← Magyarország

Gf.30460/2008/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.460/2008/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Tomasovszky Csilla ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - a (ügygondnok neve, címe) által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű és a Dr. Tomola Szabolcs ügyvéd által képviselt (II.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében - amely perbe az I. rendű alperes pernyertességének előmozdítása végett a Dr. Szűcs Viktor Géza Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Szűcs Viktor Géza ügyvéd) által képviselt (I.rendű alperesi beavatkozó neve, címe) alatti lakos beavatkozott - a Csongrád Megyei Bíróság

  1. május
  2. napján kelt 6.G.40.144/2007/
  3. számú ítéletével szemben a felperes részéről 66., az I. rendű alperes és a beavatkozó részéről 69., a II. rendű alperes részéről
  4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes által a II. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 1.992.000,- (Egymilliókilencszázkilencvenkettőezer) Ft-ra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperes ügygondnokának 100.000,- (Egyszázezer) Ft, a II. rendű alperesnek 913.000,- (Kilencszáztizenháromezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A beavatkozó maga viseli a felmerült másodfokú eljárási költségeit. Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - az adóhatóság felhívására - 900.000,(Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Kötelezi a II. rendű alperest és a beavatkozót, hogy a
  5. és
  6. sorszámú fellebbezéseiken hivatalos lelet készítésének terhe mellett 8 nap alatt rójanak le -2személyenként további 409.200-409.200,(Négyszázkilencezer-kettőszázNégyszázkilencezer-kettőszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Megkeresi a (település neve) Körzeti Földhivatalt, hogy a Csongrád Megyei Bíróság 2.G.40.144/2007/
  7. számú végzésével elrendelt perindítás tényének feljegyzését a (település, terület 1...) helyrajzi szám alatti ingatlan tulajdoni lapjáról törölje. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. INDOKOLÁS: A Csongrád Megyei Bíróságnál mint Cégbíróságnál Cg.06-09-
  8. szám alatt bejegyzett I. rendű alperesnek a felperes és Alperesi beavatkozó a tagjai. A felperes többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a társaságban. A társaság ügyvezetője
  9. május
  10. napjáig Alperesi beavatkozó tag volt. Az I. rendű alperes a
  11. május
  12. napján tartott taggyűlésen a 6/
  13. (V.27.) számú határozatával Alperesi beavatkozót ismételten ügyvezetővé választotta. E taggyűlési határozatot a Csongrád Megyei Bíróság a
  14. szeptember
  15. napján kelt 2.G.40.138/2007/
  16. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, az ítélet a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.475/2007/
  17. számú - a fellebbezést hivatalból elutasító - végzése folytán jogerőre emelkedett. Az I. rendű alperes a mai napig új ügyvezetőt nem választott. Az I. rendű alperes tulajdonában áll a (település, terület 1...) helyrajzi szám alatt nyilvántartott 4579 m² területű beépítetlen ingatlan. Az I-II. rendű alperesek
  18. május
  19. napján vételi jogot és használati jogot alapító szerződést kötöttek, amelynek
  20. pontja szerint az I. rendű alperes
  21. december
  22. napjáig vételi jogot engedélyezett az ingatlanra a II. rendű alperesnek azzal, hogy vételi jogát 480 millió Ft + ÁFA összegben gyakorolhatja. A vételi jog díjaként a II. rendű alperes 40 millió Ft + ÁFA fizetésére volt köteles, amely összeg beszámítható az ingatlan vételárába. Az I. rendű alperes a II. rendű alperes részére az ingatlanra és tartozékaira használati jogot engedélyezett, ennek ellenértékét 5 millió Ft + ÁFA összegben határozták meg. A vételi jog gyakorlására nyitva álló időtartamra az ingatlanon a II. rendű alperes javára elidegenítési és terhelési tilalmat alapítottak. A felperes mint az I. rendű alperes többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja keresetében az alperesek között
  23. május
  24. napján létrejött vételi jogot és használati jogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítása körében azt kérte, a bíróság kötelezze az I. rendű alperest a II. rendű alperes által kifizetett 54 millió Ft-nak a II. rendű alperes részére történő visszafizetésére. Perindítási jogosultsága körében arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperes többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tagjaként nyilvánvaló anyagi érdekeltsége áll fenn az I. rendű alperesre hátrányos szerződés érvénytelenségének megállapítását kérni. Álláspontja szerint a megkötött szerződés a Ptk.
  25. §

(4)bekezdésébe, a 374. §
(5)bekezdésébe és a 375. §
(4)bekezdésébe is ütközik. Ezen túlmenően sérti a jóerkölcsöt, mert az I. rendű alperes -3Gf.I.30.460/2008/5.szám megsértette a Ptk. 205. §
(4)bekezdésében írt együttműködési kötelezettségét, amikor olyan tartalmú szerződést kötött a II. rendű alperessel, amely a vételi jog határidejét
  1. december
  2. napjában jelölte meg annak ismeretében, hogy a perbeli ingatlanra
  3. január 1-jei határidővel beépítési kötelezettséget rendeltek el az I. rendű alperes terhére. Az alperesek és a beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A II. rendű alperes és a beavatkozó elsődlegesen arra hivatkoztak, a felperesnek nem áll fenn olyan joga, törvényes érdeke, amelyre alapozva a perbeli szerződést keresettel támadhatná. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az I. rendű alperest képviselő ügygondnok ügygondnoki díját 6.000,- Ft-ban állapította meg, a felperest pedig a II. rendű alperes és a beavatkozó javára személyenként 600.000-600.000,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Indokolásában megállapította, a pert az I. rendű alperes tagja olyan szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indította, amelyet az I. rendű alperesi gazdasági társaság kötött a II. rendű alperessel. Ilyen per indítására jogi lehetősége nincs. A Legfelsőbb Bíróság EBH
  4. évi
  5. szám alatt közzétett elvi határozatára hivatkozva kifejtette, hogy a gazdasági társaság tagja a társaság által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt nem indíthat keresetet. Ennek indoka az, hogy a társaságok működésének belső rendjébe ütközne, a forgalombiztonság követelményével ellentétes lenne, ha a társaság tagjai a társaság által kötött szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt nyújthatnának be keresetet. A társaság és tagjainak érdeke - rendszerint - egybeesik, de ha mégsem, az érdekkonfliktust a társaság belső szervezeti rendje szerint kell feloldani. Ezen túlmenően a gazdasági társaság tagja azért sem jogosult a társaság által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet előterjeszteni, mert arra a szerződő felek, illetve csak az jogosult, aki a szerződő felek körén kívül eső személy és a perhez fűződő jogi érdekét igazolja. Jelen esetben a felperes az I. rendű alperes tagjaként a szerződő feleken kívül eső személynek nem tekinthető. E vonatkozásban annak sincs jelentősége, hogy az igényt érvényesíteni kívánó tag milyen vagyoni részesedéssel rendelkezik a társaságban, illetve, hogy a keresettel támadni kívánt szerződés a társaság vagyonának mekkora hányadát érinti. A szerződést kötő gazdasági társaságban a társasági részesedés ugyanis önmagában nem alapozza meg a társaság által megkötött szerződés semmisségére történő hivatkozáshoz szükséges jogi érdekeltséget (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.279/
  6. számú eseti döntés). Az a törvényi rendelkezés ugyanis, amelynek értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, nem jelenti egyúttal azt is, hogy akárki a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei iránt - semmisségre hivatkozással pert indíthasson. A szerződést kötő gazdasági társaságban a tagsági jogviszony a szerződéssel összefüggésben közvetlen jogi érdekeltséget, jogviszonyt nem jelent, a „közvetett" érdekeltség - a társaságbeli tulajdonosi jogviszony - a perindítást nem alapozza meg (Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.066/
  7. számú eseti döntés). A felperes kereshetőségi jogának hiánya pedig azzal a következménnyel jár, -4hogy a bíróság érdemben a szerződés tartalmát nem vizsgálhatja, e tekintetben bizonyítás lefolytatása szükségtelen. A felperes keresete a perbeli legitimáció hiányában alaptalan. A pervesztes felperest a Pp.
  8. §
(1)bekezdése alapján a II. rendű alperes és a beavatkozó javára perköltség megfizetésére kötelezte, amely perköltség az ügyvédi munkadíjból áll és annak mértékére a többször módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének b) pontja irányadó. Az ítélet ellen a felperes, a beavatkozó és a II. rendű alperes éltek fellebbezéssel. A felperes kiegészített fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kért, továbbá - amennyiben e fellebbezése nem vezetne eredményre -, úgy a beavatkozó javára megítélt perköltséget 50.000,- Ft-ra, a II. rendű alperes perköltségét 60.000,- Ft-ra kérte mérsékelni. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott Legfelsőbb Bírósági elvi határozat e jogvitában nem irányadó, mert az alapul szolgáló jogeset más természetű. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 205. §-ban írtakat, amely szerint a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek. Alperesi beavatkozó tag őt a II. rendű alperessel kötendő szerződésről nem tájékoztatta és e körben taggyűlési határozatot sem hoztak. Amennyiben taggyűlési határozat hozatalára kerül sor, úgy azt a Gt. 47. §
(1)bekezdése alapján megtámadhatta volna. A beavatkozó és a II. rendű alperes javára megállapított perköltség összegével kapcsolatosan előadta, az elsőfokú bíróság a beavatkozást a
  1. november 21-i tárgyaláson engedte meg, de a beavatkozó egyetlen tárgyaláson sem jelent meg. A beavatkozó képviselője csupán a
  2. március 14-i tárgyaláson tett érdemi nyilatkozatot. Az ítélethozatalig a tárgyaláson érdemi munka már nem folyt. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság által a beavatkozó javára megítélt perköltség eltúlzott. Ugyanez állapítható meg a II. rendű alperes vonatkozásában is, mert az ő képviselője sem végzett nagy számú munkaóra ráfordítást igénylő érdemi ügyvédi tevékenységet. Valójában érdemi védekezést nem is terjesztett elő, mindvégig hatásköri hiányra hivatkozott és a kirendelt ügygondnok személyét kifogásolta. A beavatkozó és a II. rendű alperes fellebbezésében a javukra megállapított elsőfokú eljárási költség összegét személyenként 8.020.000,- Ft-ra kérték felemelni. Előadták, a pertárgy értéke 582 millió Ft, ehhez képest a 32/
  3. IM rendelet
  4. §
(2)bekezdése alapján az ügyvédi munkadíj összege 8.020.000,- Ft. Az elsőfokú bíróság aránytalanul alacsony összeget állapított meg, tévesen hivatkozott az irányadó jogszabályra és semmivel nem indokolta az elsőfokú eljárási költség összegének rendkívül alacsony és számukra sérelmes összegének meghatározását. Megjegyezték, hogy a 32/2003. IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjaiban rögzített ügyvédi munkadíjak minimum értékeinek összege is 1.110.000,- Ft lenne, bár a jelen perben ennek az alacsony összegnek az alkalmazása sem indokolt. Dr. Szűcs Viktor Géza ügyvéd előadta, hogy az általános meghatalmazása alapján az I. rendű alperes képviseletére - álláspontja szerint - jogosult. A Szegedi Ítélőtábla Gpkf.I.30.069/2008/3. számú, jogorvoslattal meg nem támadható döntése ugyan ezzel ellentétes tartalmú, de az általános meghatalmazását a nyilvántartásból törlő végzés ellen fellebbezéssel élt. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságot az I. rendű alperest illető perköltségek vonatkozásában határozathozatalra kérte utasítani azzal, -5Gf.I.30.460/2008/5.szám hogy javára elsődlegesen 8.020.000,- Ft, másodlagosan a 8.020.000,- Ft perköltség 2/3 részének megfelelő ügyvédi munkadíjat állapítson meg. A felperes és a beavatkozó fellebbezése alaptalan, a II. rendű alperes fellebbezése részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló jogi következtetésre jutott, érdemi döntése megfelel a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak, ezért az ítélőtábla a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokai szerint hagyta helyben (Pp. 253. §
(2)bekezdés, 254. §
(3)bekezdés). A felperesi fellebbezéssel kapcsolatban: a gazdasági társaság tagjainak egymás közötti, valamint a tagok és a társaság közötti jogviszonyra, a társaság szervezetére, működésére a Gt. tartalmaz rendelkezéseket. A Gt. 9. §
(2)bekezdése a gazdasági társaságoknak és tagjainak az e törvényben nem szabályozott vagyoni-személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A társaság által kötött szerződésekre, azok megtámadására, érvénytelenségére tehát a Ptk. szabályai az irányadóak. A Pp. 3. §
(1)bekezdése szerint keresetet csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A kereshetőségi jogot a jogviszony (érdekeltség) vagy törvényi (jogszabályi) felhatalmazás alapozhatja meg. A Ptk. 234. §
(1)bekezdése értelmében a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A törvényi rendelkezést a Pp. 3. §
(1)bekezdésében írt keresetindítási jogosultsággal egybevetve - a bírói gyakorlat szerint - az következik, hogy a szerződés érvénytelenségével - tehát nem csupán a megtámadásával, hanem a semmisségével - kapcsolatos perindítási lehetőséget is csak a jogi érdekeltség vagy a perindítási jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhatja meg (Bírósági Határozatok 1991/3/107., 1997/9/439., 2001/7/335.I. számú eseti döntések). Külső jogviszonyban a társaság tagja részese („szerves része") a társaságnak. A gazdasági társaság önálló jogi személy, amely saját cégneve alatt szerez jogokat és kötelezettségeket, pert indíthat és perelhető. A társaság tagjának - akár jogi személy, akár természetes személy - a gazdasági társaság (kft.) tevékenységével összefüggésben nincs elkülöníthető önálló személyisége, azaz saját személyében a tagsági viszonyból eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyekkel szemben nem érvényesítheti (Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.23.953/1997/
  1. számú döntés). A társaság tagjának nem lehet olyan, a társaság érdekeitől független jogi érdekeltsége, amely megalapozhatná a semmisség iránti perindítás jogát. A Gt. egész rendszerével, a társaságok működésének belső logikájával és a forgalombiztonság követelményeivel is teljes mértékben ellentétes lenne, ha a tagok megtámadhatnák a társaságuk által kötött szerződéseket (Legfelsőbb Bíróság Gf.I.31.894/2001/
  2. szám, Bírósági Határozatok 1997/3/
  3. számú eseti döntés). A tagoknak a belső vitáikat maguknak kell rendezniük és a társaságon belüli jogi lehetőségek alkalmazásával érhetik csak el, hogy az általuk sérelmesnek vélt szerződést a társaság megtámadja. Mindez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor a tag semmisségre alapítottan kívánja támadni a szerződést (Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.24.680/2001/
  4. szám). -6A szerződésből eredő kontraktuális igények, így különösen a szerződés érvénytelenségét illetően - a hivatkozott döntéseknek megfelelően - egységesnek mondható bírói gyakorlat alakult ki. A társaság tagja a saját társasága által megkötött szerződés tekintetében külső harmadik személynek nem tekinthető, és nincs olyan jogszabályi felhatalmazás sem, amelyre figyelemmel kereshetőségi joga fennállna. Ilyen jogosultság hiányában a társaság tagja által a társaságot megillető igény iránt indított keresetet - az ügy érdemében hozott ítélettel - el kell utasítani. Ilyen tartalommal foglalt állást - részletes indokokkal - a Szegedi Ítélőtábla a 2/
  5. (VI.17.) kollégiumi véleményében (közzétéve: BDT
  6. évi
  7. szám), és megjelent számos eseti döntés is (Bírósági Döntések Tára 2003/2/
  8. szám, Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.066/2003., közzétéve: BDT 2004/10/
  9. szám alatt, Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.754/2003., közzétéve: BDT 2005/9/
  10. szám, EBH 2006/
  11. számú elvi határozat, Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.380/2005/
  12. szám, közzétéve: Ítélőtáblai Határozatok 2008/4/
  13. szám). A felperesi perindítást alapvetően az motiválta, hogy - álláspontja szerint - a társaság a megkötött szerződéssel neki kárt okozott. A felperes a saját vagyona - az üzletrész értékvesztése miatt élhet kártérítési igénnyel a társasággal szemben, amennyiben a társaság - az érvényes vagy érvénytelen - szerződéskötés körében felróhatóan járt el, és ezzel okozati összefüggésben az üzletrésze vagyoni értékében kárt okozott. Amennyiben a társaság törvényes működése nem állna helyre (ügyvezető hiánya), vagy a társaság a felperes jelentős összegű tagi kölcsönét nem fizetné vissza, a társasággal szemben felszámolási eljárás is indulhat. Ennek során a felperes hitelezőként a szerződést megtámadhatja és a felszámoló a társaság nevében a vezető tisztségviselővel szemben kártérítési pert is indíthat (Bírósági Döntések Tára 2006/6/
  14. számú eseti döntés, Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.380/2005/
  15. szám, közzétéve: Ítélőtáblai Határozatok 2008/4/
  16. szám). Az I. rendű alperes ügygondnoka kivételével valamennyi peres fél és a beavatkozó is fellebbezéseikben támadták az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét. Eltérő álláspontjaik elsősorban abból eredtek, hogy a pertárgy értékét eltérően jelölték meg. A felperes azt a II. rendű alperes által az engedélyezett vételi jog díjaként kifizetett 54 millió Ft-ban határozta meg, a II. rendű alperes, a beavatkozó és - több bírósági határozat (Csongrád Megyei Bíróság 2.G.40.144/2007/
  17. számú végzés, az azt helybenhagyó Gpkf.I.30.069/2008/
  18. számú végzés, Szegedi Ítélőtábla Gpkf.III.30.474/2007/2., Szegedi Ítélőtábla Gpkf.III.30.475/2007/2.) ellenére, amelyek minden esetben megállapították, hogy az I. rendű alperes képviseletére a Dr. Szűcs Viktor Géza Ügyvédi Iroda nem jogosult, a perekből kizárták - a változatlanul magát az I. rendű alperes jogi képviselőjének tekintő ügyvéd a pertárgy értéket 582 millió Ft-ra tették. A II. rendű alperes az opciós jogával nem élt, az adásvételi szerződés közte és az I. rendű alperes között nem jött létre. A per tárgya a támadott opciós szerződés, az opciós jog ellenértéke pedig - a pertárgy érték - a felperes által helyesen megjelölt 54 millió Ft. Ezt alapul véve a 41/
  19. (XII.19.) IM rendelettel módosított 32/
  20. (VIII.22.) IM rendelet
  21. §
(2)bekezdés b) pontja alapján a négy tárgyaláson megjelenő, írásban és szóban ellenkérelmeket előterjesztő II. rendű alperest 2.184.000,- Ft ügyvédi munkadíj illetné meg. Az elsőfokú eljárás során azonban a -7Gf.I.30.460/2008/5.szám perköltség igényét maga jelölte meg 1.500.000,- Ft + ÁFA (1.800.000,- Ft) megbízási díjban és tárgyalásonként 40.000,- Ft + ÁFA (48.000,- Ft) költségtérítésben (22/A/1. számú beadvány), ezért az ítélőtábla - fellebbezésének részben helyt adva - az őt megillető elsőfokú eljárási költség összegét 1.992.000,- Ft-ra emelte fel. A beavatkozó perköltség felemelésére irányuló fellebbezése viszont alaptalan. A Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint a beavatkozó által támogatott fél pernyertessége esetében az ellenfelet a beavatkozó költségének megfizetésére is kötelezni kell. A beavatkozó javára megítélhető perköltség a beavatkozással érintett kereseti kérelemmel összefüggésben merülhet fel, és az eljárásban kifejtett tevékenységgel - és nem a pertárgy értékkel arányosan, a célszerű és jóhiszemű pervitellel összefüggően állapítható meg (BH 1987/9/310.II., A Polgári Perrendtartás Magyarázata (Complex 2007.) I. kötet
  1. oldal). Mindez összhangban áll azzal, ha a beavatkozó által támogatott peres fél pervesztes lenne, úgy a pernyertes féllel szemben a beavatkozó a pertárgy értékéhez igazodó perköltséget külön fizetni nem köteles. A pernyertesség-pervesztesség kockázatát a beavatkozó nem viseli, ezért perköltség igénye sem a pertárgy értékéhez igazodik. Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel helyesen határozta meg a beavatkozót illető perköltség összegét. A Dr. Szűcs Viktor Géza Ügyvédi Iroda az I. rendű alperesnek nem képviselője, költségigénye minden alapot nélkülöz. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes által a II. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú eljárási költség összegét 1.992.000,- Ft-ra felemelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes a per főtárgya tekintetében pervesztes lett, ezért az I. rendű alperes ügygondnoka javára a Pp. 78. §
(1)bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság
  1. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalása alapján az általa kifejtett munkával arányban álló másodfokú eljárási költség megfizetésére köteles. Az elsőfokú ítéletben egyébként tévesen megállapított ügygondnoki díjat fellebbezés hiányában az ítélőtábla nem érintette. A II. rendű alperest megillető másodfokú eljárási költség összegét - túlnyomórészt eredménytelen fellebbezésére is figyelemmel - a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján határozta meg, míg a teljes egészében alaptalanul fellebbező beavatkozó vonatkozásában úgy rendelkezett, hogy maga viseli a felmerült másodfokú eljárási költségét. A pervesztes felperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 900.000,- Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés). Észlelte az ítélőtábla, hogy a II. rendű alperes és a beavatkozó a perköltség 8.020.000,Ft-ra történő felemelésére irányuló fellebbezésén mindössze 36.000-36.000,- Ft illetéket rótt le, a 7.420.000,- Ft-os fellebbezési érték után fizetendő 445.200,- Ft-tal szemben. Ezért hivatalos lelet készítésének terhe mellett kötelezte a II. rendű alperest és a beavatkozót, hogy a
  1. és
  2. sorszámú fellebbezéseiken 8 nap alatt rójanak le személyenként további 409.200-409.200,- Ft fellebbezési eljárási illetéket. -8Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére a 2.G.40.144/2007/
  3. számú végzésével elrendelte a perindítás tényének feljegyzését és ennek foganatosítása iránt megkereste a (település neve) Földhivatalt. A kereset elutasítására tekintettel az ítélőtábla rendelkezett a perindítás ténye feljegyzésének törléséről az ingatlan tulajdoni lapjáról. Szeged,
  4. január hó
  5. napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Szűts Károlyné dr.sk. előadó bíró Dr. Mányoki Zsolt sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.