← Magyarország

Kfv.37227/2010/6 – Kúria

Kfv.IV.37.227/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az Országos Rendőr-főkapitányság /1139 Budapest, Teve u. 4-6./ alperes ellen közlekedési közigazgatási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Nógrád Megyei Bíróság

  1. november
  2. napján kelt 10.K.21.053/2009/
  3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által
  4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Nógrád Megyei Bíróság 10.K.21.053/2009/
  5. számú ítéletét, továbbá az alperes 21.000-133/10920/5/
  6. Objf. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 /ötvenezer/ forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes által üzemben tartott forgalmi rendszámú járművel
  7. október
  8. napján a Karancslapujtő, Rákóczi utca
  9. szám előtti útszakaszon 82 km/óra sebességgel közlekedtek, a megengedett legnagyobb 50 km/óra sebesség helyett. Emiatt a Borsod-AbaújZemplén Megyei Rendőr-főkapitányság a
  10. november
  11. napján kelt - a felperesnek
  12. február
  13. napján postára adott és
  14. február 26-án kézbesített - 21.000-133-10.920/
  15. Ált. számú határozatával a felperest 40.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a
  16. május
  17. napján kelt
  18. 000- 133/10.920/5/
  19. Objf. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a közúti közlekedésről szóló
  20. évi I. törvény /a továbbiakban: Kkt./
  21. § /3/ bekezdésében foglaltak szerint a bírságot a hatóság a vonatkozó előírás megsértését követő 60 napon belül szabhatja ki, mely határidő - a felperes véleménye szerint - jogvesztőnek minősül. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú határozat kézbesítése
  22. február
  23. napján, 121 nappal a jogsértés után történt meg. Hivatkozott a felperes keresetlevelében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
  24. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ alapelveire, az ügyféllel való együttműködés követelményére és az ügyfeleket megillető tisztességes ügyintézéshez való jogra, valamint arra, hogy a hatóság megsértette a Ket.
  25. § /1/ bekezdésében foglaltakat; ugyanis az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, nem tette lehetővé az iratokba való betekintés szabályainak figyelembevételével a bizonyítékok megismerését, nem élhetett nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra indítványt nem terjeszthetett elő. Mivel eljárási kötelezettségeinek egyik hatóság sem tett eleget, ezzel a felperest az eljárási jogainak megfelelő gyakorlásában akadályozták, és így jogszabálysértést követtek el. Mindezek mellett vitatta azt is a felperes, hogy a gyorshajtás megvalósult volna, mivel a kérdéses időpontban és helyszínen a felperes állítása szerint a megengedett sebességgel közlekedett. A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Kkt.
  26. § /1/, /2/ és /3/ bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy helyesen utalt arra a felperes keresetlevelében, hogy a
  27. november
  28. napján megvalósult sebesség-túllépés miatti közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében bírság kiszabására
  29. január
  30. napjáig kellett volna intézkedni. Megállapította a megyei bíróság, hogy az iratok szerint az első fokon eljárt rendőri szerv a fenti határidőn belül hozta meg határozatát, mert az ezen szereplő keltezés
  31. november
  32. napja; tény azonban hogy a határozat a felperes részére csak
  33. február
  34. napján került kézbesítésre. Mellőzte a megyei bíróság a perben annak vizsgálatát, hogy az elsőfokú határozaton szereplő időpontban a határozat meghozatalára ténylegesen sor került-e, és annak vizsgálatát is, hogy az elsőfokú határozatot miért több mint három hónap elteltével kézbesítette a hatóság a felperesnek. A mellőzést azzal indokolta, hogy úgy találta, a feltárandó körülmények sem változtatnának az ügy jogi megítélésén. Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a Kkt.
  35. § /3/ bekezdésében, valamint más törvényi rendelkezésben sem mondta ki a jogalkotó azt, hogy a 60 napos bírságkiszabási határidő a hatóság számára jogvesztő határidőt jelentene. Ez egy ügyintézési határidő, így legfeljebb az volna megállapítható, hogy a rendőrhatóság a részére előírt eljárási szabályt megszegve hozta meg a bírságot megállapító elsőfokú határozatát. Kiemelte a megyei bíróság, hogy a Ket.
