SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.368/2008/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Marján István ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Bagdi-Kovács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Bagdi László ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
- június
- napján kelt 15.G.40.013/2007/
- számú ítéletével szemben az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy az alperes a marasztalási összeg után
- november
- napjától köteles az elsőfokú ítéletben írt mértékű és tartamú késedelmi kamat megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100.000,- (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A peres felek között
- november 3-án létrejött szerződésben az alperes a felperesi tulajdonban álló húsipari üzem kivitelezési munkáihoz kapcsolódó egyes részmunkák egyebek mellett térburkolat és rámpa építés - végzésére vállalkozott a felperes által szolgáltatott és az A... Kft. által készített engedélyes tervek alapján. A szerződés nem tartalmazott konkrét részleteket arra vonatkozóan, hogy milyen terhelésű burkolatra lesz szükség, a térburkolat vonatkozásában kiviteli tervek sem készültek. A térburkolat kivitelezési munkái során költségmegtakarítási okból a tervező irányítása mellett zajló munkavégzés során két módosítás történt: a beton alá a kavicságyazat helyett homokágyazat készült, másfelől a zsugorodási repedések -2- megakadályozását és a felületi kopásállóság növelését célzó fibrin száladék alkalmazása elmaradt. A szerződésben megjelölt 18.635.343,- Ft-tal szemben az alperes - figyelembe véve a módosítások miatti költségcsökkenéseket - 10.153.349,- Ft díjról állította ki a számláját, melyet a felperes kiegyenlített. A kivitelezéssel érintett gazdasági társaságok
- november
- napján jegyzőkönyvet vettek fel, melyben megállapították, hogy a térburkolat dilatációs hézagainak bitumenkiöntése elmaradt, a hézagtalálkozásoknál az útalap beázott, a térburkolat több helyen letört, ezen kívül több helyen 2-5 mm vastagságú repedések találhatók. Az alperes ígéretet tett a hézagtömítések mielőbbi, a szükséges betonozási-javítási munkák
- áprilisáig történő elvégzésére, ez azonban elmaradt. Az alperes
- év végén úgy nyilatkozott, amennyiben a felperes a S... Rt-vel elvégezteti a javítási munkákat, vállalja a felmerülő költség mintegy 30 %-a, de legfeljebb 1.000.000,- Ft díj megfizetését. A felperes megbízása alapján
- március
- napján az É... Kht. készített szakértői véleményt. Ebben megállapította, hogy a térburkolat meghibásodása többirányú kivitelezői hiányosságra vezethető vissza. A felperes által
- október 28-án kezdeményezett perben a Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság 4.G.40.064/2004/
- számú ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes szavatossági igénye az elévülés
- szeptember 30-i nyugvásának megszűntétől számított 3 hónapos jogvesztő határidő leteltével megszűnt. A kártérítésre alapított másodlagos kereseti kérelem kapcsán kifejtette, hogy a felperesi gazdálkodó szervezet a szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igényt több évvel a teljesítés után nem érvényesíthet. A Legfelsőbb Bíróság a
- szeptember
- napján kelt Pfv.VII.20.715/2006/
- számú végzésével a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban úgy foglalt állást, a GK
- számú állásfoglalását nem tartja fenn, így nincs akadálya annak, hogy a felperes a hibás teljesítéssel okozott kára megtérítése iránti igényét az általános 5 éves elévülési időn belül érvényesítse. Előírta a megismételt eljárásban annak vizsgálatát, hogy a felperes kártérítési igénye elévült-e. A Szegedi Ítélőtábla a
- január
- napján meghozott Gf.I.30.445/2006/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Megállapította a felperes hibás teljesítés miatti kártérítési igényének jogalapját, továbbá azt, hogy a kártérítési igény nem évült el. Előírta az elsőfokú bíróság számára a szakértői vélemény kiegészítésének elrendelését, fel kellett hívni a szakértőt arra, munkálja ki a hiba megszüntetésére alkalmas, műszakilag indokolt, ésszerű és célszerű kijavítás költségvonzatát
- évi árakon számolva, figyelemmel a
- évi műszaki állapotra és az állagromlás akkori mértékére. Rámutatott, hogy az igényérvényesítés indokolatlan késedelméből eredő kárigények nem illetik meg a felperest, a kötelezettre nem hárítható át az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye volt. A megismételt eljárásban a felperes leszállított keresetében 5.400.000,- Ft és ennek
- január
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. -3Gf.I.30.368/2008/3.szám Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a kivitelezés a felperes, mint szakcég igényeinek megfelelően történt, ezért hibás teljesítés nem állapítható meg. Utalt arra is, a felperes nem adott tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a térburkolat milyen terhelésnek lesz kitéve. Kérte annak értékelését is, ha az eredeti műszaki tartalommal valósul meg a munka, ennek eredményeként a vállalkozói díj mintegy 2.000.000,- Ft-tal lett volna magasabb. Másodlagosan a kár összegét 1.356.060,- Ft-ban látta megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság ítéletével 3.300.000,- Ft és ennek
- január
- napjától járó törvényes mértékű kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az É... Kht. pert megelőzően, illetőleg a perbeli kirendelés után készített szakértői véleménye, valamint a (szakértői intézet neve) ezzel egybevágó véleménye alapján megállapította, hogy az alperes a térburkolat tekintetében hibásan teljesítette a vállalkozási szerződést. Az alperes terhére értékelte azt a körülményt is, hogy a beton készítésénél irányadó szigorú technológiai előírásokat nem tartotta be, a fagyás miatti károk ezen okra is visszavezethetők. A hibás teljesítés tekintetében eltérő álláspontot valló (szakértő
- személyneve) szakvéleményét a bizonyítékok sorából „kirekesztette". A felperes megrendelőként laikusnak számít, ezért a Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében az alperesnek figyelmeztetnie kellett volna a célszerűtlen, illetőleg szakszerűtlen utasításokra, de ez elmaradt. Megjegyezte, az alperes a tervhibákból eredő károkért is helytállással tartozik, a tervdokumentáció szakvállalattól elvárható gondos vizsgálata, ellenőrzése ugyanis az ő kötelezettsége körébe esett. A szakértői véleményeket értékelve a kár összegszerűsége tekintetében úgy foglalt állást, ma már lehetetlen feltárni, hogy
- évben konkrétan hol, milyen mértékű és jellegű hiányosság állt fenn az útburkolaton, erre további szakértői vizsgálattól sem várható pontosabb eredmény. Tény, hogy a felperest az alperes hibás teljesítésével összefüggésben kár érte, ennek mértéke azonban pontosan nem számítható ki, ezért általános kártérítés alkalmazása mellett döntött. A kár összegszerűségének meghatározása során mérlegelte a szakértői becsléssel meghatározott javítási költség összegét, a felperes által a pert megelőzően beszerzett árajánlat tartalmát, azt a körülményt hogy az alperes
- év végén a teljes vállalkozói díj 30 %-a, de legfeljebb 1.000.000,- Ft fizetésére tett ajánlatot, végül pedig a felperest terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztását. Figyelemmel volt arra is, hogy a felperes az alacsonyabb műszaki tartalom megvalósítása fejében alacsonyabb összegű vállalkozói díjat fizetett, ezzel költséget takarított meg. Bár a hibás teljesítés ténye a műszaki tartalom módosítása ellenére megállapítható volt, egyoldalú előnyt élvezne a felperes azzal, ha alacsonyabb díjfizetés mellett egy nagyobb teherbíró képességgel rendelkező térburkolathoz jutna. Ezen a címen 1.400.000,- Ft levonását, a karbantartás hiánya miatt pedig 300.000,- Ft értékelését tartotta indokoltnak. Az általa 5.000.000,- Ft-ban megállapított kárösszegből az 1.700.000,- Ft-ot levonva, az alperest 3.300.000,- Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel, kérte annak részbeni megváltoztatását és a kereset elutasítását. A kereset jogalapját vitatva állította, hogy az engedélyes tervek szerint járt el, a tervtől csak annyiban tért el, -4amennyiben a szakértelemmel bíró felperes ezt takarékossági okok miatt kérte és engedélyezte. Nem vethető fel alappal az sem, hogy a megfelelő szakismeretekkel rendelkező felperes irányában a figyelmeztetési kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás hiányos volt, nem szüntette meg ugyanis a szakértői vélemények közötti lényegi ellentmondást. Az Intézet bejelentette szakmai kompetenciája hiányát, ennek értékelése az ítéletben elmaradt, míg (szakértő
- személyneve) véleményét a bíróság figyelmen kívül hagyta. Az É... Kht. a kár összegét a perben csupán becsléssel határozta meg, tette mindezt anélkül, hogy a javítás anyag- és díjtényezőit kimunkálta volna, de nem határozta meg a karbantartásból, kárenyhítésből és a káronszerzésből adódó értéket sem. Véleménye szerint
- évre számolva a kár pontos összege kimunkálható, a szakértői vélemények hiányossága önmagában nem ad alapot általános kártérítés alkalmazására. Támadta a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját is, véleménye szerint legfeljebb a keresetlevél beadásától kezdődően kell kamatot fizetnie. A felperes az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte. A fellebbezés a per főtárgya tekintetében alaptalan. Arra helyesen utalt az alperes, hogy a kereset jogalapja - a hibás teljesítés ténye tekintetében jogerős ítélet nem született, a hatályon kívül helyező végzésben kifejtettek ugyanis „ítélt dolgot" nem eredményeztek, következésképpen az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a perben feltárt valamennyi bizonyíték értékelése és mérlegelése alapján lehetett a jogalap tekintetében állást foglalnia. Megállapítható, hogy a hibás teljesítés körében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ebből levont jogi következtetései lényegében helytálló indokokon alapszanak. Az ítélet indokolásában írtaktól eltérően valójában az elsőfokú bíróság nem „rekesztette ki" (szakértő
- személyneve) szakvéleményét, hanem ténylegesen értékelte ezt a szakvéleményt is, amikor részletes indokát adta, hogy az egyéb perbeli adatok, más szakértői vélemények mérlegelése mellett miért fogadta el jogi szempontból bizonyítottnak - (szakértő
- személyneve) műszaki szempontokon alapuló véleményével szemben - az alperesi hibás teljesítés tényét. Helytállóan utalt ezek között az elsőfokú bíróság arra, hogy az alperes maga is elismerte az
- november
- napján felvett jegyzőkönyvben, hogy részéről történt hibás teljesítés, a hibák kijavítását is vállalta. A perbeli korábbi szakértői véleményekben valójában ezen hibák részletes feltárása és ismertetése történt meg. Az elsőfokú bíróság indokait kiegészítve rámutat az ítélőtábla, azáltal, hogy az alperes a munkavégzést kiviteli tervdokumentáció, megfelelő méretezés, talajmechanikai felmérés, a kivitelezés szempontjából lényeges, az út forgalmi terhelésére vonatkozó adatok hiányában kezdte meg, az ebből eredő kockázatot maga is felvállalta. Általában ha a kivitelező megfelelő kivitelezési dokumentáció hiányában vállalkozik és végzi a munkát, a műszaki és jogi következményeket, kockázatot részben magára is vállalja, vagyis az ebből eredő rendellenességért is fennáll a felelőssége (Bírósági Döntések Tára 2008/11/
- sz. jogeset). Ezt a szempontot hagyta figyelmen kívül (szakértő
- személyneve), amikor szakértői véleményében abból a téves jogi - és nem műszaki - alapvetésből indult ki, hogy a -5Gf.I.30.368/2008/3.szám terv, a méretezés hiányának következményeiért az alperest semmilyen helytállási kötelezettség nem terheli, és az csak a felperesre hárul. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, a megrendelőt a vállalkozási jogviszonyban olyan laikus félnek kell tekinteni, akivel szemben a vállalt munkaeredmény megvalósulásáért a kivitelező akkor is helytállással tartozik, ha adott esetben az út meghibásodásában a kivitelezési hibaokok mellett más eredetű rendellenességek is közrehatottak, mindezek nem mentesítik a kivitelezőt a saját közrehatása szerinti helytállási kötelezettsége alól. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a megrendelő megbízottjaként a műszaki ellenőri feladatokat éppen az engedélyes terveket készítő tervező látta el. A felvállalt munkaeredmény szerződésszerű megvalósítása a tervező és a kivitelező oldalán a laikus megrendelő irányában közös kockázatviselést jelent, a hibás teljesítés következményeiért ugyanis felelősségük a megrendelővel szemben egyetemleges (Legfelsőbb Bíróság GK
- számú állásfoglalás). Az, hogy a kivitelező részéről a keletkezett kár vonatkozásában a közrehatás milyen mértékű volt, a kár összege körében kerülhet értékelésre. A felperes a Ptk.
- §-ára alapított hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényét a szavatossági igény előterjesztésére nyitva álló határidők eltelte után az általános - 5 éves - elévülési határidőn belül érvényesíthette (Ptk.
- §
(1)bekezdés). A szolgáltatás hibájában álló kárigény (tapadókár) esedékessége a hibás teljesítés időpontjával azonos, mivel a jogosultnál azzal keletkezik a kár, hogy a teljesítéskor értékcsökkent (hibás) dolgot kapott. Az általános szabályok szerint a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás az elévülést megszakítja, ezután az elévülés újból megkezdődik (Ptk. 327. §
(1)és
(2)bekezdés). A felperes
- július 13-án írásban szólította fel az alperest a hibás teljesítésből eredő követelésének teljesítésére, majd az újból megkezdődött elévülési idő alatt keresetét
- október 28-án előterjesztette, következésképpen a kárigénye nem évült el. A kár összegszerűsége szempontjából lényeges körülmény, hogy a felperes eleget tett-e a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének, nem kell megtéríteni ugyanis a kár azon részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségét elmulasztotta (Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdés). A kötelezettségek szempontjából kiemelt jelentősége van annak, hogy a felperes a körülmények szerint meddig bízhatott alappal abban, hogy az alperes a kijavítási kötelezettségének valóban eleget tesz. A felperesnek a
- júliusi felszólítás eredménytelensége után kárigényét az alperes magatartása ismeretében legkésőbb
- évben bíróság előtt érvényesítenie kellett volna. Ezen igényérvényesítés indokolatlan késedelméből eredő károk a megnövekedett összeg tekintetében az alperessel szemben nem érvényesíthetők. A kötelezettre nem hárítható át az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye, ilyennek minősül különösen az időközi állagromlás, a javítás terjedelmének, illetve költségének időmúlás, időközi áremelkedések miatti megnövekedése (Legfelsőbb Bíróság I. számú PGED III. pont) A kifejtettekből az következik, a felperest megillető kár összegének számítása során a
- évi műszaki állapotot és akkori árakat kellett figyelembe venni. A kijavítás költségével megegyező kárigény esetében értékelni kellett továbbá azt a körülményt is, ha a felperes a kalkulált kijavítás eredményeként a szerződésben foglalt műszaki -6tartalomhoz képest többletszolgáltatáshoz jut, az erre visszavezethető többletköltséget viselni köteles. Ha a felperes a meghatározott kijavítás eredményeként olyan szolgáltatáshoz jut, amelynek ellenértékére a felek a vállalkozási díj meghatározásánál nem voltak figyelemmel, az ilyen értéknövelő költséget neki kell viselnie (Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú PED a) pont második bekezdés, GKT 76/
- sz. állásfoglalás). A kár összegének feltárása érdekében az elsőfokú bíróság minden lehetséges és indokolt bizonyítási eszközt igénybe vett. Helytállóan utalt arra, hogy a további bizonyítás korlátjaként ma már nem lehet egzakt módon megállapítani,
- évben hol, milyen mértékű és jellegű hiányosság állt fenn az útburkolaton, ebben a kérdésben a már lefolytatott bizonyításhoz képest pontosabb eredmény a további szakértői vizsgálattól sem várható. A felperest a hibás teljesítésből adódóan bizonyítottan vagyoni hátrány érte, a kár mértéke azonban ma már egzakt módon nem számolható, mivel nem állapítható meg a
- évi műszaki állapot, ehhez igazodóan az indokolt, szükséges javítás módja, terjedelme, az alperesi hibaokok közrehatási aránya, és mindezen túl a megfelelő kijavításból eredő esetleges értéknövekedés kárösszeget befolyásoló hatása. A bizonyítékok értékelése, a felperest ért kár összegének meghatározása során megalapozottan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Pp.
- §
(3)bekezdésében biztosított eljárásjogi lehetőséggel élve a Ptk. 359. §
(1)bekezdésében szabályozott általános kártérítés alkalmazása mellett döntött, az ezzel kapcsolatos indokai helytállóak. A késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját támadó fellebbezés a következőkre figyelemmel megalapozott. A kár összegszerűségét illetően jelentősége van annak, hogy a felperest a Ptk. 318. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 340. §
(1)és
(2)bekezdése szerint kármegelőzési, illetve kárenyhítési kötelezettség terhelte. A hibás teljesítés miatti kártérítési igényét a lehető legrövidebb időn belül kötelessége lett volna érvényesíteni, az igényérvényesítés indokolatlan késedelméből eredő kárigények nem illetik, az nem követelhető, a kötelezettre ugyanis nem hárítható át az a kár, amely a késedelmes igényérvényesítés következménye volt. Tény, hogy a felperes kárigénye peres úton történő érvényesítésével késlekedett, ennek következtében az ebből eredő károk őt terhelik. A felperes éppen azért követelheti csak a
- évi árviszonyoknak megfelelő javítási költséget, illetve kárt, mivel azt követően az igénye érvényesítésével indokolatlanul késlekedett. Amennyiben az elsőfokú ítélet szerint a
- évtől számított késedelmi kamathoz is hozzájut, akkor az értékviszonyok megváltozásából eredő különbözet - a kamat folytán - részére megtérülne. Az indokolatlan késlekedésnek az is következménye, hogy a kárátalány szerepet is betöltő, az értékviszonyok kompenzációjára hivatott késedelmi „kárkamatra" a felperes a saját károsulti késlekedése idejére nem tarthat igényt (Ptk.
- §
(2)bekezdés, Ptk. 303. §
(2)bekezdés c) pont, illetve
(3)bekezdés). Ennek megfelelően a felperes a megítélt összeg után késedelmi kamatra csak a keresetlevél beadásának időpontjától jogosult, az ezt megelőző időponttól járó késedelmi kamat megfizetésére irányuló keresete alaptalannak bizonyult. A fent kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése -7Gf.I.30.368/2008/3.szám értelmében részben megváltoztatta és a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját
- november
- napjában határozta meg, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes fellebbezése a per főtárgya tekintetében alaptalannak bizonyult, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárási költségét, az ügyvédi munkadíj összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pont és
(5)bekezdés alapján állapította meg. Szeged,
- december hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró