Fkf.26/2010/7 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő - figyelemmel a Btk. 16.§-ára - emberölés bűntettének kísérlete vádja alól felmentette. Elrendelte a vádlott kényszergyógykezelését, amelyet az Igazságügyi Megfigyelő- és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani. Határozott a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a védő a minősítés miatt, a törvényes képviselő indokolás nélkül jelentett be fellebbezést. Az első fokon eljárt ügyész, valamint a vádlott tudomásul vették a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.42/2010/1-I. számú átiratában helybenhagyási indítványt tett. A másodfokú eljárásban az IMEI utoljára

1. január
2. napján megküldte vádlott ideiglenes kényszergyógykezelt betegről készített elmeorvosi véleményezést. A véleményi részben rögzítésre került, hogy a terhelt a tudathasadásos elmezavar fiatal korban kezdődő formájában szenved. Gyógykezelése során beilleszkedő, konfliktusa nem adódott, de zárkózottabb, rejtőzködőbb, relapsusai elő-előfordultak, anxietásra hajló, jelenleg is gátoltabb. Morbustudata nem megfelelő. Psyches állapota nem kompenzálódott kellőképpen. Fentiek alapján további elmeosztályos gyógykezelése szükségesnek látszik. A Győri Ítélőtábla nyilvános ülésén megjelentek az érintettek a szabályszerűen értesített törvényes képviselő és a sértett kivételével. A védő perbeszédében a minősítés megváltoztatása iránt bejelentett fellebbezését fenntartotta az első fokon előadottakkal egyezően. Kihangsúlyozta, hogy védencét nem ölési szándék vezette, egy támadás ellen kívánt védekezni, amely cselekmény elmebeli állapotára is figyelemmel - nem több, mint súlyos testi sértés. E mellett a fiatalkorú büntetlen előéletű, a kényszergyógykezelés elrendelése szükségtelen vele szemben. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő nyilatkozatát. A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánta kiegészíteni a védője által előadottakat, azzal egyetértett. Az ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdés szerinti teljes felülbírálat során a védelmi fellebbezést nem találta alaposnak. A megyei bíróság az eljárási szabályokat megtartva, megfelelő körben és törvényesen folytatta le a bizonyítási eljárást. Beszerzett és a tárgyalás anyagává tett minden olyan bizonyítékot, amely a tényállás megállapításához szükséges volt. A rendelkezésre álló bizonyítékokat - köztük a terheltnek az eljárás során tett vallomásait, a sértetti, illetve kívülálló tanúvallomásokat, szakértői véleményt, egyéb adatokat - egyenként és összességében is alaposan megvizsgálta, s azok helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, amely minden szempontból megalapozott, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is a Be. 351.§

(1)bekezdése értelmében. A bizonyítékok mérlegelésén nyugvó, megalapozott tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható, ezért az ezzel kapcsolatos védői érvelések nem vezethetnek eredményre. Az elsőfokú bíróság a feltárt bizonyítékokat hiánytalanul értékelési körébe vonta, megnyugtatóan tisztázta az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges kérdéseket. Felhívta a releváns adatokat, kimerítően részletezte azokat, és utalt az okirati bizonyítékok tartalmára. Felsorakoztatta és egymáshoz kapcsolta tehát mindazt, amelyek értékeléséből kiolvasható, hogy mire alapozta az általa megállapított tényállást. Gondolatmenete logikusan felépített, érvei meggyőzőek, azokat az ítélőtábla minden vonatkozásban osztotta. Ekként a vádlott valóban elkövette az emberölés bűntettének kísérletét, viszont a büntethetőségét a Btk. 22.§

(2)bekezdés és 24.§

(1)bekezdésére figyelemmel kizárja a kóros elmeállapota. Ennek megfelelően a felmentő rendelkezés törvényes. A cselekmény minősítése kapcsán rámutat arra a másodfokú bíróság - ahogy azt az elsőfokú bíróság is kifejtette -, hogy a vádlott elkövetéskori szóbeli megnyilvánulásai, tettei, a konyhakéssel történő szúró mozdulat, a támadott testtájék mind arra mutatnak, hogy a vádlott eshetőleges szándéka a sértett életének kioltására irányult. A szerencsén, illetve a sértett védekezésén múlott, hogy nem következett be súlyosabb következmény. Így az ítélőtábla sem értett egyet a védőnek, a cselekmény eltérő minősítésére vonatkozó indítványával. A büntetéskiszabási körülmények feltárásra kerültek. A vádlott fiatalkorúként követte el a bűncselekményt, azonban annak jellegéből, tárgyi súlyából, az alanyi és tárgyi oldal ismérveiből kiindulva 1 évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása lett volna indokolt, viszont a büntethetőségét kizárja a feltárt kóros elmeállapota. A megyei bíróság azt is részletesen megindokolta, hogy mely - az esetből, elkövetés körülményeiből, a beszámítási képességből adódó - körülmények azok, amelyek a Btk. 74.§-ának alkalmazását indokolják. Az ítélőtábla is úgy találta, hogy a vádlott kényszergyógykezelése szükséges, annak törvényi feltételei adottak a Be. 331.§

(2)bekezdése szerint. Az ítélet járulékos rendelkezései szintén helyénvalóak. Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén nyugszik, figyelemmel a Be.339.§

(1)bekezdésére. Győr,

1. január hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. Dr. Csák Csilla sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó Záradék: Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Ez a végzés és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
3. november
4. napján kelt 5.Fk.197/2009/
5. számú ítélete
6. január
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. január hó
9. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó