Pf.20352/2010/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.352/2010/4. szám Kijavító végzés Pf.II.20.352/2010/6. szám alatt! A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a Prágai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Prágai Gabriella ügyvéd, /ügyvédi iroda címe/) által képviselt (felperes neve, címe) alatti lakos felperesnek - dr. Király László ügyvéd(címe) által képviselt (I.r. alperes neve, címe) alatti lakos I.r. és a Fórizs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fórizs Zsolt ügyvéd, /ügyvédi iroda címe/.) által képviselt (II.r. alperes neve, címe) alatti székhelyű II.r. alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása és egyéb iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2010. április 26. napján kelt 19.P.22.297/2008/66. számú ítélete ellen az I.r. alperes 67. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit részben, az alábbiak szerint újraszövegezve változtatja meg: Elrendeli a (település 1. neve, kerület, hrsz-

1. a)alatt nyilvántartott, (település 1. neve, címe) alatti ingatlan tulajdoni lapjára az I.r. alperes ((I.r. alperes neve, születési éve, hó, napja, anyja neve, lakcíme) javára további ¼ arányú tulajdoni illetőség bejegyzését ajándék jogcímén. Egyidejűleg a felperes (felperes neve, születési éve, hó, napja, anyja neve, lakcíme) javára bejegyzett ½ arányú tulajdonjog ¼ tulajdoni illetőségre történő módosítását az adásvétel, mint szerzési jogcím változatlanul hagyása mellett. Megkeresi a (település 1. neve)-i Körzeti Földhivatalt a felperes tulajdoni hányadának ¼, az I.r. alperes tulajdoni hányadának ¾ illetőségre történő módosulása ingatlannyilvántartáson való átvezetése végett. A (település 1. neve, kerület, hrsz)-on nyilvántartott (település 1. neve, címe) alatti ingatlanon a felperes és az I.r. alperes ¼ - ¾ arányú közös tulajdonát beköltözhető állapotban történő árverési értékesítés útján rendeli megszüntetni. A legkisebb árverési vételárat 29.800.000,- (huszonkilencmillió-nyolcszázezer) Ft-ban állapítja -2- meg. A végrehajtási költségek a felperest és az I.r. alperest ½ - ½ arányban terhelik. Az árverési vételárból a végrehajtási költségek levonását követően fennmaradó összegből 2.400.000,- (kettőmillió-négyszázezer) Ft az I.r. alperest, míg az ezt meghaladó összeg ¼ része a felperest, ¾ része pedig az I.r. alperest illeti meg. Az I.r. alperesnek jutó összegből egyenlítendő ki a II.r. alperessel szemben az árverés időpontjában fennálló a (hitelszerződés száma) hitelszerződésen alapuló tartozás. Az I.r. alperes sikeres árverés esetén az ingatlant ingóságaitól kiürítve végrehajtó birtokába bocsátani. köteles a A II.r. alperest a (település 1. neve, kerület, hrsz-
2. a)alatt nyilvántartott, (település 1. neve, címe) alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon fentiek szerinti megszüntetésének tűrésére kötelezi. Az ingóságok tekintetében a felperes és az I.r. alperes házastársi közös vagyonát az alábbiak szerint osztja meg: A felperes tulajdonába adja az 5. tétel alatti fácánokat ábrázoló festményt 20.000,- (húszezer) Ft értékben. Kötelezi az I.r. alperest, hogy a felperes tulajdonába adott 5. tétel alatti ingóságot 15 napon belül adja ki a felperesnek. Az I.r. alperes tulajdonába adja az alábbi ingóságokat: 1./ tanyát ábrázoló festmény 40.000,- (negyvenezer ) Ft 2./ 400 literes fagyasztóláda 15.000,- (tizenötezer) Ft 3./ 6 db pezsgős pohár 4.200,- (négyezer-kettőszáz) Ft 4./ 3 + 2 részes ülőgarnitúra 55.000,- (ötvenötezer) Ft 6./ 1 db dohányzóasztal 12.000,- (tizenkettőezer) Ft 7./ szekrénysor 55.000,- (ötvenötezer) Ft 8./ LG televízió 42.000,- (negyvenkettőezer) Ft 9./ videó lejátszó 6.000,- (hatezer) Ft 10./ franciaágy 10.000,- (tízezer) Ft 11./ Zanussi kombi hűtőszekrény 8.000,- (nyolcezer) Ft 12./ mikrohullámú sütő 5.000,- (ötezer) Ft 13./ étkező asztal 6 db székkel 48.000,- (negyvennyolcezer) Ft 14./ gáztűzhely 8.000,- (nyolcezer) Ft 15./ Whirpool mosógép 41.000,- (negyvenegyezer) Ft -3- Pf.II.20.352/2010/4. szám 16./ tükrös gardrób 42.000,- (negyvenkettőezer) Ft 17./ sarok íróasztal 8.000,- (nyolcezer) Ft 18./1. Tikka M65 vadászlőfegyver Nico Stirling céltávcsővel 120.000,- (egyszázhúszezer) Ft 18/2. Kufstein gyártmányú Mauser típusú vadászlőfegyver Zeiss távcsővel 50.000,- (ötvenezer) Ft 18/3. Merkel gyártmányú sörétes lőfegyver 30.000,- (harmincezer) Ft 19. (tehergépjármű forgalmi rendszáma) MAN Diesel tehergépjármű 910.000,- (kilencszáztízezer) Ft 20./ (személygépkocsi forgalmi rendszáma) Volkswagen Passat Variant típusú személygépkocsi 566.408,- (ötszázhatvanhatezernégyszáznyolc) Ft 21./ (személygépkocsi forgalmi rendszáma) Toyota típusú személygépkocsi 597.333,- (ötszázkilencvenhétezerháromszázharminchárom) Ft értékben. Mindösszesen 2.672.941,- (kettőmillió-hatszázhetvenkettőezer-kilencszáznegyvenegy) Ft értékben. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 2.276.470,(kettőmillió-kettőszázhetvenhatezer-négyszázhetven) Ft-ot. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasítja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 110.000,(egyszáztízezer) Ft elsőfokú részperköltséget. Ezt meghaladó költségeiket a felperes és az I.r. alperes maguk viselik. A 900.000,- (kilencszázezer) Ft kereseti illetékből a felperes 512.000,(ötszáztizenkettőezer) Ft-ot, az I.r. alperes 388.000,- (háromszáznyolcvannyolcezer) Ft-ot, a 840.000,- (nyolcszáznegyvenezer) Ft viszontkereseti illetékből a felperes 447.000,(négyszáznegyvenhétezer) Ft-ot, az I.r. alperes 393.000,- (háromszázkilencvenháromezer) Ft-ot köteles megfizetni az államnak az illetékes állami adóhatóság külön felhívására. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. alperesnek 150.000,(egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. -4- Az 533.100,- (ötszázharmincháromezer-egyszáz) Ft másodfokú eljárási illetékből a felperes 461.400,- (négyszázhatvanegyezer-négyszáz) Ft-ot, az I.r. alperes 71.700,(hetvenegyezer-hétszáz) Ft-ot köteles megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes és az I.r. alperes 1982. június 5. napján kötöttek házasságot. Életközösségük 2006. február elején megszakadt, amikor a felperes az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint ½ - ½ arányban közös tulajdonukat képező (település 1. neve, kerület, hrsz-
3. a)alatt nyilvántartott, (település 1. neve, címe 1.) alatti ingatlanból elköltözött. Házasságukat a Szegedi Városi Bíróság 14.P.20.227/2006/6. számú jogerős ítéletével felbontotta. A volt házastársak a (település 1. neve, címe 1.) alatti ingatlant építési telekként vásárolták meg 1986. VI. 2. napján 272.900,- Ft-ért az I.r. alperes édesapja által biztosított összegből. A vásárlást követően az ingatlanon egy kétszintes, két külön bejáratú lakást tartalmazó lakóépületet építtettek. Az építkezés költségeihez felhasználták a közös tulajdonukat képező (település 1. neve, címe 2) lakóingatlan 420.000,- Ft eladási árát, igénybe vettek 380.000,- Ft pénzintézeti kölcsönt, 80.000,- Ft szociálpolitikai kedvezményt és 80.000,- Ft munkáltatói kölcsönt. Az építkezéshez az I.r. alperes szülei 1.150.000,- Ft-tal járultak hozzá, amely a tulajdonukat képező lakás- és üdülőingatlan 800.000,- Ft, illetve 350.000,- Ft eladási árából származott. Szándékuk arra irányult, hogy a lakhatásukat is biztosító lakóépület épüljön, ennek megfelelően az ingatlan földszintjén részükre elkülönített használatra alkalmas lakrészt alakítottak ki, ahol gyakorlatilag életük végéig laktak. A házastársak az ingatlanon 2001., illetve 2003. évben közös vagyonuk terhére értéknövelő beruházást végeztek, majd 2005. augusztus 19. napján a II.r. alperesi pénzintézettől 6.000.000,- Ft svájci frank alapú kölcsönt vettek fel. Ennek részbeni felhasználásával az I.r. alperes az életközösség megszakadása után a tetőtérben értéknövelő beruházásokat végzett. Az ingatlan jelenlegi beköltözhető forgalmi értéke 29.800.000,- Ft, amelyből az I.r. alperes által a tetőtérben végeztetett beruházások folytán előállt értéknövekedés 2.400.000,- Ft-ra tehető. -5- Pf.II.20.352/2010/4. szám Az I.r. alperes a 2005. augusztus 8. napján kelt szerződéssel megvásárolta az (település 2. neve, hrsz.)-on nyilvántartott tanyaingatlant 1.900.000,- Ft vételárért, amely az ingatlannyilvántartásban 1/1 arányú tulajdonaként került bejegyzésre. Az életközösség megszakadásakor a teljes ingóvagyon az I.r. alperes birtokában maradt, aki a felperes hozzájárulása nélkül értékesítette a közös tulajdonukat képező MAN tehergépjárművet. Az együttélés alatt került a házastársak birtokába az általuk kötött lízingszerződés alapján a (személygépkocsi forgalmi rendszáma) Volkswagen Passat személygépkocsi. A közös tartozásuknak minősülő lízingdíjból az életközösség megszakadását követően az I.r. alperes összesen 1.023.592,- Ft-ot fizetett ki, továbbá 150.000,- Ft-ért a gépkocsit megjavíttatta, majd értékesítette azt. A II.r. alperestől felvett kölcsön törlesztő részleteit 2005. szeptemberétől 2006. január hónappal bezárólag a házastársak közös vagyonuk terhére teljesítették. Az életközösség megszakadásától kezdve kizárólag az I.r. alperes fizette a törlesztő részleteket, 2007. februárjában pedig a felvett kölcsönből fel nem használt 3.000.000,- Ft-ot a II.r. alperesnek visszafizette. A felperes 2006. októberében megvásárolta a (település 1. neve, címe 3.) alatti lakásingatlant, amelyre az adásvételi szerződés alapján kizárólagos tulajdonjoga került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte. Ennek keretében a (település 1. neve, kerület,hrsz.) alatt nyilvántartott (település 1. neve, címe 1.) alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte árverési értékesítés útján 29.800.000,- Ft legkisebb árverési vételár megállapítása mellett. Az árverési vételár felosztása során a II.r. alperestől felvett pénzintézeti kölcsön terhére megvalósult I.r. alperesi beruházásokból adódó értéknövekedés I.r. alperes javára történő elszámolását nem ellenezte, az ezt meghaladó árverési árat közte és az I.r. alperes között egyenlő arányban kérte felosztani azzal, hogy egymás közötti viszonylatukban a II.r. alperes felé fennálló tartozást az I.r. alperest megillető vételárrészből kérte levonni. Elismerte, hogy az építési telek vételárát, illetve a közműfejlesztési hozzájárulás összegét az I.r. alperes édesapja teljesítette, továbbá azt is, hogy az I.r. alperes szülei 1.150.000,- Ft-tal járultak hozzá az építkezés költségeihez. Állítása szerint ez az összeg a szülők által kettőjük részére nyújtott közös ajándék volt, figyelemmel egyrészt arra, hogy a lakóépületben kialakítottak a szülők részére egy elkülönített használatra alkalmas önálló lakrészt, illetve másrészt arra, hogy ő (a felperes) vállalta a szülők gondozását és szakszerű ápolását. Állította, az építkezés ezt meghaladó, valamint az életközösség alatt végzett beruházások költségeit házastársi közös vagyonuk terhére fedezték. -6- Az (település 2. neve) tanyaingatlan kapcsán előadta, hogy az az ingatlan-nyilvántartás adataitól eltérően az I.r. alperessel ½ - ½ arányú közös tulajdonukat képezi, az ingatlannyilvántartáson kívül megszerzett ½ részilletőségének ellenértékeként az I.r. alperest 950.000,- Ft megfizetésére kérte kötelezni. Kérte az ingóságok tekintetében is a házastársi közös vagyon megosztását akként, hogy azok őt megillető ½ tulajdoni hányadát - egy kivételével - értékkiegyenlítés fejében adja a bíróság az I.r. alperes tulajdonába. Ezt azzal indokolta, hogy az életközösség megszakadásakor az ingóságok az I.r. alperes birtokában maradtak, az eltelt idő alatt azokat az I.r. alperes használta, illetve jelentős értékű vagyontárgyakat a hozzájárulása nélkül értékesített. Az (forgalmi rendszámú) Toyota típusú személygépkocsi vonatkozásában előadta, hogy annak 1.500.000,- Ft vételárához 500.000,- Ft különvagyonnal járult hozzá, ezért a gépjármű életközösség megszakadásakori értéke 2/3ának elszámolását kérte a javára. A fentieken túl a (település 1. neve, címe 1) alatti ingatlant illetően 2007. október 1. napjától kezdődően havi 20.000,- Ft használati díj megfizetésére kérte kötelezni az I.r. alperest arra hivatkozással, hogy ezen időponttól kezdődően az ingatlan kizárólagosan az I.r. alperes használatában volt, aki zárcserével megakadályozta az oda történő bejutását. Kérte, hogy a II.r. alperessel szemben fennálló tartozást egymás közötti viszonylatukban az I.r. alperes külön adósságaként vegye figyelembe a bíróság, kérte továbbá az életközösség fennállása alatt közösen fizetett törlesztő részletek ½ részének megfizetésére kötelezni az I.r. alperest. Közös tartozásként kérte elszámolni az életközösség megszakadását követően az I.r. alperes által az (forgami rendszámú) Volkswagen Passat típusú gépkocsi lízingdíjára kifizetett tartozást, amelynek ½ részét a gépjármű életközösség megszakadáskori értékében beszámítva kérte elszámolni. Az I.r. alperes módosított viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan további ¼ részilletősége a tulajdonát képezi különvagyoni hozzájárulása folytán, álláspontja szerint ugyanis szüleinek az ingatlan vásárlásához, illetve az elvégzett beruházásokhoz nyújtott hozzájárulása kizárólagosan neki juttatott ajándéknak minősülnek. Állította, hogy a tényállásban írtakon túl az ingatlan felépítéséhez a szülei további 400.000,- Ft-ot, illetve 2001. évben az édesanyja a beruházásokra 875.000,- Ft-ot adott. A módosított tulajdoni arányok alapulvételével a felperes egészhez viszonyított ¼ részilletőségének megváltási ár megfizetése ellenében történő magához váltásával kérte a közös tulajdon megszüntetését, viszontkeresete elutasítása esetére nem ellenezte az ingatlan árverési értékesítését. Az (település 2. neve)-i tanyaingatlan vonatkozásában a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy annak teljes vételárát kölcsönből fedezte, amelyet az életközösség megszakadása után különvagyona terhére egyenlített ki, ezért az ingatlan különvagyonának minősül. -7Pf.II.20.352/2010/4. szám Az ingóságokon fennálló közös tulajdon megszüntetését maga is kérte, azok természetbeni megosztásával. A lőfegyverek értékére vonatkozóan készült szakvélemény beszerzését követően arra hivatkozott, hogy a 18/1. tétel alatti Tikka típusú lőfegyverhez tartozó távcső nem képezi a házastársi közös vagyon részét. Állította, az eredeti távcső az életközösség fennállása alatt megsérült, a szakértő által vizsgált távcsövet pedig az életközösség megszakadása után vásárolta, így az a fegyver értékének meghatározásakor nem vehető figyelembe. A gépkocsik értékét az általa megjelölt eladási áron kérte a vagyonleltárba beállítani. Vitatta a felperes használati díj iránti igényét, arra hivatkozással, hogy az ingatlant a tulajdoni hányadát meghaladó mértékben nem használta, a zárat - annak meghibásodására tekintettel - csak a főbejáraton cserélte le, így a lakást a felperes a garázson keresztül megközelíthette. E felperesi követelés jogalapjának megalapozottsága esetére a használati díj mértékét havi 10.000,- Ft-ban jelölte meg. A II.r. alperessel szemben fennálló tartozást, valamint a Volkswagen Passat típusú személygépkocsit terhelő lízingdíj tartozás elszámolását a felperessel egyező módon kérte, kérte továbbá a személygépkocsi kapcsán felmerült javítási költség ½ részének felperes terhére történő elszámolását. Viszontkeresetében kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság a felperest 4.000.000,- Ft megfizetésére azzal az indokkal, hogy a felperes az életközösség megszakadását követően vásárolt (település 1., címe 3.) utcai ingatlan vételárából 8 millió forintot a házastársi közös vagyon terhére egyenlített ki. A II.r. alperes a (település 1. neve, címe 1.) alatti ingatlanon fennálló közös tulajdon árverési értékesítés útján történő megszüntetését nem ellenezte abban az esetben, ha a vele szemben fennálló tartozás az árverési vételár terhére kiegyenlítésre kerül. Az elsőfokú bíróság a felperes és az I.r. alperes (település 1. neve, címe 1.) alatti ingatlanon fennálló ½ - ½ arányú közös tulajdonának árverési értékesítés útján történő megszüntetését rendelte el. A legkisebb árverési vételárat beköltözhetően 29.800.000,- Ftban határozta meg, megállapította, hogy az árverési vételárból 2.400.000,- Ft az I.r. alperest, míg a fennmaradó 27.400.000,- Ft-ból a felperest és az I.r. alperest személyenként 13.700.000,- Ft illeti meg. Az I.r. alperesnek jutó 13.700.000,- Ft-ból rendelte kiegyenlíteni a II.r. alperessel szemben a perbeli hitelszerződésből az árverés időpontjában fennálló tartozás összegét. Megállapította, hogy a 29.800.000,- Ft-ot meghaladó árverési ár a felperest és az I.r. alperest ½ - ½ arányban illeti, továbbá azt is, hogy sikeres árverés esetén az ingatlant az I.r. alperes ingóságaitól kiürítve beköltözhetően köteles az árverési vevő birtokába adni. A II.r. alperest ennek tűrésére kötelezte. Az ingóságok tekintetében a felperes és az I.r. -8- alperes házastársi közös vagyonát megosztotta akként, hogy az ingó vagyonmérlegben szereplő 5. tételszám alatti festményt 20.000,- Ft értékben a felperes, míg az 1-4. és a 621. tételszám alatti ingóságokat 2.634.941,- Ft értékben az I.r. alperes tulajdonába adta. Kötelezte az I.r. alperest a felperes tulajdonába adott ingóság 15 napon belül történő kiadására, továbbá arra, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.385.740,- Ftot. Kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 2007. október 1. napjától 2010. április 30. napjáig terjedő időre havi 20.000,- Ft, összesen 620.000,- Ft, 2010. május 1. napjától az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetéséig minden hónap 10. napjáig esedékesen további havi 20.000,- Ft használati díjat. Az ezt meghaladó keresetet és az I.r. alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 500.000,- Ft részperköltséget. Megállapította, hogy a peres felek ezt meghaladó költségeiket magukat viselik. Rendelkezett a le nem rótt illeték viseléséről. A (település 1. neve, címe 1.) utcai ingatlan vonatkozásában a telek megszerzéséhez kapcsolódóan a felperes által is elismert - helyesen - 272.900,- Ft, illetve további 1.150.000,- Ft szülői hozzájárulást fogadott el, míg az ezt meghaladóan az I. r. alperes által hivatkozott 1986. évi 400.000,- Ft, illetve 2001. évi 875.000,- Ft összegű juttatást nem találta bizonyítottnak. Álláspontja szerint ennek igazolására nem alkalmas az I. r. alperes által a periratokhoz csatolt, 2006. december 22. napján kelt közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat, az ugyanis egyrészt az I.r. alperes közeli hozzátartozójától, az édesanyjától származik, másrészt aggályos amiatt is, mert a peradatok szerint ebben az időszakban az I.r. alperes édesanyja súlyos pszichés betegségek miatt állt gyógykezelés alatt, így betegsége, valamint az ennek kezelésére szedett gyógyszerek nyilvánvalóan befolyásolták tudatállapotát. Kétségesnek tekintette a nyilatkozat bizonyító erejét arra tekintettel is, hogy annak tartalma eltér az I.r. alperesnek a korábbi jogi képviselője által 2006. május 24-én felvett „póttényállásban" rögzített, illetve a perbeli nyilatkozataitól egyaránt. Nem fogadta el a fentieket meghaladó szülői hozzájárulás alátámasztására az I.r. alperes édesanyja által örökölt ingatlan eladására vonatkozó adásvételi szerződést sem. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta (tanú 1 .neve), az I.r. alperes édesanyja testvérének vallomását részben a hozzátartozói kapcsolatra, részben pedig arra hivatkozással, hogy a tanú ismereteit az I.r. alperes szüleinek elmondásából szerezte. A bizonyítékok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szülők mindkét házasfél számára szánták a juttatást. Perdöntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy míg az I.r. alperes perbeli nyilatkozatai, illetve az általa csatolt bizonyítékok tartalma ellentmondásos, addig a felperes következetesen állította, hogy a hozzájárulás a kettőjük részére nyújtott ajándék volt, amelynek indoka, hogy a szülők részére kialakítottak egy elkülönült használatra alkalmas önálló lakrészt, ahová a szülők ténylegesen be is költöztek, illetve az egészségügyi szakképzettséggel rendelkező felperes ápolta az idős koruknál és súlyos betegségeiknél fogva erre rászoruló szülőket. Abból, hogy a szülők sem tulajdonjoguk, sem haszonélvezeti joguk bejegyzésére nem tartottak igényt, arra -9- Pf.II.20.352/2010/4. szám következtetett, hogy nem ellenezték a felperes ½ arányú tulajdonszerzését. Mindezek cáfolatára nem találta alkalmas bizonyítéknak az I.r. alperes édesanyjának közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát a már ismertetett szempontokra tekintettel. Mindezek alapján nem látott lehetőséget az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni arányok módosítására. Az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét, valamint az I.r. alperes által végzett beruházások eredményezte értéknövekedést a beszerzett és a felek által is elfogadott szakértői vélemény alapján határozta meg. Az ingatlanon fennálló közös tulajdont árverési értékesítés elrendelésével ítélte megszüntethetőnek és állapította meg annak a fentiekben részletezett feltételeit, illetve az árverési vételár felosztásának módját. Az (település 2. neve) tanyaingatlan kapcsán arra az álláspontra helyezkedett, hogy az I.r. alperes nem bizonyította az ingatlan különvagyoni jellegét a közös szerzés vélelmével szemben. Rámutatott, hogy a különvagyonból történő szerzésnek ellentmond a már hivatkozott „póttényállás" megjelölésű okirat tartalma, továbbá az I.r. alperes személyes meghallgatásakor tett azon nyilatkozata, miszerint az ingatlant közös tulajdonnak tekintette. Ilyen ellentmondó nyilatkozatokra tekintettel aggályosnak tartotta az I.r. alperes vételárhoz igénybe vett kölcsönnel és annak az életközösség megszakadása utáni visszafizetésével kapcsolatos előadását, valamint az ezt igazolni kívánó (tanú 2. neve) tanúvallomását. Utalt arra is, amennyiben az I.r. alperes kölcsönből fedezte volna a vételárat, úgy az a házastársak közös adósságának minősülő tartozás lenne, s az I.r. alperes legfeljebb az érintett összeg ½ részének megtérítését követelhetné. Ennek alapján megállapította, hogy az ingatlan a házastársi közös vagyon része, ½-ének ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonosa a felperes, ezért ellenértékként 950.000,- Ft illeti meg. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságok forgalmi értékét a perben beszerzett szakértői vélemény alapján állapította meg. A lőfegyverek vonatkozásában a Tikka M65-ös típusú vadászlőfegyver forgalmi értékét szintén a szakértői vélemény alapulvételével 120.000,- Ft-ban határozta meg. Nem találta elfogadhatónak azt az I.r. alperesi állítást, miszerint a szemle időpontjában felszerelt Nico Stirling típusú világítópontos céltávcsövet a különvagyona terhére vásárolta az életközösség megszakadása után. Mellőzte az e körben felajánlott tanúbizonyítást, rámutatva arra, hogy a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvben rögzítetten az I.r. alperes a szakértőnek jelezte a fegyver tusafájának sérülését, így amennyiben az eredeti céltávcső valóban az I.r.alperes által hivatkozott mértékben megsérült volna, nyilvánvalóan közölte volna azt is, hogy a bemutatott céltávcső már nem azonos az együttélés ideje alatt szerzett távcsővel. Mindezek alapján a házastársi közös vagyont képező ingóságok értékét 2.656.941,- Ft-ban állapította meg, annak megosztásáról a felperes kereseti kérelme szerint rendelkezett, rámutatva arra, hogy - 10 - a per tárgyát képező ingóságok az életközösség megszakadása óta eltelt 5 évben az I.r. alperes birtokában és használatában voltak, ezért azokat az I.r. alperes tulajdonába adta az 5. tételszám alatti 20.000,- Ft értékű festmény kivételével - 2.636.941,- Ft értékben. A felperes és az I.r. alperes által a II.r. alperestől igénybe vett hitel 2005. szeptembertől 2006. januárig terjedő időben megfizetett összesen 254.541,- Ft törlesztő részének ½ részét, 127.270,- Ft összegben a felperes javára számolta el. Ennek alapján az I.r. alperest 1.308.470,- Ft értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Helyt adott a felperes használati díj iránti igényének is, rámutatva arra, hogy az I.r. alperes az ingatlanon zárcserét hajtott végre, így oda a felperes nem tudott bejutni. Megalapozottnak találta a követelést összegszerűségében is, hangsúlyozva, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény a felperes által érvényesítettnél magasabb összegű használati díj megállapítását is lehetővé tenné. Alaptalannak találta az I.r. alperes 4.000.000,- Ft megfizetése iránt előterjesztett viszontkeresetét, nem fogadta el ugyanis bizonyítottnak, hogy a felperes házastársi közös vagyonból vásárolta az életközösség megszakadását követően a (település 1.neve, címe 3.) utcai lakást. Az ítélet ellen az I.r. alperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását az alábbiak szerint. 1. (település 1. neve, címe 1.) u. 8. sz. alatti ingatlan: Kérte a (település 1. neve, címe 1.) alatti ingatlan további ¼ tulajdoni hányada vonatkozásában tulajdonjoga megállapítását, s ennek megfelelően a 27.400.000,- Ft árverési vételár felosztására vonatkozó ítéleti rendelkezés módosítását az ¼ - ¾ tulajdoni arányoknak megfelelően. Változatlanul fenntartotta, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott szülői hozzájáruláson túl - amelyből a telek vételára és a közműfejlesztési hozzájárulás összege helyesen 272.900,- Ft volt - az ingatlan építéséhez a szülők további 400.000,- Ft készpénzzel is hozzájárultak. Ennek figyelembevételével az ingatlan létrehozására fordított összesen 2.810.000,- Ft összköltségből a szülei 1.850.000,- Ft-tal, míg a házastársak 960.000,- Ft-ban járultak hozzá, ami 60 - 40 % arányú költségviselést jelent. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az édesanyja közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata nem alkalmas a részére történő ajándékozás tényének bizonyítására, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK. 281. számú állásfoglalására is. Hangsúlyozta, a nyilatkozattétel időpontjában a viszonyuk a felperessel már megromlott, éppen ez indította édesanyját arra, hogy a nyilatkozatot megtegye. Érvelése szerint a közös ajándékozás tényének mond ellent azon felperesi előadás, miszerint az építési telek megvásárlása, valamint az építkezés elhatározása során őt - 11 Pf.II.20.352/2010/4. szám a döntésbe nem vonták be. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az ½- ½ arányú tulajdonjog bejegyzésére az akkori hitelfolyósítási szabályok miatt került sor. Hangsúlyozta, semmi sem támasztja alá az elsőfokú bíróságnak édesanyja nyilatkozattételkori tudatállapotára vonatkozóan elfoglalt álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a felperes csupán állította, de semmivel sem igazolta, hogy egészségügyi szakképzettségére ill. a szülők szakszerű ápolásának vállalására figyelemmel a szülők mindkettejük részére nyújtott ajándékként járultak volna hozzá az építési költségekhez. Kiemelte továbbá, hogy szülei az ingatlanszerzés időpontjában ápolásra, gondozásra nem szorultak. Hivatkozott arra, hogy a Szegedi Városi Bíróság a bontóperben hozott 14.P.20.227/2006/6. számú ítéletében a felperesi előadásra alapítottan rögzítette a felperes és a szülei közötti rossz viszonyt. 2. Ingóságok: Az ingóságokat illetően kérte, hogy a vagyontárgyak értékét a másodfokú bíróság helyesen 2.692.941,- Ft-ban állapítsa meg, és az elsőfokú eljárásban már előterjesztettek szerint természetben ossza meg azokat akként, hogy a felperes tulajdonába kerüljenek az ingóvagyon leltárba 5., 7., 8., 12., 15., 16. tételszám alatt feltüntetett vagyontárgyak, az ő tulajdonába pedig az 1., 2., 3., 4., 6., 9., 10., 11., 13., 14., 17., 18/1., 18/2., 18/3. tételszámú ingóságok. Változatlanul fenntartotta azt a kérelmét, hogy a bíróság a Tikka M65 típusú vadászlőfegyver értékét 60.000,- Ft-ban állapítsa meg. Mindezek figyelembevételével álláspontja szerint az ingóságok értéke 2.632.941,- Ft, amelyből egy főre jutója 1.316.470,- Ft. A természetbeni megosztás eredményeként őt terhelő 1.111.470,- Ft értékkiegyenlítést a neki járó ingatlanárverési értékesítésből kérte megtéríttetni. E körben arra hivatkozott, hogy jelenleg munkanélküli, így nem képes 30 napon belül fizetési kötelezettségének eleget tenni. 3. Használati díj: Elsődlegesen a felperes használati díj megfizetésére vonatkozó keresetének elutasítását, másodlagosan a használati díj összegének havi 10.000,- Ft-ra történő leszállítását kérte. E fellebbezési kérelme kapcsán szintén fenntartotta az elsőfokú eljárásban előadottakat, rámutatva arra, hogy közös gyermekük ugyan egészségi állapota folytán bentlakásos szociális intézményben lakik, azonban a hétvégéit, az ünnepeket és a nyári szünet nagy részét is az (település 1. neve, címe 1.) utcai ingatlanban tölti. Hangsúlyozta, hogy számított arra, hogy a felperes az elköltözést követően is segít a gyermek felügyeletében, gondozásában, ezért bejutásának akadályozása nem állt érdekében. A szakértői véleményre hivatkozással utalt arra, hogy az ingatlanon álló főépület több lakásként hasznosítható, társasházzá alakítása is lehetséges, így a felperes önálló életvitelre alkalmas lakrészt bármikor használhat abban. - 12 - 4. (település 2. neve, hrsz-ú) ingatlan: Változatlan álláspontja szerint az (település 2. neve) tanyaingatlan a különvagyonát képezi, ezt alátámasztotta (tanú 2. neve) tanúvallomása. Érvelése szerint a „póttényállás" elnevezésű okirat bizonyítékként a perben nem értékelhető, nem adott ugyanis titoktartás alóli felmentést korábbi jogi képviselőjének, ezért az okirat a Pp. 192. §