  36. § /1/ bekezdésében foglaltak alapján azt kell megvizsgálni, hogy az eljárási jogszabálysértés az ügy érdemére kiható-e. A perbeli határozatokkal elbírált ügy érdeme az, hogy a felperes által üzemeltetett gépjárművel
  37. november
  38. napján olyan útszakaszon, ahol a megengedett legnagyobb sebesség 50 km/óra volt, 82 km/óra sebességgel közlekedtek. Az, hogy közigazgatási bírság kiszabására nem a törvényben előírt, nem jogvesztő határidő alatt került sor, az az ügy érdemét nem érintette. Hivatkozott a megyei bíróság a Pp. 336/A. § /2/ bekezdésében foglaltakra és leszögezte, hogy a perbeli ügyben a tényállás megállapításra került, a sebesség-túllépés bizonyítására a sebességmérő berendezés fényképfelvételei szolgálnak bizonyítékul. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket.
  39. és
  40. §ában, továbbá
  41. §-ában foglaltakat, valamint a Kkt.
  42. § /3/ bekezdését és a Pp.
  43. § /1/ bekezdését. Kiemelte, hogy a megyei bíróság maga is konstatálta az ítélet indokolásában, hogy a közigazgatási szervek indokolatlan késedelembe estek eljárásuk során; ez teljesen egyértelműen törvénysértő eljárást jelent. A megyei bíróság az ügyintézési határidő túllépését nem minősítette az ügy érdemére kiható jogsértésnek, a felperes véleménye szerint azonban a Kkt-ben foglalt rendelkezés kogens, és feltétlen előírás az eljáró hatóság részére. A Kkt.
  44. § /3/ bekezdésének ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéséből az következik, hogy az előírások megszegéséért 60 napon belül lehet bírságot kiszabni, nem pedig 70-80 - jelen esetben 121 - nap elteltével. Ez a jogértelmezés kiüresíti az eljárási határidő jelentőségét, veszélyezteti a jogállamiságot, sérti az eljárás alá vont személynek a Ket-ben normatív módon, az
  45. § /1/-/2/ bekezdésében és a
  46. § /1/ bekezdésében meghatározott jogait. A felperes álláspontja szerint többszörös törvénysértés árán került kibocsátásra az egyébként súlyos anyagi hátránnyal járó, közigazgatási bírságot megállapító határozat. Ez az ügy érdemére kiható jogsértésként azonosítható, mivel a jogszabályi rendelkezések megtartása esetén nem kerülhetett volna sor a határozat meghozatalára. Az üzemben tartó taxatív esetekben meghatározott objektív felelőssége a szabálysértési eljáráshoz nagyon közel álló, szigorú bírságtételeket magában hordozó „fenyegetés” a közhatalmat gyakorló állami szervek - jelen esetben a rendőrhatóság - részéről, aholis a mentesülés kimentéses rendszerben, rendkívül szigorú feltételekkel valósulhat meg. Ilyen körülmények között az üzemben tartók részéről jogos, és törvényileg alátámasztott elvárás a szakszerű, jogszerű, a törvény szellemiségét szem előtt tartó közigazgatási eljárás lefolytatása. Utalt arra is a felperes, hogy a jogerős ítélet indokolásában a megyei bíróság a Pp. 336/A. § /2/ bekezdését tévesen értelmezte, a hivatkozott rendelkezés alapján ugyanis hivatalból indított eljárásnál a perben mindenképpen a hatóságra hárul a tényállás valósága bizonyításának terhe, ha azt a felperes vitatja. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Egyetértett azzal az alperes, hogy a Pp. 336/A. § /2/ bekezdése szerint hivatalból indult eljárásban mindenképpen a hatóságnak kell bizonyítania a határozat alapjául szolgáló tényállást, ha a felperes azt vitatja. Ez azonban - álláspontja szerint megtörtént, mert a perben is becsatolta a hiteles mérőműszerrel készített fényképeket, valamint a települési naplót. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
  47. § /1/ A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság nagyrészt helyesen rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást (a közlekedési szabályszegés elkövetésének időpontja alkalmankénti elírása mellett), abból azonban - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával részben téves jogkövetkeztetést vont le. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság jogerős ítéletét
  48. november
  49. napján hozta meg. Nem hagyhatta volna figyelmen kívül a Magyar Közlöny
  50. május 28-i számában közzétett 60/
  51. /V. 28./ alkotmánybírósági határozatot, mely megsemmisítette a Kkt. 21/A. § /3/ és /5/ bekezdését, és részletesen értelmezte a közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás során követendő szabályokat. A keresettel támadott határozatok törvényességi felülvizsgálata idején a határozatok alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések már nem éltek, így a megyei bíróságnak erre figyelemmel kellett volna lennie. Kiemeli ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgált határozatok hatályon kívül helyezését alapvetően nem a jogszabályi rendelkezések
  52. május
  53. napjától történő megsemmisítése tette szükségessé, hanem azon alkotmánybírósági jogértelmezés, amely az ezen jogszabályi előírások alkalmazásával lefolytatott közigazgatási eljárást olyan súlyosan eljárási jogszabálysértőnek minősítette, amely a perben felülvizsgált ügy érdemére is kihatott. „Kiindulópontként az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a közigazgatási bírság kiszabására milyen eljárás keretében kerül sor, tekintettel arra, hogy a Kkt. maga nem rendelkezik erről. Az alkalmazandó eljárásjogra pusztán a jogintézmény elnevezéséből („közigazgatási” bírság) lehet következtetni. Magáról az eljárás lefolytatásáról, annak menetéről kizárólag a Kkt. 21/A. §

(5)bekezdése szól, további eljárási szabályt erre vonatkozóan sem a Kkt., sem más törvény nem tartalmaz. A Ket. nem veszi ki a közlekedési szabályszegés miatt indított eljárást saját hatálya alól [nem sorolja fel a 13. §
(1)bekezdésében], de nem ad felhatalmazást a Kkt-nek sem arra, hogy az általános szabályoktól eltérő (speciális, sui generis) eljárás keretében kerüljön sor a bírság kiszabására [noha a Ket. 13. §
(2)bekezdése több jogterületen alkalmazza is ezt a megoldást]. A Ket. 13. §
(3)bekezdése értelmében a 13. §
(1)és
(2)bekezdésében nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől kizárólag abban az esetben térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi, illetve ha az az Unió jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek a végrehajtásához szükséges. Ilyen felhatalmazó rendelkezést azonban sem a Ket., sem más nemzetközi jogi dokumentumok a Kkt. vonatkozásában jelenleg nem tartalmaznak, ennek megfelelően a Ket. szabályait a közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárásban alkalmazni kell. Mivel a jogalkotó a közigazgatási bírság kiszabásának szabályait nem vette ki a Ket. hatálya alól (azt jelenleg a Ket. hatálya alatt tartja), ezért az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az eljárás megfelel-e a Ket. garanciális szabályainak. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a közigazgatási szankciókról szóló R.
(91)
  1. számú Ajánlására, melynek
  2. számú alapelve a tisztességes közigazgatási eljárás alapelveit kifejezetten a közigazgatási szankciók vonatkozásában fogalmazza meg. Ezzel az Ajánlással és az Alkotmány
  3. §
(1)bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal összhangban maga a Ket. is alapelvi szinten írja elő, hogy a közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok (esetünkben a közlekedésbiztonság) megvalósítása érdekében gyakorolja [Ket. 1. §
(1)bekezdés]. A Ket. kimondja azt is, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni [Ket. 1. §
(2)bekezdés], valamint hogy az eljárása során minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza [Ket. 2. §
(3)bekezdés]. Szintén alapelvi szinten rögzíti a Ket., hogy az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog [Ket. 4. §
(1)bekezdés], valamint azt is, hogy a közigazgatási hatóság előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását [Ket. 5. §
(1)bekezdés]. A Ket. általános szabályai alapján a hatóságnak az ügyfelet az eljárás megindulásáról értesítenie is kellene, azonban a Kkt. 21/A. §
(5)bekezdése alapján az ügyfél - a Ket-től eltérően, de erre vonatkozó felhatalmazás nélkül - csak a közigazgatási bírságot kiszabó határozat kézhezvételével értesül az eljárás megindulásáról. A felelősségi vélelem alóli mentesülés lehetősége (azaz az exculpatio) kifejezetten igényli - legalább ebben az egy elemben - a tényállás előzetes tisztázását. Ezen túlmenően nem felel meg a szabályozás annak sem, hogy a döntés valósághű, azaz felderített tényálláson alapuljon. E tényből következik, hogy az egyszerűsített (standardizált) eljárási rendben a hatóság nem képes eleget tenni a Ket. 1. §
(2)bekezdésében foglalt ügyféllel való együttműködési, valamint a Ket. 50. §-ában foglalt tényállástisztázási kötelezettségének sem. A felelősségi vélelem utólagos (az alap-közigazgatási eljáráson kívüli) megdöntésének a lehetősége fogalmilag zárja ki azt, hogy a hatóság a tényállás-tisztázási kötelezettségének, valamint a tisztességes eljáráshoz való jognak mint alapelvi követelménynek maradéktalanul eleget tudjon tenni. A támadott jogszabályok által felhatalmazás nélkül kialakított eljárás tehát nem felel meg az Európa Tanácsi elvárásoknak és a Ket. előírásainak sem. A konkrét esetben, ahogyan a felelősség vizsgálatakor az Alkotmánybíróság kifejtette, az üzemben tartót terheli a veszélyes üzem működéséből eredő felelősség akkor is, ha a szabályszegést maga az üzemben tartó követte el, valamint akkor is, ha az általa üzemeltetett veszélyes üzemet „másnak átengedte”, kivéve, ha a mentesülés eseteire eredménnyel hivatkozik. A felelősségi vélelem alkalmazásának lehetőségét a közigazgatási jog nem zárja - és természetéből eredően nem is zárhatja - ki. A felelősségi vélelem azonban - mint jogtechnikai megoldás - a közigazgatási eljárásban általában csak a tisztességes fenti követelményeinek megfelelően alkalmazható. eljárás Mivel a Kkt. 21/A. §
(5)bekezdése jelenlegi formájában a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos követelményeinek az indokolásban kifejtettek miatt nem felel meg, az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette. Az újraszabályozás során a törvényhozónak kell eldöntenie, hogy a bírságolási eljárást a Ket. követelményeinek felelteti-e meg, vagy a Ket. hatálya alól kivett új jogintézmény jellegéhez, alkotmányos rendeltetéséhez igazodó eltérő szabályokat alkot. Mindkét esetben figyelemmel kell lennie azonban arra, hogy az eljárás ne sértse az Alkotmány garanciális szabályait” (60/
  1. /V. 28./ AB határozat). Erre való tekintettel - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alkotmányellenesnek minősített és megsemmisített jogszabályi előírások alkalmazásával a felülvizsgált határozatok nem tekinthetők jogszerűnek, ezért a Pp.
  2. § /1/ bekezdése alapján azok hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése volt indokolt. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati eljárás időszakában ugyanakkor hatályba lépett a 86/
  3. /III. 26./ Kormányrendelet, amelynek
  4. § /4/ bekezdése a 410/
  5. /XII. 29./ Kormányrendelet
  6. § /4/ bekezdésébe beépítésre került, és egyértelműen rögzítette, hogy a Kkt.
  7. § /4/ bekezdésében meghatározott határidő jogvesztő. A 86/
  8. /III. 26./ Kormányrendelet
  9. § /1/ bekezdése értelmében ez a rendelet
  10. április 1-jén lépett hatályba, ezért rendelkezéseit a megismételt eljárás során alkalmazni kell. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
  11. § /4/ bekezdése alapján hatályon kívül helyezte - a felülvizsgált alperesi határozatok hatályon kívül helyezése mellett -, és az elsőfokú alperesi hatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp.
  12. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
  13. § /1/ bekezdése szerint kötelezte. A tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt a 6/
  14. /VI. 26./ IM rendelet
  15. § /1/ bekezdése és
  16. §-a értelmében az állam viseli. A felperes felülvizsgálati kérelmén lerótt, amelyet visszaigényelhet. szükségtelenül 10.000 Ft-ot Budapest,
  17. január
  18. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Fekete Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Patyi András sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.