A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA Bfv.II.935/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év január hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t : A csalás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által BF.2616/2009/1-I. szám alatt az I. r. és a II. r. terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Debreceni Városi Bíróság 45.B.190/2003/
- számú ítéletét és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Bf.825/2005/
- számú ítéletét az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében annyiban változtatja meg, hogy az I. r. és a II. r. terheltet a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége miatt emelt vád alól felmenti. A halmazati büntetésre utalást mellőzi, egyebekben mindkét terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A felülvizsgálat során felmerült 7.900.forint bűnügyi költséget az állam viseli. (hétezer-kilencszáz) Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Debreceni Városi Bíróság a
- december hó
- napján kihirdetett 45.B.190/2003/
- számú ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében és társtettesként elkövetett gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségében. Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 2 hónap börtönbüntetésre, a II. r. terheltet halmazati büntetésül végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege szerint az 1953-ban született I. r. valamint az 1959-ben született II. r. terhelt testvérek, akik 1999-ben létrehozták a Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-t. A gazdasági társaság cégjegyzésre jogosult ügyvezetője a megalakulástól
- február hó
- napjáig a II. r., attól kezdve pedig az I. r. terhelt volt.
- tavaszán a sértett 7.500.000 forintot adott át a II. r. terhelt részére abból a célból, hogy üzletrészt vásárol a Kft-ben. A pénz átadásáról írásbeli bizonylat nem készült. Az üzletrész adásvételi szerződés írásbeli formában nem került rögzítésre, mivel mind a II. r. terheltnek, mind a sértettnek egyéb teendői akadtak. Az üzletrész adásvételének írásbeli formában történő rögzítése végett a sértett vette fel a kapcsolatot
- augusztusában a II. r. terhelttel. Az üzletrész adásvételi szerződés elkészítésére a sértett dr. M. Cs. ügyvédet bízta meg.
- augusztus
- napján a sértett és az I. r. terhelt között adásvételi szerződés született arra vonatkozóan, hogy az I. r. terhelt a tulajdonát képező 2.900.000 forint névértékű üzletrészből 1.470.000 forint névértékű üzletrészt értékesít a sértett részére. Az adásvételi szerződés megkötésekor a II. r. terhelt külföldi elfoglaltsága miatt megjelenni nem tudott. Mivel a szerződésben nem rögzítették a felek, hogy az 1.470.000 forint névértékű üzletrészt milyen forgalmi értéken értékesítik, ezért - még ugyanazon a napon - az üzletrész adásvételi szerződés módosításra került. Abban feltüntették, hogy az 1.470.000 forint névértékű üzletrészt a sértett a korábban II. r. terhelt részére átadott 7.5 millió forint forgalmi értéken vásárolja meg. A bíróság a terheltek cselekményét 1 rb. a Btk.
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott, az
(5)bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettének, valamint 1 rb., a Btk. 299. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő társtettesként elkövetett gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása vétségének minősítette. Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. terheltre vonatkozó részében a kihirdetése napján -
- szeptember hó 27-én - első fokon jogerőre emelkedett. A kölcsönösen bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a
- június hó
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott 1.Bf.825/2005/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett II. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta akként, hogy az 1 rb. gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségét tettesként követte el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma és az általa felvett bizonyítás alapján kiegészítette, illetve helyesbítette. Rögzítette, hogy az I. r. és a II. r. terheltek a saját ügyvezetői időszakukban mindketten önálló cégjegyzési jogosultsággal rendelkeztek. Mint ügyvezetőnek, a II. r. terheltnek a kötelezettsége volt a változás bejelentése. Másnak, így a sértettnek nem volt erre módja, mert csak az ügyvezetőtől kapott meghatalmazás alapján lehet e körben eljárni. A II. r. terhelt, mint ügyvezető a Kft. tagsági jogviszonyában létrejött változást a cégbíróságon nem jelentette be. A sértett tagsági viszonyának bejelentését illetően - testvére, az I.r. terhelt aktív közreműködésével - a sértettet tévedésben tartotta. E cselekményével a sértettnek 7,5 millió forint kárt okozott, amely nem térült meg. Magatartásával a II. r. terhelt megszegte a cégnyilvántartásról és cégnyilvánosságról szóló
- évi CXLV. tv. (Ctv.)
- §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat, mert a cég bejegyzett adataiban bekövetkezett változás bejegyzése iránti kérelmet a változás beálltától számított 30 napon belül nem terjesztette elő a cégbíróságnál. Bejelentési kötelezettsége a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. 26. §-ának
(1)bekezdésén alapul. Miután az üzletrész átruházási szerződés aláírásakor vezető tisztségviselő szerepkörben lévő II. r. terhelt kötelezettsége volt a változás-bejelentés, ezért a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségét a Btk. 20. §-ának
(1)bekezdése szerinti tettesként követte el. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt BF.2616/2009/1-I. szám alatt az I. r. és a II. r. terhelt javára - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének a) pontjában írt okból - arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mondták ki a terheltek bűnösségét a tettesként, illetve társtettesként elkövetett elmulasztásának vétségében. gazdasági adatszolgáltatás Az indítvány szerint a terhelteknek a tagsági jogok tényleges átruházása nem állt szándékában. Az üzletrész átruházási szerződést csak a sértett tévedésben tartása végett készítették. Erre figyelemmel a társaság tagjait érintő változás ténylegesen nem következett be, így azzal összefüggésben bejelentési kötelezettség sem keletkezett. A bejelentési kötelezettség ettől függetlenül sem jött létre. A Gt. - elkövetéskor hatályos - 138. §-ának
(3)bekezdése szerint a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője köteles - közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva - bejelenteni a társaságnak. A Gt. 157. §-ának
(3)és
(4)bekezdése alapján a bejelentés adatait az ügyvezető köteles átvezetni a tagjegyzéken, majd a tagjegyzéket a cégbíróságnak benyújtani. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint (EBH 1145) a tagváltozás a társasággal szemben akkor hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzést a társaságnak bejelenti. Mindezek folytán az ügyvezető változás-bejelentési kötelezettségét is az üzletrész megszerzőjének a bejelentése keletkezteti. Az irányadó tényállás e bejelentés megtörténtére nézve semmilyen ténymegállapítást nem tartalmaz. A másodfokú bíróság mellőzte a tényállásból az elsőfokú ítélet azon megállapítását is, hogy a terheltek a sértettel abban állapodtak meg, hogy ők gondoskodnak az üzletrész-átruházásról szóló szerződés Cégbíróság felé történő benyújtásáról. Bejelentési kötelezettség hiányában a terheltek megállapítása a gazdasági adatszolgáltatás vétségében törvénysértő. bűnösségének a elmulasztásának Az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása azért is törvénysértő, mert a bűncselekmény alanya csak az a személy lehet, akit a változás bejelentésének a kötelezettsége terhelt, azaz a gazdasági társaság ügyvezetője. A bűncselekmény elkövetésének időpontjában kizárólag a II. r. terhelt volt a kft. ügyvezetője. Amint arra már a másodfokú bíróság is utalt az ítéletében - az I. r. terhelt a változás-bejelentést nem is tehette meg. Nem tartalmaz továbbá az irányadó tényállás olyan megállapítást, amely arra utalna, hogy az I. r. terhelt szándékerősítően lépett volna fel a bejelentési kötelezettség elmulasztásával összefüggésben. Mindezekre figyelemmel a terheltek cselekménye nem alkalmas a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása vétségének a megállapítására, ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság őket e bűncselekmény miatt emelt vád alól mentse fel és a velük szemben kiszabott büntetést a társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt tekintse kiszabottnak. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának
(1)bekezdése és a Be. 424. §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. A védő a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványával egyetértett. A bűnösségi kör szűkülésére figyelemmel indítványozta egyúttal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terheltekkel szemben kiszabott büntetést is enyhítse. III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §
(4)-
(5)bek.] bírálta felül. Ennek eredményeként a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványát alaposnak találta. Abban az ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy bejelentési kötelezettség hiányában a terheltek bűnösségének a megállapítására a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségében anyagi jogszabálysértéssel került sor. A felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint a terhelteknek a tagsági jogok tényleges átruházása nem állt szándékában. Az üzletrész átruházási szerződést csak a sértett tévedésben tartása végett készítették. Helyesen hivatkozott ezért a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a társaság tagjait érintő változás ténylegesen nem következett be, következésképpen azzal összefüggésben bejelentési kötelezettség sem keletkezett. Az elkövetéskor hatályos Btk.
- §-a szerint a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségét az követi el, aki közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja, ha a bejelentési kötelezettségét jogszabály írja elő. Közhitelű nyilvántartásba bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat (jog vagy tény) hiányában értelemszerűen bejelentési kötelezettség sem keletkezik. A Legfőbb Ügyészség - a bírói gyakorlatra hivatkozással - helyesen utalt továbbá arra, hogy a közhiteles cégnyilvántartásba történő bejelentés kötelezettségét a Gt.
- §-ának
(3)bekezdésében előírt bejelentés keletkeztetheti, amelyre - az irányadó tényállás alapján - ugyancsak nem került sor. Végül pedig a bűncselekmény tettese csak az lehet, akit a jogszabályban előírt kötelezettség terhelt, tehát az ügyvezető. Az I. r. terhelt az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor nem volt a Kft. ügyvezetője, ezért társtettesi bűnösségének kimondása ez okból is törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása vétségének tekintetében a marasztaló - első-, illetve másodfokon jogerős - döntést - a Be. 427. §-a
(1)bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta és a terhelteket az ellenük
- rb. a Btk.
- §-ában meghatározott és aszerint büntetendő - I. r. terhelt esetében társtettesként, II. r. terhelt tekintetében pedig önálló tettesként elkövetett gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége miatt emelt vád alól - a Be.
- §-a
(3)bekezdése a) pontjának I. fordulata és a 331. §-ának
(1)bekezdése alapján - felmentette. A Legfelsőbb Bíróság a felmentő rendelkezésekre figyelemmel - a védő indítványára és hivatalból - megvizsgálta azt is, hogy nem szükséges-e a kiszabott büntetés enyhítése. Megállapította, hogy adott esetben a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége érdemben nem befolyásolta a terheltekkel szemben a lényegesen súlyosabb megítélésű vagyon elleni bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetést, ezért - a halmazati büntetésre utalás mellőzését meghaladóan - a jogerősen kiszabott büntetéseket nem érintette. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felmentő rendelkezést meghaladóan a megtámadott határozatokat - a Be.
- §-a alapján - a hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget - a Be.
- §-ának
(1)bekezdése értelmében - az állam viseli. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §-a
(4)bekezdésének a b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Legfelsőbb Bíróság mellőzheti. Budapest, 2010. január hó 28. napján Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné