Bhar.232/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont] miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pont I. fordulatára figyelemmel bűncselekmény hiányában felmentette. Ugyanakkor IV. r. vádlottat egy rendbeli rágalmazás vétsége [Btk. 179. §

(1)és

(2)bekezdés

1. b)pont] miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, kötelezve őt arra, hogy 5.000.- forint bűnügyi költséget fizessen meg a magánvádló javára. Az elsőfokú ítélet ellen a Bt. (képviselője
2. xx)magánvádló a vádlottak felmentése miatt, bűnösségük megállapítása és büntetés kiszabása végett; míg IV. r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A másodfokon eljárt Pest Megyei Bíróság a 2010. év május hónap 3. napján kihirdetett 3.Bf.163/2009/5. számú ítéletével a Szentendrei Városi Bíróság ítéletét megváltoztatta. I. r. és II. r. vádlottakat egy-egy rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 180. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont] alól tekintette felmentettnek; s megállapította, hogy e vádlottak tekintetében a határozat jogerőre emelkedett. Ugyanakkor IV. r. vádlottat az ellene rágalmazás vétsége [Btk. 179. §

(1)és

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont] miatt emelt vád alól felmentette, a bűnügyi költség megfizetésére való kötelezését mellőzte; egyben a felmentő rendelkezés ellen fellebbezési jogot biztosított. A jogorvoslati lehetőséggel a Bt. élt, és IV. r. vádlott bűnösségének megállapítása érdekében fellebbezést jelentett be. Eszerint a sérelmezett magatartás nyilvános testületi ülésen, két helyi televízió élő közvetítése folytán nagy nyilvánosság előtt történt. A bíróság által véleménynyilvánításként értékeltek valójában olyan tényállítások, amelyek úgy a cég jó hírnevét, mint a cég képviselőjének becsületét sértették. DVD-másolatban csatolta a testületi ülésen történtekről készült felvételt. A hamadfokú nyilvános ülésen - fellebbezésének részletes indokolását írásban is csatolva - a magánvádló jogi képviselője az alkotmányos szabályozásra és a Bírósági Határozatokban megjelent több eseti döntésre hivatkozva indokolta fellebbezését. Megismételte: korrupciógyanú esetén büntetőeljárásnak van helye, így a vádlotti kijelentés - annak szövegkörnyezetére is figyelemmel - nem véleménynyilvánításként, hanem becsület csorbítására alkalmas tényállításként értékelendő; a sértett korrupcióval való megbélyegzése megvalósította a rágalmazás vétségét. Hasonlóképpen: a saját eszköz megléte, így a közbeszerzési eljárás feltételeinek való sértetti megfelelés igazolásra került; mindezeknek - a nagyobb nyilvánosság előtt történő - vádlott általi megkérdőjelezése ugyancsak a sértett jogellenes, tisztességtelen magatartására engedett következtetni, ezáltal pedig alkalmas volt a becsületének csorbítására. A sértett Bt.-t képviselő a jogi képviselővel egyezően arra utalt, hogy a cége és személye ellen folyó támadások következtében anyagilag tönkrement, őt magát és a betéti társaságot "mocskolják, szidják a faluban"; a jelenlegi polgármester pedig nem kíván jogviszonyt létesíteni a "lejáratott" céggel, s annak vezetőjével, azaz vele. A nyilvános ülésen IV. r. vádlott védője utalt arra, hogy a vád, illetőleg a fellebbezés keretei folytán csupán védencének a betéti társaságot érintő kijelentése képezheti a jelen felülbírálat tárgyát. Hivatkozott a 36/1994.(VI.24.) AB határozatban foglaltakra; arra, hogy IV. r. vádlott közszereplő, kötelessége éppen az általa észlelt visszásságokat a nyilvánosság számára közzé tenni. Ezt tette: kifejezésmódja nem volt bántó; a hivatkozott információkon alapuló, szerződéssel is dokumentált kritikai megállapításai a szabad véleménynyilvánítás körébe tartoznak, büntetőjogi következménnyel nem járhatnak. Kérte a másodfokú ítélet helybenhagyását, egyben a csatolt kimutatás szerint az ügyvédi munkadíjának megállapítását. A IV. r. vádlott szólt a személyi körülményeiről. Kifejtette, hogy tudomása szerint a "korrupciógyanúra" vonatkozó kijelentés már nem képezi a jelen ügy tárgyát; a szót egyébként is köznapi értelemben, politikai alkura utalva használta. A vádban foglalt másik felszólalása során olyat nem állított, hogy a Bt. semminemű saját eszközzel nem rendelkezik. Tájékozódott a kérdésben - erre utalt is - és a kapott információk birtokában nyilvánított véleményt; egyébiránt is az köztudott volt, hogy az önkormányzat bocsátotta a saját felszerelését a sértetti társaság rendelkezésére. A fellebbezés az alábbiak okán nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a perorvoslattal támadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú eljárással együtt bírálta felül a fellebbezéssel érintett IV. r. vádlott tekintetében. Tette ezt a Be. 387. §

(1)bekezdésének, valamint a Be.

1. §ban foglaltakra is figyelemmel a Be.
2. §

(1)bekezdésének megfelelően az 1/

1. BK vélemény B/II/3/d. pontjában írtak szerint. Megállapította, hogy a másodfokú bíróság a saját eljárásában a vonatkozó szabályokat megtartotta, egyben kiküszöbölte mindazokat hibákat és hiányosságokat, melyeket az elsőfokú bíróság vétett. A Pest Megyei Bíróság jelentősen kiegészítette, pontosította és helyesbítette a Szentendrei Városi Bíróság ítéletét, beleértve annak tényállását, amely így már tartalmilag helyessé és teljessé, nyelvtanilag egyértelművé és megfelelővé; összességében tehát megalapozottá vált; s így a felülbírálat alapjául szolgált a harmadfokú eljárásban is a Be.
2. §

(1)bekezdésének megfelelően. Pusztán annyi pontosítás tehető a IV. r. vádlott által a harmadfokú nyilvános ülésen a személyi körülményei tekintetében előadottak alapján, hogy IV.r. nyugdíjának havi összege 120.000.- forint, melyhez még havi 41.000.- forint önkormányzati képviselői díj járul. A harmadfokú bíróság az ügy jogi megítélése kapcsán - egyebekben is osztva az igen részletesen és helyesen kifejtett másodbírói álláspontot - utal arra, hogy az azonos alkalommal és helyen, ugyanazon terhelt által és azonos sértett tekintetében tett kijelentések együttes elbírálást és egységes megítélést vonnak maguk után; részbeni felmentésnek és bűnösség megállapításnak, különösen pedig - a IV. r. vádlott által jelzett - úgynevezett „rész-jogerő" bekövetkezésének a büntető eljárás során nincs helye. Ezért a harmadfokú bíróságnak is mindkét panaszolt vádlotti megnyilatkozást: tehát a korrupció-gyanúra való hivatkozást, valamint a közbeszerzési eljárás szabályosságával kapcsolatos kijelentést egyaránt vizsgálnia kellett. Részben már az elsőfokon eljárt Szentendrei Városi Bíróság is, majd pedig másodfokú ítéletében a Pest Megyei Bíróság helyes jogi álláspontra helyezkedett abban a vonatkozásban, hogy IV. r. vádlott vád szerinti egyik kijelentése sem von maga után büntetőjogi következményt. Mindezek kiegészítéseként a harmadfokú bíróság a következők rögzítését tartja szükségesnek: Az ügy valamennyi résztvevője - az eljárt bíróságok és felek - egyaránt a 36/1994.(VI.24.) AB határozatban foglaltakra hivatkoztak. E határozat III/

1. pontja szögezi le: „A jogalkalmazói gyakorlat feladata annak meghatározása, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása mely közszereplők esetében zárja ki a cselekmény jogellenességét, továbbá hogy a közvélemény formálásában hivatásszerűen részt vevők esetében a gondatlanság megállapításának melyek a kritériumai." A jogalkalmazás az elmúlt több mint másfél évtizedben e feladatának eleget téve értelmezte az érdemében változatlan büntető anyagi normát [Btk.
2. § és
3. §]; az alkotmánybírósági gyakorlatot [kiemelten éppen a hivatkozott 36/1994.(VI.24.) AB határozatban foglaltakat]; valamint a strasbourgi esetjogot. A Btk.
4. §-a szerint rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. Minősített esetként rendeli büntetni a törvény azt, aki a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, illetőleg jelentős érdeksérelmet okozva követi el. A Btk.
5. §-ban foglalt becsületsértést pedig az valósítja meg, aki a fenti eseten kívül mással szemben a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben; illetőleg nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. A 36/1994.(VI.24.) AB határozat
6. és
7. pontja a Btk. fenti,
8. és
9. §-ainak alkalmazásával összefüggésben leszögezi, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog által védett, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre a közhatalmat gyakorló személyekkel és intézményekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánítást tekintve tágabb, mint más személyeknél. A hatóság vagy hivatalos személy, valamint közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, e minőségére tekintettel tett értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető. A becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan, avagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet, vagy körültekintést elmulasztotta. A fenti, a Btk.
10. §-ból ismert jogi kategóriákat a strasbourgi esetjog a jóhiszeműség fogalmával azonosítja. A Strasbourgi Bíróság a Barford kontra Dánia (1998.) ügyben annak tulajdonított jelentőséget, hogy bár a vitatott közlésnek volt ténybeli alapja, azonban a közlés nem volt jóhiszemű; a véleménynyilvánítás szabadságának joga megkívánja ugyanis, hogy a megnyilatkozás a jóhiszeműség iránt ne ébresszen kétséget. A Prager és Oberschlich kontra Ausztria

(1995)ügyben kifejtettek szerint a terhelt nem hivatkozott, hivatkozhatott a jóhiszeműségére, a szakmai etika tiszteletben tartására; kutatásai ugyanis nem erősítették meg azokat az igen súlyos állításait, amelyeket megfogalmazott; lehetőséget sem biztosítva az érintettnek arra, hogy a vele szemben felhozott állításokról kifejthesse a véleményét. Mindezek eredményeként a Fővárosi Ítélőtábla az immár több ügyben is követett gyakorlatának [3.Bhar.324/2009/4, 3.Bhar.341/2009/6, 3.Bhar.2/2010/6.] megfelelően az alábbi öt szempont vizsgálatát tartja indokoltnak: · a magánvádló - azaz a Bt. - közszereplőnek minősül-e; · fennáll-e a közérdek: a magánvádló tevékenységével kapcsolatban kialakulte olyan nyílt közéleti vita, amely a vele szemben megfogalmazott tényállítások jogszerűségét alátámasztanák, azaz fennáll-e a közéleti szereplők szükségszerűen magasabb „tűrésküszöbbel" rendelkezésének esete; · van-e IV. r. vádlott kijelentéseinek ténybeli alapja; · IV. r. vádlott betartotta-e a rá vonatkozó „szakmai szabályokat"; · IV. r. vádlott a magánvádlóra vonatkozó tények híresztelésénél az elvárható figyelmet, vagy körültekintést tanúsította-e, avagy azokat elmulasztotta; a strasbourgi eseti döntések megfogalmazása szerint jóhiszeműnek minősíthető-e. A Bt. közszereplőnek tekintendő. A társaság közszereplővé vált azzal, hogy a helyi közösség tájékoztatásában szerepet vállalt, folyamatosan tudósított a közérdeklődésre számot tartó történésekről, így a képviselőtestület üléseiről is. A közéletnek ílymódon önként a résztvevőjévé vált, minek eredményeként a fentebb jelzett magasabb tűrésküszöb érvényesül a Bt. tekintetében. A közérdek a jelen esetben ugyancsak megállapítható. A vádbeli kijelentések az önkormányzati testületi ülésen, az elfogadott napirendi pont kapcsán hangzottak el. Mi sem igazolja jobban a „köz érdeklődésének", érintettségének fennálltát, mint hogy a kérdés a mai napig foglalkoztatja a helyi közösséget, kihatással van a jelen eseményekre, a Bt. mai működésére, illetve annak ellehetetlenülésére. IV.r. kijelentéseinek volt ténybeli alapja. A képviselőként megnyilatkozó vádlott meg nem cáfoltan - informálódott a felszólalásában érintett tárgykörben; az általa hivatkozott kérdéses okirat csatolásra került. Betartotta tehát a rá vonatkozó „szakmai szabályokat"; éppen a vállalt, és a választók által ráruházott feladatnak tett eleget, amikor megfogalmazta a felvetéseit, aggályait. Így nem merül fel jóhiszeműségének hiánya sem. Maga az Alkotmánybíróság szögezi le a hivatkozott 36/1994.(VI.24.) AB határozat III/1. pontjában, hogy „kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága; valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben. Ennek ellene hat, ha a törvényhozó büntetőjogi büntetéssel fenyeget minden, a közhatalmat gyakorló személyek és intézmények becsületének csorbítására alkalmas tényközlést és értékítéletet". A fentiek egyaránt érvényesek akkor is, ha a bírálat a közélet szereplőit érinti, de akkor is, ha - mint a jelen esetben - maga a bíráló a közhatalom részese, s ekként vállal részt „bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben". Összefoglalva: a harmadfokú bíróság is arra az álláspontra helyezkedett tehát, hogy a IV. r. vádlott a terhére rótt magatartás nem bűncselekmény, felmentése az ellene emelt vád alól helyesen történt, azért a másodfokú bíróság ítéletét a felülbírálat tárgyát képező részében a Be. 397. § szerint helybenhagyta, helyesbítve annak nyilvánvaló névelírásait. IV. r. vádlott védője - részletesen kidolgozott beadványában - indítványozta az eljárás során felmerült munkadíjának és költségeinek megállapítását; és a magánvádló kötelezését annak megfizetésére. Az indítvány az alábbiak szerint alapos. A védő által is hivatkozott 26/2003.(VII.1.) IM-BM-PM együttes rendelet 1. §

(1)bekezdés a) pontja, a 2. §-a, a 3. §

(1)bekezdés b) pontja és az

1. § alapján, valamint a 7/2002.(III.30.) IM rendelet
2. §-a szerint felmentés esetén úgy munkadíj, mint útiköltség címén az alábbi összegek megfizetésére lehet a magánvádlót kötelezni: Az együttes rendelet
3. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a védőt tárgyalásonként minden megkezdett óra után 4.000.- forint, de alkalmanként legalább 10.000.- forint munkadíj illeti meg. Az iratok közt elfekvő jegyzőkönyvek tanúsága szerint a

1. október
2. napján tartott személyes meghallgatáson, valamint a
3. május
4. napján tartott másodfokú nyilvános ülésen egyaránt 10.000 - 10.000.- forint; míg a két órai időtartam meghaladása okán a
5. február 6.-i elsőfokú tárgyaláson és a harmadfokú bíróság jelen,
6. december 16.-i nyilvános ülésén 12.000 - 12.000.forint költség merült fel. Ez együttesen 44.000.- forint, ÁFA-val növelt összegben pedig 55.000.- forint. A több vádlott védelmére visszavezethetően a védő által kért, a hivatkozott IM. rendelet
7. §

(3)bekezdésében írt felével emelt díj megállapítására a harmadfokú bíróság azért nem látott módot, mivel eljárásában a védő már csupán egyetlen vádlott védelmét látta el. A felülbírálat körén kívüleső vádlottak figyelembe vételére még ezen járulékos rendelkezés tekintetében sincs mód a jelen harmadfokú eljárásban. A védő a fentiek szerint négy esetben utazott az ügyben eljárási cselekményre, ennek díja összesen 33.040.- forint. A fentiek megfizetésére a harmadfokú bíróság kötelezte a magánvádlót. A rendelkezésre álló adatok szerint a magánvádló az eljárás kezdetén 20.000.forint illetéket rótt le. Tekintve, hogy az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 52. §

(1)bekezdése alapján a feljelentés illetéke 5.000.- forint, míg a fellebbezés illetéke 6.000.- forint, a jelen harmadfokú eljárásig bezárólag összesen 17.000.- forint illeték lerovása lett volna indokolt. Az ezen felül szükségtelenül lerótt 3.000.- forint eljárási illeték visszatérítéséről az Itv. 80. §

(1)bekezdés f) pontja alapján rendelkezett a harmadfokú bíróság. B u d a p e s t,

1. év december hónap
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. tanács elnöke Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 3.Bf.163/2009/
3. számú ítélete IV. r. vádlottat érintően a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.232/2010/
4. számú végzése alapján helybenhagyása folytán a mai napon jogerős és a bűnügyi költség valamint az illeték tekintetében végrehajtható. B u d a p e s t,
5. év december hónap
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző