegezésből csupán arra lehet egyértelműen következtetni, hogy a kötelezettségvállalás az alperes részéről megtörtént oly módon, hogy a szerződéskötés napján kellett teljesítenie. Az alperes által nyújtandó szolgáltatás fent idézett módon történt megfogalmazása ugyanakkor csak úgy értelmezhető, hogy a szerződés írásba foglalásáig pénzátadás nem történt, az alkalmazott jelen idő ún. közeli jövőidejűséget fejez ki. Ezért a szerződést tartalmazó közjegyzői okirat a pénzátadás megtörténtét önmagában nem bizonyítja, így a teljesítés tényét állító alperest terhelte a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján állításának további bizonyítása. Az alperesi előadás szerint a pénzátadásra a közjegyző előtt került sor, azt maga a közjegyző is látta, mint ahogy azt is, hogy /személy 2/ az átadott összeget átszámolta. Kétségtelen, hogy közvetett bizonyítékok (/személy 3/, /tanú 1/ és /személy 1/ tanúvallomása) alátámasztják a hitelezői teljesítés megtörténtét, azonban az ennek igazolására meghallgatott tanúk teljesen érdektelennek nem tekinthetők, s van köztük olyan, akinek szavahihetősége is megkérdőjelezhető. Így /személy 1/ meghallgatása során mindvégig állította, hogy csupán a -5- Pf.II.20.266/2009/2.szám kölcsönszerződés tanúja volt, annak ellenére, hogy a szerződésben adósként szerepel. Ellentétes a peradatokkal az a jognyilatkozata is, hogy /személy 2/ egyedül kívánt pályázni, amihez a kölcsönre szüksége volt. Szavahihetőségét gyengíti az a körülmény is, miszerint a Zirci Városi Bíróság P.20.161/2005/4/I. számú ítéletével más ügyben tanúsított megtévesztő magatartása miatt állapította meg a felperes és a tanú között létrejött szerződés érvénytelenségét. /személy 3/ szavahihetősége ugyancsak megkérdőjelezhető, hiszen az eljárás során alperesi kérdésre először egyértelműen azt nyilatkozta, hogy ő kölcsönt az alperestől soha nem vett fel, majd - miután az alperes ezzel ellentétes vallomást tett - e nyilatkozatát módosította. A bíróság álláspontja szerint életszerűtlen, hogy egy magas összegű - 1 millió forintos - kölcsön felvételére az adós ne emlékezzen. A tényeknek ellentmond az a nyilatkozata is, hogy a hitelszerzésre /személy 2/tól és /személy 1/től kapott megbízását követően két héten belül megkötötték volna a szerződést. Ugyancsak értékelendő körülmény, hogy /személy 3/ és /tanú 1/ tanúk - mint ahogy arra a felperes is mindvégig hivatkozott -, teljesen érdektelennek nem tekinthetők a jogügyletben, hiszen - mint hitelközvetítő, valamint annak munka-, illetőleg élettársa általuk is elismerten közvetítői jutalékban részesültek. Nem lényegtelen az a körülmény sem, hogy nevezett tanúk maguk sem állították, hogy az alperes által hivatkozott pénzátadásnál jelen lettek volna. Miután kizárólag e három - a kifejtettek szerint kétségesnek tekinthető - tanúvallomás állt rendelkezésre a pénzátadás tényére vonatkozóan, a további körülmények is nagy jelentőséget kaptak a tényállás megállapítása során, amelyek azonban gyengítették a tanúvallomásokat: - A tanúk állítása szerint a közjegyző előtt történt meg a pénzátadás. Miután a közjegyző telefonon tett nyilatkozata szerint ez nem szokványos eljárás a gyakorlatában, az ítélőtábla álláspontja az, hogy erre a megszokottól eltérő mozzanatra emlékeznie kellett volna, ha az valóban megtörtént. A közjegyző viszont nem emlékezett arra, hogy a kölcsönösszeg átadására sor került volna a jelenlétében. A közjegyző előtti alperesi teljesítés ellen szól, hogy a szerződés csupán kötelezettségvállalást tartalmaz, hiszen a pénzátadás tényét nem múlt időben szövegezi, ugyanakkor sem nyugta, sem elismervény nem készült, s a hitelezői teljesítés megtörténtét még utólag sem vezették rá az okiratra annak ellenére, hogy mindezeknek a közjegyző irodájában nem lett volna akadálya. Valószínűsíthető továbbá, hogy a közjegyző, mint jogi végzettségű szakember, akit az 1991. évi XLI. tv. 1. §-a, illetőleg 3. §
(2)bekezdése alapján az iratban is feltüntetendő figyelmeztetési kötelezettség terhelt, amennyiben előtte teljesítés történik, e tényt rögzíti, illetőleg a feleknek erre irányuló tanácsot ad éppen a későbbi jogviták -6- elkerülése és a felek jogainak megóvása érdekében. Ezzel összhangban rendelkezik a törvény 120. §
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontja, amelyek a jogügylet lényegéről és jogkövetkezményeiről szóló tájékoztatási kötelezettséget, valamint az írásba foglalás világos és egyértelmű jellegének követelményét írják elő. Ha tehát a hitelezői teljesítés megtörténte az iraton nem szerepel, e tény is a teljesítés hiányára utal. - Nyomatékkal értékelte az ítélőtábla azt is, hogy /személy 3/ tanúvallomása szerint /személy 1/ 2004. május végén bízta meg hitelszerzéssel a tanút, amikor a megbízott a bankhitel ügyintézési határidejét 3 - 4 hétben valószínűsítette, amit a megbízó túlságosan elhúzódónak ítélt, s emiatt a rövidebb átfutási idejű magánkölcsön mellett döntött. Ugyanakkor a perbeli kölcsönszerződés megkötésére is megközelítőleg 1 hónap elteltével került sor úgy, hogy a szerződési feltételek sem voltak kedvezőbbek az adósokra nézve a szokásos pénzintézeti hitelkondícióknál. - Az alperes állította, egyben okirattal igazolta, hogy a kölcsön nyújtásához elegendő pénzösszeg már 2004. június hó 9. napján rendelkezésére állt. Ehhez képest nem érthető, hogy ha az adósoknak - a tanúvallomások szerint - a kölcsönre sürgősen szüksége volt, s a fedezeti ingatlan is rendelkezésre állt, milyen okból vártak további két hetet a felek a szerződés megkötésével. - A mai élet- és gazdasági viszonyok között ugyancsak némiképp életszerűtlen és szokványosnak nem tekinthető, hogy az alperes az ingatlana ellenértékeként kapott vételárat nem helyezte el pénzintézetben annak kézhezvételét követően, jóllehet csak egy részére kötött - azt is két héttel később - kölcsönszerződést. - Szokatlan és nem a legkézenfekvőbb eljárás továbbá, hogy település 1-beli székhelyű közjegyzőt bíztak meg a felek a szerződés írásba foglalásával annak ellenére, hogy település 1-hez egyik fél sem kötődik, az még csak nem is a szerződést kötő felek lakóhelye közti útvonalon fekszik (város 1-város 2). - Ugyancsak értékelendő körülmény, hogy a vallomások szerint induló vállalkozás beindításához volt szükség a kölcsönösszegre, ugyanakkor a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában az alapítani kívánt betéti társaság cégbejegyzése iránti kérelem már - hiánypótlás elmaradása miatt - elutasításra került, amely tényről az adósoknak nemcsak hogy tudomása volt a kézbesítés 2004. június 7-i megtörténte miatt, hanem az elutasító végzés akkorra jogerőre is emelkedett. Nem bizonyított tehát olyan cél, amelynek megvalósítása érdekében a szerződés megkötésének időpontjában a kölcsönösszegre a felperes édesanyjának szüksége lett volna. - Nem igazolt az sem, hogy /személy 2/ a kölcsön felvételét követően bármilyen célra nagyobb összeget fordított volna. - A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem kezelhető tényként az sem, hogy /személy 2/ részére a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzését elrendelő határozat kézbesítése megtörtént volna. Ennek megállapításához pusztán a földhivatali iraton szereplő irodai utasítás nem teremthet kellő alapot még abban az esetben sem, ha az alperes a határozatot kézhez vette. Így az, hogy a végzéssel szemben a felperes édesanyja jogorvoslattal nem élt, nem bizonyítja a kölcsön átadásának tényét. -7Pf.II.20.266/2009/2.szám A most felsorolt körülmények olyan mértékben gyengítik a teljesen aggálytalanként egyébként sem értékelhető tanúvallomásokat, amelynek következtében a rendelkezésre álló adatok együttes mérlegelése után nem állapítható meg, hogy az alperes a pénzátadás tekintetében az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének megfelelő módon eleget tett volna, nem igazolt tehát az alperesi teljesítés ténye. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bizonyítás eredményét a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerint felülmérlegelte és etekintetben részben új tényállást állapított meg (EBH. 2006.
- számú eseti döntés). Miután a felperes perbeli nyilatkozatai tartalmuk szerint (Pp.
- §
(2)bekezdés) a másodlagos kereseti kérelem tekintetében egyben hitelezői késedelem miatti elállási nyilatkozatoknak is minősülnek, hiszen sem a felperes, sem édesanyja - mint a felperes jogelődje - nem kért teljesítést, s a felperes a szerződés megszűnésére hivatkozott, az ítélőtábla az elállási jog gyakorlásának jogszerűségét is vizsgálta. A hitelező teljesítésére nyitva álló határidő a szerződéskötés napjának
- órája volt. A fentebb részletezettek szerint azonban az alperesi kötelezett késedelembe esett, miután a kölcsönösszeget a jogosultnak nem adta át. Késedelem esetén a jogosult követelheti a teljesítést, vagy ha az többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől (Ptk.
- §
(1)bekezdés). Elállásra azonban csak akkor van lehetőség, ha annak törvényi feltételei fennállnak. A perbeli esetben a felek az alperesi teljesítésre nem szabtak ún. fix (szigorú) határidőt és póthatáridő tűzésére sem került sor, ennek megfelelően - a Ptk. már hivatkozott 300. §-ának
(1)bekezdése szerint - a felperesnek, mint a jogosult jogutódjának bizonyítania kellett, hogy a teljesítés már nem áll érdekében. Érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél, a - késedelmes - teljesítéssel már nem valósítható meg. Miután a kölcsönszerződés megkötésének célja a perbeli adatok szerint a felperes azóta elhunyt édesanyja és a szintén elhalálozott /személy 1/ közös vállalkozásának beindítása, a cég tevékenységi körének megfelelő működtetése volt, ugyanakkor a cégbejegyzésre irányuló kérelmet a cégbíróság jogerősen elutasította, az alapító tagok pedig időközben meghaltak, nem kétséges, hogy a felperesnek, mint az egyik alapító tag jogutódjának többé már nem áll érdekében a kölcsön felvétele. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a jogosulti érdekmúlás megfelelően igazolt. Okát tekintve ezzel a felperesi elállás jogszerűnek minősül, ez azonban önmagában az elállás megtörténtének megállapításához nem elegendő, ahhoz egyéb, a Ptk. 320. §
(1)bekezdésében rögzített kellékek is szükségesek. Ennek megfelelően elállásnak csak a másik szerződő félhez intézett (címzett) határozott, egyoldalú jognyilatkozat tekinthető (BDT. 2000.339., BDT. 2004.
- számú eseti döntések). E követelményeknek a felperes módosított - másodlagosan előterjesztett - kereseti kérelme felel meg, hiszen abban kérte a szerződés megszűnésének megállapítását. Az elállás ugyanis a szerződést felbontja (Ptk.
- §
(1)bekezdés), a felbontás pedig a szerződés megszűnésének egyik esete (Ptk. 319. §
(1)bekezdés). -8- Tekintve, hogy a kifejtettek szerint a felperes elállása jogszerűnek minősül, nyilatkozata a perbeli szerződést felbontotta. A Ptk. 319. §
(3)bekezdése szerint a szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A felek jogviszonyában azonban a főkötelezettségek teljesítése nem történt meg, így etekintetben jogkövetkezményt alkalmazni nem kellett. A jelenleg felperes tulajdonában álló ingatlanra azonban a teljesítést biztosító mellékkötelezettségként jelzálogjog került bejegyzésre. A zálogjog, mint szerződést biztosító mellékötelezettség járulékos jellegű jogintézmény. Járulékos jellegéből következik - többek között -, hogy terjedelme az alapul fekvő követeléshez igazodik (Ptk. 251. §
(3)bekezdés), továbbá, hogy megszűnik, ha a követelés megszűnik (259. §
(3)bekezdés). Miután a kölcsönszerződés megszűnése maga után vonja a kölcsönkövetelés megszűnését is, a kölcsönszerződés megszűnéséből egyértelműen következik a járulékos jellegű zálogjog megszűnése is, különös tekintettel arra, hogy az alapszerződés megszűnésével a jelzálogjog elveszti eredeti funkcióját, a követelés biztosítását. Az 1997. évi XLI. tv. (a továbbiakban: Inytv.) 62. §
(1)bekezdés b) pontjának rendelkezése értelmében keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog megszűnt. A most kifejtettek szerint az alperes nyilvántartott jelzáloga megszűnt, ezzel a törléshez szükséges törvényi feltételek egyike teljesült. Megállapítható ezen túlmenően a felperes érdekelti minősége is, mivel az ingatlan tulajdonjogát törvényes öröklés útján megszerezte, jogosultsága az ingatlannyilvántartásba bejegyzést nyert. Az idézett jogszabályi feltételek megvalósulásával tehát a törlési kereset megalapozott. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének alkalmazásával megváltoztatta, helyt adott a felperes másodlagos kereseti kérelmének, elrendelte a jelzálogjog törlését, és ennek érdekében megkereste az illetékes körzeti földhivatalt. Miután az elsőfokú ítélet megváltoztatása folytán a felperes teljes egészében pernyertes lett, mellőzte a másodfokú bíróság a felperes elsőfokú perköltségben való marasztalását. A pervesztes alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles megfizetni a felperesnek az első- és másodfokú eljárásban jogi képviseletével összefüggésben felmerült perköltséget, amelynek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(1)bekezdése, valamint
(5)és
(6)bekezdése alapján a jogi képviselő által kifejtett munkamennyiséggel arányosan határozta meg, szem előtt tartva a pertárgyértéket is. -9- Pf.II.20.266/2009/2.szám Köteles továbbá a pervesztes alperes a felperes személyes költségmentessége (Pp. 84. §
(1)bekezdés) folytán előzetesen le nem rótt 360.000.- Ft összegű kereseti és ugyanilyen összegű fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §
(2)és 15. §
(1)bekezdése alapján, miután költségkedvezményben az eljárás során nem részesült. S z e g e d,
- június
- Dr.Szeghő Katalin sk..Kiss Gabriella sk. a tanács elnöke előadó bíró Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. táblabíró