Pf.20906/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdése alapján kifejtette, hogy a foglaló kikötéséhez érvényesen létrejött szerződés, de legalább előszerződés szükséges, továbbá az átadott pénzösszeg foglaló jellegének és rendeltetésének magából a szerződésből ki kell tűnnie. Mivel a felek

1. június 19-én megkötött szerződése ilyen kikötést nem tartalmaz, valamint abból a már korábban átadott összeg foglaló rendeltetése sem tűnik ki, a 3.700.000 forint csak vételárelőlegnek tekinthető, ezért ezt az I. rendű alperes a Ptk.
2. §-ának

(1)bekezdése és 319. §-ának

(3)bekezdése alapján köteles visszafizetni. Az elsőfokú bíróság a pervesztes I. rendű alperest a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek részére a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján megállapított, az áfát is tartalmazó ügyvédi munkadíj, valamint az állam részére a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt kereseti illeték megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amely annak megváltoztatására és a kereset elutasítására, vagy a hatályon kívül helyezésére irányult. Előadta, hogy jogi képviselő nélkül járt el, ennek ellenére az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a perbeli lehetőségeiről, így egyebek mellett arról, hogy a foglaló rögzítésének hiánya a szerződést készítő ügyvéd terhére esik, akit ezért perbe hívhat. Nem kapott tájékoztatást arról sem, hogy lehetősége van viszontkereset előterjesztésére, mert a foglalóval egyező összegű kártérítési igénye merül fel. A kár felmerülése és nagysága vonatkozásában nem is tudott nyilatkozni. Nem vizsgálta továbbá az elsőfokú bíróság, hogy miért került ekkora összegben meghatározásra a foglaló. Ebben a körben előadta, hogy külföldre akart utazni munkavégzés céljából és az utazás meghiúsulása így kompenzálható lett volna. Az I. rendű alperes álláspontja szerint a kereseti kérelemhez kötöttség elve is sérült a perben. A felperesek követelése ugyanis két kérelmen alapult, egyrészt azon, hogy a foglaló visszajár, másrészt azon, hogy annak összege eltúlzott. Nem volt tehát kereset azon az alapon, hogy az átadott összeg nem minősül foglalónak, ebből következően az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Végül hivatkozott az I. rendű alperes arra, hogy a felek az átadott pénzösszeget utólag foglalónak tekintették. A felperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság kizárólag az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet bírálta el figyelemmel arra, hogy a felperesek a II. rendű alperessel szemben a keresetüktől elálltak. A II. rendű alperes az elállással kapcsolatosan felhívás ellenére nem nyilatkozott, ezért vele szemben a per megszüntetésének van helye, a megszüntető végzés meghozatalára azonban az elsőfokú ítélet meghozataláig nem került sor. Minderre tekintettel a II. rendű alperes tekintetében az eljárás még nem fejeződött be, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság határozatát részítéletként bírálta el. A részítéletnek első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. Az I. rendű alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az érdemi döntése is helytálló, a Fővárosi Ítélőtábla annak jogi indokaival teljes mértékben egyetért, ezért a Pp. 254. §-ának

(3)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helyes indokaira utalással hagyja helyben. A fellebbezésben foglaltakkal szemben a Pp. 252. §-ának

(2)bekezdése alapján hatályon kívül helyezési ok nem állt fenn, mert az elsőfokú eljárás során nem történt olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely miatt a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges lenne. Az I. rendű alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta, hogy a foglaló rögzítésének hiánya a szerződést készítő ügyvéd terhére esik, akit ezért perbe hívhat. A Pp.

1. §-a valóban biztosítja a fél részére azt a lehetőséget, hogy amennyiben pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, ezt a harmadik személyt perbe hívja. Ebből viszont az is következik, hogy a bíróságnak az ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha a fél kifejezetten nyilatkozik pervesztessége esetére az igényérvényesítési szándékáról. A tájékoztatás ekkor sem a lehetséges anyagi igényre, hanem csak a perbehívásra mint perbeli eljárási jogra terjedhet ki, mivel a Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése értelmében a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felet a perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről köteles tájékoztatni. Az I. rendű alperes még csak utalást sem tett a perben az ügyvéddel szembeni esetleges követelésére, ezért az elsőfokú bíróságnak nem volt miről tájékoztatnia őt. Egyébként a Pp. 60. §-ának

(2)bekezdése szerint a perbehívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbehívott a kötelezettségét a perbehívóval szemben elismerné, a kettőjük közötti jogviszony ebben a perben nem dönthető el, ebből következően az I. rendű alperest a perbe hívás elmaradása miatt hátrány nem érhette. A fentiek szerint nem kellett tájékoztatni az I. rendű alperest a viszontkereset előterjesztésének lehetőségéről sem, mert ez is csak akkor indokolt, ha az I. rendű alperes konkrét kárigényt jelöl meg a felperessel szemben, erre azonban a perben nem került sor. Nem volt releváns az I. rendű alperes azon hivatkozása sem, hogy a foglaló mérséklésével kapcsolatosan nem tehetett előadást, mert a mérséklésre csak a másodlagos kereset irányult, az elsőfokú bíróság pedig az elsődleges keresetet alaposnak találta. A Pp. 121. §

(1)bekezdésének e) pontja alapján a kereseti kérelem a döntésre irányuló határozott kérelem. Ez a jelen esetben elsődlegesen az volt, hogy a bíróság 3.700.000 forint és járulékai megfizetésére kötelezze az I. rendű alperest. Az elsőfokú bíróság erről döntött a marasztaló határozatával, és figyelemmel arra, hogy a fél által megjelölt jogszabályhely, jogcím nem köti, a szükséges adatok pedig rendelkezésre álltak, döntésével nem terjeszkedett túl a kereseten (Pp. 215. §). A Fővárosi Ítélőtábla a megváltoztatásra irányuló másodlagos fellebbezési kérelmet sem találta megalapozottnak. Maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtett jogi álláspontot, azt a fellebbezésben foglaltakra tekintettel csak azzal egészíti ki, hogy a Ptk. 243. §-ának

(2)bekezdése alapján az átadott pénzösszeget csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése magából a szerződésből kétségtelenül kitűnik, ezért az I. rendű alperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy a per tárgyát képező 3.700.000 forintot utólag mindkét fél foglalónak tekintette. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján a sikertelenül fellebbező I. rendű alperest kötelezte a feljegyzett fellebbezési illeték állam részére történő megfizetésére. A felperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő, a tárgyaláson sem jelentek meg, így a részükre az ítélőtábla perköltséget nem állapított meg. Budapest, 2010. október 13. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k.. Csordás Csilla s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró