Pf.20683/2009/3 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.683/2009/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Magyarossy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Magyarossy József ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek - dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos I.r. és a II.rendű alperes neve (címe) alatti székhelyű II.r. alperes ellen közös tulajdon megszüntetése és egyéb követelés iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság

1. október
2. napján kelt 2.P.22.453/2008/
3. számú végzésével kijavított
4. július
5. napján kelt 2.P.22.453/2008/
6. számú ítélete ellen az I.r. alperes részéről
7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 18.000.(tizennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási költséget. Köteles az I.r. alperes az állam javára, az illetékes állami adóhatóság külön felhívására 35.600.- (harmincötezer-hatszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS : A felperes és az I.r. alperes házastársak voltak, házasságukat a Szegedi Városi Bíróság 11.P.21.374/2004/
8. számú ítéletével felbontotta. Határozatában - egyebek mellett megállapította, hogy a /perbeli ingatlan címe/ alatti ingatlanban a felperes 21/36, az I.r. alperes 15/36 tulajdoni hányaddal rendelkezik, s -2- kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 618.972.- Ft tőkét és ebből 542.446.- Ft-nak a
9. március
10. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát, valamint 650.000.- Ft perköltséget. A Csongrád Megyei Bíróság 4.Pf.20.797/2006/
11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s 300.000.- Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte az I.r. alperest. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Pfv.II.21.480/2006/
12. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az I.r. alperest a felperes javára 80.000.- Ft perköltségben marasztalta. A felperes a jelen perben előterjesztett módosított keresetében a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte oly módon, hogy az I.r. alperes tulajdoni hányadát a bíróság adja az ő tulajdonába. Az általa teljesítendő megváltási ár meghatározásakor kérte elszámolni a különvagyona terhére végzett értéknövelő beruházások 2.600.000.- Ft-ot kitevő ellenértékét, és beszámítani az I. r. felperessel közösen felvett hitel még fennálló 2.267.270.- Ft-os összegét, továbbá az előzményi perben a javára megítélt, s az I. r. alperest terhelő marasztalási összegeket, azok kamatait, a perköltségek összegét és ez utóbbiak után járó törvényes kamatot, amelyet összesen 2.087.304.- Ft-ban jelölt meg. Az I.r. alperes a közös tulajdon felperes által kért módon történő megszüntetését nem ellenezte, a megváltási ár összegét azonban vitatta. A felperes beszámítási igényét a perköltség után járó kamatok kivételével elismerte, míg a felperesi beruházás folytán előállott értéknövekedés elszámolására vonatkozó felperesi igényt kérte elutasítani. Az elsőfokú bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével a perbeli lakóingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az I.r. alperes tulajdoni illetőségét a felperes tulajdonába adta. Kötelezte a felperest 321.534.- Ft 15 napon belül történő megfizetésére, s megkereste a földhivatalt, hogy a fenti összeg teljesítésének igazolását követően a tulajdonjog-változást az ingatlan-nyilvántartáson vezesse át. A II.r. alperest mindezek tűrésére kötelezte. Az I.r. alperest 120.000.-Ft perköltség felperes és 474.400.Ft eljárási illeték állam javára történő megfizetésére kötelezte. A felperest terhelő marasztalási összeg meghatározásakor a perbeli ingatlan peres felek által kölcsönösen elfogadott szakértői véleményben megjelölt forgalmi értékét vette alapul, abból levonta a felperes által végzett beruházások folytán előállott 5.020.000.- Ft értékemelkedést és az ingatlanon fennálló hiteltartozást (2.267.260.- Ft), így az I.r. alperes tulajdoni hányadának ellenértékét 4.874.149.- Ft-ra tette. Ebbe beszámította az I. r. alperest a korábbi perben született ítéletek alapján terhelő -3Pf.II.20.683/2009/3.szám összesen 2.087.304.- Ft-ot, s ennek megfelelően a felperes által teljesítendő megváltási árat 2.786.485.- Ft-ban határozta meg azzal, hogy miután a felperes nem vitásan 2.465.311.- Ft-ot már teljesített az I.r. alperesnek, ezért e két összeg különbözeteként 321.534.- Ft megfizetésére köteles. Rámutatott, hogy az I.r. alperes perelhúzó, a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető magatartása tette indokolttá az elsőfokú eljárási illeték teljes összegének, valamint a felperesnek járó perköltség megfizetésére kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést - tartalmát illetően - annak részbeni megváltoztatását, a perköltség és az eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezések mellőzését kérve. Tagadta, hogy perelhúzó, rosszhiszemű magatartást tanúsított, állította, hogy a bírósági felhívásoknak minden esetben maradéktalanul eleget tett. Kiemelte, hogy a kereseti kérelmet nem vitatta, a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte, ezért a perköltségviselés általános szabályától való eltérés nem indokolt. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel érintett rendelkezéseinek helybenhagyására irányult. Okfejtése szerint az I.r. alperes perelhúzó magatartása az eljárás egész tartama alatt megmutatkozott, okiratokat késedelmesen csatolt, a bíróság felhívásainak határidőn belül nem tett eleget, perbeli magatartása az igazság kiderítésének meghiúsítására irányult. Az I.r. alperes együttműködési kötelezettségét megszegte, amikor a peres eljárás folyamatban léte alatt kötött megállapodás ellenére, az abban megjelölt megváltási ár teljesítését követően az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel élt, ez pedig rosszhiszeműségét bizonyítja. A fellebbezés alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perek jogalkalmazási kérdéseivel kapcsolatosan - a PK.
13. számú állásfoglalás helyébe lépő 1/
14. (V.19.) PK. véleményben adott iránymutatást. Ennek VIII.g.pontja szerint a perköltség viselésének általános szabálya az, hogy a készkiadások megosztása mellett mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ettől való eltérés főleg akkor indokolt, ha arra a felek magatartása okot ad. E tekintetben a PK. véleményben foglaltak lényegében azonos szabályozást tartalmaznak a PK.
15. számú állásfoglalásban foglaltakkal. Jelen esetben a másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a perköltség viselésére vonatkozó általános szabály nem volt alkalmazható, az attól való eltérést az I.r. alperes perbeli magatartása - az alábbiakban részletezettek szerint indokolttá tette. -4- A peres felek perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A Pp.
16. §-a tartalmazza e vonatkozásban egyfelől a felek kötelezettségeit, másfelől a bíróság azon kötelezettségét is, miszerint hivatalból köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt, vagy egyéb magatartást, amely a per elhúzására, vagy az igazság kiderítésének meghiúsítására irányul, avagy arra vezethet. Amennyiben a fél a Pp.
17. §-ában foglaltak megsértésével jár el, úgy ennek következménye egyfelől a pénzbírság megfizetésére kötelezésben, másfelől a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésekben juttatható kifejezésre. A perbeli esetben az I.r. alperes a peres eljárás során perelhúzó jellegű magatartást tanúsított. Az a körülmény, hogy a közös tulajdon megszüntetéséről peres eljárás keretében kellett dönteni és a jogvita érdemi elbírálása jelentősen elhúzódott, javarészt arra vezethető vissza, hogy a jogvita egyezséggel történő rendezésétől az I.r. alperes elzárkózott. Peradat van arra, hogy a felperes a per megindítását megelőzően a
18. április
19. napján kelt levelében az ingatlant érintő igények peren kívüli rendezését kezdeményezte, konkrét elszámolási javaslatot tett az I.r. alperesnek, amely lényegében megegyezett az utóbb a kereseti kérelmében érvényesített követelésével. Az I.r. alperes e javaslatra nem reagált, így a peres eljárás megindítása nem volt elkerülhető. Az is tény, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek, illetve a felperes beszámítási igényének helyt adott, tehát a felperes követelése megalapozottnak bizonyult, így az a körülmény, hogy az I.r. alperes a perbeli közös tulajdon megszüntetésének módját nem kifogásolta, e tekintetben a keresetet elismerte, ugyancsak azt támasztja alá, hogy megfelelő alperesi együttműködési készség esetén a jogvita peren kívüli rendezésére mód lett volna. Mindezen túlmenően az I.r. alperes perbeli nyilatkozatai is rosszhiszemű pervitelre utalnak, hiszen a bontóperes eljárás során eljárt elsőfokú és másodfokú bíróságok egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a felperes által az ingatlanon végzett beruházások a javára számolhatók el, azt hogy annak fedezetét a felperes különvagyona terhére biztosította, bizonyítottnak ítélték. Az I.r. alperes azonban a perben következetesen vitatta az ezt érintő elszámolást annak ellenére, hogy a bíróság döntésével tisztában volt. A jogvita elhúzódása - a már kifejtettek mellett - arra is visszavezethető, hogy az I.r. alperes a bíróság felhívásának számos esetben a nyitva álló határidő elteltét követően, illetve többszöri felhívás eredményeként tett eleget, amit az elsőfokú bíróság P.20.953/2007/7/II., P.20.953/2007/11., és a P.22.453/2008/
20. számú végzése is igazol. Az I.r. alperes a bíróság által egyes perbeli cselekmények elvégzésére megszabott határidőket indokolatlanul elmulasztotta, ennek menthető okát nem adta (P.22.453/2008/
21. számú végzés). A bizonyítási eljárás lefolytatása szempontjából nélkülözhetetlen szakértői vizsgálat költségeit nem előlegezte, emiatt vele szemben kényszerintézkedés alkalmazása vált szükségessé (
22. sorszámú végzés). Az I.r. alperes fentebb részletezett perbeli nyilatkozatai, az eljárás során tanúsított - a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető - magatartása perelhúzási célzatot és rosszhiszeműséget igazol, a jogvita peren kívüli lezárásának elmaradása, illetve a -5- Pf.II.20.683/2009/3.szám per tartamának elhúzódása javarészt az I.r. alperesnek felróható. Ennek tükrében helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor a perköltségviselés általános szabályától eltérően az I.r. alperest marasztalta az elsőfokú eljárás költségeiben, így viselnie kell mind az elsőfokú eljárási illetéket, mind a felperesi jogi képviselő eljárás során felmerült munkadíját. Ez utóbbi kapcsán utal az ítélőtábla arra, hogy annak mértékét az elsőfokú bíróság a pertárgy értékével és a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan, a perben tartott tárgyalások számát is figyelembe véve, a 32/
23. (VIII.22.) IM. rendeletben foglaltaknak megfelelően határozta meg. Minderre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezéssel érintett rendelkezéseit annak helyes indokaira figyelemmel a Pp.
24. §