Gf.30612/2010/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.612/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBE N! A Szegedi Ítélőtábla dr. Kalmár Jenő ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) szám alatti székhelyű felperesnek, - .... végelszámoló (címe) által meghatalmazott dr. Cseh Lajos ügyvéd által képviselt (I. rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű és .... jogtanácsos (címe) által képviselt ( II. rendű alperes neve, címe) szám alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
2. szeptember
3. napján kelt
4. sorszámú végzésével kijavított
5. június
6. napján kelt 7.G.40.314/2009/
7. sorszámú ítélete ellen a II. rendű alperes
8. sorszámú és a felperes részéről
9. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az I. rendű alperest, hogy a II. rendű alperessel egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 11.753.333,(Tizenegymillió-hétszázötvenháromezer-háromszázharminchárom) Ft-ot és ebből 763.238,- (Hétszázhatvanháromezer-kettőszázharmincnyolc) Ft után
10. november
11. napjától, 128.765,- (Egyszázhuszonnyolcezer-hétszázhatvanöt) Ft után
12. április
13. napjától, 1.861.330,- (Egymillió-nyolcszázhatvanegyezer-háromszázharminc) Ft után
14. november
15. napjától és 9.000.000,- (Kilencmillió) Ft után
16. július
17. napjától a kifizetésig járó az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított mértékű kamatot. A II. rendű alperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését mellőzi. A felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltséget 750.000,(Hétszázötvenezer) Ft-ra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a II. rendű alperesnek 750.000,(Hétszázötvenezer) Ft elsőfokú perköltséget. A le nem rótt elsőfokú eljárási illetékből a felperes 1.350.000,- (Egymillióháromszázötvenezer) Ft-ot köteles megfizetni külön felhívásra az államnak, az ezt meghaladó 450.000,- (Négyszázötvenezer) Ft-ot az állam viseli. -2Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt külön-külön fizessenek meg a felperesnek 690.000-690.000,(Hatszázkilencvenezer-Hatszázkilencvenezer) Ft másodfokú perköltséget. A le nem rótt 1.410.000,- (Egymillió-négyszáztízezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: ( A B... Egyetem K... Kar C... Tanszéke) a fajtabejelentője és fenntartója az
18. évben államilag elismert, törzskönyvezett (P...). típusú meggyfajtának. A fajtabejelentő
19. évben a fajtát elhelyezte az I. rendű alperes jogelődjénél, az ( I.rendű alperes jogelődjének neve) központi törzsültetvényében. A korábban egyéni vállalkozó (személy neve)
20. évben különböző fajtájú, többek között 5 db (P...). elnevezésű vírusmentes gyökérnyakba oltott elit meggyfaoltatvány előállítására adott megrendelést az I. rendű alperes jogelődjének. A megrendelés alapján a kutató intézet a központi törzsültetvényből származó szaporítóanyag felhasználásával az általa fenntartott elit faiskolában előállított 5 db oltványt, amelyet (P...). fajtaként nyilvántartásba vett, majd hatósági ellenőrző szemlének vetett alá. A II. rendű alperes jogelődje hatósági jogkörében eljárva az oltványokat az
21. október
22. napján tartott szemle során fémzárral látta el és a meggyfaoltványok fémzárain a 89-112 törzsszámot tüntette fel. Az I. rendű alperes jogelődje a fémzárolt oltványokat minőségi származási igazolvánnyal együtt a megrendelőnek átadta. (személy neve) az oltványokat a (település neve, utca, házszám) alatti telepén eltelepítette. Egyéni vállalkozói tevékenységét
23. év végén megszüntette és betéti társaságot alapított, apport formájában az állóeszköz részeként az ültetvényt a gazdasági társaság tulajdonába adta. Ez a gazdasági társaság a felperes jogelődje, amely
24. február
25. napján az ültetvényt üzemi törzsültetvénnyé minősíttette. A növényegészségügyi jogszabályok és a gyümölcsfaiskolai szaporítóanyagok előállítására vonatkozó szabványok betartásával az eltelepített oltványokról a sziromnyílás előtt minden évben eltávolította a virágokat a vírásátvitel megelőzése céljából.
26. évtől
27. évig a II. rendű alperes évente hatósági ellenőrzést tartott és az erről készült jegyzőkönyvekből megállapíthatóan az 5 db törzsfát fajtaazonosnak fogadta el. Az érintett fajta felhasználásával szaporítóanyag előállítására első alkalommal a (F... Kft)-től származó megrendelés alapján került sor.
28. októberében a felperes 2200 db oltványt adott át a megrendelő részére, amelyet az a (település 2 neve)-i ültetvényében telepített el. A meggyfák termőre fordulását követően az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet
29. június
30. napján a gyümölcsösben helyszíni szemlét tartott és -3Gf.III.30.612/2010/
31. szám megállapította, hogy a telepített meggy nem fajtaazonos a megrendelttel. Az eljáró hatóság azt is megállapította, hogy a felperes üzemi törzsültetvényében lévő 5 db törzsfa sem (P...). fajtájú, így a 89-112 törzsszámmal ellátott törzsfák felhasználásával történő további szaporítóanyag termesztést megtiltotta és a fákat zárolta. A II. rendű alperes megerősítette, hogy a felperesi gazdasági társaságba bevitt törzsfákon található fémszám jelölése megegyezik az I. rendű alperes jogelődje által kiállított minőségi származási igazolványon található törzsszámmal. A (F... Kft). fizetési meghagyás kibocsátását kérte a felperessel szemben 15.185.600,-Ft, valamint járulékai iránt. Követelését arra alapította, hogy hibás teljesítés történt, miután nem (P...). fajtájú oltványokat kapott, ezért a telepítést újból el kellett végeznie, amelynek költsége 8.216.000,-Ft volt és 3 évre elmaradt jövedelme 6.969.600,-Ft. A fizetési meghagyás
32. július
33. napján jogerőre emelkedett. Ezt követően a felperes - mint perújító alperes - a jogerős fizetési meghagyás ellen perújítási, majd ismételt perújítási kérelmet terjesztett elő. A Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.303/2006/
34. sorszámú végzése folytán megismételt elsőfokú eljárásban a felek egyezséget kötöttek. A felperes
35. október
36. napjától
37. július
38. napjáig 11.753.333,-Ft összegben a követelést megfizette. Ebből 9.000.000,-Ft-ot önként teljesített, míg a különbözetre a végrehajtó a kertészetben ingófoglalást és több alkalommal árverést foganatosított. A felperes módosított keresetében kártérítés jogcímén 43.274.200,-Ft és járulékainak „felróhatóság arányában" történő megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Kereseti kérelmét az I. rendű alperes vonatkozásában a Ptk.
39. és
40. §-ára, míg a II. rendű alperes esetében a Ptk.
41. §-ára alapította. Előadása szerint a (F... Kft)-nek megtérített igényén túl a végrehajtási eljáráskor történt ingófoglalás és árverési értékesítés következtében 31.520.860,-Ft vagyoncsökkenése és elmaradt vagyoni előnye merült fel. Az I. rendű alperes ellenkérelmében elsődlegesen elévülési kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint miután a (F... Kft).
42. március
43. napján fordult kárigénnyel a bírósághoz, így a felperes vele szemben
44. április
45. napján előterjesztett keresetében az igényét elkésetten érvényesítette. Érdemi nyilatkozatában nem vitatta, hogy (személy neve)nek
46. évben átadott 5 db (P...). fajtájú ültetvényanyag nem volt fajtaazonos és a fajtakeveredés folytán hibás teljesítés történt. Azzal érvelt, hogy „felróhatósága elenyészett" és a felperesnek legkésőbb
47. évben meg kellett volna győződnie a szerződésszerű teljesítésről, ugyanis ekkor kapott a faiskola üzemi törzsültetvény minősítést. A hatóság a szaporítóanyagot folyamatosan ellenőrizte, arról jegyzőkönyvet állított ki, illetve a termék átadásakor minőségi bizonyítványt csatolt és az oltványokat szabályszerűen fémzárolta. -4A II. rendű alperes ellenkérelmében ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ellenőrzés során kellő gondossággal járt el, a két növényfajta vegetatív részeinek morfológiája hasonló és a termést nem állt módjában megtekinteni, ezért a fajtakeveredés észlelésére nem volt lehetősége. A felperes maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, mert a fizetési meghagyással szemben elmulasztotta az ellentmondás előterjesztését. Az elsőfokú bíróság 7.G.40.128/2006/
48. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként megállapította, hogy a felperes azokról a törzsfákról szolgáltatott oltványokkal teljesített a megrendelőjének, amelyek az I. rendű alperestől származtak. Az elévülés kérdését vizsgálva rámutatott arra, hogy a felperes kárigénye a közreműködő hibás teljesítésére vonatkozó eltérő elévülési szabályok szerint bírálandó el. Ennek során a még perben állt (személy neve)t tekintette közreműködőnek, és arra következtetett, hogy a felperes csak a Ptk.
49. §-a szerint érvényesíthet kárigényt, amely követelés nem évült el. A kár okozati összefüggésben áll az I. rendű alperes törzsültetvényéből származó 5 db fa fajtaazonosságának hiányával, azonban a felperes magatartásával olyan mértékben hatott közre a kár bekövetkeztében, amely kizárja az I. rendű alperes kártérítési felelősségét. Ilyen közrehatásként értékelte, hogy a fajtatulajdonos engedélyét nem szerezte be, nem fordított gondot a fajta fenntartására, illetve nem vizsgálta a fajtaazonosságot sem. Fokozott gondossággal kellett volna eljárnia, amikor értékesítés céljából állított elő szaporítóanyagot, azonban ennek ellenére nem készített olyan ellenőrző oltványt, amely a termőre fordulásakor alkalmas lett volna a törzsfák azonosságának igazolására. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elutasításának indoka az volt, hogy a követelés elévült. A hatóság által évente foganatosított helyszíni szemle és az ennek során tett megállapítások kapcsán kifejtette, hogy az ellenőrzés eredményfelelősséget nem von maga után, és a felperesnek nem merült fel aggálya a fajtaazonosság vonatkozásában, így azt nem jelezte a hatóság felé. A morfológiai jegyek alapján rendkívül nehéz és csupán komolyabb szakértői szakmai ismeret birtokában különböztethető meg a (P...). meggyfajta és ilyen szakértelemmel a helyszíni ellenőrzést végzők nem rendelkeztek. A felperes fellebbezése folytán a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.124/2009/
50. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve ((személy neve) I. rendű felperes keresetét elutasító rendelkezés) megfellebbezett rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a felperes keresetét akként pontosította, hogy a kár egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az I. rendű alperes a kártérítési felelősség elismerése körében tett nyilatkozatát visszavonta, ugyanis arra hivatkozott, hogy a (P...). fajta fajtabejelentője, az egyetem és a II. rendű alperes kötelezettsége volt a fajtatisztaság megőrzése és ellenőrzése. A II. rendű alperes előadása szerint a minősítő intézet a fajtaazonosságot alapvetően dokumentumok alapján vizsgálta arra figyelemmel, hogy a törzsültetvényben elültetett növényekről -5Gf.III.30.612/2010/
51. szám egyedenként vezetett nyilvántartása a származási igazolásoknak, illetve tartásuk a technológiai előírásoknak megfelel-e. Az ellenőrző hatóságnak rendkívül korlátozott lehetősége van a morfológiai vizsgálatra a virág eltávolítás és a növények fiatal kora miatt. Olyan mezőgazdasági szakértő kirendelését kérte, aki a szaporítóanyag előállításában véleményadásra kompetens. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11.753.333,-Ft-ot és ebből 9.000.000,-Ft részösszeg után
52. július
53. napjától, 1.683.330,-Ft után
54. március
55. napjától és 1.070.003,-Ft után
56. április
57. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt kamatát, valamint 887.666,-Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest kötelezte az I. rendű alperes részére 1.260.000,-Ft perköltség megfizetésére. Indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű alperes és (személy neve) között
58. évben jött létre a perbeli szerződés, vagyis az I. rendű alperes
59. évben működött közre a felperes
60. évben teljesített szolgáltatásában, amelynek következtében a Ptk.
61. november
62. napján hatályba lépett, a közreműködőre vonatkozó módosított Ptk.
63. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható. Ennek hiányában a közreműködő hibás teljesítése miatt érvényesíthető kártérítési igény elévült. A Ptk.
64. §-ára figyelemmel az elévülés a közreműködő teljesítésével kezdődött és a hiba felismeréséig, azaz
65. március
66. napjáig nyugodott, majd 1 év elteltével a felperes késedelmes igényérvényesítése miatt elévült. A jelen eljárásban az I. rendű alperes az elévülési kifogáson túl, érdemben akként védekezett, hogy az adott helyzetben tőle elvárható magatartást tanúsította, csatolta az
67. október
68. napján készült fémzárolási hatósági ellenőrzési jegyzőkönyvet és igazolta, hogy hatóság által ellenőrzött elit oltványokat adott (személy neve)nek. A fajtatulajdonos által ellenőrzött fajtaazonosnak minősített törzsültetvényből állította elő az elit oltványokat, amelyeket hatósági szemlének vetett alá. Ezen körülményeket mérlegelve az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű alperest vétkességen alapuló felelősség nem terheli, nem tudhatott arról, hogy hibásan teljesít. A II. rendű alperes
69. augusztus
70. napján az I. rendű alperes törzsültetvényében lévő fákat fajtaazonosnak találta a szemlejegyzőkönyv szerint.
71. évben fémzárolta az elit szaporítóanyagot, majd
72. és
73. év között a (település neve)-en üzemeltetett ültetvényen folyamatosan ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a hivatalos nyilvántartó lapon rögzítette, hogy ott a (P...). fajta megtalálható. A fajtaazonosságot a törzsültetvény létesítésére felhasznált bázisanyagot kísérő minőségi származási igazolványon is feltüntette, valamint a törzsfákon található fémszámjelölés egyezését tanúsította. (tanú neve) tanú vallomásából következtetett arra, hogy a II. rendű alperes jogelődjének jogszabályon alapuló és tényleges gyakorlata volt a szaporításkor a fokozott ellenőrzés. Abban az esetben, ha ránézésre a fajta elkülöníthető volt, azonnal engedélyezte a szaporítást, azonban ha a morfológiai jegyek alapján nehézségbe ütközött az azonosítás, fajtakitermesztést vagy laboratóriumi eljárással történő vizsgálatot kellett elrendelni. -6Ha igazolódott a fajtaazonosság, a zárlatot feloldotta és engedélyezte a szaporítóanyag termesztését. A felperes kára abból ered, hogy a II. rendű alperes a fajtaazonosságot
74. évtől
75. évig kétely nélkül elfogadta és a szaporítási engedélyt kiadta. A jogszabály által előírt kötelezettségét megszegte az ellenőrző termesztés elrendelésének elmulasztása miatt, ezért a Ptk.
76. §-a alapján köteles a jogellenes magatartással oksági kapcsolatban bekövetkezett mértékű kár megtérítésére. A szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványt elutasította, mert azt a II. rendű alperes elkésetten terjesztette elő és nem releváns tényállási elem bizonyítására irányult. A felperes elkésett igényérvényesítéséből eredő felróható közrehatásként értékelte a (F... Kft). kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szembeni ellentmondás előterjesztésének, a szavatossági igény érvényesítésének az elmulasztását. Ezért a felperesnek a végrehajtási eljárásból eredő kára megtérítése iránti igényét elutasította. Az elsőfokú kijavított ítélet ellen a felperes és a II. rendű alperes terjesztettek elő fellebbezést. A felperes annak részben és akként történő megváltoztatását kérte, hogy az I. és II. rendű alperesek egyetemlegesen fizessenek meg 11.753.333,-Ft-ot és a részösszegek eltérő időponttól járó késedelmi kamatát, valamint az eljárás során felmerült perköltséget. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kötve volt a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.124/2009/
77. sorszámú végzéséhez, vagyis nem állapíthatta volna meg, hogy az I. rendű alperessel szemben a követelés elévült. Az elsőfokú ítélet szóbeli indokolásától eltért az írásbafoglalt ítélet indokolása, amely csupán a kijavítást követően tartalmazta az elévülésre vonatkozó megállapítást. Előadta, hogy az I. rendű alperes az új eljárásban további bizonyítékot nem csatolt és nem merült fel olyan új adat, amely a vétlenségével kapcsolatos álláspontot alátámasztaná. Véleménye szerint a termelő nem mentesülhet az alól a kötelezettség alól, hogy a termék előállítása során a megrendelt fajtával megegyező alapanyagot használjon fel. A fajtaazonos szaporításkötelezettség nemcsak kellékszavatossági, hanem a tevékenységet közvetlenül szabályozó egyéb jogszabályok és szabványok előírásaiból eredő kötelezettség is. Iratellenesen állapította meg a bíróság, hogy az I. rendű alperes a fajtatulajdonos által ellenőrzött fajtaazonosnak minősített törzsültetvényből állította elő az elit oltványokat. Evonatkozásban semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre és a peradatokból nem vonható olyan következtetést, hogy a felperesnek átadott 5 db oltvány valóban a fajtatulajdonos (P...). néven nyilvántartásba vett törzsfáiról szedett szemző hajtások felhasználásából ered. Véleménye szerint a közös károkozás megállapítása nem mellőzhető, ugyanis az I. rendű alperes jogellenes magatartása, vagyis a fajtahibás oltványok előállítása és átadása a kár egyik releváns oka. A perköltségviselés körében utalt arra, hogy a jogalapot bizonyította és a keresetváltoztatással felemelt követelése nem volt nyilvánvalóan túlzott. Fellebbezési ellenkérelme a II. rendű alperes fellebbezésével érintett rendelkezések helybenhagyására irányult. -7- Gf.III.30.612/2010/
78. szám A II. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, vele szemben a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az irányadó jogszabályok alapján a fajtafenntartás a fajta elhelyezésétől
79. április
80. napjáig a fajta fenntartójának és az I. rendű alperesnek a feladata volt, tehát megalapozatlan az a hivatkozás, hogy az I. rendű alperest semmilyen kötelezettség nem terhelte, azaz a fajtakeveredésért nem felelős. Nem bizonyított, hogy a (P...). szaporítóanyagot az I. rendű alperes mikor, és milyen módon vette át a fajtabejelentőtől, és nincs olyan dokumentum, amely igazolná, hogy az átadásra a hatóság által ellenőrzött módon került sor. A felperes törzsültetvénye
81. február
82. napjától minősül üzemi törzsültetvénynek. Ebből következően, mint a törzsültetvény fenntartója köteles volt folyamatosan fajtafenntartást végezni és az ültetvényt minősíteni, szemlére előkészíteni. A fajtafenntartás részét képezi a fajtaazonosság folyamatos vizsgálata. Az elit oltványok fémzárolásakor a fajtaazonosság nem látható tulajdonság. A fémzárolást megelőzően több lehetőség van a fajtakeveredés bekövetkezésére, amelynek feltárására a hatósági ellenőrzést végzőknek nincs módja. A törzsültetvény elfogadásáról kiállított tanúsítvány nem azt jelenti, hogy a hatóság igazolja, hogy a törzsültetvényben elhelyezett, pl. (P...). meggyfajtánként nyilvántartott fajta valóban ez a fajta, hanem azt, hogy a termelő a szaporító- és ültetvényanyagot az érvényben lévő hazai és nemzetközi előírásoknak megfelelően állította elő, és minősége a látható tulajdonságok vonatkozásában az előírásoknak megfelel. Az okirati ellenőrzésen túl a hatóság végezhet szaporítóanyag vizsgálatot, amennyiben kétsége merül fel, illetőleg azt az érdekelt termelő kéri. Jelen esetben a szaporítóanyag életképessége, fajtaazonossága tekintetében nem merült fel kétség, és senki sem kért további vizsgálatot. A morfológiai vizsgálat elvégzése a helyszínen nem lehetséges, ezért utalta a jogszabályalkotó a fajtafenntartás feladatát a törzsültetvény fenntartójának kötelezettségei közé. Nem volt lehetőség az I. rendű alperes és a felperes faiskoláiban a helyszíni ellenőrzés során megállapítani a (P...). fajta szaporítása során bekövetkezett fajtacserét. Ugyanakkor a nyilvántartások és az alkalmazott technológiai eljárások megfelelőek voltak, ezért a minősítő intézet a fémzárolást elvégezhette. Miután a megfelelő működés és az önellenőrzés kimondottan a termelő, forgalmazó felelőssége, az ellenőrző hatóság pedig a termelő által alkalmazott dokumentációs rendszer és technológiai eljárások megfelelősségét vizsgálja, a felelőssége nem állapítható meg az Unió 93/64/EGK irányelvére is figyelemmel. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hivatkozott arra, hogy a perben már nem álló (személy neve) és közte létrejött termékértékesítési szerződés időpontjában a Ptk.
83. §-a a közreműködő vonatkozásában nem tartalmazott rendelkezéseket, csak az alvállalkozói hibás teljesítést és jogkövetkezményeit rögzítette. Nem vitatható, hogy az I. rendű alperes nem tekinthető alvállalkozónak és reá a közreműködőért fennálló kiterjesztett -8felelősség nem alkalmazható. A korábbi határozatokban a közreműködői felelősség kizártsága nem merült fel, ezért az elsőfokú bíróság a korábbi ítélet kötőerejét nem sértette. A felperes fellebbezése nagyobb részt megalapozott, míg a II. rendű alperes fellebbezése megalapozatlan. A másodfokú eljárás során a felperes akként pontosította keresetét, hogy a marasztalási összegből 763.238,-Ft után
84. november
85. napjától, 128.765,-Ft után
86. április
87. napjától, 1.861.330,-Ft után
88. november
89. napjától és 9.000.000,-Ft után
90. július
91. napjától kezdődően kérte az alpereseket a késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére kötelezni. Miután eljárásjogi kifogásokat terjesztett elő, az ítélőtáblának először ebben a kérdésben kellett állást foglalnia. A hatályon kívül helyezés után a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság iránymutatásaihoz kötve van. Ezt a kötöttséget azonban nem lehet akként értelmezni, hogy az ezektől az elsőfokú bíróság semmilyen körülmények között nem térhet el. A másodfokú bíróság megállapításai ugyanis a határozata meghozatalakor rendelkezésre álló peranyagra támaszkodnak. Ezért ha a további eljárás során új tények és bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság által megállapított tények megdőlnek, akkor az elsőfokú bíróság által alapul vett tényállás módosulásával tárgytalanná válhat a másodfokú bíróságnak az arra épülő jogi iránymutatása is. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban bizonyítási eljárást foganatosított, majd arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek az I. rendű alperessel szemben érvényesített igénye elévült, amely az egyszerű kötőerőt nem sérti. Helytálló a határozat kijavítására vonatkozó, azt kifogásoló fellebbezési előadás. A határozat kijavítására névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba, avagy más hasonló elírás (leírási, gépelési hiba) esetén kerülhet sor, azonban nem szolgálhat a ténybeli és jogi hiba, az indokolás hiányosságának kiküszöbölésére. Az elsőfokú bíróság által írásbafoglalt ítélet a kihirdetett ítélet szóbeli indokolásától eltérően nem tartalmazta az elévülésre vonatkozó megállapítást és annak indokait. Evonatkozásban a bíróság utóbb kijavító végzést hozott az ítélet kiegészítése helyett. A hiba a Pp.
92. §