Pf.20490/2010/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.490/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Fazekas Tamás ügyvéd által képviselt (I.rendű felperes neve, címe) I. rendű és dr. Fazekas Tamás ügyvéd által képviselt (II.rendű felperes neve, címe) II. rendű felperesnek - dr. Halasi László ügyvéd által képviselt (alperes neve,címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a (beavatkozó neve, címe) a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
2. június
3. napján kelt 13.P.20.440/2009/
4. számú ítéletével szemben az I. és II. rendű felperesek által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperes 100.000 (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A másodfokú eljárás során felmerült 420.000 (Négyszázhúszezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Néhai (gyermek neve) a felperesek negyedik gyermekeként
6. december
7. napján született, esemény nélküli, normális terhességet követően. Születését követően a (kórház neve) Kórház újszülött részlegén állt észlelés alatt
8. december
9. napjáig. Az orvosi dokumentáció szerint a
10. gestációs héten 2850 gramm súllyal született normális mechanizmus szerint, 10/10 Apgar értékkel. Egy -2- napos életkorában sokvérűség miatt zavartalan vérhígítást végeztek, bentléte alatt sárgaság jelentkezett. A kibocsátáskor sárgás bőrszín volt észlelhető, az egyéb vizsgálati leletek negatív eredményt mutattak. A kibocsátáskori súlya 2850 gramm volt. Az egészségügyi törzslap és védőnői feljegyzések szerint első vizsgálatára
11. december 28-án, illetve 29-én került sor. A gyermek súlya
12. január 18-án 3600 gramm,
13. február 8-án 4200 gramm volt. Az I. rendű felperes a gyermeket
14. február
15. napján védőnői tanácsadásra vitte a (település
16. neve) gyermekrendelőbe, ott a tanácsadást ellátó védőnők a testsúlyát megmérték, s miután az I. rendű felperes köhögésre panaszkodott, azt tanácsolták, hogy várja meg az orvosi rendelést. Ezen a napon helyettesítéssel a gyermekorvosi rendelést az I. rendű alperes törvényes képviselője, (orvos
17. neve) gyermekorvos látta el. Ezen vizsgálatkor bejegyzésre került, hogy a gyermek köhög, de láztalan, minimális orrváladék, minimálisan vérbő garatív. A tüdő negatív, a kutacs nívóban, testsúlya 4200 gramm. A vizsgálatot végző orvos heveny orr- és garatgyulladást kórismézett, Terpini 100 g suspensiot, valamint orrcseppet rendelt. A Terpinit suspensiot az orvos vényre írta fel, amelyet az I. rendű felperes másnap,
18. február
19. napján 7 óra 50 perckor váltott ki. Az orrcsepp kiváltására nem került sor, tekintettel arra, hogy az I. rendű felperes orrcseppel rendelkezett. Annak ellenére, hogy a
20. február 8-án tartott vizsgálatot követően a felperesek a gyermek állapotában negatív változást nem észleltek, úgy döntöttek, hogy
21. február
22. napján visszaviszik az ügyeletre, miután kedvetlennek észlelték és „lábát könnyűnek találták". Felöltöztetés után azt észlelték, hogy a gyermek nem mozog, ezért sürgősséggel az orvosi rendelőbe vitték, ahol az elhalálozását állapították meg. A gyermek boncolását
23. február 13-án a (település
24. neve) Kórház Pathológiai Osztályán (orvos
25. neve) végezte. A leírása szerint a gyermek 2800 gramm súlyú, 58 cm hosszú, 38 cm fej körfogatú, 34 cm mell körfogatú, a külvizsgálat során kóros eltérést nem talált. Megállapította, hogy a jobb tüdő alsó lebenye metszlapjáról genny préselhető ki, a bal tüdő alsó lebenye és a jobb tüdő középső lebenye sötétebb foltozottságot mutat. A légutakban nagy mennyiségű gennyes, nyákos tartalom. Heveny hörghurutot, a jobb tüdő alsó lebenyének gyulladását kórismézte. Az I. rendű felperes bejelentése alapján a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság
26. február
27. napján nyomozást rendelt el halált okozó foglalkozás köréban elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megalapozott gyanúja miatt a gyermeket vizsgáló gyermekorvos, (orvos
28. neve) ellen. A nyomozati eljárásban a (szakértő
29. neve) igazságügyi orvosszakértő által készített orvosszakértői lelet és vélemény megállapítása szerint (gyermek neve) csecsemő halálát heveny szívelégtelenség okozta, melynek hátterében fokozott esendőség és -3- Pf.III.20.490/2010/
30. szám egy tüdőlebenyre terjedő, kezdődő, gócos tüdőgyulladás húzódott meg. Megállapította a szakértő azt is, hogy a csecsemő vizsgálatának időpontjában (orvos
31. neve) gyermekorvos a szakma szabályai szerint elvégezte az orvosi vizsgálatot, és olyan tünetet nem talált, amelyet általa felírt gyógyszertől eltérő, komolyabb beavatkozást tett volna szükségessé. A Kecskeméti Városi Ügyészség a
32. június
33. napján kelt B.1063/2007/
34. számú határozatával a nyomozást megszüntette. A felperesek a keresetükben 7.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest, arra hivatkozással, hogy az alperes törvényes képviselője, a vizsgálatot végző (orvos
35. neve) gyermekorvos a
36. február 8-án végzett vizsgálatkor nem megfelelően végezte el a vizsgálatot, ezért elmulasztotta a kezdődő tüdőgyulladás megállapítását, az annak megfelelő terápiát, és ezen diagnosztikus tévedés okozati összefüggésben áll a csecsemő bekövetkezett halálával. Álláspontjuk alátámasztására magánszakértői véleményt csatoltak. Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az alperes törvényes képviselője a vizsgálatkor a szakmai szabályokat és protokollokat betartva végezte el a csecsemő vizsgálatát, mulasztása, felróható tevékenység nem állapítható meg, a vizsgálat időpontjában a csecsemőnél tüdőgyulladás nem volt kórismézhető, amely egyébként is rövid időn belül előállhat. Az alperes által csatolt magánszakértői vélemény megállapítása szerint az alperes képviselője vizsgálati tevékenysége megfelelt a szakmai szabályoknak, a terhére mulasztás nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, és kötelezte őket perköltség megfizetésére. Rendelkezett a le nem rótt eljárási illeték, továbbá az állam által előlegezett költség állam általi viseléséről. Megállapította, hogy a perben felmerült tanúvallomások, az alperes által csatolt magán orvosszakértői vélemény, a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye és a nyomozati eljárás során beszerzett független igazságügyi szakértői vélemény egybehangzó megállapításai szerint a kezelőorvos a szakma szabályai szerint végezte el a csecsemő vizsgálatát, a halál-okhoz vezető tüdőgyulladás tünetei a vizsgálatot követően alakultak ki, így azt a vizsgálatkor a kezelőorvos még nem észlelhette. A felperesek által csatolt magán orvosszakértői vélemény is csupán feltételezésként állapítja meg, hogy kezdődő tüdőgyulladás fennállhatott, a felmerült bizonyítékok mérlegelésével azonban ezzel ellentétes megállapítások voltak tehetők a perben. A kezelőorvos által észlelt tünetegyüttes mellett megfelelő terápia lefolytatása állapítható meg, és a felperesek által csatolt magánszakértői véleménnyel ellentétesen a nyomozati eljárás során beszerzett szakértői véleménnyel, az alperes által csatolt magánszakértői véleménnyel és a perbeli igazságügyi szakértői véleménnyel alátámasztottan az adott tünetegyüttes észlelése mellett nem állott fenn a kezelőorvosnak kötelezettsége arra nézve, hogy a gyermeket kontroll vizsgálatra visszarendelje. -4- Összességében tehát semmilyen releváns mulasztás nem róható a kezelőorvos terhére, azaz a felperesek hivatkozásait a bizonyítás eredményei nem támasztották alá. A felperesi kereseti kérelem jogalapja bizonyítatlan maradt, ez pedig a kereset elutasításával járt. Az ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a diagnosztikus tévedés körében a felperesek változatlanul az általuk felkért magánszakértő véleményével értenek egyet. Az alperesi alkalmazott azon mulasztása, hogy nem rendelte vissza az édesanyát, sérti a bírói gyakorlat által is kimunkált és következetesen érvényesített „legnagyobb gondosság" követelményét. Hivatkoztak arra, hogy az alperes által beszerzett vélemények felvetik a csecsemőkori hirtelen halál szindromát, amelyet azonban perbeli adatok cáfolnak, és nem merült fel erre adat a nyomozás során sem. Külön is fellebbeztek az elsőfokú bíróság által megítélt aránytalanul magas perköltség összege ellen, arra hivatkoztak, hogy annak összegét a felperesek személyi körülményeire tekintettel nem tartják méltányosnak. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perben felmerült öt szakértő részéről adott együttes, illetve önálló igazságügyi szakértői vélemények egybehangzóan és minden kétséget kizáróan egy álláspontra helyezkedtek, szakmai mulasztást nem tudtak megállapítani a kezelőorvos terhére. A felperesi magánszakértő véleményének megalapozatlanságára (szakértő
37. neve) igazságügyi szakértő kifejezetten is rámutatott. A fellebbezés alaptalan. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, a megállapított tényekből helyes jogi következtetéseket vont le, döntését részletesen, megfelelően indokolta. Pusztán azon okból kifolyólag, hogy a felperesek változatlanul nem tudják elfogadni a perben egyértelműen bizonyított és szakértői véleményekkel, tanúvallomásokkal alátámasztott azon megállapítást, hogy a gyermek halálának oka nem a kezelőorvos magatartására, mulasztására vezethető vissza, nem kerülhet sor az elsőfokú ítélet megváltoztatására. A felperesi fellebbezésben hivatkozott (szakértő
38. neve)-féle magánszakértői vélemény feltételes állítását a perben felmerült adatok egyértelműen cáfolták, ezért a felperesek által részben félre is értelmezett felperesi magánszakértői vélemény egyebekben sem határozott megállapításai nem alkalmasak a perben felmerült egyéb, egybehangzó szakértői nyilatkozatok aggályossá tételére. A legnagyobb gondosság követelménye ma már nem irányadó szabály, az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett
39. évi CLIV. törvény hatályos
40. § /3/ bekezdése az ellátásban résztvevőktől elvárható gondosság követelményét írja elő. E magatartási mércének pedig a kezelőorvos eljárása megfelelt, releváns mulasztás, szakmai szabályszegés, diagnosztikus tévedés nem róható a terhére. A perköltségről -5Pf.III.20.490/2010/
41. szám való rendelkezés szabályát a Pp.
42. § /1/ bekezdése szabályozza, amely szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. Az, hogy mi tartozik a perköltség körébe a Pp.
43. § /1/ bekezdése szerint határozható meg. Az alperes perbeli jogi képviseletével kapcsolatosan merültek fel költségek, ezért indokoltan döntött az elsőfokú bíróság a 32/
44. (VIII. 22.) IM számú rendelet szabályainak is megfelelő ügyvédi munkadíj, mint perköltség megítéléséről. Az alperes oldalán felmerült költség mérséklésére a felperesek által hivatkozott személyi körülményekre tekintettel, illetve méltányosság alkalmazásával nem kerülhet sor. Összességében a fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
45. § /3/ bekezdése alapján - helyes indokaira figyelemmel - helybenhagyta. A felperesek a másodfokú eljárásban is pervesztesek lettek, ezért a Pp.
46. § /1/ bekezdése alapján perköltség megfizetésére kötelesek, melynek összege áll az alperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült és az ítélőtábla által a 32/
47. (VIII. 22.) IM számú rendelet
48. § /2/ bekezdés a./ pontja, /5/ és /6/ bekezdése, valamint 4/A. § /1/ bekezdése alapján megállapított, az alperesi jogi képviselő által a másodfokú eljárásban kifejtett munkával is arányban álló ügyvédi munkadíjból. A pervesztes felperesek személyes költségmentesség kedvezményében részesültek, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban felmerült le nem rótt eljárási illeték viseléséről a 6/
49. (VI. 26.) IM számú rendelet
50. § /1/ bekezdése és
51. §-a alapján határozott. Szeged,
52. december
53. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró