Pf.20225/2010/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.225/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Kecskés Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kecskés Krisztián ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek, - a Bertók Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bertók Gyula ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti székhelyű I. rendű, dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (címe) alatti székhelyű II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - amelybe az I. rendű alperes pernyertességének előmozdítása érdekében ... jogtanácsos által képviselt beavatkozó-1 neve (címe), illetőleg a II. rendű alperes pernyertességének előmozdítása érdekében dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt beavatkozó-2 neve (címe) b e a v a t -k o z o t t - a Csongrád Megyei Bíróság
2. március
3. napján kelt 2.P.23.010/2009/
4. sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek, valamint a II. rendű alperesi beavatkozónak külön-külön 125.000,-125.000,-(EgyszázhuszonötezerEgyszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a felperes felhívásra az állam javára a le nem rótt 600.000,-(Hatszázezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket megtéríteni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes édesanyja személy-1
6. április
7. napján jelent meg vizsgálaton az I. rendű alperes sebészeti szakrendelésén. Előadta, hogy kb. 1 év óta a bal lapocka felett elváltozást észlelt a bőrön, amelyre
8. április
9. napján ráesett, megütötte, azóta az elváltozás elszíneződött és fájdalmassá vált. A -2- kezelőorvos fizikális vizsgálattal atheromának diagnosztizálta, amelyet
10. április
11. napján metszéssel megnyitott. Mivel genny nem ürült belőle, felismerhetővé vált, hogy nem atheroma, ezért az intézeti háttért igénylő ellátás szükségessége miatt haladéktalanul beutalta a ... Kórház II. rendű alperes egészségügyi intézménybe.
12. május
13. napján a kórház traumatológiai ambulanciáján a kötőszövet és egyéb lágyszövet jóindulatú daganatát diagnosztizálták, egy zöld diónyi nagyságú tumort távolítottak el, amit szövettani vizsgálatra küldtek.
14. május
15. napján a kontrollvizsgálat eredményeként, amely rosszindulatú elváltozást mutatott ki, beutalták a ... Klinikai Központ Bőrgyógyászati Klinikájára, ahol 2 héttel később megoperálták. Az itt készült szövettani lelet és vizsgálat
16. június és július hónapban többszörös áttétet mutatott ki és a daganatos betegség szövődményeként visszérrögösödés, tüdőembólia keletkezett, melynek következtében személy-1
17. október
18. napján elhunyt. A felperes büntető eljárást kezdeményezett a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán ismeretlen tettes ellen foglalkozás körében elkövetett halált okozott gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt. A nyomozó hatóság beszerezte az SZTE Igazságügyi Orvostani Intézetének szakvéleményét, amely szerint a betegnél atípusos jellegű és kórlefolyású festékes rosszindulatú bőrdaganat állott fenn, a betegségnek ezen atípusos jellege és a kórlefolyás magyarázza az elsődlegesen észlelő orvosok részéről a diagnosztikus tévedést. A kórlefolyás és a külső megjelenés alapján felállított atheroma kórisme további műszeres vagy laboratóriumi vizsgálatot nem igényel, és az ilyen elváltozás helyi érzéstelenítésben történő eltávolítása szakmailag indokolt. A bemetszés nem ép bőrben történt, ami a legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat, mivel szabad szemmel sokszor nem ítélhető meg, hogy a daganatsejtek milyen mértékben szűrik be a környező szöveteket. A beteg halálát okozó daganatos áttétképződés minden valószínűség szerint már a beavatkozás előtt megkezdődött. Az egészségügyi szolgáltatók orvosai a kezdetben feltételezett kórismének megfelelően szakszerűen kezelték a beteget, majd a rosszindulatú daganat felismerését követően haladéktalanul megtörtént mindazon diagnosztikus és terápiás beavatkozás, amelyet az adott daganattípusnál el lehet végezni. A rendőr-főkapitányság 57/
19. bü. számú határozatával a nyomozást megszüntette. A felperes keresetében 10.000.000,-Ft (8.180.158,-Ft vagyoni és 1.819.842,-Ft nem vagyoni) kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadása szerint néhai édesanyja halálát a melanoma malignum késői diagnosztizálása, illetőleg a tumor bemetszése az incisio alkalmazása okozta, amely kirívóan gondatlan szakmai szabályszegésnek minősül, illetve azzal, hogy nem épben metszették ki a tumort, az alperesek hozzájárultak a halált eredményező áttétek kialakulásához. Az I. és II. rendű alperes, valamint a beavatkozók a kereset elutasítását kérték, azt állítva, hogy a szakmai protokollnak és szabályoknak megfelelően a tőlük elvárható mértékű gondossággal jártak el a beteg ellátása során. -3Pf.III.20.225/2010/
20. szám Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek, továbbá a II. rendű alperesi beavatkozónak külön-külön 300.000,-300.000,-Ft, míg az I. rendű alperesi beavatkozónak 100.000,-Ft perköltséget. Határozata indokolásában kifejtette, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy édesanyja halála okozati összefüggésben áll az alperesek orvosainak gyógykezelésével, illetve ezáltal a teljes családban éléshez, avagy más, személyhez fűződő jogát sértették. Az eljárás során beszerezte a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályának 57/
21. bü. számú iratait, és tájékoztatta a feleket arról, hogy a nyomozó hatóság kirendelése folytán készült igazságügyi szakértői véleményt a per anyagává teszi. A bíróság az igazságügyi szakértőt a tárgyaláson meghallgatta és az aggálytalan szakvélemény alapján azt a következtetést vonta le, hogy a diagnosztikus tévedésért az alpereseket nem terheli felelősség, a szövettani vizsgálatig alappal vélelmezhették az elváltozás jóindulatú voltát. Nem vitathatóan
22. május
23. napján nem az épben történt a tumor kimetszése. Ez sem minősül azonban szakmai szabályszegésnek, mert a hatályos protokoll szerint a diagnózis szövettani tisztázása után megtörtént az ép zóna biztosítása érdekében az újabb műtéti beavatkozás. Az alperesek a tőlük elvárható gondossággal látták el a felperes néhai édesanyját, illetőleg az elváltozás diagnosztizálása során minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy a helyes diagnózist felállítsák. Az igazságügyi szakértői véleményből kitűnik, hogy a szövettani vizsgálat eredményéig nem volt tudható milyen jellegű az elváltozás. A melanoma malignum igen gyorsan képes áttéteket okozni, mégis a kórlefolyás, illetve az a tény, hogy mintegy 3 héttel a kimetszés után már a hónaljárokban kiterjedt daganatos áttéteket lehetett kimutatni, arra utal, hogy a daganat áttétképződése
24. május
25. napját megelőzően indult meg. Az igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleményét a felperes érdemben nem tudta megcáfolni, nem merült fel olyan tény vagy körülmény, amely a véleményt, illetve annak kiegészítését kétségessé tette, ezért a bíróság azt az ítélkezése alapjául elfogadta és mellőzte a felperes újabb szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát. Megállapította, hogy az alperesek által nyújtott ellátás és a felperes édesanyjának halála között okozati összefüggés nem áll fenn, és így a felperest ért személyiségi jogsértés és egyéb károsodás sem kapcsolódik az alperesek magatartásához. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását. Jogi okfejtése szerint a szakmailag megfelelő, haladéktalanul elvégzett szakorvosi vizsgálatok, a pontos diagnózis felvétele, majd az azonnali és szakszerű beavatkozás elvégzése a beteg életkilátásait és életminőségét javíthatta volna. Az I. rendű alperes munkatársa hanyag munkavégzésével a beteg gyógyulási esélyét csökkentette, életminőségét, életkilátásait komoly mértékben rontotta. A kezelőorvos édesanyja kezelésének kezdeti szakában olyan gyógymódot választott, amely nyilvánvalóan nem alkalmas a beteg gyógyítására, illetve nem felel meg az orvostudomány jelenlegi állásának. Beavatkozása elhibázott és indokolatlan volt. A -4peres eljárás során egyetértett és ma is egyetért az irányadónak tekintett igazságügyi szakvéleményben foglaltakkal abban a vonatkozásban, hogy a néhai betegségére nézve a kezelőorvos téves diagnózist állított fel. Ugyanakkor vitatta az orvosszakértői vélemény több megállapítását. Álláspontja szerint a gyógykezelő orvosok kezdetben sem juthattak arra a következtetésre, hogy az elváltozás egy begyulladt bőrfüggelék, atheroma volt, ugyanis kellő körültekintéssel észlelniük kellett, hogy a daganat lívid vörös színe és a bőrfelszíntől félgömbszerűen kiemelkedő jellege rosszindulatú daganatos betegségre utal. Helytelenítette azt a szakértői megállapítást, hogy a leírt helyzetben az a tény, hogy fizikális vizsgálattal a daganat jellege nem volt megállapítható, diagnosztikus tévedésnek és nem foglalkozási szabályszegésnek minősül. Kifejtette azon véleményét, hogy az eset körülményeit figyelembevéve az adott ügyben a diagnosztikus tévedés egyben foglalkozási szabályszegés, mivel az orvosnak kellő körültekintés mellett módja és lehetősége lett volna a helyes diagnózis felállítására. A hibás diagnózis nem legitimálhatja az újabb szakmai hibát, amely a kimetszés végzésének módjában valósult meg. Nem fogadta az igazságügyi szakértő azon megállapítását sem, hogy a daganatos áttétek már a
26. május
27. napján végzett beavatkozás előtt kialakulhattak, ugyanis a bőrelváltozás 1 évet meghaladó jelenléte ellenére, csupán a kimetszést követően jelentkeztek a súlyos panaszok és áttétek, vagyis a kimetszés és az áttétek keletkezése között fennáll az oksági kapcsolat. Nem fogadta azt az álláspontot, hogy a daganat atípusos volt, hangsúlyozva, hogy a kezelési dokumentáció szerint a tumor betokosodása folytán a beteg korábban tüneteket nem észlelt és a rendelkezésre álló vérképek és egyéb orvosi leletek is alátámasztják, hogy a bemetszés előtt a betokosodott daganat mérhető vagy kimutatható rendellenességet nem okozott. Utalt az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet
28. augusztus
29. napján készített szakvéleményére, amelyben megállapítást nyert, hogy a néhai egészségi állapotváltozása
30. május
31. napjától véleményezhető. Az I. és II. rendű alperes orvosai a foglalkozási szabályokat vétkesen megszegték, amely magatartás megalapozza a polgári jogi kártérítési felelősségét. Hivatkozott továbbá arra, hogy a büntető eljárás során beszerzett igazságügyi szakértői vélemény nem alkalmas a polgári jogi felelősség megállapítására, mert más szempontok alapján készült. Ezért már az elsőfokú eljárásban indítványozta igazságügyi orvosszakértő kirendelését, azonban aggályait az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, és így a felperes elesett azon lehetőségtől, hogy állításait egy újabb szakértő véleményével bizonyítsa. Az I. és II. rendű alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A II. rendű alperesi beavatkozó csatlakozott a II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelméhez hangsúlyozva, hogy a perben eljárt bíróság a büntető eljárás iratanyagát helytállóan tette a jogvita anyagává, és ez ellen sem a felek, sem a beavatkozók nem tiltakoztak. A kiegészített szakértői vélemény alapján az alperesi alkalmazottakat felróhatóság nem terheli, és hiányzik az oksági kapcsolat is az egészségügyi szolgáltatók magatartása és a felperesi hozzátartozó halála között. A fellebbezés megalapozatlan. -5Pf.III.20.225/2010/
32. szám Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a tényállást helyesen állapította meg, abból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, az érdemi döntése helytálló. A felperes fellebbezésében nem jelölt meg olyan releváns tényt vagy körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság nem értékelt, anyagi és eljárási szabálysértése nem állapítható meg, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
33. §