← Magyarország

Pf.20735/2009/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.735/2009/

  1. szám A MAGYAR K ÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Szegedi Ítélőtábla dr. Varga István ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - dr. Szkaliczki Zsolt ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti székhelyű alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság
  2. október
  3. napján kelt 4.P.20.230/2009/
  4. számú ítélete ellen a felperes
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alábbiak szerint megváltoztatja. Kötelezi az alperest, hogy a Napilap-1 című lap jogerős ítélet kézhezvételét követően megjelenő legközelebbi lapszámának
  6. oldalán jelentesse meg az alábbi tartalmú helyreigazító közleményt a Napilap-1 című lap
  7. szeptember 17-i számában a „...!" című cikkben használt betűtípussal és betűmérettel „Helyreigazítás Valótlanul állítottuk a Napilap-1 című lap
  8. szeptember 17-i lapszámában a „...!" című írásunkban, hogy felperes három év alatt semmiféle intézkedést nem tett személy-1 vállalkozónak a folyékony hulladék szállításával kapcsolatos ügyében". Kötelezi az alperest, hogy a Napilap-1 című időszaki lap jogerős ítélet kézhezvételét követően megjelenő lapszámának
  9. oldalán jelentesse meg az alábbi tartalmú helyreigazító közleményt a Napilap-1 című lap
  10. szeptember 17-i lapszámában „..." című közleményben használt betűtípussal és betűmérettel „Helyreigazítás Valótlanul állítottuk a Napilap-1
  11. szeptember 17-i lapszámában a „..." című írásunkban, hogy felperes mindenkiben - 2 - ellenséget látott és üldözte azokat, akik a jegyzői minőségében tett intézkedéseivel, javaslataival nem értettek egyet". Mellőzi a felperes perköltség fizetésére kötelezését. Megállapítja, hogy a peres felek az elsőfokú eljárási költségeiket maguk viselik. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 10.500.- (tízezer-ötszáz) Ft-ra leszállítja, s megállapítja, hogy 10.500.- (tízezer-ötszáz) Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket személy-2 köteles megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a peres felek másodfokú eljárási költségeiket maguk viselik. A felperes és személy-2 köteles az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak megfizetni külön-külön 12.000.- 12.000.- (Tizenkettőezer-Tizenkettőezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS : ... Város Képviselő-testülete rendeletben szabályozta a települési szilárd- és folyékony hulladék kezelését és a szolgáltatást kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásnak minősítette. A közszolgáltatás ellátására a Környezetvédelmi és Kommunális Kht-t jelölte ki, amely azonban a tevékenység folytatásához szükséges tárgyi eszközökkel és hatósági engedéllyel nem rendelkezett. A kht.
  12. évben személy-1 vállalkozóval kötött alvállalkozói szerződést a közszolgáltatás elvégzésére, amelynek hatálybalépését a környezetgazdálkodási engedély kht. általi megszerzésétől tették függővé. Ez azonban nem történt meg. személy-1
  13. december 18-án - tudomást szerezve arról, hogy a képviselő-testület a feladatot alvállalkozó mellőzésével kívánja ellátni - ajánlatot tett az önkormányzatnak, amelyben vállalkozásának tárgyi és személyi feltételeit 8.000.000.-Ft + áfa összegért megvételre felajánlotta. A felperes, mint a település jegyzője, az ajánlatot a képviselő-testület
  14. január 28-i ülése elé terjesztette az ajánlat elutasítására vonatkozó határozati javaslattal. A képviselő-testület határozatával az ajánlatot elutasította, erről személy-1et értesítették. Ezt követően személy-1 ajánlatának újratárgyalását kérte. A felperes az ajánlatot a
  15. március 31-i képviselő-testületi ülés elé terjesztette, a - 3 Pf.II.20.735/2009/
  16. szám képviselő-testület azonban az ajánlat ismételt megtárgyalását elnapolta. Erről az ajánlattevőt értesítette. A későbbiekben a képviselő-testület az ajánlatot már nem tűzte napirendjére. Utóbb személy-1 kártérítési igénnyel fordult az önkormányzathoz arra alapítottan, hogy a kht. engedély hiányában nem végezhette a közszolgáltatást, kárigényét azonban elutasították. Ezt követően személy-1 vállalkozó
  17. augusztus 30-án írt levelében közölte a város polgármesterével, hogy
  18. augusztus
  19. napjától a települési folyékony hulladék szállítását megszünteti. Az alperesi időszaki lap
  20. szeptember 17-i számában "..." címmel jelent meg cikk, amelyben az alperes közzétette személy-1 polgármesternek írt levelét, valamint a vállalkozóval készített riportot. személy-1 elmondta, hogy "politikai támadássorozat", áldozata lett, mert az időközi polgármester választáson nyíltan egy, végül nem győztes jelölt mellé állt. Előadta, hogy a választásokat követően vállalkozásainál névtelen feljelentések alapján sorozatosan tartanak különböző szakhatósági ellenőrzéseket. Rámutatott arra, hogy a városban csak ő rendelkezik a folyékony települési hulladék szállításához szükséges szakhatósági engedéllyel, ennek ellenére a városban többen végeznek ilyen tevékenységet. Kérdésként utalt arra, hogy a város "elöljáróságának" és a környezetvédőknek a feladata lenne, hogy ez ellen tegyenek. A riporter azon felvetésére, miszerint az önkormányzat vizsgálja, hogy tevékenységét jogszerűen fejezte-e be, az alábbi nyilatkozatot tette: " . . . három év alatt az ügyemben a jegyző egy lépést sem tett, sőt az én papírjaim mögé bújt a város . . . Elmaradt haszonról beszélhetünk, mert túl sok az engedély nélküli lajtos kocsi a városban, akik folyékony hulladékot szállítanak. Tudja miért nem tudnak "kicsinálni"? Azért, mert a folyékony hulladék kezelésére nem az adott hivatal adja ki az engedélyt, hanem a szakhatóság ..." A lap ugyanezen számának
  21. oldalán személy-2 jegyzete jelent meg "..." címmel. Ebben a szerző arról ír, hogy bár támogatta a
  22. évi önkormányzati választások során a képviselő-testületi tagok megválasztását, a testület nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a testület tagjai között személyi ellentétek alakultak ki, a város közintézményeiben leváltások történtek. Ez a helyzet a polgármester egészségügyi okokra alapított lemondásához vezetett, majd így folytatja: "A lemondások további személyeskedéseknek adtak teret, mindennek kezelése már meghaladta a vezetésre vállalkozók képességeit? Kicsinyes, rémképektől vizionáló fejük csak azt a tanácsot fogadta be és el, amely e képzeteiket táplálta? Mindenkiben ellenséget láttak és üldözték is annak rendje és módja szerint. Lehetséges, hogy ez egyeseknél foglalkozási ártalom, vagy egyéni gazdasága összeomlásának következménye? Hogy a jegyzőről és a Donról beszélek? Miből gondolják? Az is lehet, hogy e két tévelygő lélek egymásra talált és a két mínusz összeadódott? Bár szorzódott volna? Hiába a diploma, ha valaki nem ért ahhoz amit vállal, vagy amibe beleszól !" - 4 - A felperes sajtó-helyreigazítás iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet személy-2, az alperesi lap tulajdonosa, lapalapítója és egyben főszerkesztője részére címzett, aki a küldeményt
  23. szeptember
  24. napján vette át. Kérelmében a "...", valamint "..." című cikkben tett egyes megállapítások helyreigazítását kérte. Az alperes a kérelemnek nem tett eleget, ezért a felperes keresetében helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest az alábbi tartalommal: "A Napilap-1 a
  25. szeptember 17-ei, VIII. évfolyam
  26. számának
  27. oldalán megjelent "..." című közleményében valótlanul állította azt, hogy felperes neve jegyző semmit sem tett személy-1 vállalkozó ügyében az utóbbi három évben. Valótlanul állította azt, hogy felperes neve jegyző az általa vezetett hivatali szervezetet felhasználva részt vett volna személy-1 kicsinálásában, ha erre lehetősége lett volna. A Napilap-1
  28. szeptember 17-ei VIII. évfolyam
  29. számának
  30. oldalán megjelent "..." című cikkében valótlanul állította azt, hogy ... Város Önkormányzat Képviselő-testülete egyes tagjainak lemondása miatt felmerülő személyeskedések kezelése meghaladta a vezetésre vállalkozók közé tartozó felperes neve jegyző képességeit, valótlanul állította azt, hogy a vezetésre vállalkozók közé tartozó felperes neve jegyző kicsinyes rémképektől vizionáló feje csak azt a tanácsot fogadta be és el, amely e képzeteket táplálta. Valótlanul állította azt, hogy a vezetésre vállalkozók közé tartozó felperes neve jegyző mindenkiben ellenséget látott és üldözte is annak rendje és módja szerint, s tette mindezt foglalkozási ártalom következményeként. Valótlanul állították azt, hogy felperes neve jegyző és személy-3 a két tévelygő lélek egymásra talált, és a két mínusz összeadódott". Keresete indokolása szerint az újságcikkek helyreigazító közleménnyel érintett közlései sértik a jóhírnévhez, a magántitokhoz, valamint a Ptk.
  31. §-ában felsorolt személyhez fűződő jogait. Valótlan tényállításai, illetve a valótlan tények híresztelése egyben a hivatali visszaélés elkövetésével is vádolják, valamint szexuális identitására utaló kifejezéseket tartalmaznak, amely már önmagában is, mint a magántitok megsértése, megalapozza a személyiségvédelmet. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen azzal védekezett, hogy a per érdemi tárgyalására az azt megelőző eljárás hiányában nem kerülhet sor, tekintve, hogy a felperes nem a lap szerkesztőségéhez címezte a helyreigazítási kérelmet. Érdemben arra hivatkozott, hogy a kifogásolt újságcikkek nem tartalmaznak a felperesre vonatkozó tényállításokat. Az egyik cikk egy, az ott megszólaltatott vállalkozóval készült interjú, amely az interjúalany véleményét adja közre. A "..." című írásban pedig az újságíró ugyancsak a véleményét fogalmazza meg a felperes közéleti szereplésével összefüggésben, e tekintetben pedig helyreigazításnak nincs helye. - 5 Pf.II.20.735/2009/
  32. szám Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 21.000.-Ft le nem rótt eljárási illeték, valamint az alperesnek 15 napon belül 12.500.-Ft perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy személy-2 az alperesi lap főszerkesztője, alapítója és tulajdonosa is egyben, a nevére címzett küldemény pedig tartalmát tekintve a sajtószervhez intézett helyreigazítás iránti kérelmet tartalmaz, ezért alaptalannak találta az alperes perindítást megelőző eljárás hiányával kapcsolatos előadását. A kereset érdemét illetően rámutatott arra, hogy a bíróság jelen perben csupán azt vizsgálhatta, hogy a sajtó-helyreigazítás jogszabályi feltételei fennállnak-e, a sajtóközleményekben esetlegesen megvalósult egyéb személyiségi jogsértés a per tárgyát nem képezi. Kifejtette, a "..." című cikk azon kitétele, hogy a jegyző a riportalany ügyében nem tett intézkedést, arra utal, hogy a felperes nem oldotta meg a települési folyékony hulladék kezelését. A kijelentés a felperes terhére konkrét mulasztást nem ró, hanem általános megfogalmazást tartalmaz arra nézve, hogy az ügyben intézkedés nem történt, ezért azt nem tényállításnak, hanem véleménynek minősítette, amellyel kapcsolatban sajtóhelyreigazításnak nincs helye. Ugyanezen cikknek a vállalkozó "kicsinálására" törekvésére vonatkozó közlése pedig álláspontja szerint nem a felperesre, hanem a polgármesteri hivatalra vonatkozik és az szintén vélemény-nyilvánítást fejez ki. A "..." című cikk valamennyi sérelmezett kitétele az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyancsak a felperessel kapcsolatos értékítéletet fogalmaz meg, amely nem szolgálhat sajtó-helyreigazítás alapjául. Emellett rámutatott arra is, hogy a felperesnek, mint közszereplőnek, a sértő kritikát is el kell viselnie. Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel annak kereseti kérelme szerinti megváltoztatása iránt. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a sajtóközleményben megfogalmazottak nem tényállításnak és tények híresztelésének minősülnek, hanem véleménynyilvánításnak. Tévesen értelmezte továbbá az elsőfokú bíróság magának a cikkbeli közlésnek a tartalmát is. Az nem értelmezhető úgy, miszerint a jegyző a települési folyékony hulladék kezelését nem oldotta meg, hiszen a jegyzőnek ezzel kapcsolatban semmilyen kötelezettsége nincs. Ennek alátámasztásaként hivatkozott a hulladékgazdálkodásról szóló jogszabályi rendelkezésekre. Sérelmezte továbbá azt az ítéleti megállapítást is, miszerint a cikk a felperes terhére konkrét mulasztást nem ró. Helyes értelmezés szerint ugyanis a cikk állítása az, hogy egy adott ügyben, nevezetesen személy-1 ügyében elmulasztott intézkedni, ez pedig tényállításnak minősül. Érvelése szerint a csatolt okirati bizonyítékok alátámasztják, hogy az ügyben hivatali kötelezettségének megfelelően járt el, ezért az újság állítása valótlan, az sérti a jóhírnevét és csökkentheti társadalmi megbecsülését. Ugyancsak tévesnek minősítette az elsőfokú ítéletnek azt az álláspontját, miszerint a "kicsinálni" kifejezés a polgármesteri hivatalra vonatkozik, rámutatva, hogy a mondatban használt "tudnak" ige alkalmazása egyértelműen emberekre, nem pedig szervezetre vonatkozik. - 6 - Változatlan álláspontja szerint a "..." cikkben közöltek tényállításnak minősülnek, amelyek azt fejezik ki, hogy sorozatosan hivatali visszaélést követtek el. Mindemellett hangsúlyozta, hogy a bírói gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás kapcsán is helye lehet sajtó-helyreigazítási eljárásnak, ha az értékítélet valótlan tényeken alapul, vagy valós tényeket hamis színben tüntet fel. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a sérelmezett szövegrész jórészt kérdő mondatokból tevődik össze, általánosságban a helyi közbeszéd alapján tesz fel általános megfogalmazású kérdéseket, amelyek az újságíró véleményét fogalmazzák meg. Ezt követően valamennyi, a fellebbezés tárgyává tett közlés vonatkozásában részletezte azon álláspontját, amelyek a sérelmezett kitételek véleményként való értékelését igazolják. A fellebbezés részben alapos. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében előadottakra tekintettel az ítélőtáblának elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a sajtóper előfeltételét jelentő ún. előzetes eljárás szabályszerűen került-e lefolytatásra. A Pp.
  33. §

(1)bekezdése szerint sajtó-helyreigazítást a sajtótól kérhet az érintett. Időszaki lap esetén a sajtóról szóló
  1. évi II. törvény
  2. és
  3. §-a értelmében sajtószervnek minősül az alapító és a kiadó, a Pp.
  4. §
(1)bekezdésének abból a rendelkezéséből következően pedig, miszerint ha a sajtó a helyreigazítási kötelezettségét határidőben nem teljesíti, a helyreigazítást igénylő fél az időszaki lap szerkesztősége ellen keresetet indíthat, sajtószervnek tekinthető az időszaki lap szerkesztősége is. Miután a perindítást megelőző eljárás tekintetében a Pp. általánosságban használja a sajtó kifejezést, a helyreigazítás iránti kérelmet az arra jogosult a sajtószervnek minősülő alapítónál, kiadónál és szerkesztőségnél egyaránt előterjesztheti, s csupán a perbeli igényérvényesítés lehetősége korlátozódik a szerkesztőségre. Ebből következően az alperesi lap alapítójának és egyben főszerkesztőjének címzett és a szerkesztőség címére küldött, s a fentiek szerint sajtószervhez intézett helyreigazítás iránti kérelem megfelel a jogszabályi előírásoknak, ezért az alperes alaptalanul vitatta a sajtó-helyreigazítási kereset előterjeszthetőségét és az érdemi tárgyalást megalapozó törvényi feltételek fennálltának hiányát. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a felperes a másodfokú tárgyaláson a bíróság Pp. 95. §
(2)bekezdésén alapuló felhívására az alperes személyét pontosította, alperesként az időszaki lap szerkesztőségét jelölve meg, nem volt tehát akadálya a fellebbezés érdemi vizsgálatának (EBH. 2008/
  1. számú eseti döntés). Sajtó-helyreigazítás iránti igény akkor keletkezik, ha valakinek a Ptk.
  2. §-ában rögzített jóhírnévhez való jogát a sajtóközlemény sérti. A Ptk.
  3. §
(1)bekezdése értelmében sajtó-helyreigazítás tárgya valótlan tény állítása, híresztelése vagy való tények hamis színben való feltüntetése lehet. - 7 Pf.II.20.735/2009/
  1. szám Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása, miszerint véleményt, bírálatot, kritikát megfogalmazó sajtóközlemény sajtó-helyreigazítás alapjául nem szolgálhat akkor sem, ha az egyébként személyiségi érdekek esetleges sérelmével jár (Legfelsőbb Bíróság PK.
  2. számú állásfoglalás III. pont). Ennek megfelelően a fellebbezés elbírálása során az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli sajtóközlemény felperes által kifogásolt részei tényállításnak vagy véleménynyilvánításnak minősülnek. A tény a való világ része, annak valamely objektív - az emberi tudattól független mozzanata, a múltban létezett vagy a jelenben létező, érzékelhető jelenség, állapot, esemény, történés vagy cselekvés. A vélemény ezzel szemben szubjektív kategória, valamely tényre vonatkozó állásfoglalás, értékítélet, következtetés. A tény valósága bizonyítható vagy cáfolható, ezzel szemben egy adott véleménnyel lehet azonosulni, vagy attól elhatárolódni, de ahhoz a "valóság" kritériuma nem kapcsolható. Amint arra az Európai Unió Bírósága a Csánics Kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében rámutatott, „ különbséget kell tenni a tényállítások és az értékítéletek között abban a tekintetben, hogy míg a tények fennállása bizonyítható, addig az értékítéletek valóságtartalmának bizonyítását előíró követelmény teljesítése általában lehetetlen, s az ilyen követelmény előírása sérti a véleményalkotás szabadságát." Vitás esetben tehát a tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történhet, amely szerint az a közlés, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható, tény, amelynek valóságtartalma nem bizonyítható, az vélemény. A fentiek alapján vizsgálva a fellebbezés tárgyát képező közléseket, azok - az elsőfokú ítélet megállapításával szemben - csak részben minősíthetők véleménynyilvánításnak. A "..." cikknek azon kitétele, hogy a felperes, mint jegyző nem intézkedett a lapban nyilatkozó személy-1 vállalkozó folyékony hulladékszállítással kapcsolatos ügyében, egyértelműen tényállítás a már kifejtett szempontok vizsgálata alapján. A kifogásolt közlés az alperes értelmezésével ellentétben nem azt közvetíti az olvasó felé, hogy a nyilatkozó ügyében érdemi döntés nem született, hanem kifejezetten a felperes terhére ró mulasztást problémája megoldatlanságával kapcsolatosan, ezzel hozva összefüggésbe, hogy a vállalkozó tevékenységét a továbbiakban nem tudja folytatni. Ebből következően e közlés valótlansága esetén megalapozhatja a helyreigazítás iránti kérelmet. A sajtóhelyreigazítás a jogvédelem objektív eszköze, a sajtószerv felróhatóságától függetlenül köteles a helyreigazító közlemény közzétételére, a felelősség alól a sajtót nem mentesíti, hogy a riportalanyról szerzett értesülésre hivatkozással történik a valótlan tényállítás közlése (BH. 1990/468., (Legfelsőbb Bíróság PK.
  3. számú állásfoglalás I. pont). Ennek alapján a perben - a Pp.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltaktól eltérően, a Pp. 342. §
(2)bekezdése és 345. §
(2)bekezdése alapján, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK.
  1. számú állásfoglalásából következően - az alperest terhelte a bizonyítás a kifogásolt közlemény tényállításának valóságát illetően, függetlenül attól, hogy az interjúalany nyilatkozatát szó szerint idézte. A sajtóperben a bizonyítás lehetősége korlátozott. A Pp.
  2. § - 8
(2)bekezdése alapján bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékra vonatkozóan van helye, amely a tárgyaláson rendelkezésre áll vagy amelyet a felperes a tárgyaláson jelöl meg. Az alperes által meghallgatni kért személy-1 vallomása - a felperes személyes meghallgatásakor előadottakra és keresetleveléhez mellékelt bizonyítékokra is figyelemmel nem volt alkalmas a tényközlés valóságának bizonyítására, hiszen csupán interjúbeli nyilatkozatát tudta volna megerősíteni. Ugyanakkor egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, miszerint a cikk azzal kapcsolatos kitételéből, amely a vállalkozó "kicsinálására" vonatkozik, nem lehet a felperes személyére következtetni. A vállalkozó maga adta elő azt, hogy azoknak a hatósági vizsgálatoknak a sorozata, amelyekből azt a következtetést vonta le, miszerint azok a tönkretételét célozzák, egy névtelen feljelentőtől származnak. Így az erre vonatkozó közlés - a nyilatkozat egészének vizsgálata alapján (Legfelsőbb Bíróság PK.
  1. számú állásfoglalás II. pont) a felperes személyével azt nem hozza összefüggésbe. Ezt meghaladóan pedig az véleménynyilvánításnak minősül, hiszen a már említett vizsgálatok lefolytatásából az interjúalany által levont következtetésnek ad hangot. A "..." kereset tárgyává tett közlései a "mindenkiben ellenséget látott és üldözte is" megfogalmazáson kívül ugyancsak az újságíró nem vitatottan a felperesre is vonatkozó kritikáját fogalmazza meg. Azon megállapítás ugyanis, hogy a képviselő-testületben felmerülő személyeskedések kezelése meghaladta a felperes képességeit, vélemény, hiszen annak eldöntése, hogy a felperes alkalmas volt-e a testületben felmerülő személyi ellentétek feloldására, objektíve nem bizonyítható. A "kicsinyes rémképektől vizionáló fejük csak azt a tanácsot fogadta be és el, amely e képzeteiket táplálta" kitétel azt sugallja - az előzőekben írtakkal együtt értelmezve -, hogy a felperes csak a saját érdekeinek megfelelő, számára előnyös elképzeléseket támogatja, fogadja el, de ez bizonyíthatatlan, s mint ilyen, véleménynek minősül. Szintén véleményként értékelendő - annak jelentéstartalmától függetlenül a "két tévelygő lélek egymásra talált és a két mínusz összeadódott" megfogalmazás. Ezzel szemben tényállítás és adott esetben bizonyítható, hogy a jegyzői minőségében tett intézkedéseivel, javaslataival egyet nem értő személyeket ellenségeként üldözte-e a felperes vagy sem. E tényállítás valóságának alátámasztása érdekében az alperes bizonyítást egyáltalán nem ajánlott fel, ezért azt valótlannak kell tekinteni. Erre figyelemmel az ítélőtábla a sérelmezett újságcikk fentiekben megjelölt tényközlései tekintetében kötelezte az alperest a rendelkező rész szerint megfogalmazott helyreigazító közlemény közzétételére (Legfelsőbb Bíróság PK.
  2. számú állásfoglalás I. pont). - 9 Pf.II.20.735/2009/
  3. szám A felperes keresetlevelében és fellebbezésében is említi a cikk azon közlését, miszerint a felperes "nem ért ahhoz" ami a feladata, ezzel kapcsolatos helyreigazítási kérelmet azonban a kereset nem tartalmaz, ezért az a per tárgyát nem képezte. Így csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy e kitétel is véleményt fogalmaz meg, s mint ilyen sajtó-helyreigazítás alapját nem képezheti. A kifejtettek miatt a peres felek pernyertességének-pervesztességének aránya megközelítőleg azonosnak tekinthető, ezért a felperes perköltség fizetésére nem kötelezhető, az elsőfokú ítélet erre vonatkozó rendelkezését az ítélőtábla mellőzte és a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján kimondta, hogy a peres felek az elsőfokú eljárási költségeiket maguk viselik. Erre tekintettel fele-fele arányban kötelesek a felek a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt elsőfokú eljárási illeték megfizetésére is, ezért a felperest terhelő eljárási illeték összegét 10.500.-Ft-ra leszállította és - tekintve, hogy az alperesi szerkesztőség nem önálló jogalany az alperesi lap kiadóját kötelezte pervesztessége arányában az elsőfokú eljárási illeték megfizetésére. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a Pp.253. §
(2)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A felperes fellebbezésének részbeni eredményessége folytán a pervesztességpernyertesség aránya a másodfokú eljárásban is azonosnak tekintendő, ezért a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján a peres felek másodfokú eljárási költségeiket is maguk viselik, továbbá fele-fele arányban kötelesek az Itv. 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
  1. (VI. 26.) IM. számú rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d,
  1. január
  2. Dr. Szeghő Katalin sk. Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. Bereczkyné dr. Lengyel Nóra sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.