SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.I.30.576/2008/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a (jogtanácsos személyneve) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Faludi Csaba ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
- november
- napján kelt 6.G.40.079/2008/
- számú ítéletével szemben az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.800.000,- (Egymilliónyolcszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az alperes által le nem rótt 900.000,- (Kilencszázezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: A D... Rt., mint vállalkozó és az alperes, mint megrendelő között
- július
- napján vállalkozási szerződés jött létre a (intezmény neve) bővítési rekonstrukciós munkálatai elvégzésére. A vállalkozó a szerződés feltételei szerint
- december 1-jén kiállította az alperessel szemben az I. számú részszámláját, melyben 194.400.000,- Ft díjat érvényesített. A számlához mellékelte a
- november 30-i jegyzőkönyvet, melyben rögzítették, hogy a létesítményt bejárták, a vállalkozási szerződésben meghatározott szakasz műszaki tartalma megvalósult, a 194.400.000,- Ft összegű részszámla benyújtható. Mellékelte továbbá a
- november
- napján kiállított teljesítés igazolást is, amelyben a megrendelő teljesítésként fogadta el a vállalkozó, illetve annak alvállalkozói által kiállított ún. tárolási nyilatkozatokban felsorolt beépítésre váró anyagok mennyiségét és értékét. -2- A vállalkozó az I. részszámla szerinti díjkövetelését a felperesre engedményezte, erről az alperest
- december 7-én értesítették. Ekkor az alperes a tartozását elismerte, egyidejűleg úgy nyilatkozott, a követelt összeget az értesítésben foglaltak szerint fogja kifizetni anélkül, hogy az engedményezővel szemben fennálló bármely követelését érvényesítené. A vállalkozó és a felperes között létrejött megbízásnak megfelelően a bank a perbeli, és még két másik vállalkozási szerződéshez kapcsolódóan az alperes javára teljesítési bankgaranciát vállalt. Az alperes a bankgaranciákat lehívta, a felperes ezzel összefüggésben fennálló nem vitatott tartozása 84.357.789,- Ft. A D... Zrt.
- február 26-án közölte, hogy anyagi ellehetetlenülése miatt a munka befejezésére nem képes, mire az alperes
- március 9-én elállt a perbeli szerződéstől. A D... Zrt. fizetésképtelensége miatt
- május
- nap óta felszámolás alatt áll. A felperes keresetében 194.400.000,- Ft és ennek
- február 28-tól járó, a Ptk.
- §a szerinti kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Nem vitatta, hogy a részszámla tartalmazta az egyes tárolási nyilatkozatokban megjelölt, még be nem épített anyagok ellenértékét is. Álláspontja szerint ugyanakkor a per eldöntése szempontjából annak van jelentősége, hogy az alperes a teljesítést leigazolta, a számlát befogadta, az engedményezésről történt értesítése időpontjában az engedményezővel szemben nem volt olyan követelése, melyet kifogásként most felhozhatna. Éppen ezért alaptalanul hivatkozik arra, hogy hónapokkal az értesítést követően elállt a szerződéstől. Véleménye szerint az alperes nem volt tévedésben, hiszen a tárolási nyilatkozatot minden releváns adat ismeretében teljesítésként elfogadta. Az alperes a keresetet 12.434.417,- Ft vonatkozásában elismerte, ezt meghaladóan kérte az elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a tárolási nyilatkozatokban megjelölt anyagok 97.607.794,- Ft ellenértékét a díjból le kell vonni, az engedményezésről történt értesítésekor megtett nyilatkozatát ugyanis abban a feltevésben tette meg, hogy a vállalkozó a szerződést maradéktalanul teljesíti. A
- december 7-én tett jognyilatkozatát tévedésre hivatkozással kifogásként megtámadta. Ezt azzal indokolta, hogy az engedményező tévedésben tartotta, a felperessel pedig kölcsönös téves feltevésben voltak, ami ténybelileg a vállalkozó szerződésszerű teljesítésére vonatkozott. A felperessel szemben indított, jelen ügyhöz egyesített perben 84.357.789,- Ft és járulékai bankgarancia alapján fennálló felperesi tartozás megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 110.042.211,- Ft és ennek
- február
- napjától járó, a Ptk. 301/A §
(1)és
(2)bekezdése szerinti mértékű kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alperest 4.000.000,- Ft perköltség fizetésére is kötelezte. Kifejtette, az engedményezésre vonatkozó szabályok, a Ptk. 329. §
(3)bekezdése értelmében az alperes az engedményes felperessel szemben érvényesíthette a perben az engedményezővel szembeni kifogásait. Ezzel összefüggésben az alperes
- december 7-én olyan nyilatkozatot tett, miszerint tartozását a bank részére ki fogja fizetni anélkül, hogy annak terhére az engedményezővel szemben fennálló bármiféle követelését érvényesítené, ami joglemondó nyilatkozatnak minősül. Ez a díjat érintő kifogás érvényesítésének kizárását eredményezte. -3Gf.I.30.576/2008/4.szám A bankgarancia alapján lehívott összeg tekintetében megalapozottnak találta, azt a felperes sem vitatta. az alperes követelését Az ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, annak részbeni megváltoztatása mellett marasztalása 12.434.417,- Ft tőkére történő leszállítását kérte. Támadta a késedelmi kamat fizetésére, mértékére vonatkozó, továbbá a perköltség összegét megállapító rendelkezéseket is. Hangsúlyozta, nem vette figyelembe a bíróság azt a felperes által sem vitatott tényt, hogy a számla műszaki tartalmaként szereplő ún. tárolási nyilatkozatok tekintetében a vállalkozó részéről nem történt teljesítés. Ahogyan az a teljesítés igazolásból kitűnik, az 1-
- tétel alatt szerepelnek az elvégzett munkanemek, és külön ellenértékkel a tárolási nyilatkozatban felsorolt anyagok. Mivel utóbb ezen nyilatkozat tételei hamisnak bizonyultak, téves az az ítéleti megállapítás, amely szerint a vállalkozó „az I. számú részszámlában szereplő munkákat, a számlában foglalt értéken elvégezte". A 2.G.40.189/
- számú ügyben becsatolta az alvállalkozók nyilatkozatait, amelyek igazolják, a vállalkozó szerződésszegése után derült ki, hogy a tárolási nyilatkozatokban felsorolt anyagok nem kerültek beépítésre. Ebben a részében a szerződés nem teljesült, a követelt díj mögött teljesítés nem áll; bizonyítékként utalt (tanú
- neve) és (tanú
- neve) tanúk vallomására. Kiemelte, a szakértői bizonyítás elrendelését a felperes ellenezte, mivel nem vitatta, hogy a tényleges teljesítés értéke nettó 80.000.000,- Ft volt, ebben a körben további bizonyításra nem volt szükség. Az elsőfokú bíróság a joglemondó nyilatkozatát megtámadó kifogással nem foglalkozott. A Ptk.
- §
(3)bekezdésére utalva kifejtette, az engedményes nem szerezhet több jogot, mint amely az engedményezőt megillette. Álláspontja szerint a késedelmi kamat mértéke tekintetében az elsőfokú bíróság a kereseten túlterjeszkedett, a perköltség összegét pedig eltúlzott mértékben állapította meg, ennek összege pervesztessége esetén sem lehet több 1.200.000,- Ft-nál. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, ha a tárolási nyilatkozatok valótlan tartalmúak voltak. A szerződő felek döntése volt, hogy teljesítésnek tekintették az el nem végzett munkák értékének megfelelő összegben azt is, ha a vállalkozó tárolási nyilatkozatot tesz. Az alperes számára közömbös volt, hogy hol vannak ezek az anyagok, ezt a számla befogadása előtt sem ellenőrizte. Miután ez lényegtelen körülmény volt számára, az ebben való tévedés sem releváns. Egyebekben a számla kifizetését sem emiatt tagadta meg, hanem azért, mert a vállalkozó levonult a területről. Az alperes ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget, saját felróható magatartására hivatkozik előnyök szerzése érdekében. Hangsúlyozta: az alperes tisztában volt azzal, a bank csak akkor faktorálja a követelést, ha feltétlen fizetési kötelezettséget vállal, ami meg is történt. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alaptalan. A felperes faktorálás, visszterhes engedményezés eredményeként szerezte meg a 2006. december 1-jén kiállított részszámlában szereplő követelést. A perben vitatott -4volt, az alperes rendelkezett-e az értesítés időpontjában az engedményezővel szemben olyan igénnyel, amelyet utóbb az engedményes felperessel szemben a Ptk. 329. §
(3)bekezdése értelmében kifogásként felhozhatna. A
- december 1-jén kelt 136/
- számú részszámlába foglalt vállalkozói követelés természetét illetően - a peres felek egyező előadása és a meghallgatott tanúk vallomása alapján - megállapítható, hogy a számlában megjelölt díj valójában kétféle vállalkozói szolgáltatás ellenértéke volt. Egyfelől magában foglalta a kivitelező által ténylegesen megvalósított műszaki tartalomhoz igazodó vállalkozói díjat - ami 96.792.206,- Ft-ot jelentett (alperes
- sz. beadvány
- oldal) -, másrészt felszámolták az ún. tárolási nyilatkozatokban felsorolt anyagok ellenértékét is, amely 97.607.794,- Ft összegű volt. Az utóbbi összeg tartalmában nem más, mint a kivitelezés megvalósításához szükséges berendezések, anyagok ellenértéke, vételára. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a vállalkozó a munkát a saját költségén végzi el. A főszabály szerint a teljesítéshez szükséges anyagokat saját pénzeszközei felhasználása révén kell beszereznie, míg a vállalkozói díjához csak a szerződés teljesítése után jut (Ptk. 397. §
(1)bekezdés). A Ptk. rendelkezése azonban diszpozitív (eltérést engedő) szabály, így érvényesen megállapodhatnak a felek abban, hogy a beszerzésre kerülő, a vállalkozó által megrendelt, a későbbiek során leszállításra és beépítésre kerülő anyagok ellenértékét a megrendelő előfinanszírozza, vagyis előlegként megfizeti. Az ilyen megállapodás a nagyobb beruházások esetén tipikusnak mondható, és így állapodtak meg a perbeli kivitelezési szerződés résztvevői is. Amikor az alperes műszaki ellenőre útján tételesen ellenőrizte, majd leigazolta a vállalkozó teljesítését, kifogás nélkül befogadta a számlát, ezzel kifejezésre juttatta a szerződés szerinti előleg fizetésére vállalt kötelezettségét. Mindezekből következik, és azt igazolják, hogy a részszámla kiállítása, illetve az engedményezésről történt értesítés időpontjában a felperes által megszerzett számlakövetelés a vállalkozót az alperessel szemben teljes összegben jogszerűen megillette. Nem érinti ezt az a későbbi körülmény, hogy a vállalkozó utóbb fizetésképtelenné vált és neki felróható okból a szerződés teljesítése lehetetlenült. Ennek tényét a vállalkozó a 2006. február 26-án kelt levelében közölte a megrendelővel, ami azzal a következménnyel járt, hogy a szerződés megszűnéskori időpontjára vetítve a vállalkozó és az alperes közötti relációban elszámolásnak volt helye. Az elszámolás - ami a nyújtott szolgáltatások kölcsönös szembeállítását, a különbözet kiszámítását jelenti - csak 2006. márciusában vált esedékessé. Ez a későbbi történés nem változtat azon, hogy az engedményezés időpontjában a vállalkozót a részszámlában feltüntetett vállalkozói díj, illetve díjelőleg jogszerűen megillette. Ekkor - 2006. december 7-én - az alperesnek nem állt fenn olyan ellenkövetelése, amelyet az engedményezővel - és a Ptk. 329. §
(3)bekezdése folytán az engedményes felperessel - szemben kifogásként érvényesíthetne. A későbbi szerződésszegés, illetve elállás folytán keletkező elszámolási viszonyból eredő kifogásait az alperes az engedményessel szemben nem hozhatja fel. Az engedményezés ugyanis nem eredményezte a teljes szerződési pozíció átruházását, hanem csak meghatározott követelés átszállását jelentette. Éppen ezért az engedményezést követően történt szerződésszegésből eredő - akkor esedékessé váló - követeléseit az alperes csak az engedményezővel szemben terjesztheti elő, a -5Gf.I.30.576/2008/4.szám komplex elszámolás a vállalkozási szerződéshez kapcsolódik, melynek alanya változatlanul - a vállalkozó D... Zrt. és az alperes. Ezt az alperes a felszámolási eljárásban hitelezőként jogosult bejelenteni. Amennyiben mégis az lett volna megállapítható, hogy az alperesnek az engedményezésről szóló értesítéskor volt olyan követelése az engedményezővel szemben, amit kifogásként a felperessel szemben felhozhatna, ebben az esetben - ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - volna jelentősége, hogy a kötelezett alperes az értesítéskor - az F/4. szám alatti - nyilatkozatában kifejezett joglemondással élt. Egyértelmű nyilatkozattal lemondott arról a jogáról, hogy az engedményessel szemben olyan kifogással éljen, amely az engedményezővel fennálló követelésből származik, illetőleg származna. Ez a kifejezett, egyértelmű joglemondás a Ptk. diszpozitív rendelkezései folytán érvényes (Ptk. 207. §
(4)és
(5)bekezdés, Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.297/2008/
- sz.). Az alperes ugyan a Ptk.
- §
(1)és
(4)bekezdése alapján kifogásként megtámadta a
- december 7-én tett joglemondó nyilatkozatát, ez a kifogása azonban alaptalan. Arra okkal hivatkozott az alperes fellebbezésében, hogy a megtámadás alaptalanságával kapcsolatos indokok az elsőfokú bíróság ítéletében nem szerepelnek, a határozat tartalmából és az eljárás adataiból azonban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a kifogást mire alapítottan nem találta megalapozottnak. Erre figyelemmel az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése nem volt indokolt (PK
- számú állásfoglalás II. rész). Az elsőfokú bíróság indokait az ítélőtábla kiegészíti azzal, hogy a joglemondás kifejezetten arra az esetre szólt, ha a kötelezettnek valóban lenne, keletkezett volna követelése az engedményezővel szemben. Éppen arról a jogáról mondott le az alperes, hogy az engedményessel szemben érvényesítse azon, már fennálló, illetőleg a jövőben keletkező igényét, melyet a felperes jogelődjével szemben felhozhatna. Nem merülhet fel tehát akarati hiba, a „tévedés" kérdése, ha utóbb kiderül, hogy az alperesnek ténylegesen volt, fennállt ellenkövetelése az engedményezővel szemben, a joglemondás ugyanis kifejezetten erre az esetkörre vonatkozott. Egyebekben az alperes tévedését nem a „másik fél", vagyis a felperes okozta és ezt nem is ismerhette fel, abban a helyzetben ugyanis kizárólag az alperes volt, hogy megvizsgálja, az engedményezővel szemben van-e követelése, keletkezhet-e bármilyen igény, erre nézve a felperesnek semmiféle érdemi információja nem volt. A kölcsönös téves feltevésre történt hivatkozás nyilvánvalóan alaptalan, mivel a joglemondásra kiható lényeges téves feltevésben csak az alperes lehetett, a felperes számára az alperes egyoldalú téves feltevése - az engedményezés szempontjából - közömbös volt. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 301/A §
(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően határozta meg a késedelmi kamat mértékét. Miután a felperes keresetében maga is a törvényes mértékű kamatra tartott igényt, alaptalan az alperes fellebbezése abban a részben is, hogy az elsőfokú bíróság a késedelmi kamat mértéke tekintetében a kereseti kérelmen túlterjeszkedett volna. -6A perköltség összegét támadó alperesi fellebbezés is alaptalan. A perköltség viseléséről a bíróság a perben felmerült összes körülmény értékelése alapján határoz. A perbeli esetben a felperes
- október 2-án terjesztette elő az alperessel szemben 6.G.40.189/
- számon a keresetlevelet, melyben 110.042.211,- Ft megfizetésére tartott igényt. A keresetlevél kézbesítése az alperes részére
- október 9-én megtörtént, ennek ellenére
- november 8-án három fizetési meghagyás kibocsátását kérte a bíróságtól a felperes kötelezettel szemben, melyekben a lehívott bankgaranciáknak megfelelő 84.357.789,- Ft megfizetésére tartott igényt. Mivel az eljárás perré fordult, a bíróság a pereket egyesítette, az alperes felperessel szembeni követelését beszámítási kifogásként érvényesítette. A felperes ezért emelte fel keresetét a teljes 194.400.000,- Ftra. Tekintettel arra, hogy a felperes eredeti keresetéből egyértelműen kitűnt, az alperes bankgarancia lehívásával kapcsolatos követelését elismeri, ebben a részben a perre okot nem szolgáltatott. Mindezek folytán az elsőfokú bíróságnak a felperes javára járó perköltség összegét a 110.042.211,- Ft pernyertességhez viszonyítva kellett meghatároznia, ami a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés c) pontja szerint szabályszerűen megtörtént, a lerótt illeték és az ügyvédi munkadíj együttes összegeként a felperes helyes számítás mellett valóban 4.000.000,- Ft perköltségre tarthat igényt. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelennek bizonyult, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárási költségét, melynek összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pont és
(5)bekezdés alapján állapította meg. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam terhén marad. Szeged,
- március hó
- napján Dr. Kemenes István sk. a tanács elnöke Dr. Mányoki Zsolt sk. előadó bíró Dr. Hámori Attila sk. táblabíró